Postás Dolgozó, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Biztató eredmények, 1973. évi tennivalók (Folytatás az 1. oldalról) fekvéseket, viszont minden bü­rokratikus, lélektelen végrehaj­tás ellen fel kell lépni. Bérpolitikánk — A dolgozók jobb munkájá­nak emelője, az erkölcsi elis­merés mellett az anyagi ösz­tönzés, a bérezés. Előttünk jól ismert az a nehéz helyzet, ami­ben voltunk, s amelyen nagy­részt most túl leszünk. A pos­ta és a szakszervezet vezetőit ez a kérdés nemcsak a munkabér, hanem a munkavégzés vonat­kozásában is foglalkoztatta. Nem közömbös számunkra, hogy lesz-e elegendő postás, de az sem, hogy milyen az általá­nos, szakmai műveltség, a munkamorál. A IV. ötéves terv időszakára kongresszusunk határozatában jelöltük meg az átlagbérek, jö­vedelemszintek összegét. Az eddig végrehajtott intézkedé­sek és az 1973-as bérfejlesztés e határozat megvalósításának része. Elnökségünk megállapí­totta: a forgalmi dolgozók át­lagbérnövelése terv szerint biz­tosítja­ a munka szerinti elosz­tás érvényesülését. Gondoskod­ni kell tehát az új bérrendszer­re való átállással kapcsolatos kötelezettségek lezárásáról, a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek végrehajtásá­ról, s az ezután fennmaradó összegből, a különböző posta­szervek és dolgozók közötti dif­ferenciált felosztásáról. Segít­jük és ellenőrizzük — mondot­ta az előadó — a közösen ki­alakított és elfogadott irányel­veknek megfelelően a bérfej­lesztés végrehajtását. Köteles­ségévé tesszük minden szak­­szervezeti szervnek, hogy se­gítse a központi döntés végre­hajtását, és ne engedje az at­tól való eltérést. Legyenek fi­gyelemmel arra is, hogy a „be­­szabályzott” munkakörök alap­bérátlaga a későbbiekben ne csökkenjen, a nyugdíjazás és egyéb kiválások során felsza­baduló bérek ne kerülhesse­nek át más munkakörökbe. A most kialakított bérarányokat stabilizálni kívánjuk. Seftítünk! A továbbiakban Bíró B. Jó­zsef arról beszélt, hogy a ter­vek végrehajtása szoros kap­csolatban van a dolgozók szo­cialista szellemű, ideológiai és kulturális nevelésével, a sok­oldalú politikai tömegmunká­val. Szakszervezetünk felelős­sége e vonatkozásban éppen olyan értékű, mint a gazdasá­gi munka. A szakszervezeti szervek tettekkel, meggyőzés­sel, példamutatással lépjenek fel a közömbösség, a felelőtlen­ség, a fegyelmezetlenség, az ön­zés ellen. Segítsék a gazdasági vezetőket a fegyelem megszi­lárdításában, a szolgáltatások színvonalasabbá tételében — mondotta. Befejezésül hangoz­tatta: szervezeti erőnkkel biz­tosítjuk a postás dolgozók ak­tív részvételét a tervek végre­hajtásában, segítjük hazánk hírközlési igényeinek kielégíté­sét, s azon munkálkodunk, hogy szakszervezetünk tevékenysége az MSZMP X. kongresszusa ha­tározatainak megfelelően gaz­dagodjék, s növekedjen a sze­repe. Egyetértünk az MSZMP Központi Bizottsága november 14—15-i határozataival, ame­lyek a X. kongresszus határo­zatainak következetes végre­hajtását célozzák. Úgy kell dol­goznunk, hogy azok maradék­talanul megvalósuljanak. A vita A két írásos, illetve szóbeli beszámoló feletti vitában első­ként Benke Gézáné kapott szót, aki mint az Országos Postás Nő­bizottság elnöke ecsetelte­­ a dolgozó nők érdekében ed­dig tett intézkedéseket, de sürgette a munkaidő-csök­kentést. Szabó Géza (Sáros­patak) méltatta a IX. kong­resszus határozata vég­rehajtásáért eddig tett intézke­déseket, s egyetértett azzal is, hogy az ez évi tervfeladatokat, az elmúlt évhez hasonlóan szé­leskörűen kell megtanácskoz­nia a dolgozóknak. Szólt a ja­vuló információról, s arról, hogy ez évben a dolgozók várják a differenciált bérezés megvaló­sításának jeleit. Csáki László (Kábel Üzem) szintén a gazdál­kodás eredményeit elemezte, s Benkő Tibor (Sopron) a ter­vek reális készítését hangoztat­ta. Tanos Lászlóné (Budapest) a dolgozók lakásépítésének se­gítését dicsérte, de javasolta, vegyék figyelembe a kamat­mentes kölcsön elbírálásánál: több kedvezményt adni a több gyermekes családoknak, fiata­loknak. Juhász István (Nyír­egyháza) a megalapozott bírá­latok megszívleléséről szólt, s arról, hogy sokan összetévesz­tik a humanizmust a liberaliz­mussal. Említette, hogy az 1972 végén megtartott szakszerveze­ti taggyűléseken a dolgozók kedvezően fogadták az őszinte számvetést. Kiss Ernő (Miskolc) a területen dolgozó postások munkakörülményeinek javítá­sáról adott számot, de őszintén elmondta: a körzetmestersé­gek dolgozóinak e szempontból még mindig kedvezőtlen a helyzete. Hargitai Antal (Bu­dapest) : Soha nem szabad elfe­ledkeznünk arról, hogy a lelkes célok megvalósítója a dolgozó ember, azok, akiknek a postai munka hivatásnak számít. De a jó munkavégzésnek sok-sok előfeltétele van, így a kielégí­tő munkaszervezés és irányítás. Ezután Horn Dezső, a közleke­dés- és postaügyi miniszter he­lyettese, a posta vezérigazgató­ja kért szót. Meleg szavakkal köszönte meg a Központi Veze­tőségnek, a szakszervezeti tiszt­ségviselőknek és az összes pos­tás dolgozónak az elmúlt évi helytállást, az elért eredménye­ket" ‘ ' “ f ,­gyunk! Tárgyilagosan vetettek számot a postásság múlt évi eredményeit illetően és hatá­rozták meg a további tenniva­lókat. Mindez a legjobb ismér­ve a közösségért végzett mun­kának. Bizonyos vagyok abban, hogy a Központi Vezetőség tag­jai, a szakszervezeti aktivisták saját területükön szószólói lesz­nek az itt elhangzott tervek, cé­lok végrehaj­tásának. Szerin­tem e központi vezetőségi ülést akár végighallgathatták volna a postát igény­be vevő milliók is, hiszen, amikor önök a szolgáltatás minőségi javítá­sáért beszélnek, az a lakosság érdekeit szolgálja. Nagyon fon­tos, hogy jobban felhasználják a szakszervezeti mozgalom ad­ta lehetőségeket a szocialista tudatosság kialakítására. Sze­rintem a postásság a szó ne­mes értelmében a közösségért dolgozik, s ezt nem is lehet minden esetben anyagiakkal honorálni. Sok sikert kívánok Önöknek és minden postás dol­gozónak az ez évi és a további feladatok végrehajtásához — mondotta befejezésül Papp Árpád (Taps). Bíráltunk — intézkedtek Októberi számunkban „Előbb a saját portán'’ cím alatt írtunk a Verseny utcai Vámcsomag osztály dolgozóinak mun­kakörülményeiről, a megoldandó problémákról. Dejcző Gábor, a Budapesti Postaigazgatóság vezetője levélben értesítette szerkesztőségünket: intézkedik a kazánházból kiszűrődő szén­gáz megszüntetéséről és a kifogásolt hiányzó tető építéséről. Hamarosan több helyiséget kifestenek és a mosdók, zuha­nyozók hibáit is felszámolják. Kértük azt is, hogy a PÉKÜ elköltözteté­sével megüresedő helyiségek elosztásába vonják be az illetékes vezetőket, mert hiszen a szóban forgó osztályon sok helyütt zsúfoltan dol­goznak. Az igazgatóság szerint ez a kérdés még nincs végle­gesen eldöntve, de természetes, hogy végleges intézkedés előtt kikérik a szakmai és szakszervezeti szervek vezetőinek véle­ményét. Szintén októberi számunkban vetettük fel a Vas megyei postahivatalokban dolgozók problémáit. Mészáros Antal, a Soproni Postaigazgatóság helyettes vezetője közölte, hogy a távbeszélő helyiségek hangszigetelése beruházási probléma. (Szerintünk nem, hiszen egyszerű gyékényszőnyeggel is meg­oldható a dolog, az pedig nem kerül olyan sokba.) A nicki hivatal kevés tüzelőátalányával kapcsolatosan intézkedés tör­tént. Megoldódott a répcelaki posta takarítása is. Németh Jenőné Rábapaty hivatal bérpanaszát és a távbeszélő központ hibáit orvosolták, Sárvár és környéke segélyt kérő telefonjait megjavították. Szombathely 1. sz. ph. ablakainak balesetmentes átalakítása ez év elején megtörténik. Novemberi számunkban „Hűség, helytállás , rossz mun­kakörülmények” cím alatt kifogásoltuk a Szolnok megyei táv­közlési dolgozók munkakörülményeit. Schneider József, a Deb­receni Postaigazgatóság helyettes vezetője közölte levelében, hogy a Szolnok megyei Távközlési Üzem valóban elavult, zsúfolt és rövidesen új, korszerű munkahelyet kapnak. (Azóta már ez meg is történt.) Elismerte azt is, hogy a körzetmester­ségek dolgozóinak nagy része igen mostoha körülmények között végzi feladatát. A korszerűsítés beruházási keret hiánya miatt húzódik el. Az igazgatóság IV. ötéves tervében szerepelt a kunszentmártoni új postaház és körzetmesterség építése, de ez az ismert okok miatt korszerűsítésre változott át. Az igaz­gatóság területén általában problémát okoz, hogy a posta­­szervek korszerűtlen épületben működnek, nagyon nehéz tehát a radikális megoldás. „Nincsenek kicsinek tűnő gondok” című cikk szintén a Debreceni Postaigazgatóságot érintette. A tiszavasvári posta­ház legutóbbi felújítása óta 10 évig megfelel a célnak. Tisza­tokon az új posta műszaki átvétele december 25-én rendben megtörtént. A nagyhalászi szolgálati lakás cserépkályhájának javítási igényét nem tartják megalapozottnak, hivatkoznak a megfelelő vezérigazgatói utasításra. A problémák ellenére az igazgatóság helyettes vezetője szerint eredményeket is értek el a munkakörülmények javítását illetően. (Ezt mi nem is vitattuk a fenti cikkben.) „Őszinteséget!” c. riport a törökszentmiklósi, évek óta fennálló postai korszerűsítést teszi szóvá. A levél szerint is 10 év óta foglalkoznak ezzel az üggyel. Mindhárom igazgatósági vezető megköszönte lapunk se­gítő szándékú bírálatát. 2 POSTÁS DOLGOZÓ „A fejlődés újabb feladatokat ad...” — Többször hangoztattuk, és most is azt tesszük: a posta szolgáltatószerv, vagyis a la­kosság szolgálatában áll. Ép­pen ezért a közönség vélemé­nyére nagyon oda kell figyel­nünk. Példának említem a táv­beszélő-hálózat mennyiségi, minőségi fejlődését, a távhívás bevezetését. Ez a tény újabb megoldásra váró tennivalókat szab meg. Ugyanezt állítom az irányítószám-rendszer beveze­tésével kapcsolatban is, amely­nek végrehajtása a gépesítést sürgeti. Céljainkat csakis a megalapozott tervek teljesítésé­vel érhetjük el minden szin­ten. Ez történt a korábban el­határozott IV. ötéves tervre előirányzott bérpolitikánkkal, amely ez idáig érvényesült — mondotta Horn Dezső, majd részletesebben elemezte a mun­ka- és üzemszervezés perspek­tíváit és a postai propaganda lényegességét. Szantner György (Kecskemét), a hírlapkézbesítés gondjait említette, azt, hogy az újságok terjedelme, súlya egy­re növekszik, ugyanakkor a munka is nehezebbé válik, de a posta és a dolgozók nem kap­nak ezért több anyagiakat. (A közeljövőben megoldódik. A szerk.) A Központi Vezetőség tagjai nagy figyelemmel hallgatták Papp Árpádot, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, a munkásőrség országos parancs­nokát. A párt üzenete — Engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében át­adjam Önöknek a párt üdvöz­letét, jókívánságait, amiért az 1972. évi terveket sikeresen tel­jesítették. Tetszett a Központi Vezetőség vitájának hangvéte­le, amelyben érződött: megér­tették és végrehajtják az MSZMP Központi Bizottsága november 14—15-i határozatát. Úgy érzem, egy áramkörön va­­ ­lni a nagyobb lehetőségekkel! — Az MSZMP Központi Bi­zottsága határozatának végre­hajtása elkezdődött, de a to­vábbi tennivalók hosszú, folya­matos munkát igényelnek. Azt már megállapítottuk — mon­dotta felszólalásában Besenyei Miklós főtitkár —, hogy a pos­tás dolgozók helyeselték a pártnak e határozatát, annál is inkább helyeselték, mert a ha­tározat magában foglalja a szakszervezeti mozgalom véle­ményét, javaslatait is. Ezért kell segíteni a végrehajtást. A magunk részéről is a legna­gyobb elismeréssel mondunk köszönetet a postás dolgozók­nak az 1972. évi eredményekért, mert az már érzékelhető, hogy kevés ilyen eredményes eszten­dőt zártunk. Ugyanis mind a szakszervezet, mind a szakmai vezetés részéről teljesítettük a dolgozók kéréseit, de tudjuk azt is, hogy nagy várakozással te­kintenek 1973 elé. Megerősí­tettek bennünket eddigi törek­véseinkben, s így most már tö­rekedjünk arra, hogy a nagyobb lehetőségeket úgy használjuk fel, ahogyan azt most elhatá­roztuk. Mindenekelőtt a for­galmi dolgozók bérét kell ren­deznünk. Lényeges eredmény­nek tartjuk, hogy a bértételek alsó határát mindenki elérte a postán, most már ígéretünkhöz híven a differenciálásra kell a fő figyelmet irányítani. A továbbiakban a főtitkár­­feladatként hangoztatta, hogy az adminisztratív létszámot csökkenteni kell a fizikai dol­gozók javára. Javasolta, hogy a Vezérigazgatóság vizsgálja meg ezt a helyzetet, s ezután dolgoz­za ki a megoldást elősegítő in­tézkedést. Szólt a tömegpoliti­kai munkáról, arról, hogy az emberek nevelése, tudatformá­lása összefügg a becsületes munkavégzéssel, nagyobb akti­vitást várunk a dolgozóktól a szocialista munkaversenyben. A vitában elhangzottakra dr. Buják Konstantin és Bíró B. Jó­zsef válaszoltak. Ezután Pataki Gizella (Budapesti Távbeszélő Igazgatóság) interpellálásra jelentkezett. A Vezérigazgató­ságnak munkaszervezéssel, lét­számgazdálkodással kapcsola­tos javaslatot küldtek el, ame­lyekben olyan problémák sze­repeltek, amelyeket saját ha­táskörben nem tudnak megol­dani. Választ nem kaptak. Horn Dezső nyomban reagált az in­terpellációra, s közölte: az év első felében döntenek az intéz­kedésekről. Végezetül a Központi Veze­tőség elfogadta — a felmerült kiegészítésekkel — a két be­számolót, s ugyanezt tette szak­­szervezetünk 1973. évi munka­­programjára és vezető szervei ez év első félévi munkatervé­re, továbbá szakszervezetünk 1973. évi költségvetésére vo­natkozó javaslatokkal kapcso­latosan is. A bejelentések so­rán a tanácskozás jóváhagyta, hogy a korábban elhúnyt Ara­nyi Lajos, szakszervezetünk fő­könyvelőségének vezetője he­lyébe Major Béla kerül. B. Gy. Ülésezett az elnökség Elnökségünk január 4-i ülésén elsőként az ez évi bérfejlesztés tervezésének és felhasználásának irány­elveit tárgyalták meg (e témára a közeljövőben lapunk­ban még visszatérünk), majd szakszervezetünk vezető szerveinek 1973. I. félévi munkatervét fogadták el. Részletes jelentés tárgyalta az önálló és letéti könyv­tárak tartalmi munkáját és működési körülményeit. Az elnökség elhatározta: a jövőben mindenekelőtt a letéti könyvtárhálózatot kell fejleszteni. Sor került az ez évi költségvetésre vonatkozó ja­vaslat tárgyalására és két tájékoztató jelentés elfoga­dására : az egyik a panaszügyek intézéséről, a postás dolgozóknak nyújtott jogsegélyről, a másik a saját szer­vezésű csereüdültetésről szól. Besenyei Miklós főtitkár a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, a SZOT teljes ülésén elhangzottakról mondott tájékoztatót. Megállapította: az elmúlt év végén lezajlott megyei aktivista tanácskozások igen hasznosak voltak. Az elnökség a beterjesztett anyagokat a felmerült kérdésekkel kiegészítve elfogadta, majd úgy döntött, hogy január 16-ra összehívja a központi vezetőség ülését. Információnk mérlege Az érdekvédelmi munka egyik alapkövetelménye: a szakszervezeti tagság helyes informálása. E tevékenység centrumában a munkáshata­lom politikai, gazdasági erősí­tése áll, hiszen végső soron társadalmunkban az egyén boldogulásának további gazda­sági, szociális, kulturális fel­­emelkedésének csakis a társa­dalmi érdekek érvényre ju­tása lehet az alapja. Ezért követelmény a tisztségviselők következetes nevelő, közvéle­ményformáló munkája. Az agitációs, propaganda­­tisztséget betöltő aktivisták­nak kulcsszerepük van a szo­cialista tudatosság, erkölcs, a marxista műveltség, az általá­nos és szakmai képzettség nö­velésében. Felelősséggel hasz­nosítsuk mindazokat az eszkö­zöket, amelyek e törekvéseket elősegítik. A tervszerűség, a végrehajtás következetessége, feltétele a hatékony munká­nak. Csakis a célok ismereté­ben alakítható ki az agitációs és propagandamunka, az akti­visták mozgósítása. Mindezek mellett a fő figyelmet a postás dolgozókat közvetlenül érintő kérdésekre, a postai célkitű­zések alkotó tettekre ösztön­ző népszerűsítésére kell for­dítani. A tervek teljesítésével biztosítható ugyanis a növek­vő anyagi és kulturális igé­nyek kielégítése. E tekintetben is lényeges a helyes szemlé­let, a munka- és állampolgári fegyelem, közéleti felelősség elmélyítése. Az aktivistahálózat szemlé­letformáló erő! A szó erejével, értelemre gyakorolt hatásával leküzdhető a helytelen szem­lélet, a téves információ, vagy a hibás következtetés. Ebből adódik az aktivistákkal való folyamatos törődés. Gondos­kodjunk tájékoztatásukról, tegyük képessé őket arra, hogy gyorsan reagáljanak az eseményekre, helyes választ adjanak a dolgozók kérdései­re. Fordítsanak különös fi­gyelmet arra, hogy őszinte, szak­szerű, a problémákat fel­táró információt kapjanak. A tájékoztatásnak, konzul­tálásnak igen hatásos formá­ja alakult ki az elmúlt évben. Elnökségünk tagjai a politi­kai tömegoktatás propagandis­táinak félévenként aktuális, postai és szakszervezeti kér­désekről tartanak tájékoztatót. Az 1972. év I. és II. félévi­ben lezajlott tájékoztatók ta­pasztalatai igazolják: a pos­tás dolgozók várják, igénylik mindazon kérdésekre a vá­laszt, amelyek élet- és munka­­körülményeikkel kapcsolato­sak. A tájékoztatók közvet­len hangú légköre a propa­gandisták nagy megelégedett­ségét váltotta ki. Több vita­tott, vagy­­teljes mértékben nem tisztázott kérdést is meg­beszéltek. A szó igazi értel­mében fórumokká váltak e ta­lálkozások. A propagandisták a jövőben is igénylik a hason­ló jellegű fórumokat. Az el­nökségünk ezt az igényt mesz­­szemenően kielégíti a jövőben is. Ez évben tervez ilyen tá­jékoztatókat. Elnökségünk 1972 novembe­ri ülésén tárgyalta szakszer­vezetünk információs munká­ját, s meghatározta a további tennivalókat. Megállapította: 1968-tól napjainkig a tájékoz­tatás és a tájékozódás mozgal­mi munkánk szerves részévé vált, sokat javult, tartalma­sabb, életszerűbb lett. Az elmúlt időszakban a köz­ponti vezetőség, az elnökség a postás dolgozók egészét vagy egy-egy rétegét érintő lénye­ges kérdésről nem foglalt ál­lást úgy, hogy ne tájékozódott volna előbb a tagság vélemé­nyéről. E módszer a területi szakszervezeti szervek gyakor­latában szintén érvényesül. Rendszeresebb, dinamikusabb lett a különböző szintű veze­tőtestületek és a tagság tájé­koztatása. A reális értékeléshez azon­ban hozzátartozik: az infor­máció színvonala különböző szinteken, területeken, az alap­­szervezeteknél eltér egymás­tól. Ennek oka a többi között a területi tagoltság, a postai munka differenciáltsága, más­részt a mozgalmi munka szer­vezettsége, intenzitása, a tiszt­ségviselők felkészültsége. Elnökségünk meghatározta a további tennivalókat. Nem lát­ta szükségesnek megváltoztat­ni a kialakult információs rendszerünket, de hangsúlyoz­ta a tartalmi színvonal és az eszközök továbbfejlesztését. A következő évek feladatai adottak, ennek jegyében és szellemében tegyük szakszer­vezetünk információs rendsze­rét jobbá és hatékonyabbá. Somogyi Szabolcs A „telefonmiiszter" nyugdíjba ment... A fiatalos mozdulatok, az eleven, kutató szem, úgy vitat­kozik, magyaráz, mint ahogy megszokta negyven éven át. Koráról csak az ősz hajszálak árulkodnak. Orbán Gézát nem­­csak Sopronban és lakóhelyén, Kapuváron, hanem Győr- Sopron, Vas és Veszprém megyében mindenütt ismerik. Mű­szaki szolgálata alatt mindenhova eljutott. 1932-ben került a postára távirdamunkásnak, de ez sem ment akkor olyan egy­szerűen. Szülőfalujában — Csapodon — képviselőválasztás volt. A szolgabíró kortesbeszédében megígérte, hogy megvá­lasztása esetén öt csapodat bejuttat a postára, ami akkor biztos állással kecsegtetett. Megválasztották, és Orbán Géza négy társával már Siófok környékén „húzhatta a drótot”. Élete nagy részét a szabadban töltötte, mint zavarelhárító. Legtöbbször esőben, hóviharban kellett menni, mert ilyenkor adódik a hiba a légvezetéken. A felszabadulás után együtt dolgozott a szovjet kato­nákkal az ország hírközlésének megindításáért. A „telefon­­majszter” mindig ott volt ahol kellett. Ő kapcsolta először össze Sopront Budapesttel, ahonnan a város felszabadítását jelenthették a szovjet katonák. Több évtizedes munkásságát többször elismerték, leg­utóbb az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Most nyugdíjas. Tapasztalatára, szakmai tudására azonban továbbra is számítanak a Soproni Postaigazgató­ságnál. " Dr. Molnár Sándor

Next