Postás Dolgozó, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Belföldi Gabriellák Nincs szabad szombatjuk, karácsonyuk, szilveszterük, még vasárnapjuk se mindig. Akkor dolgoznak, amikor szükség van rájuk. Munkaidőbeosztásuk is eltér a szokásostól, nap mint nap más időpontban ülnek a kapcsolóasztalhoz. Kenyerük a szó, a beszélgetés. Naponta mintegy 120 kapcsolást bonyolítanak le személyenként. Egy év alatt körülbelül 40 ezret. S közben — ki tudná megmondani — hányszor ismétlik: „Halló, tessék beszélni!” Hivatalos megfogalmazásban telefonkezelők, nekünk azonban csak telefonos kisaszszonyok. Születésnek, halálnak, örömnek, bánatnak „láthatatlan” közvetítői. Munkahelyükre, a Belföldi Távbeszélő Központba civilnek tilos a belépés, így soha sem tudhatjuk meg, kié is volt valójában a kedves hang, de bemutatunk közülük két arcot, ezúttal — mégpedig Ravasz Sándornét és Szalai Gábornét. Ravaszné — Éva — az „öregebb” postás. Pontosan tizenöt éve dolgozik itt, közvetlenül az érettségi után lett telefonkezelő. Ha visszagondolok, nem is tudom elhinni, hogy akkoriban még protekció is kellett ehhez — mondja nevetve. — Pedig úgy volt. Ma örülünk, ha akad jelentkező, még jobban, közöttünk marad. — Miért ^pm.^ szépszerű ...e munka? — Mielőtt megpróbálnék erre tárgyilagosan válaszolni, csak annyit: imádom a munkámat. Hogy miért nem népszerű? Csupa „talán”. Talán fárasztó, talán idegkimerítő, talán kevés a szabad idő. — Mennyi idő alatt tanult bele? — Viszonylag gyorsan. A nulla egyes bejelentőnél kezdtem, majd elvégeztem a segédtiszti tanfolyamot. Nem ördöngős. Albertfalváról jár be dolgozni. Csak az utazással naponta több mint két órája megy el. Tizenkét éves fiát szinte hébe-hóba látja. Mégsem gondol arra, hogy munkahelyet cserél. — Sajnos, elég sok az ingerült, goromba hang. Mintha kizárólag rajtunk múlna egyegy kapcsolás. Egyesek aztán vádaskodnak, s ez a legfájóbb. „Abbahagyta már végre a körömreszelést?”, „Meddig kávéznak még?” — ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel „kedveskednek”. Gyakran sírni lenne kedvem. Persze a többség azért nem ilyen. A vállalatok központosaival jó a kapcsolatunk, rendszeresen ide is látogatnak. Szórakozásra nem sok ideje jut. Néhanapján egy-egy mozi, s persze a tévé. Egyébként a csendre áhítozik. Nem csoda, naponta hét órán keresztül szüntelenül „dobolnak” a dobhártyáján. Több mint tíz éve tagja a szocialista brigádnak. A brigádmozgalmat azonban nem „papíron” értelmezi, hanem a magánéletre is. Kolleganőivel rendszeresen találkoznak, öszszejárnak. A szakszervezetben ő az ifjúsági felelős ... Szalainé — Kati — tizenhárom évvel ezelőtt „jegyezte el” magát a postával. Szigetszentmiklóson az 1-es postán kezdett. A segédtiszti tanfolyamot is elvégezte. A telefonkapcsolásokat szerette meg... — Tíz éve kértem át magam a belföldi központba — mondja. — Érdekel ez a munka, izgalmasnak tartom. Ő is sok időt tölt el naponta az utazással, most Budafokról jár be. Öt és fél éves kislányával nap mint nap együtt kelnek és utaznak a Horváth MihiSfbféxre*~-«. .., — Nálunk nagyon humánusak a vezetők a kisgyermekes anyákkal. Kizárólag egy műszakban dolgozom, délelőtt. Azt hiszem, nem kell különösebben fejtegetnem, mit jelent ez, arról nem is beszélve, az első emeleten dolgozom, gyerekem pedig a harmadikon játszik. Szalainé a távhívócsoportban dolgozik. Mindennap más és más vidéki várossal tartja a kapcsolatot. Tapasztalata: a telefonálók többsége még mindig idegenkedik a távhívástól, sokan akkor is a 01-et tárcsázzák, ha lehetőségük van azonnal feltárcsázni. — Milyen a kollektíva? — Nagyszerű! Kérdezhetnék, hogy tud összeférni egymással annyi nő? Nos, kijövünk egymással, kisebb öszszezördülések ugyan előadódnak. De melyik munkahelyen nem? Én is tagja vagyok egy szocialista brigádnak. Részt veszünk a szakmai továbbképzésben, a politikai oktatásban és rendszeresen támogatunk, látogatunk egy idős, nyugdíjas postás nénit. Nemcsak kollégák, hanem barátnők is vagyunk, ha kell segítünk egymáson. Még nem volt olyan lakásszentelő, ahol ne ünnepeltünk volna együtt. — Szabad idő? — Férjem a TRIÁL-nál dolgozik, beosztásánál fogva sokat tartózkodik vidéken. Boldog vagyok, ha együtt lehetünk. — A munkahelyi körülmények? — A gépek miatt nálunk nagyon száraz a levegő, ezért néha teljesen'' kiszárad a torkunk. Bizony jó lenne olyan modern teremben dolgozni, mint a nemzetköziek. Talán egyszer ránk is sor kerül. Pethes Sándor Három vendégünk megegyezett abban, hogy az iskolából a munkaasztal, vagy a munkapad mellé kerülő fiatal sokszor csalódik. Ugyanis az iskolában — legyen az a postás technikum, vagy a műszaki egyetem, főiskola — arról hall, olvas, hogy milyen nagyszerű a posta műszaki színvonala, hogy a legmodernebb technika segíti a munkát. Aztán találkozik technikai félmegoldásokkal, nehéz fizikai munkával, szervezetlenséggel, és „kisipari”, a kort egyáltalán nem reprezentáló módszerekkel. Jócskán akad arra is példa, hogy az idősebbek ezen szavakkal fogadják a munkakedvtől dagadó kebellel érkező újoncot: — „Megbolondultál fiacskám, hogy éppen a postát választottad?” — Az ilyesmi is megtörténik, de nem ez a jellemző! — figyelmeztetett Sós László. — Mert az utóbbi évtized robbanásszerű fejlődést eredményezett nemcsak a technikában, de a gondolkodásmódban is. Igenis nagyarányú már az automatizáció, a korszerű technika és a társadalmi szervek — a párt, a szakszervezet és a KISZ — nemkülönben a törzsgárda öntudatos része felkarolja a fiatalokat. — De azért háború előtti berendezés is található még itt-ott, ami nehezíti, nemcsak a fiatalok, de a nők számára is a munkát. Sok helyen nagyobb a zajszint a megengedettnél, vagy nem jó a szigetelés. Darazsakat érez az ember a fejében duruzsolni, amikor abbahagyja a munkát, öltöző- és mosdóproblémák is akadnak, kevés helyen van klimatizáló berendezés — mondja Halász Mária, majd némi szünet után hozzáteszi: — Nem én vagyok különleges igényű, hanem az előbb említett iskolai tankönyvek. Persze egyetértek az ugrásszerű fejlődéssel: össze sem lehet hasonlítani munkakörülményeinket, akár a két évvel ezelőttivel. A Távíró Hivatalban már el sérti merem mondani, hiszen elegendő fridzsider áll rendelkezésre nemcsak a munkahelyen elfogyasztandó élelmiszerhez, de a bevásárláshoz is. Kényelmesebben ülünk, megfelelő ideig lazíthatunk, emberi körülmények között mosakodhatunk és öltözködhetünk. Az idősebbek? Nálunk alig vannak, de ők mindannyian szeretettel és féltékenykedés nélkül beavattak engem és mindenkit a szakmába. — S mi a helyzet a Csekkleszben? Vince Istvánna nyomban válaszol: — A társadalmi szervek igencsak foglalkoznak a nők és fiatalok helyzetével. A szakszervezet e napokban ellenőrzi az ifjúsági törvény végrehajtását. Konzultál, sőt, vitatkozott is a hivatalvezetéssel egy-két, lényegeskérdésben. _s.r» “ » — A hivatalvezetés és a felsőbb irányító szervek ismerik-e a nők és fiatalok problémáit? — Jól ismerik! — válaszol a kérdésre Sós László. — Ez derül ki a hozott intézkedésekből. Nálunk a Lipót Távbeszélő Központban információs hálózat működik e célból. A gazdasági vezetés, a pártos szakszervezet, nemkülönben a KISZ egymás segítségére siet, ha probléma adódik. Minden igyekezetükkel azon munkálkodnak, hogy fórumot, szabad beleszólást, véleményalkotó jogot teremtsenek mindenki számára. — Igen! Ez a jellemző! — helyeselik a többiek. — Milyen feladatok várnak megoldásra a nő- és ifjúságpolitika, valamint a munkafeltételek javítása terén? Halász Mária válaszol: — Semmi esetre sem szabad megváltoztatni a tankönyvek szellemét. Emeljék csak továbbra is magasra a mércét. Adjanak koncepciót technikai és társadalmi téren egyaránt. Elgondolásokkal és tervekkel felvértezve álljanak munkába, ha itt-ott maradiságot, közönyt találnak, változtassanak rajta! — Azon az úton kell haladni, ami nagyobb rangot és megbecsülést ad a postai munkának — mondja Sós László. — Eszményeket kell adni a fiataloknak. Persze nem a valóságtól elszakadt eszményedet,, hanem keresztül viharcercet, reálisakat. — A lehetőségek szerint tovább kell javítani a munkakörülményeket — zárja a beszélgetést Vince Istvánná. (MTI) (Fotók: Révész Tamás) iiiiiiiiiiiiniiiiniiiimiiii; ....................... Lehet eredményesebben, jobban is... ppen a karácsonyi csúcsforgalom lázában találtunk szinte mindenkit Zala megyében. Persze az évközbeni csúcsok, így a húsvéti, a névnapi forgalmait hasonló nagy munkát jelentenek. A lakosság rokonok, testvérek, szülők és gyerekek ilyenkor mindenekelőtt a posta útján tart kapcsolatot egymással. SZÉPE LŐRINC, a Pécsi Területi Szakszervezeti Tanács mb-titkára vállalta a kalauzolást. A legnagyobb csúcsot mégis a karácsony jelenti, ráadásul a január 1-én életbelépő irányítószám-rendszer sikere is elsősorban rajtunk, kézbesítőkön múlik. Egyszóval — mondja határozottan KUHÁR JÓZSEF, Nagykanizsa 1. hivatal ezüstérmes „Ady Endre” kézbesítőbrigádjának vezetője — vállunkon a szokottnál nehezebb táskával többet beszélgetünk a lakossággal. Szívesen tesszük, mert tudjuk, munkánk könnyítéséről van szó, ,Ezüstösök“ névsora ’ E kézbesítőbrigád egyébként az 1971. évi eredménye alapján kapta meg az ezüstérmet, s amikor 1972. áprilisában a termelési tanácskozáson átvették a kitüntetést, régi vállalásaikat újabbakkal tetézték. A többi között felajánlották: 300 000-ről 500 000 forintra emelik az 1972-ben takarékbetét-gyűjtésüket. Ezen kívül 146 000 forint értékű hírlapot adnak el, betanítanak egy távirat-kézbesítőt, s betegség esetén vállalják a másik munkáját is. Ami figyelmet érdemel: kapcsolatot tartanak fenn a nyugdíjas kézbesítő szaktársakkal, s ahol lehet, segítenek. Nagyon szép ez a magatartás. Éppen ezért megérdemlik, hogy felsoroljuk a brigádtagokat: KUNÁR JÓZSEF, DOROSI ISTVÁN, HERCEGH LAJOS, KAHOTEK FERENC, MIKLÓSI JÓZSEF, RÁKOS JÓZSEF, VINKÓ LAJOS. A hivatal vezetője Bedő Istvánné, szb-titkára Balogh László és a nagykanizsai járás szb-titkára pedig Polay József. A csúcsforgalomról beszéltünk. — A levélforgalom mintegy 15, a távbeszélőforgalom 10 százalékkal növekedett. 12 szocialista brigádunk van. Hálás vagyok az szb szervezőmunkájáért — jelenti ki a hivatalvezető. — Menynyire elégedettek velem a dolgozók? Azt kérdezzék meg tőlük. Hét éve vagyok itt, s mint nőnek, sokszor voltak nehézségeim feletteseimmel, de beosztottjaimmal is. Volt úgy, hogy még egyszer annyit kellett produkálnom, mint egy férfi vezetőnek — bizonyításként. No, de ez már a múlté, habár nem egyszer tapasztalom az itt dolgozóknál, hogy egy-egy problémát jószívűségemre appellálva vetnek fel. A SAM és az szb . December 17-én, vasárnap tartottunk szb-ülést. Arról tárgyaltunk, hogyan segíthetjük a csúcsforgalom lebonyolítását és az irányítószámok zökkenőmentes bevezetését. Hogy hasznos volt e témákkal foglalkozni, azt bizonyítja: a brigádok kérés nélkül már hajnalban itt vannak, hogy a küldemények időben eljussanak a címzettekhez. A Népszava-terjesztés? Ez évben 420- ról 600-ra növekedett a példányszám — veti közbe Balogh László szb-titkár. Majd újabb figyelmet érdemlő tényt tudunk meg a Posta Kiváló Dolgozója címmel kitüntetett hivatalvezetőnőtől: Nagyon népszerű a SZIM-mozgalom. Tavaly Kötő Tibor, Sántha Istvánná, Antal Magdolna, Borbély Lászlóné, Mátés Hana, Németh Edit, Matasits Mária és Szalai Magda kaptak különböző fokozatú kitüntetéseket. Jelenleg hatan vesznek részt a mozgalomban. Több segítséget a kishivataloknak — Nemrégiben — mondja az szb-titkár — meglátogattuk a járás kishivatalait. Ellenőriztük amunkakörülményeket, beszéltünk a csúcsforgalomról, úgy éreztük, mindenkinek jólesett a látogatás. Kerecseny kisposta vezetője például kisméretű olajkályhát kért, mivel a jelenlegi széntüzelésű rossz. A területi biztos is javasolta: adjanak a hivatalnak szekrényt — nem kaptak! Nagyrada községben a posta kívül-belül elhanyagolt állapotban. Úgy hírlik, ez ügyben intézkednek. Ráférne a korszerűsítés! Kiskomáromban a tüzelőmennyiséget keveselték, Nagyrécsén pedig a padlózat balesetveszélyes. Ezeket a problémákat továbbítottuk a területi szakszervezeti tanácsnak, reméljük, hogy közbenjárásuk eredménnyel jár az igazgatóságnál. Benyitottunk a távbeszélőközpontba, ahol megismerkedtünk Nyerky Mária rendezővel és Kulcsár Judittal, a Tyereskova szocialista brigád vezetőjével. Elégedetten konstatáltuk: kitűnő a hangszigetelés, ragyogó tisztaság a pihenőhelyiségben, a mosdóban, öltözőben. Ez a brigád, illetve központ októberben és novemberben csaknem 40 ezer induló beszélgetést produkált. Decemberben sokkal nagyobb volt a forgalom. „Nem kapunk feladatot" Ugyanazon a folyosón található a Nagykanizsai Távközlési Üzem, illetve a Puskás Tivadar szocialista brigád. Az 1971. évi eredmények alapján „Élüzem” lettek, a dolgozók kérésére munkahelyi bizottságot választottak, amelynek titkára Takács Ferenc. Érdeklődtünk a szakszervezeti munkáról, hiszen, mintegy 70 szakszervezeti tag érdekeit képviseli e bizottság. — A Zala megyei Távközlési Üzem szakszervee -teti bizottságától nem kapunk feladatot. Meg aztán sajátos helyzetben vagyunk. Beindítottuk a politikai oktatást, beszedjük a tagdíjat, továbbítunk segélykérelmet. Munkakörülményeink? Nem valami rózsásak. Magyar István műszerész 33 éve járja a hatalmas területet motorkerékpárral. Gépkocsit kértünk részére, ígéretet többször is kaptunk — mondja Takács Ferenc. — Hogyan élnek, dolgoznak a kinti távirdamunkások? Sokat nem tudok róluk. Hát igen, jó lenne velük is többet foglalkozni. — Tessék megnézni, hogy milyen a mi fürdőnk, zuhanyozónk és öltözőnk — invitál az egyik műszerész. Megnéztük! Piszkos, rendetlen! Ki ezért a felelős? Talán a zalaegerszegiek? Szó sincs róla! A helybéliek! Bizony, jó lenne, ha a munkahelyi bizottság ilyen problémákkal is foglalkozna . .. Tájékozatlan bizalmiak Becsehely hivatala előtt éppen indulásra készen kerékpárjával Korcsmáros József kézbesítő. Úgy meg volt rakva a kétkerekű jármű, hogy ő szinte ki sem látszott a csomagok közül. — Bizony, ilyenkor nehéz a munka, de megszoktam. 18 éve vagyok kézbesítő. A hivatal vezetője egy szimpatikus asszony, Magasi Gyuláné. Szépe Lőrinctől tudtam, hogy a SZIM-mozgalomban háromszor nyert aranyat és egyszer ezüstöt. Bocskor Róza gyakornok, most járja a középfokú segédtiszti tanfolyamot. Jó kezekben van! — Édesanyám — aki kézbesítő — a szakszervezeti bizalmi. Magunk között sokszor beszélgetünk e felelősségteljes funkció lehetőségeiről, a bizalmi jog- és hatásköréről. De úgy tudom, nem ismeri az elnökség erre vonatkozó határozatát. Bútoraink? Amint látják, eléggé elavultak. Régebben összeírták az igényeket, aztán minden maradt a régiben. Csomagraktárunk egyébként kicsi, hát még ilyenkor! LB-telefonközpontunk csapnivalóan rossz. Szeretnek bennünket a községben, s ebben talán az is közrejátszik, hogy hárman tagjai vagyunk a helyi tanácsnak. A letenyei postánál 20-an dolgoznak. Van két brigádjuk, egy a forgalomnál, a vezető Andróczi Károlyné, s egy a távközlésnél, a vezető Tirpák Endréné. A hivatalvezető Tóth Imre, a TSZT közgazdasági bizottságának tagja. Megismerkedtünk Barbalics Ferencné szakszervezeti bizalmival. Tőle is jog- és hatásköréről érdeklődtünk. — Nem ismerem. Pedig jó lenne, ha megkapnám írásban . .. — A tszb. közgazdasági felelőse is vagyok. Legutóbb három termelési tanácskozáson vettem részt, s 14 szocialista brigáddal konzultáltam a munkáról, az 1973-as tennivalókról. Nagyon mostoha körülmények között dolgoznak, s úgy tudják, hogy ez évben elkezdik az új posta építését. .. Csörnyeföld „faluvégén” sem kedvezőbbek a körülmények a hivatalban. Kovács Margit december 9-én került oda vezetőnek. Ez volt az álma, mert odavalósi. A bútorok nagyon elavultak. Nő létére a kézbesítőnővel együtt a csúcsforgalomban naponta 18—20 csomagot cipel ki az utcára a gépkocsihoz. Igaz, besegít a kocsikísérő, de azért mégiscsak cipekednie kell... Lovásziban talán a legcsúnyább épületben működik a posta. Borsos Józsefné vezető 25 éve postás. A kézbesítőszoba és az egész hivatal padlózata régi, elhanyagolt, balesetveszélyes. Borsosné egyben szakszervezeti bizalmi, ő sem tud sokat jogairól, hatásköréről. — örültünk, hogy októberben megérkeztek az új íróasztalok. Azóta is ott vannak az előtérben. Hogy miért? Nem férnek be az ajtón! Most aztán — mivel nincs a községben olyan kisiparos, aki vállalná a munkát — tárgyaltak az Olaj üzem műhelyének vezetőjével, hogy bontsák le az ablakrácsot, véssék ki a nagy ablakot, hogy azon keresztül helyére kerüljenek az új bútorok. A csúcsforgalom? Bizony nagy! Apropó, voltam Pécsett egy kéthetes bizalmi tanfolyamon. Sok érdekes dolgot tudtam meg, csupán egy a baj, az ott hallott tanácsokat, útmutatásokat a kishivatalokban lehetetlenség alkalmazni .. • Beleszól a szakszervezet Lenti község járási székhely, s 1967-ben adták át az új postát. Mintha tegnap történt volna ez az aktus. Ragyogóan tiszta kívül is, belül is. • Vigyázunk rá, mint a szemünk fényére — mondja Orosz Józsefné fszb-titkár. — a levélforgalom 15 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Naponta 300 csomag megy, illetve jön. Büszkék vagyunk négy szocialista brigádunkra, a kézbesítőknél kettő is van. A vezetők: Balaicz Árpád, illetve Farkas Gyuláné. A forgalomnál Mester Józsefné, a távbeszélő-forgalomban Hári Józsefné. Szeptemberben volt szb-ülésünk, októberben taggyűlésünk. Beszéltünk a munkakörülmények javításának szükségességéről, s ott is szóba került: Csömödér postáján áldatlanok a körülmények — szinte egy kamrában dolgoznak. — Minden zokszó nélkül hajnaltól késő estig benn vagyunk a csúcsidőben. Úgy érezzük, hogy ez közös érdek. Nincs ilyenkor rang, meg beosztás, egymásnak segítünk — jegyzi meg Zsiga Mária helyi ellenőr. — Itt Zalaegerszegen is nagyobb a levélforgalom, mint tavaly — fogad bennünket a zalai főváros nagyhivatalának vezetője, Németh István. Rövid kerekasztalbeszélgetés ' jött' össze, amelyen ott volt Jencsevics Endre iiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiim né, a tszt megyei összekötője, és Paizs Pál, az stb. munkavédelmi felelőse. Tény, hogy a városban szeretik a postásokat, ezt bizonyítja: sokan kaptak közülük lakást, s mi több, a tanács a jövőben bővülő posta részére telket biztosított. Azt nem tudjuk viszont, hogy mikor kerül sor az új posta építésére ... „Felesleges önérzeteskedés“ *— 1972-ben nem volt balesetünk — jelenti ki büszkén a munkavédelmi felelős. Megjegyezzük : okkal büszkék erre! Érdeklődtünk a szakszervezeti bizottság munkájáról. Nagyon vontatottan idézték az ott elhangzottakat. — Hát először is foglalkoztak a szervezettség növelésével, a politikai oktatással, a nyugdíjastalálkozók szervezésével, a csúcsforgalommal, az irányítószámrendszer tudatosításával, no meg azzal, hogy a CSÉB-kirándulást 1973-ban is megismételjük, tavaly ugyanis 10 napig Hévizen voltunk ilyen módon. Hogy kitől hallottuk mindezt? A hivatalvezetőtől! Elismerésre méltó, hogy egy szakvezető enynyire érdeklődik a szakszervezeti munka iránt. — Nincs ebben semmi különös. Az a vezető, aki reálisan nézi a dolgokat, tudja, hogy a szakszervezeti tevékenység, a kritika segíti a szakmai munkát. Felesleges ebben az esetben „önérzeteskedni”, a szakszervezet nélkül például nem tudtuk volna elérni, hogy két arany- egy ezüstjelvényes és két okleveles brigádunk legyen, de azt sem, hogy kilencszer megkaphassuk az Élüzem, négyszer a Szocialista Munka Hivatala címet. Munkakörülményeink ez évben tovább javultak, s az emberek tudják: bérhelyzetünk is javul. .. Szó sincs arról, hogy „problémamentes” tapasztalatokról írtunk Zala megyei látogatásunk során. A fény- és árnyék ellenére az összkép, az áldozatos, lelkes munka, de sokkal kevesebb lenne az árnyék, ha a választott szakszervezeti tisztségviselők több biztatást kapnának, és eljutna hozzájuk — például a bizalmiakhoz a jog- és hatáskörről szóló elnökségi döntés — az őket érintő legfontosabb, mozgalmi munkát elősegítő határozat. A munkakörülmények megjavítása zömében a Pécsi Postaigazgatóság vezetőin múlik. Bizonyos, hogy nem marad el az intézkedés. POSTÁS DOLGOZÓ 3 Bérces György