Postás Dolgozó, 1976 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1976. JANUÁR ÁRA: 60 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK? A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Besenyei Miklós főtitkár: Nagy lehetőség - de súlyos felelősség Szakszervezetünk X. kongresszusa a számadás, az értékelés és a további lehetőségek felmérésének közel egy évig tartó időszakát zárta le, s egyúttal mozgalmi munkánk következő öt esztendejének kiindulópontjává is vált. A választások — kezdve a bizalmiaktól egészen a központi vezetőségig — most is komoly erőpróbát jelentettek a szakszervezeti mozgalom számára. A tagságnak módjában volt jóváhagyni, elismerni vagy elmarasztalni az egyes testületek és tisztségviselők munkáját, magatartását, megerősíteni vagy kifogásolni az elmúlt időszak tevékenységét, a fejlődés mértékét és ütemét. A postás dolgozók éltek ezzel a lehetőséggel, felelősen és hozzáértően tették szóvá a gondokat, reálisan értékelték és elismerték az eredményeket. Igen széles körű és tanulságos véleménycsere bontakozott ki a Posta és a dolgozók jelenlegi helyzetéről, a jövőbeni igényekről, elképzelésekről és feladatokról, a jogokról és kötelezettségekről. Az őszinte légkör, a jó szervezés, a tagság érdeklődése visszatükrözte a szakszervezet növekvő tekintélyét és tömegbefolyását, érzékeltette, hogy fokozódik a bizalom a választott testületek és egészében véve a szakszervezeti mozgalom iránt. Az elmúlt négy esztendő sokakat érintő, elismerésre méltó eredményeivel — és hibáival együtt is — meggyőzött bennünket arról, hogy lehet és kell is együtt gondolkodni és együtt cselekedni a tagsággal, hogy róluk csak velük és nem nélkülük szabad dönteni. A tagság aktivitása és elismerése igazolta, hogy végrehajtottuk a határozatot, amely az előző kongreszszus óta alaptörvényünk volt, s egyúttal felállította a mércét, hogy továbbra is csak következetes elvekkel és friss, élő tapasztalatokkal megalapozott munkát szabad és kell végeznünk. A mai helyzetben ehhez adottak a feltételek. A párt tudatos politikája következtében egyre növekszik a szakszervezetek jogköre és felelőssége, fokozódik társadalmi szerepe az élet minden területén. A párt igényli és elvárja véleményünket, számít a szakszervezeti mozgalom szervezeti és erkölcsi erejére, tömegbefolyására. A mi társadalmi rendszerünk fejlődésének objektív követelménye, hogy a szakszervezetek mind teljesebben lássák el feladataikat, megfeleljenek hivatásuknak. Munkánkat ma nem fékezik korlátok, tilalomfák. Rendelkezésünkre állnak azok a jogok és hatáskörök, amelyekkel befolyásolhatjuk a fejlődést, képviselhetjük és érvényesíthetjük a dolgozók akaratát, érdekeit. Ha ma eredményeink elismerésével együtt sem vagyunk elégedettek munkánkkal, és nem tudunk mindig, mindenben maradéktalanul megfelelni a várakozásnak, ennek okát nem külső tényezőkben, hanem a mozgalmon belül, önmagunkban kell keresnünk. Ez nagy lehetőség, de súlyos felelősség is. Valamennyi választott tisztségviselő felelőssége személy szerint, és mindnyájunké együttesen. Munkánk értékének, hivatásunk betöltésének mércéje és meghatározója a választott testületek felkészültsége, politikai érettsége, a tisztségviselők tudása, rátermettsége és bátorsága. Erőink és sebezhetőségünk egyaránt ezekben követhető nyomon és található meg. Ezért is volt igen fontos célkitűzés, hogy a választások a szervezetet személyileg is erősítsék. Olyan tisztségviselőkre van szükség, akik fel tudják sorakoztatni a tagságot a kötelezettségek teljesítésére, az áldozatvállalásra, a több és jobb munka végzésére. De ugyanakkor biztonságosan eligazodnak a közügyek intézésében is. Helyesen értik — és alkalmazzák — a különböző érdekeket, tudatosan és politikusán kiállnak a Posta egyetemes érdeke mellett, de sohasem feledkeznek meg a gondjaikra bízott kisebb csoport jogos igényeiről sem. Feladataink világosak és egyértelműek. Volt idő és alkalom arra, hogy felmérjük a tapasztalatokat és a lehetőségeket, megvitassuk és egyeztessük a különböző véleményeket. A Posta és a postás dolgozók jövőjét illető alapvető kérdésekben teljes a nézetazonosság a párt, a gazdasági vezetés és szakszervezeti tisztségviselők között. Most kevésbé látványos, de nem kevésbé nehéz feladatok várnak ránk, szorgalmas és kitartó munkával, egységesen kell végrehajtanunk a kongreszszusi határozatokat, meg kell valósítanunk a Posta V. ötéves tervét. Ez a terv, amely öt éven át munkánk alapja és mércéje lesz, jelentős fejlesztési lehetőségeket, világos perspektívát biztosít a Posta és a postás dolgozók számára. A Posta fejlesztésére rendelkezésre bocsátott összeg közel kétszerese az előző ötéves tervének. Nem lebecsülendő ez még akkor sem, ha tisztában vagyunk azzal, hogy valamennyi szolgálati ágban nem tudjuk majd kielégíteni az igényeket. De az is biztos, hogy nem minden a milliárdokon múlik. Az V. ötéves terv sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlen a postás dolgozók ezreinek tudatos áldozatvállalása, becsületes, pontos és megbízható munkája. A szakszervezeti szerveknek, a tisztségviselőknek még nagyobb részt kell vállalniuk a gazdasági építőmunka segítéséből. Aktívabban kell közreműködni az anyagi javak létrehozásában, hiszen régi igazság, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk, csak az jár jogosan, amiért megdolgoztunk. A szakszervezetnek nemcsak abban kell jeleskedni, hogy mire fordítsuk, kinek adjuk azt, ami már megvan, hanem teljes szívvel és erővel kell bábáskodni az anyagi javak születésénél is. Meggyőződésünk, hogy a mozgalom ereje jóval többre képes, mint amit ma tesz ennek érdekében. Az élet, a fejlődés mindig újabb és újabb feladatok elé állít bennünket. A szakszervezeti mozgalomban konszolidált viszonyok között és kiegyensúlyozott politikai légkörben is forradalmi magatartásra és munkastílusra van szükség. Kényelmesen, szenvedély nélkül nem lehet közügyeket intézni. Az emberi sorsok alakításához az elvi megalapozottság, a meggyőződés, az áldozatvállalás és az érzelem egyaránt nélkülözhetetlen. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy amit ma elértünk, az holnap már természetessé válik, ami ma még kielégítő volt, az holnap már kevésnek bizonyul. A feloldottak helyébe lépő, mindig újabb és újabb feszültségeket csak a lehetőségek reális számbavételével, helyes fontossági és időrend felállításával lehet megnyugtatóan rendezni. Ehhez a szakszervezetnek igen jól kell ismerni a dolgozók hangulatát, és pontosan tudni kell azt is, hogy mire számíthatunk. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mi találkozik a tagság igazságérzetével, így lehet igazán meggyőzően mozgósítani a feladatok megvalósítására, és jobban, igazságosabban lehet elosztani a keveset is. Nagyobb előrelátással, tervszerűbben és konkrétabban kell foglalkoznunk a Posta tevékenységével, a postás dolgozók egészének és egyes rétegeinek sajátos helyzetével is. Elengedhetetlen, hogy alaposabban ismerjük életszínvonalukat, munkakörülményeiket, a művelődési és szociális helyzetüket meghatározó tényezőket. Feladataink méltóak a szakszervezeti mozgalom eddigi eredményeihez, szocializmust építő társadalmunkban egyre növekvő szerepéhez. Mindnyájunk közös ügye, hogy az előttünk levő esztendőkben még eredményesebben dolgozzunk, szolgáljuk becsületesen és következetesen a postás dolgozók érdekeit, az ő megbízásukból és bizalmuk alapján. Elnökségünk december 30-án — a többi közt — a kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatairól, valamint az új kollektív szerződés irányelveiről tanácskozott. „A kollektív szerződés legyen érvényes az egész Postára, adjon perspektívát, mutasson irányt a postásoknak. Segítse a Posta feladatait, a munkaerő-gazdálkodást, valamint a dolgozókról való fokozottabb gondoskodást.” — állapította meg az elnökség. Az ülésen elfogadták az V. ötéves terv szociális, kulturális beruházási javaslattervezetét. ORSZÁGOS NAGYAKTIVA: az eredményekről és a további feladatokról ■** „1073 Végével jelentős korszak zárult le a Magyar Posta történetében. Sok gonddal küszködve, ugyanakkor számottevő eredményekkel, sikeresen teljesítettük a IV. ötéves tervet.” Ezekkel a szavakkal kezdte beszámolóját Horn Dezső miniszterhelyettes, a Posta vezérigazgatója a Postások Szakszervezetének székházában január 8-án, a postások idei nagyaktíva-értekezletén. A klasszikus postai szolgáltatások területén a forgalom évente 4,6 százalékkal emelkedett. E megnövekedett feladatokat a minőségi színvonal megtartása, illetve lehetőség szerinti javítása mellett kellett megoldanunk. Sok gondot okozott, hogy a felvételi szolgálatnál sok a várakozási idő, jelentős mértékben nőtt a nyugdíjutalványok darabszáma, s mintegy 30 százalékkal növekedett a hírlapok átlagsúlya. A tanyai és a külkerületi kézbesítésnél jelentős javulást hozott a levélszekrényes kézbesítési rendszer bevezetése. A feldolgozási rendszerben forradalmi változást hozott és hoz az irányítószám-rendszer 1973- as bevezetése. A tervidőszak alatt felépítettük 8 nagy-, 48 közép- és 162 kispostahivatalt. A postaforgalom fejlesztésére az elmúlt öt év alatt összesen 954 millió forintot fordítottunk A helyi távbeszélő-forgalom fejlesztésére 3,7 milliárd forint jutott, amelyből többek között 230 ezerrel növeltük a távbeszélő központok kapacitását, amiből 140 ezer a főközponti kapacitás növekedése. Ennek ellenére a várakozók száma több mint 30 százalékkal nőtt, s ma már eléri a 200 ezret. Társadalmi összefogással, a helyi tanácsok segítségével biztosítottuk, hogy ma már az ország minden településén van telefon. Új, korszerű főközpontot adtunk át Lágymányoson, Pécsett, Siófokon, Vácott, Nyíregyházán és Új-Diósgyőrben. A fejlesztések ellenére a csúcsidőszakban nagy a forgalomtorlódás, amely már-már az elviselhetőség határát súrolja. Ezek csökkentésére bevezettük Budapesten az idő szerinti számlálást. „Sürgős intézkedéseket kell tennünk a legkritikusabb területek vízmentesítésére. Hoszszabb távú rekonstrukciós tervet kell elindítanunk, amelynek során az egész alépítmény korszerűsítésére és a vonalvezetés felülvizsgálására is sor kerül, az elavult hálózat cseréje mellett. A következő években ez nemcsak a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, hanem az egész távbeszélőszolgálatunk legfontosabb feladata, amelyre semmilyen eszközt és erőt nem szabad sajnálni.” A helyközi távbeszélőszolgálat fejlesztésére mintegy 1,3 milliárd forint jutott. Megvalósítottuk az országos gerinchálózatot, elkészült a belföldi és a nemzetközi Távíró Központ. Megnyílt a lehetősége a gyors, kétirányú helyközi és nemzetközi távbeszélgetéseknek, s a tranzitforgalom minőségi lebonyolításának. Ma már 131 helységünk — köztük 13 megyeszékhely — van bekapcsolva a belföldi távhívásba, s 21 országgal megvalósult a nemzetközi távhívás is. Ezek a helyközi szolgálatban mint technikai, mind pedig szolgáltatási szempontból minőségi javulást hoztak. A táviratforgalom évi növekedése 3 százalék volt; az egy főre jutó táviratok számában Európában az elsők között vagyunk, a dísztáviratforgalmunk eléri az összdarabszám 50 százalékát. A távgépíró-hálózatba bekapcsolt postahivatalok száma a tervidőszak alatt 201-ről 236-ra nőtt. A telex-előfizetők száma több mint kétszeresére, 5000-ra emelkedett, a forgalom pedig 40 százalékkal nőtt. A vezeték nélküli hírközlés fejlesztésére mintegy 1,5 milliárd forint jutott. Felépült többek között a jászberényi 2x250 kW-os rövidhullámú adó, valamint 19 URH-adó. Megkezdtük Solton a 2000 kW-os új középhullámú Kossuth-adó építését. A televízió műsorát 1975- ben már 19 adóval sugároztuk, az ország területének 92 százalékára, a kettes műsort pedig 3 adóval, az ország területének 33 százalékára. Beruházásitervünk 7 és fél milliárd forintjával szemben 9,2 milliárdot költöttünk el. A Posta átlaglétszáma évente 1100-al nőtt, ennek ellenére néhány területen, főleg Budapesten krónikus létszámhiánynyal küzdünk. Az átlagbér a tervezett 19,2 százalék helyett 31,3 százalékkal nőtt. Szociáliskulturális beruházásokra 220 millió forintot költöttünk. Lakásépítések támogatására a fejlesztési alapból 180 millió forintot biztosítottunk, 2300 dolgozó részére. A most megkezdett terv időszakban további igénynövekedésre számíthatunk, s a menynyiségi növekedés mellett a minőséget is javítanunk kell. Lesz, ahol — például a telefon — először a minőséget javítjuk, s csak azután fordítunk gondot a mennyiségi igények kielégítésére. Az 1976—80-as ötéves tervben a Posta állóeszköz-fejlesztésére 13,7 milliárd forintot fordíthat, ami az előző tervidőszak másfélszerese. A fejlesztésen belül 55 százalék jut a helyi és a helyközi távbeszélőre, 15,7 százalék a vezeték nélküli hírközlésre, 14,2 a postaszolgálat javítására, 6,4 az üzemfejlesztésre, 5,4 a távírószolgálat javítására és 3,3 százalék szociális-kulturális beruházásainkra. (Itt jegyezzük meg, hogy a tavalyi év várható összbevétele 7,17 milliárd forint, amiből a nyereség hozzávetőleg 1,16 milliárd. A szerk.) Fel kell építenünk Debrecen, Szeged, Eger, Újpest új telefonközpontját, az előfizetők 75 százalékát be kell kapcsolnunk a távhívásba, be kell fejeznünk az új Kossuth-adó építését, valamint a szentesi és a Kab-hegyi tv-adók rekonstrukcióját Fel kell építenünk az űrtávközlési földi állomást is. Kezelési és feldolgozási kisgépekre az előző tervidőszak négyszeresét fordíthatjuk. Elkezdjük a Budapesti Postakombinát építését, valamint a székesfehérvári, kecskeméti és celldömölki góchivatalok kialakítását. Komoly feladatok várnak ránk a következő öt évben, de bízva a postás dolgozók megszokott helytállásában, bízvást remélhetjük, hogy a megnövekedett feladatoknak is eleget fogunk tenni.