Postás Dolgozó, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Sajátunknak tekintjük a posta feladatait (Folytatás az 1. oldalról)­rűsítését, ezen felül 123 hi­vatalnál egyenként 100 ezer forintot meghaladó karbantar­tási munka elvégzését tartal­mazza. Jelentősebb beruházá­sok: Paks, Révfülöp, Veszp­rém 1, Pestlőrinc 1, valamint Kecskemét 1 postahivatal, 300 hazai gyártású és 96 tő­kés importgép beszerzése sze­repel a tervben. Ez utóbbi az esetleges importkorlátozás miatt ma még bizonytalan. Üzembe állítják a II. félév­ben a Posta Kísérleti Intézet által kifejlesztett, több érték­cikk árusítására alkalmas elektronikus automatákat. Várhatóan a nyugat-német takarékpénztárral is egyez­ményt kötnek a fenntartásos takarékbetétkönyvek beváltá­sára. Elkezdődnek a kísérle­tek a csekkforgalom számító­­gépes feldolgozására. A fentieken kívül a szolgál­tatás színvonalának javításá­ra, ahol csak lehet, egyszerű­sítik a kezelést. Továbbra is fő szempont marad a szolgál­tatói magatartás, a közönség jobb kiszolgálása végett kísér­leti jelleggel több új szolgál­tatást bevezetnek. Természe­tesen ez egyúttal jelentősen növeli a posta bevételeit is. Hírlapszolgálat Legfőbb feladat a hírlapter­jesztés színvonalának meg­tartása, illetve emelése. Eh­hez 3000 különleges kerékpárt szereznek be, 40 hírlappavi­lont (ennek a fele csere) és 2 hírlapüzletet helyeznek üzem­be. A II. negyedévtől a napi­lapoknál bevezetik a napon­ként eltérő hírlapigénylési rendszert. Távíró, telex, adatátvitel 475 új telexállomás bekap­csolásával 9660 állomás lesz üzemben. A növekedés elle­nére a várakozók száma eléri az 1300-at. Az adatátviteli ál­lomások száma 270-nel nő és év végére eléri az 1330-at. A távírószolgálatnál megszűnik a múlt évi dísztáviratlap­hiány. Távbeszélő-szolgálat A főközponti kapacitás mintegy 30 ezerrel nő. 13 058 lakás-, 3449 közületi és 701 nyilvános állomást kapcsolnak be. Mindezzel a távbeszélő­sűrűség 1983 végére 12,74 lesz. A fejlesztés korlátozottságára utal, hogy a várakozók száma tovább növekszik, és elérheti a 350 ezret. Továbbra is kiemelt feladat a forgalomlebonyolító képes­ség javítása. Ezért erősíteni kell a fenntartási tevékenysé­get. Ehhez a terv múlt évihez képest 70 millió forinttal több költséget irányoz elő. Buda­pesten befejeződik a Teréz, az Óbuda és a belföldi táv­hívó központ bővítése. Mobil központokat helyeznek üzem­be Hatvanban, Kaposváron, Hajdúböszörményben, Száz­halombattán és Dunakeszin. Üzembe kerül a Miskolc— Avas, valamint a Bicske és körzete crossbarközpont. In­dul a veszprémi, továbbá az észak- és a dél-balatoni fej­lesztési program. Rádió és televízió Az állami támogatás csök­kentése leginkább ezt a szol­gáltatást érintette. 1983-ban befejeződik a lakihegyi re­konstrukció, Győrben új, kis teljesítményű középhullámú adó lép üzembe. Folytatódik a diósdi telep rekonstrukció­ja. Megkezdődik a sztereósu­gárzás. A televízióműsor-szórás ja­vítására Győrben új adó indul az 1. műsor sugárzására, és korszerű antennarendszer lép üzembe a 2. műsorra. 12 átját­szóadó telepítésével lehet szá­molni. A teletext kísérleti su­gárzása 1983-ban mindkét adóhálózaton folytatódik. Meg­épül a Komád!—Debrecen mikroösszeköttetés. Munkavédelem és szociálpolitika Szociális célokra 1983-ban 1224,5 millió forintot fordít a posta. Elsőrendű cél a mun­kavédelem hatékonyságának fokozása és az elért szociális ellátás színvonalának megőr­zése. Január 1-ével életbe lépett az új munkavédelmi szabály­zat. Gyakorlati alkalmazása jelentős szemléletváltozást igényel. Azonban ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy számos esetben a munkakö­rülmények javítása nemcsak pénzkérdés. Elgondolkodtató, hogy néhány nemrég épült postai munkahelyen is ugyan­azt tapasztalhatjuk, mint a va­lóban elavult, előbb-utóbb ki­váltandó épületeknél. Az el­hanyagolt, rendetlen munka­hely, a törött ablak, a piszkos falak mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez befolyásolja az ott dolgozó postások köz­érzetét, s a közönségben is visszatetszést szül. Ezen vál­toztatni, itt gyorsabban előre­lépni, szemléletet alakítani valamennyiünk kötelessége. Ez nem csak szakmai feladat, eb­ben a szakszervezeti aktivis­táknak is határozott felelős­ségük van. A szociálpolitika terén elő­térbe kerül az üzemegészség­ügy fejlesztése, a munkások, nagycsaládosok, nyugdíjasok kedvezményes üdültetési lehe­tőségeinek vizsgálata, a rászo­ruló nyugdíjasok életkörülmé­­­­nyeinek javítása, a szociális otthoni férőhelyek bővítése. A jóléti kiadások — első­sorban az üzemi étkeztetéshez való hozzájárulásnak, vala­mint az üdültetés költségeinek jelentős mértékű növekedése miatt — 31 millió forinttal emelkednek. Ehhez forrást te­remteni csak a jóléti alap ki­egészítésével lehet, természe­tesen az R-alap terhére. Eb­ben az évben ez eléri a 75 millió forintot. A kiegészítés szűkíti a részesedés más irá­nyú felhasználását. Ennek el­lenére a központi vezetőség úgy foglalt állást, hogy a ter­vezett jóléti kiadások össz­hangban vannak a postás dol­gozók széles tömegeinek ér­dekével, s ezért szükségesnek tartja és támogatja az R-alap ilyen irányú felhasználását. Ez természetesen nem ad men­tességet a szociálpolitikában sem a rendelkezésre álló anya­gi lehetőségek meggondoltabb felhasználásának követelmé­nye alól. Azonban a gondos rangsorolás mellett sem lehet megfontolás tárgya a bizton­ságos munka feltételeinek és a minimális higiéniás ellátás­nak a megteremtése. A népgazdaság egészében, így a postán is központi sze­repet kap 1983-ban az anyag- és energiatakarékosság, a nem rubel elszámolású import he­lyettesítése. A népgazdasági programhoz kapcsolódóan el­készült a posta anyag- és energiatakarékossági akció­­programja. Ezt az elnökség az I. negyedévben tárgyalja, meghatározva a szakszerveze­ti feladatokat. Az anyagellátásban 1983- ban sem lehet javulással szá­molni, sem a belföldi ellátás­ban, sem az importszükséglet kielégítésében. Ezért fokozott szerepet kell kapnia minden szinten a munkaszervezésnek, az egész posta érdekeit szem­mel tartó anyaggazdálkodás­nak, a meglévő készletek, a még üzemképes használt al­katrészek, egységek hasznosí­tásának. A takarékosság egy fajtája a meglevő eszközök, létesít­mények működőképességének fenntartása. Nem lehet, de nem is célszerű mindig, min­denhol újat építeni. A köz­ponti vezetőség úgy ítélte meg, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani — az újak építését megelőzve — a régebbi létesítmények korsze­rűsítésére, felújítására, lehető­vé téve ezzel az új technika befogadását. A népgazdasági energia­programhoz kapcsolódva a postának meg kell szüntetnie az olajtüzelést. Bármennyire kedvezőtlen ez számunkra, s ha tovább rontja is sok he­lyütt az­ amúgy sem túl jó munkakörülményeket, meg­értjük az intézkedés szüksé­gességét. A végrehajtás folya­matban van. Mindamellett a hozzászólók az átállás körül­ményeinek fokozott mérlegelé­sére hívták fel a figyelmet. Azon kívül, hogy a kereske­delemben még mindig nem kapható a szén minőségéhez igazodó, jó hatásfokú kályha, helyenként nehézségekkel jár a tüzelőanyag beszerzése, sok helyen pedig nem vagy nehe­zen oldható meg a tárolás, s hiányoznak a fűtés személyi feltételei. Az új évben a posta egyik legfontosabb célja a megkez­dett megújhodás következetes végigvitele, a technológiai és irányítási folyamatok korsze­rűsítése, elősegítve ezzel is a rendelkezésre álló eszközök legcélszerűbb kihasználását és a hatékonyság fokozását. Egyes kérdésekben kísérletek már folynak, döntés lényegé­ben csak ezután lesz, s ebben szakszervezetünk is részt vesz. A központi vezetőség minden ésszerű, a jövőbe mutató, a szolgáltatás ellátását elősegí­tő lépést támogat. Ugyanak­kor felhívja a figyelmet a ja­vaslatok átfogó vizsgálatának szükségességére. Fejlődésünk kulcskérdése a népgazdaság egészében, ter­mészetesen a postán is, a ha­tékonyság fokozása. A szabá­lyozórendszer módosítása is ar­ra irányul, hogy előnyben ré­szesítse, a jobb, hatékonyabb munkát, szemben a közepes­sel, a kevésbé jóval. Éppen ezért a szervezet korszerűsíté­sekor nagy figyelmet kell for­dítani a belső szabályozó- és érdekeltségi rendszer megújí­tására is. Fel kell­ oldani a postas­zervek érdekeltsége kö­zötti vélt vagy valós ellenté­teket, például a tervező-beru­házó-kivitelező-üzemeltető láncban, elősegítve az össz­­postai érdekek érvényesülé­sét. A teljesítményszemléletet váltsa fel a színvonalszemlé­let, ez utóbbihoz kötődjék az érdekeltség! Korántsem bizo­nyos, hogy az elfogadott terv­szám 30 százalékos túlteljesí­tése valóban hatékonyabb munka eredménye, és hogy ezt kell díjaznunk egy meg­fontoltabb terv túl nem szár­nyalt teljesítésével szemben. összességében a központi vezetőség úgy ítélte meg, hogy a posta terve­­ összhagban van a nép­­gazdasági és társadalmi elvá­rásokkal és a lehetőségekkel; # számba veszi a lakosság ellátásával kapcsolatos teen­dőket ; # tartalmazza az ötéves terv időarányos feladatait; Ő felhasználja a postaszer­veknek, a végrehajtó egysé­geknek, végső soron a dolgo­zóknak azokat a javaslatait, melyek megoldása szükséges és lehetséges. A kidolgozás során a szak­­szervezeti szervek javaslatait, különösen azokat, amelyek a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítására vo­natkoznak, megfelelően figye­lembe vették. A terv kifejezi a postás dolgozók érdekeit, törekvéseit, ezért magunkénak valljuk. A szakszervezeti moz­galom arra törekszik, hogy minden postás dolgozó, min­den kollektíva megismerje a tervet, azonosuljon céljaival, s a támogató egyetértésen felül tevékeny részese legyen a vég­rehajtásnak is. Ritter Péter Nagy Géza központi vezetőségi tag (Győr-Sopron megyei Táv­közlési Üzem) Postás Dolgozó 2 Az V. szakszervezeti ifjú­sági napok keretében a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Köz­lekedési Tanács és az OKTH Budapesti Felügye­lősége munkavédelmi, köz­lekedésbiztonsági és kör­nyezetvédelmi vetélkedőt hirdet. A vetélkedő témaköre fel­öleli az általános munkavé­delmi ismereteket; az óvó­rendszabályok és a szabvá­nyok főbb biztonsági elő­írásait; az üzem- és mun­kaegészségügyi, a közleke­désbiztonsági és a környe­zetvédelmi ismereteket. A vetélkedőn a budapes­ti gazdálkodó szervezetek 3 főből álló csapatai vehet­nek részt. A csapattagok életkora nem haladhatja meg a 35. évet. „ J­elentkezési határidő: 1983. február 15. Jelentke­zési lapok igényelhetők, egyúttal részletes felvilágo­sítás kérhető a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsá­nak munkavédelmi osztá­lyától (Budapest VI., Dózsa György út 84/b, a posta­cím: Budapest, 1415) és az ágazati-iparági szakszerve­zetek munkavédelmi fel­ügyelőségeitől. F­élidőben Vizsga tisztségviselőknek, testületeknek Hogyan készüljünk a beszámolókra Amióta a szakszervezeti vá­lasztásokat ötévenként rende­zik, a két kongresszus közötti félidőben áttekintjük mun­kánkat, mérleget készítünk a kongresszusi határozatok idő­arányos teljesítéséről. Erre ké­szülünk ebben az évben is. Ez a munka mentes minden lát­ványosságtól, bár többről van szó, mint a mozgalom belső ügyéről, mivel munkánkban jelentős helyet foglal el a pos­ta szolgáltatási feladatainak segítése. De nemcsak beszámo­lunk és elmondjuk, mit tet­tünk, hanem ezen felül ele­mezzük és értékeljük eddigi munkánkat, s egyúttal felmér­jük, meghatározzuk további feladatainkat. Akár az elvég­zett munka értékeléséről, akár a soron következő feladatokról esik szó, nem hagyható figyel­men kívül a tagság véleménye. Ezért alakult ki a beszámolás­nak az a rendszere, hogy el­kezdve a legkisebb egységnél, a bizalmiak által vezetett cso­portoknál, végigvonul a szak­­szervezet teljes fórumrendsze­rén, egészen a központi veze­tőségig. Itt most a beszámolók elő­készítéséhez, megtartásához szeretnénk segítséget nyújta­ni. Hogy a beszámolók általá­ban miről szóljanak, ahhoz ajánlásként felhívjuk a bizal­miak és az szb-titkárok figyel­mét arra, hogy a mozgalom az előző ciklusban, éppen a­ leg­utóbbi választások előkészíté­seként jelentős fejlődésen ment keresztül. A bizalmiak jog- és hatáskörének növeke­désére, valamint a választások alkalmával érvényesülő szer­vezeti módosulásokra szeret­nénk utalni. Ez a fejlődési fo­lyamat nem zárult le a válasz­tásokkal, azonban ma már vannak tapasztalataink, érez­zük a gyakorlatban, hogyan jut érvényre a bizalmi jog- és ha­tásköre, hogyan töltik be szere­püket a kialakított fórumok, valamint az 1980. évi választá­sok során végrehajtott szerve­zetmódosítás és a működési szabályzat hogyan szolgálja a tagság és a mozgalom közös érdekeit. Ezek mind hozzájá­rultak a szakszervezeti munka eredményességéhez. A beszámolás tartalmi ele­meinek kialakításánál ügyelni kell a tagság közvetlen érdek­lődésére, tehát elsősorban a saját munkáról, az egységre, sőt a brigádokra, személyekre meghatározott feladatokkal kell foglalkozni, természetesen beleillesztve szakszervezetünk és a posta egészének munkájá­ba. A beszámolás — mint már említettük — a mozgalom leg­kisebb egységeiben, a bizalmi­csoportokban kezdődik. A tag­ság itt van közvetlen kapcso­latban a szervezettel, itt élik a szer­vezeti, életet, s az itteni ta­pasztalatok alapján ítélik meg a mozgalom munkáját. Nem állnak könnyű feladat előtt a bizalmiak, amikor a csoportta­goknak, a közvetlen munka­társaknak számolnak be. E munkájukban támogatásra van szükségük, ezért a szakszerve­zeti bizottság útmutatással és személyes részvétellel segítse a csoport munkáját. Segíteni kell azért is, mert a bizalmiak beszámolásának lényeges ré­sze az 1983. évi tervekhez kap­csolódva a csoportszintű fel­adatok kialakítása, meghatá­rozása. Sokszor felvetődő kérdés, hogy egy-egy ilyen beszámoló értekezlet azonos-e a válasz­tással. A szakszervezeti bizal­miak a tagság körében végzett munka alapján kapták munka­társaiktól, dolgozótársaiktól a bizalmat. A beszámológyűlésen a csoport véleményt mond ar­ról, hogy választottjuk méltó maradt-e az előlegezett biza­lomra. Ha a tagság elégedet­len munkájával, visszahívhat­ja, és új bizalmit választhat, egyébként — általában — a korábban kiérdemelt bizalmat a beszámoló elfogadásával megerősíti. Az alapszabály a választást ötévenként írja elő, üresedés esetén természetesen kooptálni kell. Fokozottabb jelentőséget kap a bizalmiak beszámolója azok­nál az alapszerveknél, ame­lyeknél bizalmi testület mű­ködik, mert itt az ő beszámo­ló gyűlésük képezi magát a taggyűlést. Sajátos a bizalmiak csoportmunkája a járási szak­­szervezeti bizottságoknál. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy nem könnyű a csoportok ösz­­szehívása, a beszámoló érte­kezletek megtartása. A helyi sajátosságoknak nagy jelentő­ségük van a szervezésben és a lebonyolításban. Ehhez a tszb-k adhatnak irányító mun­kával kézzelfogható segítséget. Célszerű a bizalmiak beszá­molását az alapszervi szb be­számolása előtt folyamatosan megtartani, hogy legyen mire a következő lépcsőfoknak rá­épülnie. Az alapszervi beszá­molónak ugyanis a munkahely életében folyó szakszervezeti munkát kell átfognia, és tük­röznie a bizalmicsoport-beszá­­molókon elhangzott vélemé­nyeket is. A szakszervezeti bizottságok munkájáról szóló beszámolás­nak két formája van. Mindig az előtt a fórum előtt kell be­számolni, amelyet az alapszer­vezet a legmagasabb fóruma­ként működtet. Vagy bizalmi­testületi ülést, vagy összevont taggyűlést kell tartani. A fél­idős beszámolások alkalmából azonban fel kell hívni a fi­gyelmet a nyilvánosság jelen­tőségére is. El kell érni, hogy a beszámoló valamennyi szak­­szervezeti taghoz eljusson, mindenki véleményt mond­hasson, akár közvetlenül, akár közvetve. A nyilvánosságra az összevont taggyűlés esetében nagyobb a lehetőség. Ugyanez a bizalmi testület esetében nem mondható el, mert a tag­ság részvétele többnyire csak közvetve jut érvényre. Célsze­rű azonban az alapszervezeti bizalmi testületi üléseket nyi­tottabbá tenni úgy, hogy a be­számoló ülésen a tagság vagy annak legalább egy része is jelen lehessen. Az alapszervezetek beszámo­lása során értékelni kell a szervezeti élettel, a vezetői irányító tevékenységgel kap­csolatos tapasztalatokat, külö­nösen a munkahelyi és szak­­szervezeti demokrácia érvé­nyesülését illetően. Törekedni kell ama, hogy a beszámolók ne rekedjenek meg az értéke­léseknél, hanem tartalmazza­nak javaslatokat mind a szak­­szervezeti feladatok meghatá­rozására, mind pedig indítvá­nyokat a szakmai teendők ki­alakítására, végrehajtásuk se­gítésére. Az alapszervezeti beszámo­­lásokat a jszb-k kivételével március 31-ig kell megtarta­ni. Ez utóbbiaknál a kishiva­­tali tanácskozásokkal együtt tartható, lehetőleg április 30- ig.Az alapszervezeti munka jelentősége az 1980. évi vá­lasztások óta felértékelődött. Ezt ismerte fel szakszerveze­tünk elnöksége, amikor aján­lást adott az alapszervezeti munka eredményesebb tovább­viteléhez. (Megtalálható az 1982/5. számú Elnökségi tájé­koztatóban.) Az alapszervi beszámolókat követik a területi szakszerve­zeti bizottsági beszámolók má­jus 31-ig, majd a központi ve­zetőség értékeli a Postások Szakszervezetének a kongresz­­szus óta végzett munkáját. Itt és most még szólni kell arról, hogy a beszámoló érte­kezletek megtartása előtt al­kalmat kell teremteni arra is, hogy a szakszervezeti testü­letek összetételét áttekintsük, esetleg kiegészítsük. Az el­múlt két év alatt helyenként a tisztségviselők szükségszerű­­cserélődése is bekövetkezett, hisz a természetes kiválással is számolnunk kell. A hiányzó testületi tagokat, szakszerve­zeti tisztségviselőket pótolni kell, amennyiben az időköz­ben még nem történt meg. Szakszervezetünk vezető tes­tületei az előkészületeket meg­kezdték. A végső értékelésit a bizalmi, az alapszervezeti és a tszfo-i beszámolókon elhang­zottak alapozzák meg. Éppen ezért azt várják a választott tisztségviselőktől és testületek­től, rajtuk keresztül szakszer­vezetünk tagságától, hogy őszintén tárják fel mozgal­munk munkájának teljes ke­resztmetszetét, szóljanak az eredményekről, de ne hallgas­sák el a hibákat sem, hogy a demokrácia erejével okaikat kiküszöbölhessék, életünket szebbé, jobbá, teljesebbé te­­hessük. Kánya Gyula Imricsák Béla 1899-1982 Fáradhatatlan társadalmi aktívánktól búcsúzunk nehéz szívvel. Hosszú­ szenvedés után, életének 83. évében távozott közülünk. Tizenkilenc éves korában, 1918-ban kezdte el postai mun­kaviszonyát a Posta Központi Járműtelepen. 1934-től nyug­díjazásáig a Posta Kísérleti Intézetnél dolgozott, különbö­ző felelős beosztásokban. 1945 májusában már tevékenyen vett részt az újjáépítésben. Tehetségével, végtelen szor­galmával, emberségével kivív­ta valamennyi munkatársa őszinte tiszteletét és megbe­csülését, olyannyira, hogy a Posta Kísérleti Intézet alap­szervezetének az 1945. évi megalakulásától kezdve 51 évi szolgálattal való nyugdíjazá­sáig egyfolytában őt válasz­tották titkárává. A mozgalmi munkától ekkor sem tudott el­szakadni, haláláig tevékeny, társadalmi tisztségviselője volt a központi számvizsgáló bi­zottságnak. Munkájának elismeréseként megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, két alkalom­mal a Posta Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést, továbbá a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntető jelvényt és az Intézet Kiváló Dolgozója kitüntetést. Emlékét őszinte tisztelettel megőrizzük.

Next