Postás Dolgozó, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Társadalmi vita után Szakszervezetünk központi vezetősége fontos feladatának tartja, hogy — a kongresszus határozatának alapján — az egyes jellemző postásrétegek élet- és munkakörülményeit, munkahelyi gondjait, nehézségeit, szociális helyzetüket időnként felmérje, áttekintse, s kijelölje a további tennivalókat. Ennek tett eleget most, amikor a kézbesítőkre vonatkozó felmérést és helyzetük tárgyalását tűzte ki célul, mivel a postának egyik legjellemzőbb és legnagyobb rétegét képviselik; számuk több mint 13 ezer. A vita során elhangzottak olyan felvetések, helyes gyakorlat-e ez olyankor, amikor a lehetőségek közismerten erősen korlátozottak, s nem egy ilyen nagy létszámú, hanem még kisebb réteg gondjai sem oldhatók meg egyik évről a másikra. Ez igaz. A központi vezetőség mégis úgy foglalt állást, hogy ez helyes és szükséges. Helyes és szükséges egyik oldalról azért, mert szakszervezetünknek akkor is ki kell alakítania adott kérdésekben vagy rétegek esetében az önálló véleményét, ha azok megoldásához nincsenek meg az összes feltételek. Más szóval: fel kell készülni arra, ha lesz lehetőség, tudjuk, mit akarunk tenni. Másik oldalról tisztábanvagyunk azzal, hogy nagyobb rétegek helyzete még kedvezőbb feltételek esetén is rendszerint csak több fázisban, fokozatosan fejleszthető. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a központi vezetőség számolt ezzel a ténnyel állásfoglalásának és határozatának kialakításánál. A „ postás bácsi" A posta összlétszámának 20 százalékát a kézbesítők képviselik. Már részarányuknál fogva is erősen befolyásolják a postai szolgáltatás színvonalát, a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek átlagát, nem utolsósorban a lakosságnak a postáról alkotott véleményét. Ez az a réteg — a felvételi szolgálatot ellátó dolgozók mellett —, amelynek az igénybevevőkkel a legközvetlenebb kapcsolata van. Ezért emberi magatartásuk és szakszerű munkájuk nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom milyen képet alkot magának a postáról, a postásokról. A központi vezetőség üléséig a kézbesítők helyzetének a felmérése, a kérdőívek feldolgozása, a tapasztalatok értékelése és a javaslatok kidolgozása csaknem háromnegyed évet igényelt. Erről a munkáról a lap októberi számában „Hol tart a kézbesítők helyzetének felmérése?” címmel már tájékoztattuk olvasóinkat. Azóta a szakértőkkel kiegészített közgazdasági bizottság a PSZSZI hathatós közreműködésével összesítette a tapasztalatokat, és elkészítette a javaslatokat. Az érintett hét postaigazgatóság területén a területi szakszervezeti bizottságokkal közösen megszervezték és lebonyolították a társadalmi vitákat. Az ország 22 helyén kibővített ■szakszervezeti bizottsági ülésen vitatták meg a kézbesítők helyzetéről készült előterjesztést. A társadalmi viták megszervezése hasznosnak bizonyult, mivel egyrészt erősítették a felmérés tapasztalatait, másrészt újabb észrevételeket és javaslatokat hoztak felszínre, egyszersmind társadalmi kontrollt is gyakoroltak az előterjesztés felett. E viták után az átdolgozott előterjesztést november 25- én tárgyalta szakszervezetünk elnöksége, szintén kibővített ülésén. A téma jelentőségére mi sem jellemzőbb, mint hogy tizennégyen vettek részt a vitában, mondtak véleményt és tettek újabb vagy módosító javaslatokat. Ilyen előzmények után mint az elnökség előterjesztése került a kézbesítők helyzete a központi vezetőség elé. Érdemes utalni arra, hogy az előterjesztés és a mellékletek módosítás nélkül, míg a határozati javaslat és a függelék átdolgozva, pontosabbá téve. A határozattervezet tartalmazza azokat a javaslatokat és feladatokat, amelyeket a kézbesítők helyzetének fejlesztésére végre kell hajtani. A függelék az előterjesztés tárgyához szorosan nem kapcsolódó, kiegészítő észrevételeket rögzíti, amelyek rendezésének szükségességét a központi vezetőség szintén megtárgyalta és elfogadta. Itt jegyezzük meg, hogy a kézbesítők helyzetének tárgyalására meghívták az érintett igazgatóságok forgalmi vezetőhelyetteseit is. A központi vezetőség széles körű és sokoldalú vitában értékelte és alakította ki álláspontját. Nem általánosságban, hanem nagyon is konkrétan és komplexen ítélte meg a kézbesítők helyzetét mindazokban a kérdésekben, amelyekben még tudatosabb munkára van szükség. Hangsúlyozta, hogy nem állhatunk meg a vizsgálódásnál, megállapításoknál, hanem a szakmával közösen cselekedni kell. Ugyanakkor kitért arra, hogy a kézbesítők rétege sem egységes, s ezt a tényt nem lehet a további tennivalók meghatározásánál figyelmen kívül hagyni. Ezt bizonyítja például a kézbesítők munkakörönkénti megoszlása. Megjegyezzük, hogy az összes kézbesítők 33 százaléka (4460 fő) vett részt a kérdőíves felmérésben, így ez már mindenképpen alkalmas következtetések levonására. Tovább rétegződnek a kézbesítők aszerint, hogy hol dolgoznak (városi—falusi, belterületi —külterületi stt.). Eltérő sajátosságuknál fogva külön figyelmet igényelnek a nyugdíj előtt állók, továbbá a fiatalok s a nők. Ez utóbbiak részaránya növekszik. Egyre több nő A központi vezetőség jellemző megállapításokat tett, és számos feladatot határozott meg. Az egyesített kézbesítést egyelőre zömmel férfiak vállalják. Fokozatosan növekszik azonban a nők aránya, jelenleg 38 százalék körül van. A nők növekvő aránya arra figyelmeztet, hogy e munkakört mindinkább alkalmassá kell tenni részükre is. Életkor szempontjából a középkorúak eléggé állandó munkaerőgárdát képviselnek. Területenként azonban nagy eltérések tapasztalhatók. Viszonylag kis létszámú a 25 éven aluliak és különösen az 56 éven felüliek korosztálya. Ez utóbbinak több oka is van, például: fokozottan jelentkeznek a munkaköri egészségi ártalmak; a nyugdíj alapját képező kereset nagymértékben eltér a jövedelemtől stb. Bérjövedelem A kézbesítők alapbérének nagysága nem tükrözi nehéz munkafeltételeiket és munkakörülményeiket, mivel alapbérbeállási százalékuk a postán a legalacsonyabbak közé tartozik (17—22 százalék). Igaz viszont, hogy jövedelmük az alapbérnél lényegesen több. Itt azonban az a gond, hogy az alapbér és a jövedelem közötti különbség (például a borravaló) eddig sem és a jövőben sem képezhet táppénz-, illetőleg nyugdíjalapot. Ezért indokolt az alapbérek viszonylag gyorsabb ütemű növelése. A központi vezetőség többek között ezért is kéri a posta vezetőit, tegyék lehetővé, hogy a kézbesítők alapbére a VI. ötéves terv időszakában közelítse meg, majd a VII. ötéves terv első éveiben érje el a hasonló fizikai megterhelésű és kedvezőtlen munkakörülmények között foglalkoztatottak alapbérbeállási szintjét. Szakszervezetünkkel közösen indokolt olyan intézkedések kezdeményezése, hogy a különböző munkafeladatok után járó díjazások (például totó-, lottójutalék stb.) képezzenek nyugdíjalapot. A csomagkézbesítők mozgóbérénél országosan vissza kell állítani a kézbesített csomagonkénti díjazást. Képzettség A kézbesítők iskolai végzettsége átlagosan csaknem kielégítő, de igazgatóságonként nagyon eltérő. Például Budapesten jó, sőt meglepően nagy a középiskolát végzettek aránya. Vidéken, főleg falun, azonban nem kielégítő. A vidéki kézbesítők körülbelül 15 százalékának nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Célunk tehát annak segítése, hogy 45 éves korig ezt minél többen szerezzék meg. Az új felvételeknél arra kell törekedni, hogy a dolgozóknak meglegyen ez a végzettségük. A szakképzettek aránya még az egyesített kézbesítőknél sem megfelelő. Nincs szakképzettsége körülbelül egyharmaduknak, s ez több, mint a kezdők (három év alatti munkaviszonyúak) száma. A helyzet javítására a központi vezetőség azt javasolja, hogy a képzést tegyék lehetővé levelező formában is. Ennek keretében a szakképzett kézbesítők vállalnák a fiatalok és szakképzetlenek felkészítését némi anyagi juttatásért. Ez a postának is előnyös lenne, mert utazási költségben és munkaidő-kiesésben egyaránt megtakarítást lehetne elérni. A néhány éve elfogadott szakmunkásképzés a kézbesítők munkájának nagyobb megbecsülést ad, hiszen elismerik szakmának.E képzés tapasztalatai kedvezőek, mivel a kézbesítők csaknem 23 százaléka tett szakmunkásvizsgát. A képzés gyorsítása végett itt is indokolt megvizsgálni a nagyhivatalokhoz és a járási hivatalokhoz kihelyezett képzés lehetőségét. Elő kell segítenünk, hogy a szakmunkás-képesítést a VI. ötéves terv végére minél többen megszerezzék. Jogos a kézbesítők olyan felvetése, hogy bérbesorolási rendszerünk ismerje el a postaforgalmi szakközépiskolai végzettséget a szakmunkás-bizonyítvánnyal egyenértékűnek. Ezt a kollektív szerződés idei módosításánál már tervezzük. A hírlapkézbesítőkre és a távirat-kézbesítőkre a lényegesen fiatalabb életkor, a kevesebb szolgálati idő és a meglehetősen nagy arányú ingadozás jellemző. A hírlapkézbesítők döntő hányada nő, családanya. A vidékiek kötődése a postához erősebb, mint a budapestieké. Ezek nagy része a kézbesítést csak átmeneti foglalkozásnak választja. Bérük karbantartását napirenden kell tartani. A távirat-kézbesítőknek perspektívát jelenthet, hogy előbb-utóbb mint szakmunkások egyesített kézbesítők lehetnek. Életmód A szabad idő egy részét a kézbesítők jelentős hányada kereső tevékenységgel tölti el. Mind az egyesített, mind a hírlapkézbesítőknél kiterjedt gyakorlat a szabadnap terhére önkéntes alkalmi munkaként végzett hét végi hírlapkézbesítés. Támogatjuk a kézbesítőknek azt a kérését, hogy az ezért a munkáért kapott díjazás is számítson be az átlagkeresetbe, és képezzen táppénz-, illetőleg nyugdíjalapot. A kézbesítők másik része — s ezek száma sem csekély — foglalkozik háztáji gazdálkodással. Az országos átlagon belül a fővárosi és a vidéki kézbesítők életmódja között jelentős a különbség. Míg a fővárosi kézbesítőknek csaknem 60 százaléka szabad idejében pihen, addig a vidékieknek mintegy 50 százaléka szabad idejének felét munkával tölti el. Feltűnő, hogy a kézbesítők kétharmada nem vesz részt a szervezett üdültetésben. Tény, hogy az üdülési igény nagyobb, mint az üdültetésben részesülők aránya. Ezt a beutalók mennyiségén kívül befolyásolja az üdülés időpontja és helye is. A szakszervezeti szervek a jövőben fokozottabban részesítsék elsősorban gyógyüdültetésben a kézbesítőket! Az egyesített kézbesítők lakáshelyzete viszonylag kedvező. Nagy többségüknek saját háza vagy lakása van. Budapest után a miskolci területen van arányaiban legtöbbjüknek bérlakásuk. Saját házuk, lakásuk elsősorban a harminc év felettieknek van. Ennek ellenére minden igazgatóság területén vannak megoldatlan gondok, hiszen a kézbesítők több mint 10 százalékának nincs önálló lakása, s ebben még 50 éven felülieket is találunk. A gépkocsival, hétvégi telekkel és házzal rendelkezőkről nem kapott valós helyzetképet a központi vezetőség, mivel e kérdéscsoportot a kézbesítők többsége a borravalóhoz hasonlóan magánügynek minősítette. Munkakörülmények A kézbesítők munkakörülményei, munkahelyük szociális ellátottsága a hivatalok többségénél meglehetősen rossz. Mindez összefüggésben van a postahivatalok ismert állapotával, az épületek rossz állagával és elhanyagolt környezetével. A szociális létesítményeket a nagyhivatali kézbesítőknek mintegy 16 százaléka tartja jónak, míg a kishivatali kézbesítőknek csupán 8 százaléka. Közepesnek ítéli meg a nagyhivataliak 58 és a kishivataliak 44 százaléka, a többi kifejezetten rossznak minősíti. A társadalmi vitákon nem egy helyen tapasztaltuk, hogy még egy szék vagy fogas sem áll a rendelkezésükre. Az igazgatóságok az éves tervek készítésekor nagyobb figyelmet fordítsanak a munkakörülmények javítására! Tervezéskor a sorrend kialakításában, majd a végrehajtás ellenőrzésében a szakszervezeti szervek az eddigieknél hatékonyabban vegyenek részt! A munkahely rendjének és tisztaságának megóvása az ott dolgozóknak is közös érdekük, ezért e tekintetben is fokozzák a szakszervezeti bizottságok nevelő tevékenységüket! A szociális ellátásrészterülete az üzemi étkeztetés, amelyet a kézbesítőknek mintegy fele vesz igénybe. A lehetőségek keretein belül kívánatos a részvétel növelése. Egészségi ártalomra vonatkozó panaszokat munkakörével összefüggésben a kézbesítők csaknem 30 százaléka jelzett. Noha ez orvosilag nincs alátámasztva, mégis figyelmeztető, hogy a kézbesítők egészségével többet kell törődni. A szakmával közösen e réteg ötévenkénti egészségügyi ellenőrzését meg kell szervezni. Egészségromlás esetén a kézbesítő lehetőleg olyan munkakörbe (például hírlapárus) kerüljön, amelyben hasonló jövedelemhez juthat. A munkához szükséges segédeszközök milyensége segíti vagy gátolja a jó munkát. Nem véletlen, hogy ebben a témában rendkívül szenvedélyes és bíráló vélemények hangzottak el, sürgetve a mielőbbi megoldást. A központi vezetőség idevonatkozó állásfoglalása szerint a kerékpár kétharmad részben legyen munkaeszköz, s csak egyharmad részben közlekedési eszköz. A norma megállapításánál már így vegyék figyelembe a kerékpárt. A központi vezetőség egyetért a karbantartási átalányoknak 1983. I. I-től való felemelésével, és szorgalmazza azt. Közölhetjük, hogy az utasítás kidolgozása folyamatban van. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a férfi kézbesítők is kaphassanak női kerékpárt. Az igazgatóságok többsége ma még elzárkózik ez elől. A kerékpárok használati idejét is mielőbb indokolt felülvizsgálni, mert a jelenlegi kerékpárok minőségileg nem felelnek meg a követelményeknek. Szorgalmazzuk a kerékpárok, a hírlapkézbesítő-kocsik és táskák korszerűsítésének gyorsítását, mert jogosak az észrevételek. A testület köszönettel vette tudomásul a posta vezetőinek az új egyenruha, formaruha, a munka- és védőruha korszerűsítésére tett intézkedéseit, ugyanakkor kéri is: vizsgálják meg, és tegyenek intézkedéseket a visszatérő hibák okainak megszüntetésére, az esedékes ruhadarabok idejében való kiosztására. A szakszervezeti szervek hassanak oda, hogy külső megjelenésükkel, magatartásukkal is képviseljék a postát a kézbesítők. Fizikai munka A központi vezetőség elismerését nyilvánítja azokért az intézkedésekért (például a kezelés egyszerűsítése, levélszekrényesítés, támpontosítás, előreszállítás stb.), amelyeket a posta a kézbesítési feladatok ellátásának könnyítésére időről időre tett. E szervezésiés munkaeszköz-korszerűsítések nélkül a kézbesítés intenzitását nem lehetett volna mérsékelni, mert harminc év alatt a küldeményforgalom két-háromszorosára emelkedett, ugyanakkor a kézbesítők létszáma ennél jóval kisebb mértékben (70 százalékkal) nőtt. (Igaz az is, hogy 1964-ben megszűnt a napi kétszeri kézbesítés.) A munkakörülmények és az eszközök fejlesztése nem mellőzhető a jövőben sem. A kézbesítők többsége nemcsak becsülettel tett eleget kötelességének, nemcsak hivatásának érzi a kézbesítést, hanem magasabb szintre emelte általános és politikai műveltségét, gyarapította szakismereteit, javította felkészültségét, amiért a központi vezetőség elismerését fejezi ki. A központi vezetőség a határozat és a függelék elfogadásakor két olyan elvi kérdésben is állást foglalt, amely évek óta sok vitát váltott ki. Az egyik ilyen a hosszú szolgálati idő fogalma. Ezt 15 évben állapította meg. A másik fontos kérdés, hogy milyen (nehéz, nem nehéz fizikai) munkának kell minősíteni a kézbesítést. E kérdésben az az álláspontja, hogy a kézbesítés fizikai munka, kedvezőtlen körülmények között. E fogalmak tisztázása többek között azért is szükségessé vált, hogy az igazgatóságok sorolják szakmunkás (4-es) fokozatba azokat, akik már nem kötelezhetők a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére, de hosszú szolgálati idejük van, és kiemelkedő munkát végeznek. Az igazgatóságok és a területi szakszervezeti szervek ne feledkezzenek meg a részmunkaidősök bérének évenkénti karbantartásáról sem! E rétegre ugyanis nem készül központi intézkedés, mert bérük fejlesztése nem terheli a bérszínvonalat. Feladatok A központi vezetőség a kézbesítők helyzetét nem tértől és időtől elvonatkoztatva akarja megoldani, következésképpen élet- és munkakörülményeiket nem a többi dolgozó rovására, hanem a postásság egészébe szervesen beillesztve kívánja javítani. Éppen ezért tartalmaz a határozat közelebbi és távolabbi feladatokat a szakszervezeti szervek számára. Ugyanezeket az elveket követi azokban a témákban, amelyekben a vezérigazgatóságot kéri fel az intézkedések megtételére. Itt jegyezzük meg, hogy a posta vezetői már ez év második felében tájékoztatják az elnökséget az addig tett és tervezett intézkedésekről. A területi szakszervezeti szervek a felmérés kérdőíveit viszszakapják azzal, hogy azokat nemcsak öt évig kötelesek megőrizni, hanem ki kell alakítaniuk saját tennivalóikat is. Erre elkerülhetetlenül szükség van, mert a területek sajátosságai eltérők, ugyanakkor a megoldásra váró feladatoknak mintegy 40 százaléka igazgatósági vagy helyi intézkedéseket igényel. 1985-ben a határozatban foglaltak megvalósításáról és az elért eredményekről a területi szervek jelentésben számolnak be szakszervezetünk elnökségének. Az elnökség a most elfogadott határozat végrehajtásáról és a függelékben foglalt kérdések helyzetéről a jelenlegi felmérés megismétlésével szintén 1985-ben számol be a központi vezetőségnek. Kovács József egyesített kézbesítő 9 103 távirat-kézbesítő 888 hírlapkézbesítő 3 266 csomagkézbesítő 147 összesen: 13 404 Velkei István központi vezetőségi tag (Budapest 70 postahivatal) saját tapasztalataival támasztotta alá mondanivalóját Postás Dolgozó 3