Postás Dolgozó, 1987 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Egymagam sohasem értem volna el... Még több kapcsolat, a lehető legtöbb őszinte szó. Nagyon tömören ennyi Péntek Petronellának, a Postások Szakszervezete központi vezetősége titkárának ars poeticája. Dinamikus lénye, közvetlen modora, beszédstílusa, egyaránt a minden és mindenki iránti élénk érdeklődést tükrözi. 1961-ben, érettségi után szegődött a postához, az Építési Üzemhez, ahol még gimnazistaként, az iskolai nyári szünetek alatt szerzett némi szakmai gyakorlatot. Státusba vétele után pénztárosként, munkaügyi előadóként, belső ellenőrként, majd munkaügyi osztályvezetőként dolgozott. Noha belépése percétől kezdve szakszervezeti tag, társadalmi funkciót mint KISZ-titkár vállalt 1970-ig. Életében az 1971-es esztendő hozta a fordulatot: meghívottként szót kapott a Postások Szakszervezetének IX. kongresszusán. — Ma már nem is értem, honnan vettem a bátorságot, hogy szülés előtt két hónappal több száz ember elé pódiumra álljak, és a jegyzetet mellőzve szabadon beszéljek — emlékezik vissza nevetve egykori önmagára, s hozzáfűzi, hogy a tapasztalatlanok merészségével rögtönzött kiselőadást munkahelyének általános helyzetéről, s arról, hogy a generációs ellentéteket náluk nem ismerik. — A fiatalok nem rosszabbak, mint az idősek, csak mások — hangoztatta máig érvényes meggyőződését. ■ Felszólalásával sikert aratott, s meglepetésére elnökségi taggá, az ifjúsági bizottság titkárává választották. Öt év múltán pedig megkérdezték tőle: nem vállalná-e a jelenlegi funkcióját? — Igent mondtam — meséli —, és a mai napig nem bántam meg. Engem valóban érdekelnek az emberek, a postások kisebb-nagyobb problémái. Órákig szívesen elhallgatom őket, akár hivatalos minőségben, akár nyaralás alatt egy postás üdülőben. A férjem szerint megszállott vagyok, s olykor a 15 esztendős lányommal szövetkezve együtt kesergik el, milyen nehéz is egy családnak, ha a munkát előtérbe helyező közember az anya, a feleség. Ezt persze nem kell túl komolyan venni; mindketten megértők, segítőkészek, tudomásul veszik, ha néha hajnaltól késő estig nem látnak. Végső soron belátják, hogy a kapcsolatteremtés másokkal, a minél több információ megszerzése részükről is némi áldozattal jár. A munkába lépése óta eltelt 25 esztendő alatt esti tagozaton diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, s 1977 és 81 között elvégezte a politikai főiskolát. A kiváló dolgozó kitüntetés után 1974-ben Szakszervezeti Munkáért arany, 1981-ben Munka Érdemrend bronz fokozatot kapott. — Számát sem tudom, hogy munkaköri kötelességből hány ünnepségen vettem részt, ahol a szaktársak gyakran könnyekkel a szemükben vették át kitüntetésüket. Én ezt mindig kissé értetlenül néztem, arra gondolva: nyilván megérdemelték, miért hát ez a nagy megindultság? De mit tesz a sors: amikor én kaptam meg a bronz és ezüst fokozatot, ugyanúgy megilletődtem, mint mások. Nehéz az ilyen lelkiállapotot elemezni, de egy bizonyos: az ember nagyon boldog, hiszen szívét-lelkét igyekezett beleadni a munkájába, de egyben azt is jól tudja, csak saját maga, egyedül, soha nem érné el céljait. Gyakran hallani, hogy az egyes munkaterületeken elért sikerek a csapatösszefogás produktumai. Úgy gondolom, hogy egy szakszervezeti tisztségviselő tevékenységére ez különösképpen érvényes. Ezért szeretném az újságon keresztül is megköszönni a környezetemben dolgozóknak, a tisztségviselőknek, a mindig őszinte véleményt nyilvánító partnereknek a segítségét. Hogy az embernek nem csupán önmagáért, hanem másokért is élnie kell, már az elemi iskolában megtanulta. Hajdani tanítójának embersége, példamutató élete gyermekkorában ösztönösen, később tudatosan arra késztette Harangozó Istvánt, a Debreceni Postaigazgatóság tszb-titkárát, hogy a társadalmi problémákra érzékenyen reagálva szemlélje a világot. Elvi segítőtársat kapott ebben később felesége édesapjában is, aki ugyancsak elkötelezett közéleti ember. 1958-tól dolgozik a postánál, de már ezt megelőzően mint KISZ-vezetőségi tag és titkár részt vállalt a társadalmi, politikai feladatokban. Gazdasági munkáját egyesített felvevőként kezdte a kunszentmártoni, majd a martfűi hivatalban. 1967-től Debrecen 2 postahivatalában, később az igazgatóságon töltött be különböző előadói munkaköröket. 1971-ben a Postások Szakszervezete területi tanácsának munkatársa lett, s 1974-ben választották megiszttitkárnak. Noha a mozgalmi munkában ekkor már pártvezetőségi tagként is gyakorlatra tett szert, elvi tudását KISZ és SZOT vezetőképző tanfolyamain, majd a Marxista-Leninista Egyetemen bővítette. Az itt végigtanult 8 év folyamán szakosított oklevelet szerzett, amit szociológiai, speciális tanfolyammal is kiegészített. Napjainak jó része munkával telik el, hiszen a hivatalos időn túl is gyakran dolgozik. A Harangozó család tagjai azonban megértők: az ugyancsak postásfeleség, az érettségi előtt álló nagylány, s a fiú, aki hol is tanulhatna másutt, mint postai szakközépiskolában. Eredményesen működik közre a SZOT, a Szakszervezetek Hajdú-Bihar Megyei Tanácsa elnökségének, valamint a Postások Szakszervezete központi vezetőségének a munkájában. E sokrétű kötelezettségnek eleget tenni önmagában sem kevés, a tszb-titkár azonban fáradhatatlanul járja emellett a hozzá tartozó területet, sokat és szívesen időzik a szaktársak között. — Aki éppen erre nem tud magának elegendő időt szakítani, ne vállaljon érdekvédelmi tevékenységet — vallja. Mert hogyan is lehetne csupán íróasztal mellől, előírásokból, rendeletekből megérteni-megértetni az egyes ember és a nagyobb közösség, az ország gondjait? De akármekkora igyekezettel sem lehetne eredményeket elérni segítőtársak nélkül. Sokan elmondták már, s én sem állíthatok mást: ha nem támaszkodhatnék jó munkatársakra, térdig koptathatnám a lábam, mégsem haladnék előre. A régebben kapott elismerések és a november 7-én átvett Munka Érdemrend ezüst fokozatú kitüntetésem ezért mindazoknak a szorgalmát tükrözi, akik a „háttérből” egyengetik a munkámat. Feletteseinek véleménye szerint szerény, következetes, jó modorú, jól szervező tisztségviselő. S ha hibái, mint mindenkinek, feltehetően neki is vannak, az a bizonyos egykori pedagógusa büszke lehet arra, hogy emberszeretetre, mások bajainak megértésére oktató szavai jó talajra hullottak. — Simon — Ismertessük meg mindenkivel a feladatát! Minden évben december 15. és 20. között tartja évenkénti utolsó ülését a központi vezetőség, így volt ez 1986-ban is. A testület december 19-én ülésezett. A megbeszélésen részt vett Doros Béla, a Magyar Posta általános elnökhelyettese, aki egyben két témának volt a szakmai előterjesztője: a Magyar Posta emelt szintű VII. ötéves vállalati tervjavaslatának (külön cikkünk az 1. oldalon) és az 1986. évi várható tervteljesítésnek, illetve az 1987. évi tervjavaslatnak. Az 1986. évi tervről elmondta, hogy ez az év lényegében a VII. ötéves terv első éve volt. Ezt azért szükséges kiemelni, mert sokan úgy tekintik, hogy a VII. ötéves terv 1987-ben indul, és négy év alatt kell azt teljesíteni. Igaz, az 1986-os év néhány eredménye több okból kevezőtlenebb a vártnál. Ennek vannak olyan okai, amelyekről nem tehetünk, de van néhány olyan is, amelyek működésünk hatékonyságát minősítik. Az 1986-os év fő tapasztalata, hogy termelékenyebben, hatékonyabban kell végezni szolgáltatásainkat, talán más felfogásban kell vezetni és dolgozni minden szinten. Gricserné Heszky Enikő főtitkár szóbeli kiegészítőjében kifejtette, hogy minden tisztségviselőnek és gazdasági vezetőnek kötelessége, hogy a tervben megfogalmazottakat közérthetővé tegye valamennyi postás dolgozó részére. Konkretizálja a feladatokat egy-egy postai munkaterületre avégett, hogy az 1987. évi, illetve az emelt szintű VII. ötéves terv teljesítése kapcsán minden postás dolgozó egyértelműen tudja, hogy mi a munkájával szembeni igény. Meg kell tenni ezt azért is, mert — amiben akkor ugyan még csak titkon reménykedtünk — a XII. kongresszus határozatában megfogalmazottnál is nagyobb távközlés-fejlesztési lehetőség áll a posta rendelkezésére. Az ország, a közvélemény figyelmének középpontjába került a posta, ez pedig mindannyiunknak óriási feladat és felelősség. Felhívta a figyelmet a továbbiakban arra, hogy a központi elképzelések kialakításánál erőteljesebben vegyék figyelembe a postaszervek javaslatait, mert ezáltal a gyakorlat realitásai jobban érvényre jutnak. A főtitkár ezt követően szólt a szocialista brigádmozgalom feladatairól. Közös feladatunk, mondta, hogy a postán szélesebb körben bonatakoztassák ki a munkaversenyt. A szocialista brigádoknak vállalásaikkal sokkal jobban kell szolgálniuk a tervfeladatok elvégzését, azaz: váljanak a brigádvállalalások a terv szerves részévé. Megerősítette a továbbiakban, hogy a brigádmozgalomban a szakszervezetek támogatják a vállalkozást, a teljesítménnyel arányos anyagi elismerést, amely a vállalás teljesítése után rögtön realizálódik. A vitában tizenketten szólaltak fel. Valamennyi felszólalásra — még ha esetenkét az igen kritikus is volt — a jobbító szándék, a feladatok minél jobb teljesítésére való törekvés volt jellemző. A javaslatokat, illetve a beszámolót a központi vezetőség kiegészítésekkel elfogadta. A tagdíjrendszer módosítására vonatkozó javaslatban a központi vezetőségnek abban kellett döntenie, hogy lehetőséget ad-e arra az alapszervezeteknek, hogy, tagságuk döntésétől függően — a tagdíjbélyeg megtartása mellett —, bérjegyzék útján lehessen a tagdíjat levonni. A központi vezetőség az alapszervezeteknek a választási lehetőséget megadta. A tagdíjrendszer módosítására vonatkozó előterjesztést vitaanyagként elfogadta. Ezt követően a testület jóváhagyta a Postások Szakszervezete vezető szerveinek 1987. I. félévi munkatervét. Végezetül a központi vezetőség nevében Kóczián András alelnök megköszönte a szakszervezeti tisztségviselők 1986. évi munkáját, és 1987-re jó egészséget, munkasikereket és boldog új évet kívánt valamennyi szakszervezeti aktívának és postás dolgozónak. Barabás Györgyi Postás Dolgozó 2 Bánsági István 1922-1986 Mély megrendüléssel búcsúzunk a Postások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagjától, a Somogy Megyei Távközlési Üzem nyugalmazott üzemvezetőjétől, aki 64 éves korában távozott közülünk. 1940-től volt a posta dolgozója. Először a postaforgalom területén dolgozott Marcali, majd Kaposvár postahivatalban. . A megfelelő szakképzettség megszerzése után műszaki területre került, építésvezető, építési és fenntartási osztályvezető, majd nyugdíjba vonulásáig a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője volt. Munkáját mindig nagy szaktudással, becsülettel végezte. Munkatársai szerették, tisztelték, becsülték. Rendkívül sokoldalú társadalmi munkát is végzett. A Postások Szakszervezetének 1948-tól volt tagja. A központi vezetőségnek 1965-től aktív résztvevője, igazi színfoltja, aki tömör, lényegre törő hozzászólásait egy-egy szellemes megjegyzéssel fűszerezve ügyesen oldotta. 1980-tól elnöke volt a központi vezetőség mellett működő munkavédelmi bizottságnak. Komolyan kivette részét a Pécsi Postaigazgatóság Területi Szakszervezeti Bizottságának és a helyi alapszervezetnek a munkájából is. Segítségére, előremutató, jobbító szándékú tanácsaira mindig építettek. 1963 óta volt a párt tagja, propagandista feladatokat látott el. Mind szakmai, mind közéleti tevékenységében fáradhatatlan, nagy munkabírású ember volt. Ezt segítette soha nem múló jó kedélye. Ismerte a dolgozókat foglalkoztató gondokat, messzemenően törekedett érdekeik képviseletére. Több évtizedes szakmai és szakszervezeti tevékenységének elismeréseként Vezérigazgatói Elismerésben, többször Kiváló Dolgozó és Posta Kiváló Dolgozója kitüntetésben, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatú kitüntetésben, a Munka Érdemrend bronz és arany fokozatú kitüntetésben részesült. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Fiatalok a fiatalokén A SZOT-plénum 1985. októberi határozata alapján szakszervezetünk áttekintette saját ifjúsági munkáját, és a központi vezetőség múlt év szeptemberi ülésén határozatot hozott az ifjúsági munka korszerűsítésére. A határozat értelmében alapszervezeti szinten ifjúsági tagozatot, tszb-szinten ifjúsági tanácsot alakítottak. A tagozat- és tanácsválasztások tapasztalatainak első rövid összegzését adjuk közre most. A november közepén indult választásokhoz a tszb-k intézkedési tervet dolgoztak ki. A választások során hamar kiderült, hogy a tagozatok létrehozását nem lehet rutinfeladatnak tekinteni. A választások előkészítésénél esetenként előfordult, hogy félreértelmezésből vagy kényelemből a jelölőbizottságot nem a fiatalok közül választották, hanem az alapszervezeti választásokon működő jelölőbizottságot bízták meg. A választásokon a fiatalok véleménynyilvánítása a szótlan passzivitástól az egyetértésen át az elutasításig terjed. • Számos választás úgy zajlott le, hogy a hivatalos hozzászólások után a fiatalok részéről nem vagy kevés volt az észrevétel, a tanácstalanság volt a jellemző. Volt, ahol úgy vélekedtek, hogy nincs szükség a rétegképviseletre, mert az alapszervezeten belül érdekeik érvényesülnek. Azzal viszont egyetértettek, hogy a fiatalok körében a munkát lehet és kell is jobban végezni. • Több helyütt élesen felvetették, hogy miért nem igényelték a fiatalok széles körének véleményét az elképzeléseknél, az előkészítési szakaszban. Miért nem mondhatták ők el, miképp képzelik el a velük kapcsolatos szakszervezeti munka fejlesztését. Megfogalmazásuk szerint így el lehetett volna kerülni, hogy az egész íróasztalszagú legyen. • A tagozatvezetőségek kialakításánál sarkalatos kérdés volt a KISZ-szel való kapcsolat. Voltak olyan kezdeményezések, hogy a KISZ-re akarták építeni a vezetőségeket, és oda KISZ-aktivistákat akartak beválasztani. Ezeken a helyeken a tagság az alkalmasságot vette figyelembe, nem az előzőleg betöltött funkciót, és élt a többes jelölés lehetőségével. • Felvetődött a fiatalok körében, hogy az érdekvédelemből melyik szervezet, hogyan, milyen mélységig veszi ki részét. • A megválasztott tagozatvezetőségek igénylik a segítséget a helyi kérdésekben való eligazodáshoz, jog- és hatáskörük, valamint munkaprogramjuk kialakításához. • Megfogalmazódott az az igény, hogy a tagozatvezetőknek a vezetőségi tagokkal való együttműködésük mellett a fiatal szakszervezeti tagok között végzett munka és a közvetlen kapcsolat tartása legyen az alapfeladatuk. Az eddigi tapasztalatokat öszszefoglalva a fiatalok döntő része nem marad érdektelen, ha helyzetén, sorsán jobbítani akarunk, de mint ahogy a kritikai vélemények is jelzik, ma már róluk, sorsukról nélkülük, véleményük meghallgatása nélkül dönteni nem szabad, de nem is lehet. .Az előzőekből következően ma még a fiatalok kisebb része ismeri fel, hogy a mozgalmon belül lehetőséget kapott érdekeinek hatékonyabb képviseletére, érvényesítésére. A tszb-k, a szakszervezeti bizottságok, az aktivisták segítsék, hogy a választások után az ifjúsági tanácsok, tagozatok minél előbb érdemi munkát tudjanak végezni. Ez — életkortól függetlenül — minden felelősen gondolkodó ember érdeke. M. F.