Postás Dolgozó, 1989 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Egyetlen dolgozónak sem mondunk fel (Folytatás az 1. oldalról.) Munk üzemel Bécsben, illetve 5 tartományi székhelyen. Ez év májusában mind a 9 székhelyen lesz már ilyen központ. Természetesen nem önálló épületben. A régi központokban teremtettük meg a helyüket — némi átrendezéssel. Terveink szerint 1995-ben már 220 tároltprogram-vezérlésű központunk lesz, másfél millió előfizetővel, s az ezredfordulóra az egész hálózat digitális lesz, előreláthatólag 4 millió telefonnal. (A 3 milliomodik távbeszélő-előfizetőt az elmúlt év végén, december 29-én kötötték be a hálózatba. A szerk.) Eredetileg csak 2015-re tudtunk volna áttérni teljesen az új technikára, időközben azonban sikerült a gyártási és szerelési költségeket az eredetinek a felére csökkentenünk, s így — mivel a pénzünk megvan rá — az időtartamot is jelentősen tudtuk rövidíteni. — Mi lesz a feleslegessé vált és váló dolgozókkal? — Jelenleg 3000-en dolgoznak a telefonközpontokban. A 70-es években, amikor még csak 1-1,5 millió előfizetőnk volt, az itt dolgozók száma is kisebb volt. Mi azt mondjuk, hogy az ezredfordulóra körülbelül 450-500 munkahely szabadul fel. A szakma szerint ez a szám eléri az ezret. Bizonyára valahol középütt van az igazság. Van azonban egy megállapodásunk a szakmával, ahogyan és amilyen ütemben mennek nyugdíjba az idősebb dolgozók, olyan ütemben épülnek az új központok is. A jelenlegi 6 „vegyes" központunkban az idősebbek üzemeltetik és tartják karban a régi központot, a fiatalok pedig — akik már ezt tanulták — az újat. Ha ennek ellenére is lenne felesleges létszámunk, akkor sincs nagy baj, hiszen egyre nagyobb ütemben terjednek új szolgáltatásaink: az autótelefon-hálózat és a telefax (szöveg- és ábratovábbítás telefonvonalon speciális készülékkel), s természetesen ezek üzemeltetéséhez és fenntartásához is kellenek emberek. A szinte robbanásszerű terjedésre jellemző, hogy például a telefax-előfizetők száma 2-3 év alatt 30 000-re növekedett, s havonta ezrekkel nő. De az autótelefon-hálózatunk is rövid időn belül alkalmas lesz 200 000 állomás üzemeltetésére. — Említette, hogy az új technikához már évek óta képzik a dolgozókat. — A régi központok üzemeltetéséhez főleg műszerészekre, technikusokra van szükség. Az új, digitális technika azonban több és más ismeretet kíván. Jelenleg és a jövőben főleg felsőfokú végzettségűekre, köztük mérnökökre, üzemtechnikusokra van szükségünk. Az arra alkalmasnak talált dolgozókat beiskoláztuk. Először Münchenben, a Siemens cégnél tanultak, ma már helyben iskolázzuk be őket. Emellett sokan esti iskolában, önképzéssel szerzik meg a szükséges ismereteket. Ma már dolgozóink egyharmada ismeri kellő fokon a digitális technikát. Ha mindezek után is van olyan dolgozónk, akit nem képeztünk át, vagy nem ment még nyugdíjba, annak az esetleges új munkahelyen is azonos értékű munkát, s azonos bért kell adnunk. Összegezve elmondhatom, hogy a rendszerváltás miatt senki, egyetlen dolgozónk sem válik munkanélkülivé. — Hogyan alakultak, s alakulnak a munkakörülmények és a munkaidő a postánál ? — 1970 óta nincsenek gondjaink a munkakörülményeket illetően. A normák négyzetméterben is előírják, hogy egy-egy dolgozóra vetítve mekkora, mennyi és milyen szociális helyiségeket kell már a tervezés szakaszában figyelembe venni. A távközlés ilyen szempontból jobban áll, mint a postaforgalom. A postahivataloknak is mindössze 10-15 százaléka van azonban régi, 30-40 éves épületben elhelyezve. Itt is igyekszünk dolgozóink számára méltó körülményeket teremteni. Ami kérdése második felét illeti: az egész postán 40 órás a heti munkaidő. Ez a jellemző, hiszen a 2,8 millió munkavállalóból mintegy 2 millióan ugyanennyit dolgoznak. Körülbelül 800 000-en pedig 38,5 órás munkaidőben vannak. Úgy tervezzük — s a munkanélküliség elleni harcunkat ez is segíti — hogy a 90-es évek derekán heti 35 órára csökkentjük a heti munkaidőt. Az igazsághoz tartozik, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer már dolgoztunk rövidített munkaidőben, éppen az elbocsátások elkerülése végett, de most nincsen rá szükségünk, hiszen konjunktúra van a távközlésben is. Tehát a kezdeti zavarok után megnyugodtak a kedélyek. — Egyértelműen azt mondhatom, hogy igen. A postán dolgozóknak van és lesz munkájuk, a létbizonytalanság rémét az elmúlt évtizedben sikeresen elhessegettük. Tisztelt Elnök Úr, olvasóink és a magyar postás dolgozók nevében köszönöm a beszélgetést. Mezőfi László Innsbruck Klagenfurt Három központ a már üzemelő hatból Wien Postás Dolgozó 2 50 éves törzsgárdatag A miskolci telefonközpont megmentője Miskolcot 1944. december 3-án szabadította fel a szovjet hadsereg. A német fasiszták mielőtt visszavonultak, igyekeztek mindent elvinni vagy elpusztítani, csakhogy megnehezítsék a győztesek és az itteni lakosság életfeltételeinek megteremtését, s a további normalizálást, így felkészültek a város és a környék idegrendszerének, a távközlési berendezések és hálózatok megsemmisítésére is. Abban az időben egy svéd rendszerű Ericsson automata távbeszélőközpont látta el a forgalom lebonyolítását a városban. Vígh József, a távbeszélőközpont műszerésze — látva a németek országfosztogató ténykedését — titkon szövetkezve Szarka Györggyel, Nagy Bélával és Simon Gyulával, a központ üzemelése alatt, ahogy az egyre csökkenő forgalom engedte, a fontosabb, de nélkülözhető szerelvényeket és alkatrészeket kiszerelték, és a tartalékalkatrészekkel együtt titkos helyeken a németek elől elrejtették. A németek mielőtt visszavonultak az előrenyomuló szovjet csapatok elől, aláaknázták a központot. A szándék egyértelmű volt, hogy mielőtt a szovjet csapat bevonul Miskolcra, megsemmisítsék a központot, a hálózati csatlakozásokat, és ezzel megbénuljon a hírközlés. Egyértelmű volt a német parancsnok ultimátuma is, hogy ha bárki hatástalanítani merészelné a robbantó szerelvényeket, tette szabotázsnak minősül, és az életével fizet érte. Ennek tudatában határozta el Vígh József, hogy megmenti a központot a vandál pusztítástól, és titokban — még közvetlen társainak sem szólva — a központ elpusztítására szánt robbanószerkezetét észrevehetetlen módon hatástalanította. Tettéről senkinek sem szólt, hiszen ez egyenlő lett volna az öngyilkossággal, mert egy véletlen elszólás a biztos halált jelentette volna az akkor már családos Vígh József számára. Így menekült meg a teljes megsemmisüléstől az akkor igen modernnek tekinthető miskolci Ericsson automata központ, mely még a felszabadulás után is hosszú évekig nem csak a városi, hanem a megyei távbeszélő-forgalom lebonyolításának is igen fontos berendezése volt, így vált legendássá a miskolci postás körökben Vígh József, a központ megmentője. Vígh József most a Miskolci Postaigazgatóság ügyeleti munkahelyén dolgozik, mert Józsi bácsi 81 éves kora ellenére még mindig tényleges postás dolgozó. Korát meghazudtolóan friss szellemi és testi kondíciója, derűs kedélye példakép lehet sok fiatal számára. Közkedvelt a miskolci postásság körében, és még ma is aktív sportoló. Sem ő nem kérte a nyugdíjazását, sem hivatalból nem nyugdíjazták, bár már 21 évvel túlhaladta a korhatárt. Talán ez az elismerés a 44 évvel ezelőtt tanúsított bátor, sőt hősies magatartásáért, vagy azért, hogy a felszabadulás után a postaműszaki helyreállítási munkát példamutatóan és igen eredményesen ő irányította? Lehetséges, hogy ezt szánták jutalomnak vagy kitüntetsnek, mert más kitüntetést, utalmat vagy írásos elismerést ezért az életét kockáztató tettéért nem kapott; igaz, nem is van. Ha erről szó esik, szerényen mindig csak ennyit mond: ez volt a kötelességem. Erre csak annyi a megjegyzésem, hogy a jó munka is kötelesség, a kiválók mégis kapnak kitüntetésket vagy más elismerést. Sokféle képzettséggel rendelkezik, így a műszaki utánpótlás terén, valamint az úszósportban kifejtett edzői munkája során igen értékes tevékenységet fejtett ki. Ma is a városi úszószövetség főtitkára. Szakmai és társadalmi munkájáért több ízben kapott magas szintű elismerést, köztük a szakszervezetünk 40 éves jubileuma alkalmából adományozott emlékplakettet is. A közelmúltban kapta meg ünnepélyes keretek között 50 éves törzsgárdatagságáért a jutalmat. Mint az ország egyik legidősebb tényleges postás dolgozójának ehhez is gratulálunk, további jó munkát és jó egészséget kívánva. H. D. POSTAI ÉVFORDULÓK 550 éve, 1439-ben: Albert király mentesíti a papságot és a nemeseket a futárszolgálat mint közteher alól. 500 éve, 1489-ben: Estei Hippolit egri és milánói érsek négy futárt foglalkoztat, akik a Mátyásféle kocsin utaztak. 370 éve, 1619-ben: A pozsonyi postamester, Paar és családja elmenekül Bethlen Gábor elől, hivatalát végleg elhagyva. 320 éve, 1669-ben: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem kiadja második törvénygyűjteményét Compilatae Constitutiones cím alatt. 285 éve, 1704-ben: II. Rákóczi Ferenc Egerben kiadott rendeletében sürgeti a vármegyéknél a posták felállítását, megszabja a postamesterek, verebáriusok és postiliók fizetését. 170 éve, 1819-ben: Elveszett ajánlott küldemények után kártérítés fizetésének engedélyezése. 1819. Külön küldeményfajtának minősítik a nyomtatványt, árumintát és a hírlapot, mérsékelt tarifával. 145 éve, 1844-ben: A magyar nyelv hivatalos használatának engedélyezése (1844. évi II. tcz.). 150 éve, 1839-ben: Megnyílt a Győr—Székesfehérvár—Szekszárd postavonal, 5 fővonali postamesterséggel. 140 éve, 1849-ben: A magyarországi posták osztrák igazgatásának kezdete. Megszűnik a bécsi udvari postabizottság, a posta a ker. ip. közmunka minisztériumhoz tartozik. 120 éve, 1869-ben: Postai levelezőlap bevezetése hazánkban 2 krajcáros áron Hermann osztrák tanár ötleteként. 1869-ben: Eltörlik a pénzügyi hírlapbélyeg használatát (1869. évi XXIII. tcz.). 100 éve, 1889-ben: A postát az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium alá rendelik (1889. évi XVIII. tcz.). 80 éve, 1909-ben: A posta a helyközi szállításra automobilt használ, személyszállításra is igénybe veszik. 70 éve, 1919-ben A KMP Postás szervezetének vezetőségválasztása. A Vörös Hadsereg északi hadjáratának megindulása Miskolc visszafoglalásával, melyben a postás zászlóalj három századdal vett részt. Megjelent a Postás című hetilap, az Országos Postás Szakszervezet lapja. A második miskolci csata a cseh—román intervenciósokkal szemben, a postások 2. századának vesztesége Felsőzsolcán, Ongán. Miskolcon igazgatósági hatáskörrel posta- és távirdaigazgatósági kirendeltség létesül a kassai postaigazgatóság meg nem szállt területére kiterjedő illetékességgel. A magyarországi posta, távirda és távbeszélő munkások szakszervezetének első és utolsó közgyűlése. 50 éve, 1939-ben: Miskolcon üzembe helyezik az új Ericsson automata távbeszélőközpontot. 45 éve, 1944-ben: A visszavonuló németek felrobbantják a miskolci rádióközvetítő állomást és -tornyot. 40 éve, 1949-ben: A miskolci postaigazgatóságot beolvasztják a debreceni postaigazgatóságba. 30 éve, 1959-ben: Előfizetői távgépíró (telex) szabályzat és kezelési utasítás kiadása. 25 éve, 1964-ben: Az új Postatörvény (1964. évi II. tc.) bevezetése. Kezelési kisgépek bevezetése a postaforgalomnál. Alkalmi átvevő kézbesítési mód bevezetése. Bérházi csoportos levélszekrények használatának bevezetése. 20 éve, 1969-ben: Megindul a televízió színes adása. 15 éve, 1974-ben: Új rádió- és televíziószabályzat (D.J. Szab.) kiadása. A soron kívüli kézbesítőszolgálat ellátásának szabályozása (expressz- és táviratdíj visszafizetésére rendelkezés). 10 éve, 1979-ben. Az egységes szabad szombat bevezetése páros heteken. Az első budapesti konténerközpont üzembe helyezése. Dr. Kamody Miklós Leningradi bélyegkincsek Az 1872-ben alapított postamúzeum Leningrad egyik legszebb palotájában található. Ma A. Sz. Popov nevét viseli, és mintegy 7 millió bélyeget, bélyeges borítékot és levelezőlapot őriznek acél széfjeiben és beüvegezett könyvszekrényeiben. A helyiségekben a hőmérséklet állandóan 14—16 C-fok. A szovjet állami bélyeggyűjtemény jelentős történelmi, művészi értéket képvisel. Maga a gyűjtemény több részből áll: a világ országainak bélyegei, Oroszország postai bélyegei, a törökországi orosz posta bélyegei, polgárháború-kori bélyegek, különböző bélyegtervezetek stb. A postai bélyegeket több mint 200 albumba rendszerezték. Találhatók itt hazai bélyegek az első, 1857-ben kibocsátott 10 kopekestül kezdve, a különböző „zemsztvok” által kiadott bélyegek, köztük minden gyűjtő álmával, a tambovi zemsztvoban kiadott rendkívül ritka bélyeggel. Őriznek itt más ritkaságokat is, mint például az 1932-es kiadású felülnyomott bélyegtömböt, vagy az 1930-as fogazat nélküli, léghajót ábrázoló légipostabélyeget. A gyűjtemény folyamatosan gyarapszik. 1874, az UPU létrejötte óta a tagállamok minden újonnan kibocsátott bélyegből kapnak meghatározott számú példányt. Azonkívül mind szovjet, mind külföldi magángyűjtők adományoznak bélyegeket a múzeumnak. Maga az intézmény is vásárol értékesebb darabokat. A közelmúltban például egy értékes mandzsúriai sorozatot vettek. A múzeum anyagából több mint 600 különböző bélyeget, borítékot és bélyegváltozatot láthatott a „Prága 88” elnevezésű bélyeg-világkiállítás közönsége. A kiállításon bemutatták az 1918 és 1923 között kibocsátott első szovjet bélyegeket, a látogatók megtekinthették a Richard Zarius által készített „A láncot elvágó kardos kéz” című első szovjet bélyeget, s annak korábbi variációit is. Ezeket a munkákat eddig még sehol sem mutatták be. APN