Postai és Hírkozlési Dolgozók Lapja, 1991 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM * 1. SZÁM * 1991. JANUÁR * ÁRA: 3 FORINT Nehéz év áll előttünk . Az elmúlt évben szép tervei voltak a szakszervezetnek, azóta azonban lényegesen megváltozott a helyzet, rendszerváltás volt, új szakszervezetek jöttek létre. Mi valósult meg az elképzelésekből, és hogyan lehet ebben a nehéz gazdasági helyzetben tovább lépni? Erről kérdeztem Gricserné Heszky Enikőt, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökét. — Az 1990-es év fő szakszervezeti eseményei nálunk is a kongresszusok voltak. Tulajdonképpen a korábbi egységes Postások Szakszervezetéből — a tagság igénye szerint — a szakmai érdekképviseletet erősítő szakmai szakszervezetek alakultak. A hírközlésben dolgozók közül több mint 70 000-en úgy döntöttek, hogy szakszervezeti szövetséget alakítanak. Ebben a változó évben, amikor a szakszervezeti változások mellett az ország politikai életét jelentősen befolyásoló változás is történt, azért sikerült elérnünk azt, amit az év elején célul tűztünk ki magunknak, nevezetesen, hogy a postások adómentes bérfejlesztése a 16 százalékot érje el, a távközlésben pedig lényegesen haladja meg a népgazdasági átlagot. — Ezek az elmúlt évi adatok, s ha már áttértünk a bérre, kérem, mondja el, hogy az idei évre prognosztizált 38 százalékos inflációt hogyan tudjuk a postai és a távközlési dolgozóknál bérben ellentételezni? — Az idén tulajdonképpen kétlépcsős feladatunk van a bérfejlesztés területén. Az első lépcső az országos szint. Ez a témája a napokban a kormány, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek közötti tárgyalásoknak. A kérdés az, hogy 91-ben bérliberalizálás legyen-e, azaz a bér úgy viselkedjen a vállalatoknál, mint minden más költség, s a vállalatokra legyen bízva annak növelése, vagy pedig, mint ahogyan azt a kormány akarja, bérszabályozás érvényesüljön még az idén is. Miért érdekes az nekünk, hogy bérliberalizálás vagy bérszabályozás? Azért, mert a bérliberalizálás esetén a bérfejlesztéseket nem terheli adó, olyan, büntetőadónak is nevezhető adó, amelyet a meghatározottnál nagyobb mértékű bérfejlesztés esetén az állam részére kell befizetnie a vállalatnak. Ez tulajdonképpen egy alkufolyamat, amely országos szinten folyik, és amelyben a hírközlés részéről mi is részt veszünk. Ez fogja kialakítani azokat a kereteket, amelyek között aztán a vállalati béralku folytatható. Az első lépcsőben az a célunk, hogy minél tágabb mozgáslehetőséget szerezzünk a vállalati munkavállalói érdekképviseleteknek. Mit jelent ez számokban kifejezve? — Először is mindaz, amit elmondtam, egyértelműen azt mutatja, hogy mi a bérliberalizálást tartjuk első fokon fontosnak. De várható, hogy ebben a kormány merev álláspontja miatt nem születik konszenzus. Ha mégis bérszabályozásban kell megállapodnunk, akkor mi azt az álláspontot képviseljük, hogy a versenyszféra területéhez tartozó távközlésnél, annál a távközlésnél, amely az ország egyetlen kiemelt fejlesztési programját hivatott megvalósítani, olyan mértékű adómentes vagy kedvezményezett adózású bérfejlesztés legyen, amely legalább azonos mértékű a tervezett fogyasztói árszínvonal-növekedéssel, tehát a 38 százalékos inflációval. Csak így lehet elérni, hogy a távközlésben dolgozók reálbére legalább szinten maradjon, és a jó szakemberek ne menjenek el. — És a postaforgalmi dolgozók? — A postaforgalmi tevékenység jó része közszolgáltatásnak minősül. Júniusban egy parlamenti döntéssel — indokolatlanul — kivették a postai tevékenységet a közszolgáltatások közül. A második félévben azért küzdöttünk, hogy ismét azzá minősítsék. Ezt decemberben sikerült is elérni, s a klasszikus postai tevékenység — hírlap nélkül — ma újra közszolgáltatás. A közszolgáltatás és így a posta területén is az elmúlt évben végrehajtott 16 százalékos adómentes bérfejlesztés ellenére a népgazdasági, átlagos 26 százalékos bérfejlesztés miatt újabb bérlemaradás keletkezett. Ezért az az álláspontunk, hogy a bérszabályozásban 10 százalékkal magasabb értékeket kell meghatározni a közszolgáltatók részére adómentesen vagy kedvezményes adózással. Az állam kivonult a közszolgáltatásból, nem kíván hozzájárulni az üzemeltetéshez. Ez azt jelenti, hogy a béradót a posta csak akkor tudja kifizetni, ha azt a fogyasztói árakban érvényesíti, magyarul, ezzel emeli a fogyasztói árakat vagy csökkenti a postás dolgozóknak adható bért az állam részére fizetendő béradóval. Az 1990. októberi sztrájkegyeztetések során a Postai Dolgozók Szakszervezete úgy fogalmazta meg az 1991-es bérigényét, hogy a postások bérfejlesztése legalább akkora legyen, mint a népgazdasági átlag. A kormányzati anyagokban a népgazdasági átlagbérfejlesztést 25 százalékra tervezik. A tavalyi igényt tehát akkor lehet megvalósítani, ha a posta a szabályozásban a 25 százalék mellett még az elmúlt évi bérfejlesztés áthúzódó, úgynevezett báziskiegészítő hatását is adómentesen számolhatja el. Ez mintegy 10 százalék. Öszszességében tehát legalább 35 százalékos adómentes bérfejlesztést kell kiharcolnunk a posta részére. — Mi valósítható meg ebből a vállalatoknál? — Ez lesz a béralku második része, amikor már az országosan kialakított szabályozás kereteinek figyelembevételével a munkáltatók és a vállalati szakszervezetek ülnek le tárgyalni arról, hogy a szabályozás adta lehetőségen belül mennyit tud a vállalat vállalni és mennyit tud elfogadni az érdekképviselet. Ezekre várhatóan február folyamán kerül sor. Eddig igen jelentős munka hárult a postásokra és a távközlési dolgozókra. A jövőben is szükség van a szolgáltatásokra az egész országban? Megmarad a foglalkoztatási biztonság? — A postai alapszolgáltatások véleményem szerint állampolgári jogon járnak minden magyar állampolgárnak, függetlenül attól, hogy a fővárosban, kisvárosban vagy falun lakik. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szolgáltatásokat minden településen, ahol postahivatal van, meg kell tartani. Ezért tiltakozunk olyan Postatörvény ellen, amely szűkítené ezt a szolgáltatást, és a 2500-nál kevesebb lakosú településeken elegendőnek tartaná a mozgóposta-szolgálatot is. Bízunk benne, hogy a parlamenti képviselők, akik már eddig is több esetben harcoltak a hátrányos helyzetű települések hátrányainak megszüntetéséért, nem fogják megszavazni az ilyen értelmű és tartalmú új Postatörvényt. Ugyanakkor nekünk is készülnünk kell arra, hogy értelmes nyitva tartási időkkel gazdaságosabbak legyenek a kishivatalok, hiszen, ha a kézi kapcsolás ezekben a hivatalokban megszűnik, akkor a munkaerő-szükséglet is csökken. Erre tehát folyamatosan készülnie kell a postának a dolgozók átképzésével, más munkahelyek megteremtésével. A szindikátusi szerződésbe az elmúlt évben már ezért került be az, hogy legalább 9 hónappal a tényleges automatizálás előtt közölni köteles a Távközlési Vállalat, hogy milyen helyeken, hol helyez üzembe új automata központot, s hogy hol és mekkora létszám válik feleslegessé. A távközlés területén tulajdonképpen létszámcsökkentésről nem lehet beszélni, hiszen az intenzív fejlesztés létszámtöbbletet is igényel. A probléma abból adódik, hogy az új technikához más szakképzettségű munkaerőre van szükség, mint amilyen a mai technikához. — Mi lesz azokkal, akik koruknál vagy képzettségüknél fogva nem alkalmasak az új technika üzemeltetésére? — A nemzetközi gyakorlat szerint ezt a kérdést meg lehet oldani jól, meg lehet oldani humánusan, úgy, hogy nem kell elküldeni senkit sem, akit ma a távközlés területén foglalkoztatnak. Ehhez időben kell felkészülni, végiggondolni a munkakerő-szükségletet és figyelembe venni mindazt, hogy az új technika mennyi újfajta szolgáltatást tud adni. Nekünk sem az a célunk, hogy a meglévő munkahelyeket konzerváljuk, hanem az, hogy munkát adjunk mind a postánál, mind a távközlésnél mindazoknak, akik eddig is itt dolgoztak. — Mi a helyzet a többi szakszervezeti munkával, feladattal? — A kollektív szerződések társadalmi vitája, megkötése vagy módosítása mindegyik szakszervezetnél most folyik. Ennek keretében kell foglalkozni szociális juttatásainkkal, és a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő egyéb feladatokkal. A mai körülmények között azonban a legfontosabb szakszervezeti feladatunknak azt tartjuk, hogy elérjük: valamennyi dolgozónak munkája legyen, és munkájáért emberhez méltó bért kapjon. Mezőfi László Már megint veszélyben az 50 százalékos vasúti kedvezmény? A Népszava december 15-i számában Rajkai Zsolt államtitkár azt nyilatkozta, hogy a minisztérium javasolja megszüntetni a Magyar Posta jogutódvállalatainál a munkavállalók 50 százalékos vasúti kedvezményét. Mivel ez ellentmond azzal az 1990. március 28-i közös állásfoglalással, amit a minisztérium nevében dr. Udvari László államtitkár, a munkavállalók nevében pedig Gricserné Heszky Enikő főtitkár írt alá, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége levelet intézett Siklós Csaba miniszterhez, mely emlékeztetett a tavaly márciusi megállapodásra, s felhívja a figyelmet annak betartására. Az említett állásfoglalás ugyanis kimondja, hogy a posta jogutódvállalatainál dolgozók mindaddig jogosultak a kedvezményre, amíg azok nem alakulnak át gazdasági társasággá. — mez — Megrendelőlap Megrendelem a havonta megjelenő Postai és Hírközlési Dolgozók Lapját............................... példányban az alábbi címre: Megrendelő neve:..................................................................... Pontos címe:.............................................................................. Irányítószáma:................ Előfizetési díj egy évre 36 forint. Az előfizetési díjat a részemre küldendő postautalványon egyenlítem ki. aláírás Nyílt levél Győriványi Sándor munkaügyi miniszternek Tisztelt Miniszter Úr! Az Infrastruktúra Szakszervezeteinek Akciószövetsége, mely a vízgazdálkodás, a környezetvédelem, a posta és távközlés, a közlekedés, a vasút területén foglalkoztatottak érdek-képviseleti szervezeteit tömöríti, a mai napon tartott ülésén megvitatta a területén dolgozók bérhelyzetét, és érdekérvényesítési lehetőségét. Az ISZA felháborítónak tartja, hogy többszöri kezdeményezése és a kormány ígéretének ellenére sem alakult ki az infrastruktúrában dolgozók közvetlen érdekegyeztetési rendszere. Ennek a területnek a sajátos helyzetét eddig soha nem vették kellően figyelembe, ami oda vezetett, hogy kereseti pozíciójukból az itt dolgozók a nemzetgazdasági ágak között a legtöbbet veszítettek az utóbbi 10 évben. Ha nem történnek megfelelő intézkedések, a kereseti hátrány 1991-ben tovább növekszik. Ez óriási veszélyeket rejt magában, mivel az ország vérkeringésében az infrastruktúra kulcsfontosságú szerepet tölt be. A több mint 400 ezer dolgozó jogos elégedetlensége egyre fokozódik, több kiemelt fontosságú területen sztrájkhangulat alakult ki. A jelenlegi helyzetben az ISZA ragaszkodik a közvetlen érdekegyeztetés azonnali megvalósításához. Munkavállalóink alapvető érdeke és igénye, hogy képviseleteik nélkül ne születhessenek rájuk is érvényes megállapodások, döntések. * A munkavállalók jogos bérköveteléseire eddig alkalmazott halogató taktikát a továbbiakban az ISZA elutasítja, követeli a bérkövető automatizmus bevezetését, és ezzel egyidejűleg az eddigi bérelmaradás maximum 3 éven belül történő megszüntetését. A kialakult hangulat ellenére az ISZA a békés tárgyalások híve, mert tudatában van annak, hogy az infrastruktúra megbénítása az ország jelenlegi válsághelyzetében beláthatatlan katasztrófákat okozhat. Kérjük a T. Miniszter Urat, hogy a 46/1990. Korm. rendeletben megfogalmazott feladat- és hatáskörében a szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg. Budapest, 1990. december 19-Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete, Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége, Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, Vasutasok Szakszervezete. Hol van már a tavalyi hó?!