Postai és Hírkozlési Dolgozók Lapja, 1992 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Ahol a japán gépet magyarra tanítják — Látogatóban a levélfeldolgozó üzemben — A Hírlap- és Postaszállítási Igazgatóság Levélfeldolgozó Üzeme évente 1,2 milliárd levelet és 2 millió 840 ezer kiscsomagot dolgoz fel. Az üzem állóeszközértéke több mint egymilliárd forint, ebből a NEC (Nippon Electric Company) levélfeldolgozó gépsorok ára 230 millió forint.?* 799-en dolgoznak itt, bérköltségük évente 160 millió forint. A fenti számok is bizonyítják, nem mindegy, hogy az UF mennyire használja ki lehetőségeit. Erről beszélgettünk Szitás Lászlóval, a levélfeldolgozó üzem vezetőjével, valamint a feldolgozás gondjairól, problémáiról, no meg arról, hogyan lehetne visszaszerezni a posta tekintélyét. — Kedves Szűcs Úr! Elég sokan panaszkodnak a postára, hogy leveleik, csomagjaik nem érkeznek meg időben, vagy egyáltalán nem érkeznek meg, esetleg kilopnak belőlük értékeket. Sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy a cég megbízhatatlan. Mi erről az ön véleménye? — A posta és a levélfeldolgozó üzem nem dolgozik sem jobban, sem rosszabbul, mint egy magyarországi átlagvállalat. Sőt, ha azt nézzük, milyen óriási levéldömping érkezik hozzánk, akkor azt kell mondanom, kicsit jobban, mint az átlag. Feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy hatalmas mennyiségű levelet kezelünk. Ebben a Baross téri épületben naponta 600-650 ezer, karácsonykor pedig 1-1,5 millió levelet dolgozunk fel. A NEC gép óránként 70 ezer levéllel végez. Ahhoz képest, hogy több millió levél feldolgozása terhel bennünket, ezer levél elvesztése nem sok. Csak ezrelékben kifejezhető az elveszett vagy eltűnt levelek száma. — Ne haragudjon, de ha az én levelem elvész, engem nem vigasztal, hogy 1,2 milliárd levelet fel tudnak dolgozni. — Én is megértem önt, de arra kérem önt is, az olvasókat is és a kedves ügyfeleket, hogy próbáljanak megérteni bennünket, és ne rögtön szidni. Megszűnt a cenzúra . Talán könnyebben megérthetnénk a levélfeldolgozók gondjait, ha elmondaná a feldolgozás útját az ügyféltől a címzettig. — Ha például ön egy postahivatal ablakánál adja fel a levelet, akkor először a felvevő veszi kézbe, majd az továbbítja a rovatolóhoz, aki berakja ezt egy zsákba, a zsákot pedig elküldik abba a hivatalba, ahová a levélnek területileg érkeznie kell. Ha például Kanadában adnak fel egy levelet vagy kiscsomagot, legalább 15-en férhetnek hozzá. Sherlock Holmes legyen a talpán, aki tetten tudja érni az enyveskezű kollégákat. Egyébként a tapasztalataim azt mutatják, hogy ezek előbb vagy utóbb lebuknak. Megérkezik Magyarországra a levél, ide, hozzánk a külföldi levélfeldolgozó osztályra. Lényeges könnyebbséget jelent számunkra, hogy a rendszerváltás óta már nem kell megvizsgálni a levelek tartalmát. A kiscsomagokat azonban nem politikai, hanem egyszerű kereskedelmi szempontból szükséges átnézni, hiszen a vámszabályokat mindenkinek be kell tartania. Csak azokat a kiscsomagokat bontjuk fel — azokat is egy postás és egy vámos közösen, egymást ellenőrizve —, amelyeknél a vámos úgy találja a röntgengép képe alapján, hogy elvámolni való áru érkezett. — Mit csinál a vámos és a postás, miután kibontják a csomagot? — A vámos a szabályzatnak megfelelően kirója, meghatározza a vámösszeget. Összehasonlítják a csomagon feltüntetett súlyt a tényleges súllyal, s ha valami különbség van, ezt rögzítik a jegyzőkönyvben. A vámosztályon nem tűnhet el semmi a csomagból. Itt mindenki ellenőrzi a másikat. 600 millió szabálytalan címzés — Nemzetközi összehasonlításban a feldolgozás minőségét tekintve, hogyan áll a Magyar Posta? — Nem vagyunk rosszabbak, mint a nyugati posták. Jó pár európai postánál jártam, ott legalább annyi küldemény sérül meg és vész el, mint nálunk. Koppenhágában például, ahol megnéztem a modern postai feldolgozót, éppen géphiba volt, csomagok tömkelege sérült meg, olyannyira, hogy azt sem tudták, melyik csomagba mi tartozik. Ennél a hivatalnál egy 10-15 fős részlegnek csak az volt a feladata, hogy azonosítsa a csomagokat. Egyébként naponta több száz sérült csomagot, levelet csomagoltak át és küldtek tovább. Ebből is látszik, hogy a gépesítés mindemiatt igen komoly problémákat okoz. A szabványokat az ügyfelek ugyanis sem nyugaton, sem keleten nemigen tartják be. Ebből származik a legtöbb gond. — Nem akarom a mi postánkat védeni, de a legtöbb esetben a feladók könnyelműsége miatt történik a baj. Nálunk például az 1,2 milliárdnyi levélnek a fele szabálytalanul van címezve. De ez nem feltétlenül csak a£ ügyfelek hibája, hanem azoké a cégeké, amelyek nem veszik figyelembe a gépi levélfeldolgozás szabályait. Nemrégiben több, mint 50 nyomda, illetve kiadó képviselőit hívtam meg, akik levél, illetve levelezőlap előállításával foglalkoznak, és megmutattam nekik, milyen gondokat okoz figyelmetlenségük. Csodálkoztak, és megígérték, hogy másképp lesz ezentúl, de semmi változást nem észleltünk az elmúlt három hónap alatt. Talán a propagandánk is hibás abban, hogy a szabályos levélcímzést még mindig nem tanulták meg az emberek, de hadd hívjam fel itt a figyelmet, hogy kis- és nagycsomagokhoz egyaránt kapható a postahivatalokban szabványdoboz. Kollégáim mindenkinek szívesen elmagyarázzák, hogyan kell szabályosan megcímezni egy levelet vagy csomagot. Ez mindannyiunk érdeke. — Mennyi többletköltséget jelent az, hogy szabálytalanul vannak címezve a levelek és kiscsomagok, és ezért a hagyományos kézi feldolgozást kell igénybe venni? — 30-nál több embert kell erre a munkára alkalmaznunk, akiknek éves bérköltsége 5,5 millió forint. — Mit tanácsol az ügyfeleknek, hogyan csomagolják ajándékaikat, küldeményeiket? — Az előbb említett szabványdobozokba, és azon belül is, ha lehet, hungarocellbe, hiszen sokszor rakják át a csomagokat, és egy csomaghegyben könnyen megsérülhet a küldemény. — Mit tanácsol a levelezőknek? — Semmiféleképpen se tegyenek pénzt a levélbe! Ma már egyébként azt sem lehet mondani, hogy félni kellene a pénzügyi előírásoktól. Mindenki tarthat valutát, tehát nyugodtan fel lehet azt is adni. Ne tegyünk a levélbe harisnyát, vagy olyan ajándéktárgyat, amelytől a levél deformálódik, s ennek következtében a gépbe kerülve megsérülhet, illetve már a feldolgozás előtt feltépődhet. Olyan borítékot használjanak, amely megfelel a gépi feldolgozásnak, érdemes tehát a postán vásárolni levelezőlapokat és leveleket, mert itt csak szabvány szerintit árusítanak. Fő szabály, hogy úgy helyezzék el a borítékban a megírt levélpapírt, hogy ne csúszkáljon benne, tehát a papír lehetőleg teljesen töltse ki a borítékot. — Ne haragudjon, akkor nekem mint egyszerű állampolgárnak tudományosan fel kell készülnöm, ha egy levelet vagy csomagot akarok feladni? — Erről szó sincs. Mi csak azt kérjük, hogy jobban figyeljenek oda, és úgy csomagolják, címezzék küldeményeiket, hogy az biztonságosan megérkezzen. Nemcsak a postának, az ügyfélnek is mindent meg kell tennie azért, hogy a küldemény zökkenőmentesen, időben megérkezzen a címzetthez. Ajánlott az értéklevél — Nemrégiben ajánlott levélben adattam fel egy levelet. Nagyon fontos volt a benne lévő dokumentum. Sajnos, nem kaptam meg. Ez egyébként nemcsak az én gondom, a kézbesítő több esetben nem adja kezembe az ajánlott levelet, pedig ha jól emlékszem, régebben ez volt a szabály. — Ne vegye magyarázkodásnak, de hogy az ajánlott levelek néha nem érkeznek meg a címzetthez, annak az az oka, hogy az elmúlt időben majdnem annyi az ajánlott levél, mint a közönséges. De azért még így is biztosabban ér célba, hiszen ezt a levélfajtát elkülönítetten kezeljük. Eltűnése esetén inkább nyomon követhető. Tudom, hogy ez nem vigasztalja meg azokat, akik nem kapták meg, de megint csak a nagy számok törvényére tudok hivatkozni. Egyébként, ha nagyon fontos levélről van szó, és nagy értékűről, akkor ajánlom, hogy értékküldeményként adják fel, hiszen ebben az esetben a posta szinte 100 százalékos garanciát vállal. Eltűnés így is előfordulhat, de az ügyfelet az értéklevélen feltüntetett öszszegnek megfelelően kártalanítjuk. Ha tehát valaki azt írja a levélre, hogy 3000 Ft, akkor vita nélkül fizetünk 3000 forintot. Az értéklevelet éppen ezért a posta alkalmazottjai különleges gonddal kezelik, hiszen ebben az esetben pontosan megállapítható az eltűnés helye. Egyébként jöjjön le az automata levélfeldolgozó gépterembe, az itt lévő japán gépsorok 1990 novembere óta üzemelnek. Látja — mondja Szűcs László, mikor leérünk a terembe —, ezek a gépek csak a szabványméretű leveleket, levelezőlapokat tudják feldolgozni. A külföldre menő leveleket manuálisan dolgozzuk fel. Ezeket a leveleket tehát elkülönítjük, külön tárolóba tesszük, s onnan a külföldi osztályon országonként szortírozzuk. — Az új NEC gép mennyivel könnyítette meg munkájukat, hány ember feladatát végzi el? — Óriási segítséget jelent ez, hiszen egy ember óránként 1500 levelet tud csak feldolgozni, 5-600 ezer levél feldolgozásához igen sok emberre lenne szükség. Fantasztikus, hogy ez a gép mit tud! 600 felé irányítja a leveleket. — Előfordul, hogy ez a csodagép nem ismeri fel a címzést? — Ha szabályosan van megcímezve, nemigen fordulhat elő tévedés. Persze a gép sem tévedhetetlen, 3-5 százalékot azért téved. Az ilyen levél, sajnos, elindul a téves cím felé, ott a területen megállapítják, hogy nem oda való, visszaküldik, és mi kézzel szortírozzuk a valódi címzés szerint. Ilyenkor 24 órás késés történhet. Mégis, ha csak 24 órát késhet egy tévesen irányított levél, akkor hogyan fordulhat elő, hogy 5-6 napot, esetleg egy hetet is igénybe vesz a levél kézbesítése? — Tételezzük fel, hogy csütörtökön érkezik be egy levél, amelyet a gép tévirányít, ezután ez a levél kikerül a téves címhelyre, onnan péntek délutánra visszaküldik, még aznap a helyes címre továbbítják, viszont szombat-vasárnap nincsen kézbesítés, hétfőn kézbesítik, és így jön ki az öt nap. Ha egy hétről van szó, esetleg többről, akkor a kézbesítőhivatalnál keresendő a hiba. - Mit tehet a levélfeldolgozó üzem azért, hogy csökkenjen a panaszok száma, és az ügyfelek meg legyenek elégedve? — Nekünk is pontosabb munkát kell végezni, a 3-5 százalékos gépi tévesztést 1 százalék alá kellene szorítani. Ez úgy érhető el, hogy a gép memóriáját, címszótárát bővítjük, jól megtanítjuk magyarul, és a manuális munkában is nagyobb pontosságot követelünk. Udvarhelyi András Alak szerinti válogató- és bélyegzőgép Optikai karakterleolvasó A videokódolón az irányítószámokat — amelyeket a karakterolvasó nem ismer fel — kézzel táplálják be Elég egy szakszervezet! — Ön mint vezető milyennek látja a postánál működő szakszervezeteket? Hogyan képzeli el velük az együttműködést? — kérdeztem Markovics Józsefet, a Győr-Moson - Sopron Megyei Hírlapárusító Üzem vezetőjét. — Bármely munkahely legyen is az, egy érdekképviselet feltétlenül kell. Annak ellenére, hogy munkatársaimmal együtt nagyon sokszor úgy éreztem, hogy nincs szükség a szakszervezetre, mégis azt mondom: érdekképviseletre szükség van. — De ennyire? — Kérem szépen, én ebben a témában konzervatív vagyok. Én az én szakszervezetemtől ugyan nem sokat kaptam, de meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy most, kikerülve az állami nyomás alól, meg tudják védeni érdekeinket. — Milyen viszonyban van az itteni szakszervezettel, milyen konfliktusaik vannak? — Elfogadom, és el is várom a szakszervezet véleményét. Nem várom, hogy a szakszervezet alkalmazkodjon hozzám. Természetesnek veszem, hogy a szakszervezet végre komolyan veszi magát. — Hány szakszervezet van az ön területén? — Csak a Soproni Postaigazgatóság Területi Szakszervezeti Bizottsága működik itt, a hagyományos. Az emberek itt nem is akarnak másfelé kacsingatni. Nem akarok más helyett véleményt mondani, de hasonlóképpen vélekedik a tszb-ről a többség, mint én. — És ön mint munkaadó lát valami változást a szakszervezet tevékenységében? — Van változás. De nem elég. Mert addig, amíg a szakszervezeti vezetőnek a posta a munkáltatója, a bérét onnan kapja, addig ez a szakszervezet nem tudja funkcióját jól betölteni, úgy, ahogy a tagság elvárná. — Tehát független tisztségviselők kellenének? — Igen. Igazgatósági és országos szinten is. — udvarhelyi — Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja 3