Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja - Postás Dolgozó, 1994 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM * 1. SZÁM * 1994. JANUÁR * ÁRA: 3 FORINT A postai távközlés jövőképe a Matáv-privatizáció tükrében Beszélgetés Bölcskei Imrével, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkárával Bölcskei Imre, a közlekedsi, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes állaamtitkára. Szakterülete a távközlés, így azután nem véletlen, hogy minden olyan eseményen jelen van, mely ezzel a területtel foglalkozik. De valahogy mindig másod- vagy harmadhegedűsként, ötvenéves múlt, s a szűz jegyében született . . . — Bölcskei úr! Nem zavarja alkalmanként, hogy az elmúlt hetek ünnepi eseményein, mely a Matáv privatizációját érintették, ön majd minden esetben csak az asztal szélén foglalt helyet, holott úgy tudom, nem kis szerepe volt a megvalósulásban? Nem bosszantja ez Önt? — Különösebben nem. Nekem az a dolgom, hogy előkészítsem, majd kimunkáljam a dolgokat. Az teljesen természetes, hogy az első ember a miniszter, aki különben nagyon céltudatos egyéniség. — Aki ráadásul — kártyás nyelven szólva —■ nyerő lapot húzott Matáv-ügyben ... — Ez nem vitás, de ehhez az kellett, hogy nagyon erősen figyeljen ezekre a feladatokra. S itt nem véletlenül mondtam feladatokat, mert ne feledkezzen el az útkoncessziókról és a GSM-ről sem. Ilyen esetekben az előkészítésben a miniszter közvetlenül igen ritkán működik közre. Ő stratégiai kérdésekben dönt, és pontot tesz az ügy végére egy szerződés aláírásával, melyet az aláírás szintjéig a minisztérium munkatársai dolgoznak ki a szakmai államtitkárok vezetésével. Bár az ön által kérdezett esetben több szerepet vállalt... — Mondhatom azt — bármily csúnya kifejezés —, alaposan ráhajtott a témára? — Igen, és hála istennek, sikerült is. — Ne haragudjon, de volna egy talán csöppet sem idevaló kérdésem. Szokott ön úgy istenigazában begurulni? — Nem jellemző, bár előfordult már.. . — Köszönöm, s akkor most térjünk a Matávra. Ön szerint reális az az ígéret, mely szerint 1997-re Magyarország ott fog tartani, hogy minden igénylő két héten, egy hónapon belül telefont fog kapni? — Ezt 1997-re sem fogjuk elérni, legfeljebb azt, hogy az igénylők 90 százaléka 1996 végére fél éven belül telefont kap. Ezen belül előfordulhat a kéthetes megvalósulás is, de a féléves is. Szerintem ez a jelenlegi körülményekhez képest igen nagy eredmény, a mai hatvagy nyolcéves átfutáshoz képest. A féléves teljesítéshez elsősorban az kell, hogy kiépüljön az országos hálózat. Ne felejtse el, hogy teljesen más viszonyok vannak egy kisvárosban, egy kertvárosban, vagy egy lakótelepi, eleve „bekábelezett" házban. Ha mindez egyensúlyba kerül, valóban jöhet az egy hét, két hét. — Tudja, nekem erről egy régi, hivatalos Matáv-nyilatkozat jut eszembe, mely már 1994-re ígérte a Kánaánt. — Irreális volt. De okos stratégiával sok mindent el lehet érni. Itt most arra gondolok, amit a németek a volt NDK-ban csináltak, nevezetesen azt, hogy rádiós eszközökkel „letakarták" azokat a területeket, ahol nem épült vezetékes hálózat, ez nálunk is járható út lenne. — Tartok tőle hogy az igénylő rfc .zéról alapos plusz pénzre fordítássá. — Téved. Pénzben ugyanolyan árú a szolgáltatás, mintha vezetéken történne, ez egy áthidaló rádiós megoldás, természetesen nem több százezer vonalra, hanem „csak" több tízezer vonalra értendő. Ehhez Magyarországon a megfelelő frekvenciasáv rendelkezésre áll. Összegezve a Kánaán reális eljövetele 1997—1998. — Elég távoli ügy 1994- ben... — De világosan látható, megfelelő és teljesíthető feladat, ami az elmúlt évekhez képest óriási ugrás. — Pillanatig sem vitatom, de ehhez egy jókora balhésorozat is tartozik. Manapság nem lehet kinyitni egy újságot, hogy az ember ne olvasson „Matáv és környéke" című írást. Egyáltalán ki a Matáv vezérigazgatója? Szerintem Horváth Pál sem tudja. Kérdezhetem önt erről? — Nem feltétlenül a legjobb helyen kérdezi. A minisztérium nem munkáltatója Horváth Pál vezérigazgatónak. Elsődleges illetékes az ÁV Rt., illetve az igazgatóság. Én nem tudom, az ÁV Rt. hogy kommunikál Horváth Pállal. — Szerintem sehogy ... — Mindenesetre összeállították az igazgatóságot, s ebben az ő neve nem szerepelt — ez tény —, s az is, hogy a menedzserszerződésekkel kapcsolatban az rt. vizsgálatot kezdeményezett, s amíg ez nem zárul le, addig a helyzet bizonytalan. — Sok mesét hallani, ez tagadhatatlan. De azt is, hogy a korábban távozott Krupanics úr akkori 6-9- 11 (?) milliós végkielégítése szegényházi kosárpénz volt a mostani összegekhez képest. — Nem ismerem a szerződéseket, ismétlem, semmi közünk hozzá. A mi dolgunk az ellátási felelősség, s nem a Matáv belső működésének szabályozása. A minisztérium az államigazgatási munkamegosztás keretében a postának, a MÁV-nak és a Volán személyszállításának a tulajdonosa, a többi terület nem hozzánk tartozik. — Némi információval azért csak rendelkeznek? — A felügyelőbizottságban jelen vagyunk, de a bizottság vezetőit titoktartás kötelezi, s ez az esetleges felénk áramló információkra is vonatkozik. — Lehet akkor, hogy én, az újságíró többet tudok? — Elképzelhető. Annál inkább, mert sokszor mi is a lapokból tudunk meg dolgokat, de azért szeretném hozzátenni, hogy ezek az információk sokszor inkább feltételezések, mint tények. — Akkor engedje meg, hogy megkérdezzem: mi a véleménye arról, hogy a Matáv közel 100 vezető személyisége — szakembere — távozik a cégtől. Távozik? — Vagy... ? — Nehezen tudom elképzelni. — Az új tulajdonos megteheti ezt a lépést... — Ezek sajtóhírek, s nem számolnak azzal, hogy az úgynevezett új tulajdonos csak 30,2 százalék tulajdonnal rendelkezik, s nem hinném, hogy részéről ésszerű lenne egy teljes vezetőgárdát — hazai szakembereket — lecserélni. Ez ... — Őrültség lenne ... — Nem történt tulajdonosváltás! Csak változtak a tulajdonosi arányok. Idáig az ÁV Rt. közel 100 százalékig birtokolta a Matávot, ebből most 30,2 százalék került át más kézbe. Hogy az új tulajdonosoknak ezután milyen beleszólási jogai lesznek a vezetésbe, kötött szabályok rögzítik. Elképzelhetetlen — ismétlem —, hogy egy tömeges vezetőcserét alkalmaznának, az felérne egy lefejezéssel, ami senkinek sem lehet érdeke. — Sajnos tudnék egy-két ezzel ellentétes példát mondani, igaz nem az ön minisztériumának példáiból ... — Maradjunk az ésszerűség szintjén. Túl drága lenne ide külföldi szakembereket hozni, akiknek sem helyismeretük, sem nyelvismeretük sincs. Az viszont nem vitás, hogy a jelenlegi Matáv-gárdában van egy pár ember, aki a várható struktúrában alkalmatlan jövendő feladatainak ellátására — ezeket nyilván lecserélik —, de 2-3- 10 embert érinthet csak. — Azt hiszem, közel járok az igazsághoz, ha azt gondolom, ez elsősorban menedzser típusú vezetők belépésére vonatkozik, és semmiképpen sem távközlési szakemberekre. Puskás Tivadar hazájában ez mulatságos is lenne. Bár a fene tudja, erre lehet-e hivatkozni napjainkban ... — Valóban így van, s az új felállásban — ezt tartalmazza a szerződés is — a pénzügyi, illetve műszaki vezető érkezik külföldről. Az összes többi magyar, beleértve a vezérigazgatót is. — Aki pályázat útján nyerheti el ezt a posztot... — Igen. Továbbmenve: az Operatív Comité (végrehajtási vagy ügyviteli bizottság-választmány) két magyar—két külföldi. Szóval, ezek lefektetett szabályok. — Bölcskei úr! Engedje meg, hogy kicsit a szakszervezet oldaláról is kérdezzek. Nevezetesen azt, hogy ez nyilvánvaló, bizonyos fokú — és alsóbb szintet érintő — átszervezés, vajh hány ember munkáját teszik feleslegessé? — Erre a Matávnak vannak adatai. — De ön szerint lesz ilyen? — Biztos, hogy lesz. De nem a foglalkoztatottság fog csökkenni az abszolút értéket figyelembe véve. A mennyiség nem, de a minőség biztosan változni fog mindenféle vonalon. Akár az üvegszálas kábeleket, akár kapcsolós vagy az átviteltechnikát vesszük. Természetesen ez egy többéves folyamat, s átképzésre igen jelentős összegeket fordítanak majd. Ezt különben ajánlatukban jelezték is. — Gondolok a gépi technika fejlesztésére, például az árokásó gépekre is. — Feltétlenül, hiszen ez a technika igen magas gépi közreműködést igényel, de ugyanakkor a városokban elengedhetetlen a kézi munkaerő. — Ahol szép rendesen átvágnak kábeleket, a rossz és hiányos dokumentáció miatt. — Pontosan így van. Egyegy árokásás ma például Budapest belvárosában olyan, mint egy régészeti feltárás. — A baj csak az, hogy nem ez a funkciója ... — Természetesen nem, de már arra is volt példa, hogy kábelfektetéskor régészeti leletet találtak. — Mi már ilyen ország vagyunk, hogy romokban vagy romokra építkezünk ... Bölcskei úr! Végezetül elmondhatjuk azt, hogy 1997—1998-ra ezzel a hatalmas és nagy ugrást jelentő beruházással elérjük az európai középmezőnyt? — Én inkább azt mondanám, hogy egy elfogadható európai szintre érkezünk. A mai nyugateurópai középmezőnyt Hollandia jelenti. — Akkor van miért „bicikliznünk" ... Köszönöm a beszélgetést! Veégh Ádám Újévi 1 •• •• i rekoszönto írta: Schamschula György, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Kedves munkatársaim! Ismét koccinthatunk egy új esztendőre, arra, hogy gazdasági-társadalmi életünket 1993-ban is a kiegyensúlyozottság jellemezte. Ám az új esztendőt nem köszönthetjük méltón anélkül, hogy a poharak emelésekor ne emlékezzünk legalább egy pillanatra Antall Józsefre. Ő volt az a politikus, az az államférfi, aki térségünk bizonytalansága ellenére képes volt elérni, hogy a polgári demokrácia alapintézményei három év alatt kiépüljenek országunkban, megteremtve hazánk stabilitását. Nemzetgazdaságunk fellendülésének, életminőségünk javításának nélkülözhetetlen eleme a korszerű infrastruktúra, ezen belül az úthálózat megteremtése. A modern termelés, kereskedelem, a minőségi szolgáltatás akárcsak az idegenforgalom, egyaránt európai színvonalú közlekedési feltételeket kívánnak. A közutak fejlesztését célzó munkálataink mind arra irányulnak, hogy Magyarország integrálódjék a kontinens úthálózatába, infrastruktúrájába. Kiemelt fontosságúak azok a nemzetközi tranzitútvonalak, amelyek Európa különböző régiói között teremtik meg a kapcsolatot. Ennek jegyében kezdődött el 1993 októberében az M 1-es autópálya Győr és az országhatár, valamint az M 15-ös autópálya Mosonmagyaróvár és az országhatár közötti szakaszának koncesszióban történő megépítése. Kelet- és Közép-Európában ez az első ilyen vállalkozás, amely egyben a magyar koncessziós autópálya-építési program kezdetét is jelenthette. Az országos jelentőségű úthálózat fejlesztése mellett azonban 1993-ban majd félezer településen épülhetett ki kerékpárút, járda, csomópont vagy híd az útalap támogatásával. A Magyarországon áthaladó forgalom az utóbbi években nagymértékben megnövekedett. Mindez azonban a lakosság — különösen a határ menti településeken élők*— számára kezdett már elviselhetetlenné válni. A problémák megoldása érdekében megkezdődött a határmenti településeket elkerülő útszakaszok kiépítése. Ezek közül kettő — Tompánál és Rábafüzesnél — már elkészült. Soha ennyi út nem épült hazánkban, mint az utóbbi években. Ezzel párhuzamosan azonban létkérdés a környezetbarát közlekedés elterjesztése, amivel összefügg a magyar vasúthálózat korszerűsítése. A fejlesztési program keretében 1993-ban megkezdődött a MÁV hat, összesen 573 km hosszúságú vonalának villamosítása. Sokat beszélünk az elmúlt időszakban arról, hogy korszerű távközlési rendszer nélkül gazdaságunk nem erősödhet meg. A cél elérése érdekében megteremtettük a mobil digitális rádiótelefon(GSM)-szolgáltatás feltételeit. Az óesztendő jelentős eseménye volt a Magyar Távközlési Részvénytársaság privatizációja. Ennek köszönhetően 1997-re az országban általában két héten, de legfeljebb egy éven belül telefonvonalhoz jut az igénylő. Az elmaradott területek felzárkózását segíti, hogy a helyi távbeszélő-szolgáltatás végzésére, a privatizációval azonos feltétel- és célrendszerrel írtuk ki a koncessziós pályázatot. Az így kiépülő távközlési rendszer szilárd alapja lehet piacgazdaságunknak, és hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország Közép-Kelet-Európa regionális központjává válhasson. Amikor fejlett infrastruktúráról beszélünk, felvetődik a falvak egészséges ivóvízzel való ellátásának kérdése is. Az 1993. évi céltámogatási rendszerben első helyen szerepel az ellátatlan települések vízellátási problémáinak megoldása. A felmerülő igények kielégítésével várhatóan 1994 végére elérjük az európai országok ellátottságának színvonalát. De miközben ennek a programnak eredményeit hangsúlyozzuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a csatornázás, a szennyvízkezelés hiánya milyen veszélyeket rejt magában. A KHVM feladata és törekvése, hogy az ország kommunális rendszere is európai szintre fejlődjön. Ennek érdekében világbanki programmal bővítjük az önkormányzatok lehetőségeit. Kedves kollégák! A közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca általában nagy értékű projekteket készít elő, amelyek megvalósítása gyakran több évet igényel. Folyamatban levő programjaink jó ütemben haladnak, ezért bizakodva tekintek az új esztendő elé. A jelenlegi világrecesszió viszonyai között nem könnyű feladat talpon maradni, sőt: fejlődni. De mert ez a modernizáció a feltétele annak, hogy a gazdaság kilendüljön a holtpontról, vállalnunk kell az ezzel járó terheket. E gondolatok jegyében kívánok mindannyiunknak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt.