Postás Dolgozó, 1998 (43. évfolyam, 1-10. szám)

1998-02-01 / 1-2. szám

1998. FEBRUÁR A POSTÁSOK NEM RIADNAK VISSZA A SZTRÁJKTÓL SEM Sajnos sok postás kolléga azt hiszi, de különösen a minimá­lis taglétszámot is alig elérő törpeszakszervezetek tagjai, hogy a Postás Szakszervezet túl puha, nem elég harcos, nem képviseli megfelelően a postások érdekeit. Nos, hogy ez mennyire nincs így, annak bizonyítéka többek között az 1998. január 28-án megtartott elnökségi ülés. A megbeszélé­sen igen paprikás volt a hangulat, hiszen a Magyar Posta Rt. 98-as keresetfejlesztési javaslatát kellett volna megvitatni. Konrát Ervin, a PSZ bérbizottságának vezetője higgadtan, de határozottan visszautasította, hogy a posta vezetése használha­tatlan előterjesztést adjon a szakszervezetnek. Ez nem elegendő a tárgyalások megindításához. Konrát Ervin véleményéhez az el­nökség tagjai közül ki-ki vérmérséklete szerint csatlakozott, ab­ban azonban mindannyian egyetértettek, hogy új, részletesebb, használhatóbb előterjesztést kell kérni a posta vezetőitől. Egyöntetű volt az elnökség véleménye, hogy a 16%-ot nem fo­gadja el és a szakszervezet ragaszkodik a 21%-os béremeléshez, annál is inkább, mert 1998-ra a Posta vezetői 3 milliárdos nyere­ségre számítanak. Az elnökségi ülésen Máté Mária gazdasági vezérigazgató-he­lyettes ismertette a posta vezetőinek álláspontját és továbbra is ragaszkodott a 16%-hoz. Ezt azonban az elnökség nem fogadta el és különösen sérelmezte az­ előterjesztés-kísérlet egyik kitéte­lét, amelyben a Posta vezetői azt szeretnék, hogy „a postai ér­dekképviseletek vállalják, hogy bázisszintű létszámhiány esetén nem mozgósítanak a dolgozók körében. ” Mundruczó Kornél, a Postás Szakszervezet elnöke ezzel kap­csolatban kijelentette, hogy ha ezt a kérést megfogadnák, akkor a PSZ Sárga Szakszervezet lenne és hamarosan elvesztené tagsá­gát. Az elnökség több tagja visszautasította a Posta vezetőinek az előterjesztését és javaslatot tett arra, hogy alakítsanak sztrájkbi­zottságot. Körösztös Teréz, a BUVI TSZB titkára pedig kifejtette, a szak­­szervezeti tagság kemény fellépést kíván a bértárgyalások idején (is), mert ha ez nem történik meg, elszalasztjuk a lehetőséget és elfogy a szakszervezetünk. Az alábbiakban szó szerint közöljük azokat a dokumentumo­kat, amelyeket az elnökség jóváhagyott. Egy-egy levelet Horn Gyula miniszterelnök úrnak, Lotz Károly miniszter úrnak és Do­­ros Béla vezérigazgató úrnak. Ezen kívül közreadjuk a közvéle­ményhez, pontosabban az MTI-nek küldött anyagunkat. A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke HORN GYULA úr részére Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Postás Szakszervezet elnöksége a mai napon tárgyalta a Magyar Posta Részvénytársaság 1998-ra vonatkozó keresetfejlesztési javaslatát. A tárgyalás folyamán megdöbbenéssel hallot­tuk, hogy a Kormány az 1997. októberi ÉT megállapodással ellentétben korlátozni kíván­ja a tulajdonosi jogkörében tartozó társaságok keresetnövelésének mértékét. Az utóbbi hét évben a postások reáljövedelmei folyamato­san csökkentek. Jelenleg a versenyszférához képest a bruttó keresetelmaradásunk mintegy 20%-os. Szakszervezetünk ezért olyan mérték­tartó bérigényt fogalmazott meg, amely mint­­egy 3-4 év alatt ezt a lemaradást megszüntetné. A Magyar Postánál 40.000-en dolgoznak, talán említeni sem kell, milyen fontos szolgáltatáso­kat teljesítenek nap mint nap, rendkívül mega­lázó bérekért. Kérjük a Miniszterelnök úr válaszát, vajon megváltozott-e az álláspontja 1997. októbere óta. . * ' cbxj.it | Budapest, 1998. január 28. tiil ieeol J_»/iüv 1 rM .oHv , Üdvözlettel Mundruczó Kornél, a Postás Szakszervezet elnöke LOTZ KÁROLY miniszter úr! KHVM Tisztelt Miniszter Úr! A minisztérium kezdeményezésére 1997. no­vemberében meghívást kaptak az ágazathoz tartozó érdekvédelmi és szakmai szervezetek vezetői, hogy értékeljék az elmúlt három év, de különösen 1997-ben keresetalakulást és a bérfejlesztési elképzeléseket 1998-ra. A Postás Szakszervezet ezen a megbeszélé­sen bemutatta a postások 1990. óta végbement reálkereset csökkenését, valamint a versenysz­férától és az ágazathoz képest is folyamatosan halmozódó bérlemaradását. A megbeszélésen Kovács Kálmán politikai államtitkár és Kovács Ferenc helyettes államtitkár urak elismerték a posta bérlemaradását és tudomásul vették, va­lamint engedélyezték azt a jelenlévő MP Rt. képviselőinek, hogy az ÉT által ajánlott felső határ fölött tehetnek javaslatot az 1998-as kere­setfejlesztésre. Felhívták a jelenlevők figyelmét arra, hogy a keresetfejlesztést 1997. végén, de legkésőbb 1998. elején tárják a Szakszervezet elé és állapodjanak meg Ezzel szemben a Postás Szakszervezet el­nöksége megdöbbenéssel vette kézhez azt az előterjesztést, amely a Magyar Posta Rt. 1998- as keresetfejlesztési elképzeléseit tartalmazza. Az anyag szakmailag hiányos. Nem tartalmaz­za azokat az információkat, amelyek a bér­­tárgyalásokhoz elengedhetetlenül szükségesek lennének Az elnökség elfogadhatatlannak tartja, hogy a Posta Rt. 16%-ban határozza meg a bértömeg fejlesztés felső határát, annál is inkább, mert ez azt jelentené, hogy mindössze 12 és fél %­­os lehetőség lenne az átlagkereset növekedés­re, ami pedig nem érné el az ÉT ajánlás alsó határát sem. A Szakszervezet elnöksége to­vábbra is ragaszkodik a 21%-os keresetfejlesz­téshez. Nem fogadjuk el a szakmának azt az érvelését, amely arra hivatkozik, hogy a tulaj­donos korlátokat szabott volna a Posta Rt­­nek Ezért az elnökség megkérdezi Önt és a miniszterelnököt, vajon korlátozták-e a sza­bad bérmegállapodás lehetőségét. Ha így len­ne, ellentétes lenne az ÉT megállapodás 4.1. pontjának tartalmával, mely szerint a Kormány a tulajdonosi irányítása alá tartozó társaságok körében nem kívánja közhatalmi eszközökkel befolyásolni a bérek alakulását. A Postás Szakszervezet elnöksége a bértár­gyalások megfeneklése miatt döntött a sztrájk­­bizottság létrehozásáról, és február 2-án a tag­ság véleményének ismeretében határoz kény­szerítő eszközök alkalmazásáról. Kérjük a miniszter úr válaszát arra vonatko­zóan, hogy a novemberi ígéretét tartja-e meg. Budapest, 1998. január 28. Üdvözlettel: Mundruczó Kornél a Postás Szakszervezet elnöke MPRt. DOBOS BÉLA vezérigazgató úr részére Tisztelt vezérigazgató úr! A Postás Szakszervezet elnöksége a mai napon tárgyalta a Posta Rt. bérfejlesztési elképzelése­it. Az elnökség nem tartotta alkalmasnak az előterjesztést arra, hogy véleményt fogalmaz­zon meg. Az ajánlott százalékos bérfejlesztési mértéket pedig elfogadhatatlannak és megalá­zónak ítélte. Ezért döntött arról, hogy megke­resi az alapító krr minisztert és levélben fordul a miniszterelnök­­ úrhoz. Tájékoztatja a postás munkavállalókat, arról, amit az Rt. megfogal­mazott. Az elnökség a tagság támogatásában bízva már ma döntött a sztrájkbizottság létrehozásá­ról és kéri, hogy azonnal kezdődjenek el a tár­gyalások az esetleges sztrájk ideje alatt teljesí­tendő minimális szolgáltatásokról. Reméljük, hogy az MP Rt. felülvizsgálja ed­digi elképzeléseit és olyan javaslatot terjeszt a Postás Szakszervezet elé, ami lehetőséget ad a Szakszervezetnek a kényszerítő eszközök al­kalmazásának elkerülésére. Budapest, 1998. január 28. A Postás Szakszervezet elnöksége nevében Mundruczó Kornél, a PSZ elnöke A Postás Szakszervezet közleménye az MTI-nek A postások nem riadnak vissza a sztrájktól sem! A Postás Szakszervezet elnöksége megdöbbe­néssel vette kézhez azt az előterjesztést, amely a Magyar Posta Rt. 1998-as keresetfejlesztési el­képzeléseit tartalmazza. Az anyag szakmailag hiányos, nem tartalmazza azokat az információ­kat amik a bértárgyalásokhoz elengedhetetle­nül szükségesek lennének. Az elnökség elfogadhatatlannak tartja, hogy a Posta Rt. 16%-ban határozza meg a bértömeg fejlesztés felső határát, annál is inkább, mert ez azt jelentené, hogy mindössze 12 és fél %­­os lehetőség lenne az átlagkereset növekedés­re, ami pedig nem érné el az ÉT ajánlás alsó határát sem. A Szakszervezet elnöksége to­vábbra is ragaszkodik a 21%-os keresetfejlesz­téshez. Nem fogadjuk el a szakmának azt az érvelését, amely arra hivatkozik, hogy a tulaj­,­donos korlátokat szabott volna a Posta Rt­­nek. Ezért az elnökség megkérdezi a miniszter­elnököt és a minisztert, vajon korlátozták-e a szabad bérmegállapodás lehetőségét. Ha így lenne, ellentétes lenne az ÉT megállapodás 4.1. pontjának tartalmával, mely szerint a Kor­mány a tulajdonosi irányítása alá tartozó társa­ságok körében nem kívánja közhatalmi eszkö­zökkel befolyásolni a bérek alakulását. A Postás Szakszervezet elnöksége a bértár­gyalások megfeneklése miatt döntött a sztrájk­­bizottság létrehozásáról, és február 2-án a tag­ság véleményének ismeretében határoz kény­szerítő eszközök alkalmazásáról. Budapest, 1998. január 28. A Postás Szakszervezet elnöksége Mundruczó Kornél úr elnök Postások Szakszervezete Tisztelt Elnök Úr! Köszönettel vettem az 1998. évre szóló átlag­­kereset növekedési tárgyalásokról adott tájé­koztatását. A minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri a szakmai irányítása alá tartozó ágaza­tokban a keresetek alakulását. A korábban kia­lakított gyakorlatunknak megfelelően, ebben fontos szerepe van a középszintű érdekegyez­tetéseknek is, amelyek segítik az ÉT-n kötött megállapodások realizálást. Eme célokat szol­gálta a múlt év utolsó negyedében tartott két ágazati bérfórumunk is. Az említett fórumon a tárca vezetői részéről elhangzott - a tulajdonosi irányításom alá tar­tozó társaságok körére vonatkozó — 1998. évi bérpolitikánk nem változott. Az ott jelzettek­nek megfelelően azonban a konkrét bérmegál­lapodásokat a munkáltatóknak és a munkavál­lalói érdekképviseleteknek kell megkötniük, a helyi lehetőségek ismeretében, azok megfelelő mérlegelésével. Változatlanul fenntartom, hogy a szervezeti­ és létszámstruktúra bérnö­velő hatását­ külön elismerem Szeretném hangsúlyozni, hogy a KHVM mi­niszterét, mint a Kormány tagját,, ugyanúgy kö­ti az ÉT-n kötött bérmegállapodás, mint a má­sik két oldal tagszervezeteit. Ez vonatkozik a megegyezésnek a levelében visszautalt 4.1. pontjában foglaltakra is. Kérem, hogy tájékoztatásom ismeretében az elmúlt évekhez hasonlóan, higgadt, átgondolt döntést hozzanak. Budapest, 1998. február 3. Szívélyes üdvözlettel dr. Lotz Károly Mundruczó Kornél úrnak, a Postás Szakszervezet elnöke Budapest Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök úrhoz a postai bérek tárgyában írt levelét megkaptuk. Levelét intézkedés és válaszadás céljából megküldtük a Munkaügyi Minisztériumnak, az Érdekegyeztető Tanácsnak és az MSZOSZ-nak, mely szervek az ügyben hatáskörrel rendelkez­nek. Válaszukig szíves türelmét kérem. Budapest, 1998. január 30. Üdvözlettel: Nagyné dr. Abonyi Katalin közigazgatási főtanácsadó Mundruczó Kornél úrnak, a Postás Szakszervezet elnöke Budapest Tisztelt Elnök Úr! A Postás Szakszervezet és a Magyar Posta kö­zött kialakult bérvita ügyében - a Miniszterel­nök úrhoz intézett levelére - az alábbiakról tá­jékoztatom. A kormány meggyőződése, hogy az Érdek­egyeztető Tanácsban 1997. októberében szüle­tett 1998-ra szóló bérmegállapodás - amely 13­5 és 16% közötti bérnövekedésre tesz aján­lást a vállalkozási szférában, megfelelő alapot teremt a vállalati bértárgyalások eredményes le­folytatásához, a kollektív (bér) megállapodá­sok megszületéséhez. Ezek - a kormány szán­déka szerint - reálkeresetnövekedést hoznak a vállalkozói szféra munkavállalói - így remé­nyeink szerint - a postai dolgozók számára is. Amennyiben a megállapodás elérését célzó tárgyalások eredményes lefolytatása - a felek kompromisszumkészsége dacára - akadályok­ba ütközne, javaslom, hogy vegyék igénybe a Munkaüg­yi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat segítségét. Őszintén remélem, hogy mielőbb sikerül bértárgyalásaikat eredményesen lezárni. Budapest, 1998. február 4. Szívélyes üdvözlettel dr. Héthy Lajos BÉRHÁBORÚ • 3 ELLENDRUKKEREK ÉS POTYAUTASOK Azt mondja egy régi ismerősöm, egyébként kiváló postás, aki sze­reti a kutyákat, a gyerekeket és a nőket. Egyszóval amúgy rendes ember. Azt mondja, hogy ő egész életében mindig meg tudta vé­deni magát, neki soha nem volt szüksége szakszervezetre. Meg különben is, ez a szakszervezet nem védi meg a postások érde­keit. És még folytathatnám a szokásos kiábrándult szöveget. Aztán megkérdeztem tőle, mi a véleménye a sztrájkról? Erre is exkatedra, nagyképűen reagált: ez csak egy színjáték, mondta és különben is micsoda lelkiismeretlenség a többi állampolgárnak kellemetlenséget okozni. Elgondolkodtatott ez a beszélgetés. Bizonyára olvasóim is ta­lálkoztak már hasonló mentalitású emberekkel, akiknek eszébe sem jut, hogy amikor szakszervezetünk bérharcot folytat, vagy valamilyen szociális juttatást próbál tárgyalásokkal vagy kény­szerrel kipréselni a munkaadóból, akkor ők, az ellendrukkerek és potyautasok is részesülnek a kivívott előnyökből. A potyautas, aki nem szakszervezeti tag, aki lenézi a szakszervezeti tagokat és tisztségviselőket, aki azt a pénzt, amit a szervezett dolgozók tag­díjra fizetnek be, sörre vagy hasonlóan fontos árukra költi. A po­tyautas az, aki csak akkor döbben rá, hogy egyedül nem védhe­ti meg magát, amikor létszámleépítés áldozatává válik, amikor súlyos pénzekért kell vásárolnia ügyvédet, pedig a jogsegély szolgálat ingyen vállalná védelmét. Még sorolhatnám azokat a szolgáltatásokat, amelyeket igénybe vehetne. Az ellendrukker azt hiszi, hogy ha lojális - a szolgaságig a munkaadóval -, akkor nem bántják, nem rúgják ki, nem építik le, nem csökkentik bérét és nem részmunkaidőben foglalkoztatják. Kíváncsi vagyok, hogy ellendrukkerünk mit mondana, ha a szakma által eredetileg felajánlott 12,5%-os béremelést fogadott volna el szakszervezetünk. Akkor nyilván azt mondaná fűnek-fá­­nak: no ugye megmondtam, gyenge ez a szakszervezet, ezek semmire sem jók. , Amikor ezeket a sorokat írom a szakma már rég túl van 12,5%­­os ígéretén, már 15-nél tart és valószínűleg ennél magasabb­­­­ban fogunk majd megegyezni. Amikor mindezt elmeséltem Mundruczó Kornélnak, a Postás Szakszervezet elnökének azzal tréfálkozott, hogy az ellendrukkereknek és a potyautasoknak csak annyival kellene emelni a fizetését, amennyit eredetileg a szakma ígért és az lenne tulajdonképpen az igazságos, ha csak a szakszervezeti tagok kapnának béremelést. De tette hozzá, akár­milyen a szakszervezet szervezettsége, akármennyi is a taglét­szám, a postások érdekvédelmi szervezete, amikor bérharcot folytat, végső soron, minden postás érdekét védi. Ezért van az, hogy a megállapodás után, ami mindig jóval magasabb, mint amennyit kezdetben a szakma ajánlott, a potyautasok is pénztár­hoz járulnak, tartják a markukat. És természetesen továbbra is Szidják a szakszervezetet, amelyik elintézte nekik, hogy nagyobb ur?mítésük legyen, többet tudjanak vásárolni a piacon. SZsIrta " . .. UV. ...­ ­ Udvarhelyi POSTÁS! NE HAGYD MAGAD! Paszternák László, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke is nyilatkozott lapunknak a postások sztrájkfelhívásáról, és hogy a vasasok mennyire szolidárisak a postásokkal? - Senkinek nem lehet közömbös, hogy a postások milyen körülmények között élnek, végzik munkájukat, így a vasasoknak sem. Mert, ők közéleti szereplők, az emberek közötti kapcsolatok erősítői, véleményük befolyásolja a közhangulatot. A posta stratégiai terület. Ezenkívül a vasasoknak nemcsak a szolidaritás miatt van közük a postásokhoz, hanem azért is, mert egy szakszervezeti szövetségbe az MSZOSZ-be tartozunk, és mint ilyenek nekünk kötelességünk támogatni tagtársunkat. A vasasok számára sem lehet közömbös, hogy a postások milyen eredményt érnek el, hiszen ez példaértékű lehet, vagy jelzésértékű, milyen eredményt érnek el és milyen eszközökkel. Ezekből levonhatjuk a megfelelő tanulságokat. Ha pedig a postások kénytelenek a sztrájk eszközéhez folyamodni, akkor mindannyiunknak el kell gondolkodni azon, hogy mi hasonló helyzetben mit tehetnénk. A Vasas és az MSZOSZ alapvetően a szolidaritás elvén működő szervezet. Ha mi bajban lennénk, mi is elvárhatnánk a segítséget, amit minden bizonnyal meg is kapnánk, a postásoktól. Ha mi elvárjuk a szolidaritást, akkor a legkevesebb az, hogy mi is együtt érezzünk és lehetőség szerint segítsünk tagtársunknak, a postás szakszervezetnek és rajta keresztül a postásoknak. Ilyenkor a szakszervezetellenesek előveszik a demagógia fegyverét és azt mondják, a postások sztrájkja károkat okoz a társadalom többi rétegeinek. Nekünk erről az a véleményünk, hogy a vasasoknak, de más ágazatokban dolgozóknak is, el kell viselniük az átmeneti kényelmetlenséget, hiszen ennek vállalása is a szolidaritás megnyilvánulása. Ha elviseltük a vasutasok sztrájkja idején a kényelmetlenséget, akkor azt a postások esetében is megtesszük. A vasasok jelszava több mint száz év óta: Vasas! Ne hagyd magad! Ezt átfogalmazva, azt üzenem: Postás! Ne hagyd magad! U. A., U. B.

Next