Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-18 / 119. szám
*§■ ¥ i »»■»• Prága, szombat, 1922 november 18. JF M j ®' /■/. ’r _______ _______ ijJaT _____ . ......... Előfizetési árak bel- és külföldön: ifífí m Jw •# m M Jff ii J&F M& ÉM Mg Mg JT' Ha Mi pánská ulive 40. I. Telefon: S0349. W M7 il M a MM M,MS a. <tflzrrmii'ni'ifi— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — A szlovenszkói és Ruszinszkói szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő, a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. Ktszik a magyar Magasgalus Mac. Az angol választás. (g) Prága, november 17. Az európai politika a háború utáni s a békediktátumok által megteremtett problémák zavaros forgatagában zajlik. Nyugtalan és viharzó az európai politika élete, mint egy lázas beteg hánykolódása, mint egy meghasonlott és fantomokat kergető lélek önvergődése s ez a nyugtalanság hol itt, hol amott csap föl s teszi mozgalmassá az európai közéletet. Ennek a nyugalom nélküli, bizonytalan és változatossággal teljes helyzetnek egyik nagyjelentőségű fázisa játszódott le szerdán Angliában, ahol a háború utáni második parlamenti választások folytak le. Az angol választások messze túlnőnek az angol belpolitika jelentőségén és erősen belejátszanak abba a kaotikus zűrzavarba, mely ma az európai politikát jelenti. A ködé beburkolózott Albion népe nemcsak saját politikájának sorsa fölött döntött, nemcsak Bonar Law kormánya fölött mondott ítéletet, de az európai népek jövője és élete fölött is határozott. Az angol választások beleilleszkednek abba a láncba, melynek első szemei a békekonferenciáig nyúlnak vissza s melynek vége vagy az európai béke és konszolidáció, vagy egy új rettenetes háború lehet. Ezért kell különös figyelemmel fogadnunk és szemlélnünk az angol választásról érkező híreket, melyek arról szólnak, hogy az angol nép abszolút többséget adott a Lloyd George elbukott pozícióját átvevő konzervatív kormánynak, hogy Lloyd George vacilláló politikája fölött megsemmisítő ítéletet mondott s hogy az angol munkáspárt politikai pozícióját lényegesen és jelentősen megerősítette. Mert ez a három jelenség domborodik ki a szerdai választások eredményéből s e három jelenségből vonhatók le ama következtetések, melyek az európai politikát közelről érdeklik. Bonar Law kormánya abszolút többséget kapott. Ez a tény a francia politikához simulni igyekvő s az antant fenntartása mellett állást foglaló politikának győzelmét jelenti. Kétségtelen, hogy Bonar Law és Poincaré között a politika részletkérdéseiben vannak és lesznek ellentétek. Bizonyos, hogy a politikai események ütközőpontjaiban ezek az ellentétek idővel megdagadhatnak, kiélesedhetnek és egyszer talán a két államférfiú politikája között a szakadás helyzetét teremthetik meg, de ma pozitívumként kell elfogadnunk azt, hogy Bonar Law az összehangolódás útján akar haladni Poincaré mellett, hogy az opportunus politika kényelmes módszeréhez alkalmazkodik, hogy a kontinens egyes kérdéseiben átengedi a francki politikának a vezető szerepet. A háborús mentalitásban megroggant, a győzelem diktálásában összekovácsolódott antant hegemonikus törekvésének további életét akarja biztosítani az az angol politika, amelyet a szerdai választások nagy részben igazoltak s amely ki akar tartani a békeszerződések szelleme és paragrafusai mellett s a mát nem tartja alkalmasnak arra, hogy új vizek felé irányítsa az európai politika hajóját. A szerdai választás a Lloyd George nyomása alól felszabadult Curzon külpolitikája számára nyitotta meg a szabad cselekvések útját, ama külpolitika számára, melyről a francia publicisták szokatlan egyértelműséggel állapítják meg, hogy az az angol-francia barátság új aranykorát jelenti. Ez a külpolitika, mely a győzők elvakult politikájának folytatása, általános európai szempontból nem jelent lépést a konszolidáció kibontakozása felé, de mindenesetre nyíltabb és átlátszóbb, mint a Lloyd George ideoda ingadozó politikája volt, mely most teljes vereséget szenvedett s amely a nagy energiát és politikai lendületet mutató Lloyd George számára kellemetlen csalódást hozott. Külső jelenségeiben úgy festett az angol választás, mintha Bonar Law és Lloyd George mérkőzése lett volna, a valóságban azonban nem a liberális és a konzervatív gondolkodás összecsapása volt a szerdai nap, de sokkal inkább a konzervatív párt és a munkáspárt heves küzdelme. Aki ismeri Anglia szociális viszonyait, aki tudja azt, hogy az angol munkásság a politikai jogoknak oly mértékét bírja már régen, amelyek fölöslegessé tették a politikai jogokért való szocialista szervezkedést, az nem várhatta a szerdai választásoktól azt, hogy a Labour Party többséggel kerüljön ki az angol választási küzdelemből. Az előjelek az angol munkáspárt számára nem nyújtottak kedvező auspiciumot s így hatalmas eredménynek kell tekintenünk azt, hogy a Labour Party 130 mandátumot kapott az eddigi 76 mandátummal szemben és lényegesen megerősítette politikai pozícióját. Az angol választásoknak külpolitikai szempontból ez a legfontosabb eseménye. Biztos és pozitív jele annak, hogy az angol közvéleményben gyökere és talaja van ama politikai gondolkodásmódnak, mely esztelenségnek tekinti a békeszerződések kegyetlenségeit, amely a demokratikus életfelfogás eszméi után indulva, az igazságos politikai életkialakulást keresi és helyre akarja állítani azt az egyensúlyt, amelyet Versaillesben és Trianonban megbolygattak, amely nélkül pedig az európai élet hajója nyugodalmas vizekre nem találhat Az angol munkáspárt kétségtelen győzelme az új Európa felé haladó evolúciós folyamat egyik jelensége. Bennünket a gazdasági kérdések tekintetében ellentétek választanak el a Labour Party programjától, külpolitikailag: hoznak gondolataink az angol azonban talál a munkáspárt fölfogásával s így biztató momentumként könyveljük el ebből a szempontból a szerdai angol választásokat. A vármegyei tisztviselők kinevezése. Középfokú közigazgatási bíráskodás. A csonkai vármegyék sorsa. Rakovszky Iván nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlapok. Budapest, november 17. A régi magyar közigazgatás törzsén, amint az főképpen az 1886. évi törvényhozás talajából nőtt, mind az utódállamok, mind Magyarország területén új ágak kezdenek kifejlődni. Cseh-Szlovákiában még a forradalmi nemzetgyűlés alkotta meg az új közigazgatás rendszerének alapelveit. Magyarország fiatal, tetterős belügyminisztere pedig most dolgozik ama javaslatán, amely az ország közigazgatását, tehát az állam cselekvő szervezetét új alapokra fektetni lesz hivatva. Érdekes volna az eltérő utakon haladó fejlődést sine ira et stúdió összehasonlítani és belőle az önként kínálkozó tanulságokat levonni. Erre az összehasonlításra alkalmat nyújt az a felvilágosító magyarázat, amelyet a készülő reformról Rakovszky Iván, Magyarország belügyeinek legfőbb intézője adott munkatársunknak. — A közigazgatási reform — mondotta a miniszter — előkészítés alatt áll és előreláthatóan a jövő év elején a törvényhozás elé fog jutni. Ez a javaslat a régi vármegyei tradíciók figyelembevétele mellett elsősorban a közigazgatás egyszerűségét és a közigazgatási apparátus precíz működését van hivatva előmozdítani. Minden szakember tisztában van vele, hogy ezt a célt a tisztviselők kinevezésének rendszerére való áttérés nélkül elérni aligha tudjuk. A javaslat tehát oly irányban készül, hogy a szó szoros értelmében vett közigazgatási teendők ellátását — a városokat kivéve — kinevezett állami közegekre bíznék. Emellett azonban a legnagyobb súlyt fektetjük úgy a városok, mint a vármegyék önkormányzatának mentői intenzívebb kiépítésére és azzal a tartalommal való kitöltésére, amely a vármegyéknél eddig majdnem tökéletesen hiányzott. A városokat abban az irányban szándékozunk fejleszteni, hogy a városi gazdasági intézmények és üzemek létesítését megkönnyítjük. A vármegyék tervezetem szerint egy önálló és csak választott tagokból álló testületi szervet kapnának, amely úgy a közigazgatási bizottság, mint a vármegyei közigazgatás szorosan vett önkormányzati teendőinek intézésére volna hivatott. Azok a nagyközségek, amelyek lélekszámban és kultúrában a normális községi típuson felülemelkednek, mezővárosi címet kapnának és élükre kvalifikációval bíró választott tisztviselők helyeztetnének. A törvényjavaslat nemcsak arra igyekszik, hogy az eddigi törvényeket kiegészítse és fejlesztő munkát végezzen, de kiterjedne a közigazgatás egész mezejére, úgy hogy a magyar adminisztráció kódexének lehet majd nevezni. Ki fog terjeszkedni a közigazgatási bíráskodásra is s tisztviselői pragmatikára és fegyelmi jogra is. Egy középfokú közigazgatási bíróság formális felállítását is tervezem, amint ez a rendszer Németországban és Franciaországban is fennáll. A középfokú közigazgatási bíráskodás önkormányzati elemekkel is kiegéttülne, úgy hogy a laikus közönség befolyása a közigazgatásban újabb érvényesülési teret találna. Ez elé a bíróság elé végső fokon tartoznának az egyszerűbb jogvitás közigazgatási ügyek. Fontosabb ügyekben azonban a határozat ellen továbbra is a legfelsőbb közigérttv‘és’ bírósághoz való fellebbezésnek volna helye. Természetesen nem minden vármegyében lenne ilyen középfokú közigazgatási bíróság, hanem — amint tervezik — a táblai székhelyek lennének ezeknek a bíróságoknak is a székhelyei. — Nagy gonddal dolgozzák ki a törvényhatósági bizottságok és a községi képviselő-testületek megalakításának alapjául szolgáló választójogot. A törekvés az, hogy az önkormányzatot közelebb hozzuk a néphez, abban a nép legszélesebb rétegeit részesítsük, azonban úgy, hogy az intelligencia és megbízhatóság vezető szerepe kockára ne tétessék. A csonka vármegyéket nem szándékozom megszüntetni, de tekintettel arra, hogy sok ilyen vármegye önálló törvényhatósági adminisztráció vitelére nem elég erős, ezeknek a vármegyéknek a közigazgatását egy p"" szomszédos vármegye közigazgatásával egyesíteni óhajtom, úgy hogy az így létesített törvényhatóságok''mint egyesült vármegyék alkottassanak meg. (h. ö.) Kedvezően folynak a cseh-szlovák-magyar gazdasági tárgyalások. A magyar kormány képviselői visszatértek Budapestről Prágába és tovább folytatják a cseh-szlovák kormány képviselőivel a gazdasági tárgyalásokat. Azokat a vitás pontokat, amelyek a magyar kiküldötteknek Budapestre való visszatérését tették szükségessé, sikerült elsimítani. A nosztrifikációs egyezséget már aláírták. A kereskedelmi szerződést előreláthatóan szombaton írják alá. A szerződés nagy vonásokban szabályozza a két ország kereskedelmi viszonyait. sogai i Pozsony nagymegye uj főszolgabiró Pozsonyi tudósítónk jelenti: Bella Method dr., Pozsony megye zsupánja, Brichta főjegyző kíséretében a napokban megtekintette a Pozsony nagymegyéhez csatolandó főszolgabiróságok székhelyeit. Az uj zsupaberendezés értelmében több nyicsii és egy komárommegyei főszolgabiróságot csatoltak Pozsony megyéhez, így a vágselyei, galgóci, pöstyéni, miavai, vágujhelyi, szenici és holicsi főszolgabiróságokat. Modor, Szt. György és Bazin városok elvesztik városi jellegüket és nagyközségekké lesznek. Az uj járási kerület székhelye Bazin. . Szlovenszkói küldöttség Srba miniszternél.) A cseh-szlovák szociáldemokrata párt ,Szlovenszkói képviselői tegnap küldöttséggel keresték föl Srba Antal közmunkaügyi minisztert, akivel a szlovenszkói kereskedelmi és ipari válság, valamint a munkanélküliség kérdéséről tárgyaltak. A miniszter kijelentette, hogy a szlovenszkói válságról kellőképen tájékoztatta magát és hogy az állami beruházásoknak huszonhét százaléka Szlovenszkóra esik. Követelni fogja, hogy a pénzügyminisztérium mihamar bocsássa rendelkezésére az állami építkezésekhez szükséges pénzt, hogy a munkanélküliséget megszüntethessék. A sztrájk után. Prága, november 17. A mai nappal véget ért az a konfliktus, amely a Prágai Magyar Hírlap előállítására szerződésileg kötelezett nyomdavállalat és annak szedőmunkásai között, több mint három héttel ezelőtt kitört. Örömmel vesszük kezünkbe a tollunkat, hogy lapunk holnapra újból beköszönthessen olvasóinkhoz, akik a hosszúra nyúlt, kényszerű szünet idején a ragaszkodás, a szeretet és az aggodalom annyi jóleső tanujelét szolgáltatták nekünk. A Prágai Magyar Hírlap tovább halad azon az uton, amelybe immár közel egy féléve belefogott. Ellenségeinknek alig titkolt káröröme tehát hiábavalónak bizonyult. Lépten-nyomon diszkreditálni akarták lapunkat, a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok szócsövét, mert tudták, hogy mindaddig, míg a P. M. H. kezéből ki nem csavarják a tollat, az keresztül fogja húzni nem egy számításukat, amely a közvélemény megtévesztését tűzte ki céljául. Nem riadtak vissza attól sem, hogy a lap holtabírét költsék. Ez azonban jó ómen volt. Régi babonája az újságíróknak, hogy az az ember, akinek idejekorán a halálát jósolják, sokáig fog élni. Kényszerű szünetünk idejében nem cáfolhattuk meg mindazokat a gyanúsításokat amely<£^-1 j&evas oktalan jel ámtcrünk .all: törtek,önmagunk iránt való kötelességünk, hogy ezeket most a nyilvánosság előtt visszautasitsuk. A sztrájk alatt az volt az elvi fölfogásunk, hogy a nyomdavállalat s szedőmunkásainak konfliktusába legföljebb, mint jóakaratú békeközvetítők avatkozhatunk bele. Ezt az elvi álláspontunkat igazolta az a körülmény, hogy a lapunkat előállító szedőket a nyomdavállalat alkalmazta és nem mi. Ebből következik, hogy mi senkit el nem bocsátottunk és hogy a munkások bérének redukálását nem terveztük, mert hiszen szedőmunkásokkal nem is állottunk mi a olyan jogviszonyban, amely erre följogosított volna bennünket. Az igazságnak tartozunk annak kijelentésével, hogy maga a nyomda sem tett semmi olyat, ami megokolttá tette volna azt a föltevést, hogy a munkabéreket le akarja szállítani. Végül pedig nem felel meg a valóságnak az a híresztelés sem, hogy a sztrájkoló szedőket kiutasíttattuk volna cseh-szlovák köztársaság területéről. Eltekintve attól, hogy bajosan lehet föltenni, hogy a kormány egy ellenzéki lap kívánságára határozná el magát ilyen lépésre, a valóság az, hogy a sztrájkolók egy része, mint magyar állampolgár önként távozott el Magyarországra, ahonnan előreláthatóan rövid időn belül vissza is fog térni Határozottan vissza kell utasítanunk azt a kútmérgező híresztelést is, hogy a lap alapítói a lap megszüntetésének gondolatával foglalkoznának. Ezt állítani a legnagyobb dőreség volna, mert a lap alapítóinak szindikátusa csak pár héttel a sztrájk előtt alakult meg és fordult részvényjegyzési felhívásával a szlovenszkói és ruszinszkói magyarsághoz. A híresztelés mögött olyan szlovenszkói vállalatok kezét kell keresnünk, amelyeknek lapunk állandó fejlődése szálka volt szemükben. Ézsati keze mögött ráismertünk Jákob hangjára. A petárdák, amelyeket a P. M. H. ellen helyeztek el, nem robbantak föl. A Prágai Magyar Hírlap a mai nappal tovább folytatja a munkát, amelyre vállalkozott. Hogy áll a korona? Nov. 17-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáén: Zürichben 17.35 svájci frankot Berlinben —.— német márkát Budapesten 7700.00 magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát