Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-10 / 129. (282.) szám

f Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja II. évfolyam 129. (282.) szám. Prága, vasárnap, 1923 június 10. Elflflsetési árak bel- és külföldön. Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1­20 Ke. — Szerkesztőség : Prága II., Ste­­pánská­ ulice 40. I. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Lil­ova ulice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Cseh-Szlovákia és Magyarország viszonya (p.) Besztercebánya, június 9. Cseh-Szlovákia és Magyarország között a kereskedelmi és pénzügyi megegyezésnek kérdése és általában a szomszédi viszony­nak szabályozása Középeurópa égetően aktu­­á­lis problémáinak előterében áll. Az aktuali­tás erős mérvére vallanak azok a nyilatko­zatok és sugalmazott újságcikkek, amelyek e kérdéssel foglalkoznak és a szabályozásnak előfeltételeit,, a kötendő megállapodásoknak 'tartalmát­ kívánják megjelölni. Minket, a köz­társaság területén élő és a köztársaság állam­­polgári kötelékébe tartozó magyarságot ez a kérdés különösen érdekel, mert kétségte­len, hogy egy megállapodás, amely a két ál­lam közötti gazdasági viszonyt és politikai­lag legalább­is a háborítatlan, szomszédi vi­szonyt szabályozná, kihatással bírna a mi nemzeti és gazdasági helyzetünkre. Benes külügyminiszter úr nagyon sza­pora és bőkezű most is, mint minden akciója előtt a sugalmazott újságcikkekben. A kül­földi propagandának szolgálatában álló félhi­vatalos lapjai, a Prager Presse és a Gazette­­ de Prague, minden számukban ezt a kérdést érintik. A sok közül a Prager Presse két cik­kével kívánunk itt foglalkozni. A június 3-iSki számában „Egy budaipesti affér11 címmel a magyar reparáció kérdését teszi szóvá. El­mondja, hogy a Havas-ügynökségnek tárgyban kiadott jelentését Budapesten meg­­ hamisították azért, hogy Bethlen utazási filmjének lepergése után a hazatérő minisz­terelnöknek ne kelljen rögtön a teljes ered­ménytelenségről beszámolnia és a nép ne tudja meg nyomban, hogy az utazásra fordí­tott ,,sok költség1" hiábavaló volt. A kérdésnek ilyen beállítása ugyan nem­­ nagyon alkalmas a megegyezés előf­el­tételei­nek a megteremtésére, de azért a hangon nem ütközünk meg, ebben a sajtóban min­dennapos dolog a magyarországi politikát ha­misítással és egyéb bűncselekményekkel megvádolni. Már a megszokottság sem en­gedi meg a lapnak, hogy máról-holn­apra ezt a hangot beszüntesse. Fontosabb ennél a cikknek konklúziója, amely röviden tudtára adja Magyarország­nak, hogy a jóvátétel­ téren könnyítésekre csak akkor számíthat, ha teljesíti a trianoni­­ szerződés valamennyi feltételét. Valamennyi feltétel teljesítése pedig a cikk gondolatme­nete szerint jelenti a teljes leszerelést és a teljes ellenőrzést. Mit ért teljes leszerelés alatt, arról a cikk felvilágosítást nem ad, de akik ismerik a cikk­­ sugalmazóinak, azaz a cseh-szlovák külpoli­tika hivatalos vezetőinek, tehát Benes kül­ügyminiszternek és munkatársainak állás­pontját, azok tudják, hogy a teljes leszere­lést csak akkor hiszik el, ha Magyarország minden föntartás nélkül csatlakozik a kisan­­­tant­hoz s ott elismeri azt az alkotmányos alapelvet, hogy a többség határoz és a több­ség határozata előtt meg kell hajolni. A teljes ellenőrzést a cikk úgy értelmezi: Magyarországnak úgy kell viselkednie, amint azt megtette Ausztria. Teljes lojalitást kell mutatnia. Azoknak a hitelezőknek, akiknek zálogjoguk van és azoknak, akik kölcsönt hajlandók adni, mindenben teljes betekintést kell biztosítani. A hitelezőknek joguk legyen a magyar kormány „Sanierungsprogram“-ját felülbírálni s csak ha utasításaiknak eleget tettek és így teljes megnyugvást szereztek, lehet beszélni a kölcsön folyósításáról. Amíg ez meg nem történik, addig Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzete és romlása Magyarországnak belü­gye marad. A cseh­szlovák külpolitika ezek szerint a jóvátételi bizottság határozatának olyan értelmezést­­ ad, amely Magyarországnak függetlenségét a legsúlyosabban megtámadja. A kölcsön­nyújtás előfeltétele gyanánt felállított teljes­­ leszerelés és teljes ellenőrzés s még inkább ezeknek ismertetett értelmezése nem jelent kevesebbet, mint hogy a kölcsönt nyújtó ál­lamoknak és elsősorban a szomszéd utódál­lamoknak jogu­kban áll Magyarország bel­­ügyeibe beleszólani, sőt azokban intézkedni. Ilyen előzmények után ugyanennek a lapnak június 5-iki száma „Mögliche Ver­­standigung 11 (Lehetséges megértés) címén ve­zércikket ír, amelyben Gratz, volt magyar külügyminiszternek a gazdasági és pénz­ügyi megegyezés érdekében a prágai sajtó­ban elhelyezett cikkével foglalkozik. Beve­zetésül a Pr. Pr. cikke megállapítja, hogy egy ilyen megegyezés Cseh-Szlovákia és Ma­gyarország között szükséges, az lehetséges és rövid időn belül meg is fog történni, mert a magyar kormány mostani politikájának tarthatatlan voltát igazolják az események. ■ E politikának megváltozása után bekövet­­kezhetik a megegyezés. Az átalakulás első­­ etapoejának minden irredentizmus végleges ■ leszerelését, a létező jogállapot föltétlen el­ismerését és a békeszerződésben vállalt ös­­­szes kötelezettségek teljesítését jelöli meg. Az első etappe feltételeit itt nem írja kö­rül, de a június 3-iki cikk után ez fölösleges is lett volna. Abból a cikkből megérthettük,­­hogy mit jelent a jogállapot elismerése,­ az irredentizmus leszerelése és a kötelezettsé­gek teljesítése. A továbbiakban részleteket tálal föl és előttünk legalább kissé homályos fejtegetésé­ben követeli a magyar külügyminisztérium bürokratái működésének a megbénítását, a régi A­usztria külügyi politikai szellemének a kiküszöbölését és a Bal­platz szellemé­nek, a régi diplomácia furfangjainak és fogá­sainak a budapesti külügyminisztériumból való kitess­ékelését. Nem értjük ezt a követe­lést, mert hisz tudomásunk szerint a Ball­­platz emberei között nagyobb számban vol­tak csehek, mint magyarok és ezek közül többen ma Benes dr. kedves munkatársai. Mi ennek tulajdonítottuk, hogy Benes külpoliti­kájában nap-nap mellett felevenedni látjuk a Ballplatz szellemét, furfangjait, fogásait. Azt követeli továbbá a Pr. Pr., hogy a helyi közigazgatás embereinek hasonló tény­kedéseit a magyar kormány törje le. Amíg ez nem történik meg, íratja Benes a cikkben, komoly megértésről beszélni nepi lehet, mert ,,a cseh-szlovák politika becsületes, józan és egyenesít és így a Bal­platz külügyi politiká­jával megegyezni nem tud. Ha a magyar kor­mány ezeknek a kívánságoknak eleget nem tesz, úgy a be­következendőkért a felelősség a magyar kormányt fogja terhelni és minden esetben a cseh-szlovák politika cselekvéseit saját megítélése szerint fogja meghatározni. A kép teljessége kedvéért a Gazette de Prague „Les voyages du comte Bethlen11 (Bethlen gróf utazásai) című cikkében megegyezés akadályai között felsorolja a a legitimista izgatást, a Move és egyéb hasonló társaságok működését, amelyeket a buda­pesti kormány enyhén kifejezve tűr. Megem­­líti a Héjjas s Prónay-félre fölfegyverzett ban­dáknak a dolgát és a Középeurópát folyton nyugtalanító irredenta izgatásokat. Végül is­mételten arra akadát, hogy a kormány épp ezek miatt sok fölösleges kiadással terheli meg a költségvetést. Mi melegen óhajtjuk a cseh-szlovák köz­társaság és Magyarország között a gazdasá­gi megegyezés létrejöttét és kívánjuk, hogy az örökös feszültség helyett a két ország kö­zött legalább­is tűrhető szomszédi viszony jöjjön létre. Kívánjuk ezt elsősorban jogos és érthető önzésből az itt élő magyar nemzet érdekében, amelynek sorsát elviselhetetlen­né teszi a­z örökös feszültség, mivel ez a po­litika Magyarország iránt érzett ellenszenvét állandóan velünk érezteti. Valahányszor Ma­gyarország politikájában olyat talál, ami poli­tikáját zavarja és terveit keresztezi, mind­ezt rajtunk torolja meg. Kívánjuk a megegyezést Magyarország­nak érdekében, mert Magyarország gazda­sági megerősödése és újjászületése nem kö­­vetkezhetik be mindaddig, amíg szomszédai­val nyugodt és zavartalan összeköttetést nem tud biztosítani. A gazdasági konszolidáció után k­öv­etkezhetik csak Magyarországnak politikai megerősödése és ezzel nyerhet majd tartalmat a Trianonban biztosított állami füg­getlenség. De kívánatos a megegyezés a cseh-szlo­vák köztársaság szempontjából is. Kívána­tossá és szükségessé teszi a köztársaságnak gazdasági helyzete, külföldi presztízse és a belpolitikai állapota. Az általános gazdasági romlásnak, az ipar és kereskedelem ijesztő krónikus válságának, a megdöbbentő munka­­nélküliségnek előidéző okai között nem utol­só sorban szerepel az a külpolitika, amely szándékosan kiélezte a politikai feszültséget Magyarországgal szemben. Ez a politikai fe­szültség tette lehetelenné a gazdasági meg­egyezést. A cseh kormány örömmel szem­lélte, sőt a magyar körök felfogása szerint szándékosan elő is mozdította a magyar ko­rona zuhanását és ezzel Magyarország pénz­ügyi romlását. Magyarorszá­gnak további romlása maga után vonná a köztársaság amúgy is súlyos gazdasági betegségének to­vábbi­ elfajulását. Ilyen körülmények között nem vall ál­lamférfiul kvalitásokra az, hogy amikor mind a k­ét fél belátja a megegyezésnek szükséges voltát, Cseh-Szlovákia külügyminisztere foly­tatja bölcsnek egyáltalán nem mondható presztízs­politikáját. A megegyezés szüksé­ges voltát hangoztatja, de ugyanakkor, ami­­­­kor azt előkészíteni akarja, vagy legalább mutatja, mintha előkészíteni akarná, a fősúlyt arra helyezi, hogy saját egyéniségét tolja elő­térbe és a létrejövendő megegyezés elsősor­ban ismét az ő külügyminiszteri működésének sikerét hirdesse. Ez a megegyezés Benesnek csak eszköz arra, hogy megingott pozícióját megerősítse. Kifelé és befelé ezok előtt, akik kezdik az ő nagy tekintélyét megtépettnek és kissé kopottnak látni, bemutassa, hogy ő Kö­zépeurópa ura, esze és parancsolója. Megegyezést akar Magyarországgal, de úgy, hogy előbb Magyarország alázkodjék meg, Magyarország szolgáltassa ki magát ne­ki és amíg itt a köztársaságban ennek kül­­ügyeit intézi, ugyanakkor ő intézkedjék Ma­gyarország belügyeiben. Benes politikája régóta veszedelmes ha­zárd­játék, amely mindig pillanatnyi kedvező konjunktúráikat akar kihasználni nem törőd­ve azzal, hogy így csak pillanatnyi sikere­ket érhet el. A magyar miniszterelnök június 5-én a képviselői házban nyilatkozott a megegyezés­ről. Szó szerint a következőket mondotta: ,,Mi a szomszédos államokkal szemben meg akarjuk tartani és meg akarjuk őrizni a lojá­lis szomszédi viszonyt. Ha voltak is a múlt­ban esetek, amelyek a lojális jóviszonyt meg­zavarták, a jövőben fokozottan fogunk őr­ködni azon, hogy ilyen esetek többé elő ne forduljanak.1. Úgy gondoljuk, hogy ez lojális nyilatko­zat és egy megegyezés létrejötte iránt sokkal több őszinte hajlandóságot mutat, mint a Be­nes dr. által sugalmazott cikkek. De Bethlen egyéb kijelentéseket is tett. Ezt is mondotta: „önként értetődik, hogy Magyarország bérügyeibe való beavatkozást nem tűrhetünk.41 Úgy gondoljuk, hogy ez a ha­tározat­ kijelentés nem arrogancia és nem kihívás és hogy egy állam miniszterelnöké­nek, amely államnak a békeszerződések biz­tosítják függetlenségét, joga van ilyen kijelen­tést tenni — nemcsak a nagyhatalmakkal szemben, hanem még Benes dr.-al szemben is. Létrejön-e a megegyezés, vagy sem, ezt a kérdést az fogja eldönteni, hogy mi ér­tékesebb itt: a cseh-szlovák köztársaság gaz­dasági és politikai konszolidációja és nyu­galma, Középeurópának rekonstrukciója — vagy pedig Benes dr. presztízse? Pici aEisár IáéSíls raa®8i Ei<ésss®i f<swfiisi«Dirfe»é. Paris, junius 9. (Saját tudósítónktól.) A Petit Párisi­én ma a német jegyzéket föltű­nően kedvezőbben ítéli meg, mint tegnap és kijelenti, hogy a jegyzék mindenesetre egy lépést jelent előre s hogy a jegyzék hangja egészen uj. Azok a fölháborodásaik és fenye­getőzések, melyek a legutóbbi jegyzéket megtöltötték, teljesen eltűntek. Ma már nem beszélnek a Ruhr kiürítéséről és meg van annak a látszata, hogy a szövetségesek szá­mára szilárd zálogokat ajánlanak föl és 1927-től kezdve szilárd évi részleteket bizto­sítanak. Ez az előrehaladás azonban nem elégséges, mert a német ajánlatnak 1927-ben sem lesz semmi értéke, ha Németország idő­közben nem képes pénzügyeit rendezni. Ép­pen ezért nem lehet a Ruhr-zálogot kiadni a kezünkből — írja a lap. — Ha az olasz és angol barátaink támogatni fognak bennün­ket és ha Belgium és Franciaország kitar­tanak a Ruhrvidéken, akkor bizonyosak le­hetünk, hogy hamarosan megérkezik a harmadik német jegyzék, amely végre elfogadható lesz. Londonból érkező hírek szerint Curzon lord hétfőn megbeszélést fog folytatni a lon­doni francia követtel és valószínűen az olasz és belga követtel is. A belga kormány arra törekszik, hogy a legközelebbi időben szö­vetségközi konferenciát hívjanak össze Lon­donba, amely a jóvátételi javaslattal foglal­kozzék és megfogalmazza a Németországnak adandó válszt. Politikai körökben nagy je­lentőséget tulajdonítanak lord Robert Cecil­nek Millerandnál tett látogatásának, mert úgy tekintik azt, hogy ez az első közeledés Anglia és Franciaország között a jóvátételi kérdésben. Brüsszel, június 9. Az angol követ meg­látogatta a belga külügyminisztert. Párisi jelentés szerint tegnap a Cutai d‘Orsain­a belga követ és Peretti della Rocca között megbeszélés folyt le. Berlin, június 9. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Vosslishe Zeitung értesülése szerint a német jegyzékre adandó válasz más eljárással készül, mint az első. Ez alkalommal nem lehet francia—belga vá­laszjegyzékre számítani, mert Belgium nem akar Angliától és Olaszországtól elszakadni. A Deutsche Allgemeine Zeitung londoni tu­dósítója arról ad hírt, hogy londoni hivata­los körökben meglehetős tartózkodó a han­gulat. A hivatalos angol felfogás szerint a helyzet teljesen tisztázatlan. Lord Róbert Cecil Millerandnál Páris, június 8. A köztársaság elnöke ma délelőtt fogadta lord Róbert Cecilt, aki a genfi leszerelési konferenciáról Londonba utazott. Utána fogadta Poincaré miniszterel­nököt. 100 cseh­-si­. keresni­ért fizettek ma, június 9-én: Zürichben 16.59 svájci frankot Budapesten 16600.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 252500.— német márkát

Next