Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-10 / 129. (282.) szám
f Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja II. évfolyam 129. (282.) szám. Prága, vasárnap, 1923 június 10. Elflflsetési árak bel- és külföldön. Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 120 Ke. — Szerkesztőség : Prága II., Stepánská ulice 40. I. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Lilova ulice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Cseh-Szlovákia és Magyarország viszonya (p.) Besztercebánya, június 9. Cseh-Szlovákia és Magyarország között a kereskedelmi és pénzügyi megegyezésnek kérdése és általában a szomszédi viszonynak szabályozása Középeurópa égetően aktuális problémáinak előterében áll. Az aktualitás erős mérvére vallanak azok a nyilatkozatok és sugalmazott újságcikkek, amelyek e kérdéssel foglalkoznak és a szabályozásnak előfeltételeit,, a kötendő megállapodásoknak 'tartalmát kívánják megjelölni. Minket, a köztársaság területén élő és a köztársaság állampolgári kötelékébe tartozó magyarságot ez a kérdés különösen érdekel, mert kétségtelen, hogy egy megállapodás, amely a két állam közötti gazdasági viszonyt és politikailag legalábbis a háborítatlan, szomszédi viszonyt szabályozná, kihatással bírna a mi nemzeti és gazdasági helyzetünkre. Benes külügyminiszter úr nagyon szapora és bőkezű most is, mint minden akciója előtt a sugalmazott újságcikkekben. A külföldi propagandának szolgálatában álló félhivatalos lapjai, a Prager Presse és a Gazette de Prague, minden számukban ezt a kérdést érintik. A sok közül a Prager Presse két cikkével kívánunk itt foglalkozni. A június 3-iSki számában „Egy budaipesti affér11 címmel a magyar reparáció kérdését teszi szóvá. Elmondja, hogy a Havas-ügynökségnek tárgyban kiadott jelentését Budapesten meg hamisították azért, hogy Bethlen utazási filmjének lepergése után a hazatérő miniszterelnöknek ne kelljen rögtön a teljes eredménytelenségről beszámolnia és a nép ne tudja meg nyomban, hogy az utazásra fordított ,,sok költség1" hiábavaló volt. A kérdésnek ilyen beállítása ugyan nem nagyon alkalmas a megegyezés előfeltételeinek a megteremtésére, de azért a hangon nem ütközünk meg, ebben a sajtóban mindennapos dolog a magyarországi politikát hamisítással és egyéb bűncselekményekkel megvádolni. Már a megszokottság sem engedi meg a lapnak, hogy máról-holnapra ezt a hangot beszüntesse. Fontosabb ennél a cikknek konklúziója, amely röviden tudtára adja Magyarországnak, hogy a jóvátétel téren könnyítésekre csak akkor számíthat, ha teljesíti a trianoni szerződés valamennyi feltételét. Valamennyi feltétel teljesítése pedig a cikk gondolatmenete szerint jelenti a teljes leszerelést és a teljes ellenőrzést. Mit ért teljes leszerelés alatt, arról a cikk felvilágosítást nem ad, de akik ismerik a cikk sugalmazóinak, azaz a cseh-szlovák külpolitika hivatalos vezetőinek, tehát Benes külügyminiszternek és munkatársainak álláspontját, azok tudják, hogy a teljes leszerelést csak akkor hiszik el, ha Magyarország minden föntartás nélkül csatlakozik a kisantanthoz s ott elismeri azt az alkotmányos alapelvet, hogy a többség határoz és a többség határozata előtt meg kell hajolni. A teljes ellenőrzést a cikk úgy értelmezi: Magyarországnak úgy kell viselkednie, amint azt megtette Ausztria. Teljes lojalitást kell mutatnia. Azoknak a hitelezőknek, akiknek zálogjoguk van és azoknak, akik kölcsönt hajlandók adni, mindenben teljes betekintést kell biztosítani. A hitelezőknek joguk legyen a magyar kormány „Sanierungsprogram“-ját felülbírálni s csak ha utasításaiknak eleget tettek és így teljes megnyugvást szereztek, lehet beszélni a kölcsön folyósításáról. Amíg ez meg nem történik, addig Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzete és romlása Magyarországnak belügye marad. A csehszlovák külpolitika ezek szerint a jóvátételi bizottság határozatának olyan értelmezést ad, amely Magyarországnak függetlenségét a legsúlyosabban megtámadja. A kölcsönnyújtás előfeltétele gyanánt felállított teljes leszerelés és teljes ellenőrzés s még inkább ezeknek ismertetett értelmezése nem jelent kevesebbet, mint hogy a kölcsönt nyújtó államoknak és elsősorban a szomszéd utódállamoknak jogukban áll Magyarország belügyeibe beleszólani, sőt azokban intézkedni. Ilyen előzmények után ugyanennek a lapnak június 5-iki száma „Mögliche Verstandigung 11 (Lehetséges megértés) címén vezércikket ír, amelyben Gratz, volt magyar külügyminiszternek a gazdasági és pénzügyi megegyezés érdekében a prágai sajtóban elhelyezett cikkével foglalkozik. Bevezetésül a Pr. Pr. cikke megállapítja, hogy egy ilyen megegyezés Cseh-Szlovákia és Magyarország között szükséges, az lehetséges és rövid időn belül meg is fog történni, mert a magyar kormány mostani politikájának tarthatatlan voltát igazolják az események. ■ E politikának megváltozása után bekövetkezhetik a megegyezés. Az átalakulás első etapoejának minden irredentizmus végleges ■ leszerelését, a létező jogállapot föltétlen elismerését és a békeszerződésben vállalt összes kötelezettségek teljesítését jelöli meg. Az első etappe feltételeit itt nem írja körül, de a június 3-iki cikk után ez fölösleges is lett volna. Abból a cikkből megérthettük,hogy mit jelent a jogállapot elismerése, az irredentizmus leszerelése és a kötelezettségek teljesítése. A továbbiakban részleteket tálal föl és előttünk legalább kissé homályos fejtegetésében követeli a magyar külügyminisztérium bürokratái működésének a megbénítását, a régi Ausztria külügyi politikai szellemének a kiküszöbölését és a Balplatz szellemének, a régi diplomácia furfangjainak és fogásainak a budapesti külügyminisztériumból való kitessékelését. Nem értjük ezt a követelést, mert hisz tudomásunk szerint a Ballplatz emberei között nagyobb számban voltak csehek, mint magyarok és ezek közül többen ma Benes dr. kedves munkatársai. Mi ennek tulajdonítottuk, hogy Benes külpolitikájában nap-nap mellett felevenedni látjuk a Ballplatz szellemét, furfangjait, fogásait. Azt követeli továbbá a Pr. Pr., hogy a helyi közigazgatás embereinek hasonló ténykedéseit a magyar kormány törje le. Amíg ez nem történik meg, íratja Benes a cikkben, komoly megértésről beszélni nepi lehet, mert ,,a cseh-szlovák politika becsületes, józan és egyenesít és így a Balplatz külügyi politikájával megegyezni nem tud. Ha a magyar kormány ezeknek a kívánságoknak eleget nem tesz, úgy a bekövetkezendőkért a felelősség a magyar kormányt fogja terhelni és minden esetben a cseh-szlovák politika cselekvéseit saját megítélése szerint fogja meghatározni. A kép teljessége kedvéért a Gazette de Prague „Les voyages du comte Bethlen11 (Bethlen gróf utazásai) című cikkében megegyezés akadályai között felsorolja a a legitimista izgatást, a Move és egyéb hasonló társaságok működését, amelyeket a budapesti kormány enyhén kifejezve tűr. Megemlíti a Héjjas s Prónay-félre fölfegyverzett bandáknak a dolgát és a Középeurópát folyton nyugtalanító irredenta izgatásokat. Végül ismételten arra akadát, hogy a kormány épp ezek miatt sok fölösleges kiadással terheli meg a költségvetést. Mi melegen óhajtjuk a cseh-szlovák köztársaság és Magyarország között a gazdasági megegyezés létrejöttét és kívánjuk, hogy az örökös feszültség helyett a két ország között legalábbis tűrhető szomszédi viszony jöjjön létre. Kívánjuk ezt elsősorban jogos és érthető önzésből az itt élő magyar nemzet érdekében, amelynek sorsát elviselhetetlenné teszi az örökös feszültség, mivel ez a politika Magyarország iránt érzett ellenszenvét állandóan velünk érezteti. Valahányszor Magyarország politikájában olyat talál, ami politikáját zavarja és terveit keresztezi, mindezt rajtunk torolja meg. Kívánjuk a megegyezést Magyarországnak érdekében, mert Magyarország gazdasági megerősödése és újjászületése nem következhetik be mindaddig, amíg szomszédaival nyugodt és zavartalan összeköttetést nem tud biztosítani. A gazdasági konszolidáció után következhetik csak Magyarországnak politikai megerősödése és ezzel nyerhet majd tartalmat a Trianonban biztosított állami függetlenség. De kívánatos a megegyezés a cseh-szlovák köztársaság szempontjából is. Kívánatossá és szükségessé teszi a köztársaságnak gazdasági helyzete, külföldi presztízse és a belpolitikai állapota. Az általános gazdasági romlásnak, az ipar és kereskedelem ijesztő krónikus válságának, a megdöbbentő munkanélküliségnek előidéző okai között nem utolsó sorban szerepel az a külpolitika, amely szándékosan kiélezte a politikai feszültséget Magyarországgal szemben. Ez a politikai feszültség tette lehetelenné a gazdasági megegyezést. A cseh kormány örömmel szemlélte, sőt a magyar körök felfogása szerint szándékosan elő is mozdította a magyar korona zuhanását és ezzel Magyarország pénzügyi romlását. Magyarországnak további romlása maga után vonná a köztársaság amúgy is súlyos gazdasági betegségének további elfajulását. Ilyen körülmények között nem vall államférfiul kvalitásokra az, hogy amikor mind a két fél belátja a megegyezésnek szükséges voltát, Cseh-Szlovákia külügyminisztere folytatja bölcsnek egyáltalán nem mondható presztízspolitikáját. A megegyezés szükséges voltát hangoztatja, de ugyanakkor, amikor azt előkészíteni akarja, vagy legalább mutatja, mintha előkészíteni akarná, a fősúlyt arra helyezi, hogy saját egyéniségét tolja előtérbe és a létrejövendő megegyezés elsősorban ismét az ő külügyminiszteri működésének sikerét hirdesse. Ez a megegyezés Benesnek csak eszköz arra, hogy megingott pozícióját megerősítse. Kifelé és befelé ezok előtt, akik kezdik az ő nagy tekintélyét megtépettnek és kissé kopottnak látni, bemutassa, hogy ő Középeurópa ura, esze és parancsolója. Megegyezést akar Magyarországgal, de úgy, hogy előbb Magyarország alázkodjék meg, Magyarország szolgáltassa ki magát neki és amíg itt a köztársaságban ennek külügyeit intézi, ugyanakkor ő intézkedjék Magyarország belügyeiben. Benes politikája régóta veszedelmes hazárdjáték, amely mindig pillanatnyi kedvező konjunktúráikat akar kihasználni nem törődve azzal, hogy így csak pillanatnyi sikereket érhet el. A magyar miniszterelnök június 5-én a képviselői házban nyilatkozott a megegyezésről. Szó szerint a következőket mondotta: ,,Mi a szomszédos államokkal szemben meg akarjuk tartani és meg akarjuk őrizni a lojális szomszédi viszonyt. Ha voltak is a múltban esetek, amelyek a lojális jóviszonyt megzavarták, a jövőben fokozottan fogunk őrködni azon, hogy ilyen esetek többé elő ne forduljanak.1. Úgy gondoljuk, hogy ez lojális nyilatkozat és egy megegyezés létrejötte iránt sokkal több őszinte hajlandóságot mutat, mint a Benes dr. által sugalmazott cikkek. De Bethlen egyéb kijelentéseket is tett. Ezt is mondotta: „önként értetődik, hogy Magyarország bérügyeibe való beavatkozást nem tűrhetünk.41 Úgy gondoljuk, hogy ez a határozat kijelentés nem arrogancia és nem kihívás és hogy egy állam miniszterelnökének, amely államnak a békeszerződések biztosítják függetlenségét, joga van ilyen kijelentést tenni — nemcsak a nagyhatalmakkal szemben, hanem még Benes dr.-al szemben is. Létrejön-e a megegyezés, vagy sem, ezt a kérdést az fogja eldönteni, hogy mi értékesebb itt: a cseh-szlovák köztársaság gazdasági és politikai konszolidációja és nyugalma, Középeurópának rekonstrukciója — vagy pedig Benes dr. presztízse? Pici aEisár IáéSíls raa®8i Ei<ésss®i f<swfiisi«Dirfe»é. Paris, junius 9. (Saját tudósítónktól.) A Petit Párisién ma a német jegyzéket föltűnően kedvezőbben ítéli meg, mint tegnap és kijelenti, hogy a jegyzék mindenesetre egy lépést jelent előre s hogy a jegyzék hangja egészen uj. Azok a fölháborodásaik és fenyegetőzések, melyek a legutóbbi jegyzéket megtöltötték, teljesen eltűntek. Ma már nem beszélnek a Ruhr kiürítéséről és meg van annak a látszata, hogy a szövetségesek számára szilárd zálogokat ajánlanak föl és 1927-től kezdve szilárd évi részleteket biztosítanak. Ez az előrehaladás azonban nem elégséges, mert a német ajánlatnak 1927-ben sem lesz semmi értéke, ha Németország időközben nem képes pénzügyeit rendezni. Éppen ezért nem lehet a Ruhr-zálogot kiadni a kezünkből — írja a lap. — Ha az olasz és angol barátaink támogatni fognak bennünket és ha Belgium és Franciaország kitartanak a Ruhrvidéken, akkor bizonyosak lehetünk, hogy hamarosan megérkezik a harmadik német jegyzék, amely végre elfogadható lesz. Londonból érkező hírek szerint Curzon lord hétfőn megbeszélést fog folytatni a londoni francia követtel és valószínűen az olasz és belga követtel is. A belga kormány arra törekszik, hogy a legközelebbi időben szövetségközi konferenciát hívjanak össze Londonba, amely a jóvátételi javaslattal foglalkozzék és megfogalmazza a Németországnak adandó válszt. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak lord Robert Cecilnek Millerandnál tett látogatásának, mert úgy tekintik azt, hogy ez az első közeledés Anglia és Franciaország között a jóvátételi kérdésben. Brüsszel, június 9. Az angol követ meglátogatta a belga külügyminisztert. Párisi jelentés szerint tegnap a Cutai d‘Orsaina belga követ és Peretti della Rocca között megbeszélés folyt le. Berlin, június 9. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Vosslishe Zeitung értesülése szerint a német jegyzékre adandó válasz más eljárással készül, mint az első. Ez alkalommal nem lehet francia—belga válaszjegyzékre számítani, mert Belgium nem akar Angliától és Olaszországtól elszakadni. A Deutsche Allgemeine Zeitung londoni tudósítója arról ad hírt, hogy londoni hivatalos körökben meglehetős tartózkodó a hangulat. A hivatalos angol felfogás szerint a helyzet teljesen tisztázatlan. Lord Róbert Cecil Millerandnál Páris, június 8. A köztársaság elnöke ma délelőtt fogadta lord Róbert Cecilt, aki a genfi leszerelési konferenciáról Londonba utazott. Utána fogadta Poincaré miniszterelnököt. 100 cseh-si. keresniért fizettek ma, június 9-én: Zürichben 16.59 svájci frankot Budapesten 16600.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 252500.— német márkát