Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-01 / 199. (1533.) szám
"** 10 •wa 199. (1533) szám ■ Csütörtök * 1927 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes számára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nQ.pilo.piQ. Felelős szerkesztő: CZURÁNYI LÁSZLÓ , FORGACS GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon : 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Szeptember elsején ! (fg.) A kisebbségi magyar sorsnak egyik, legfájdalmasabb kálváriaállomása évenkint a szeptember elseje, amikor új tanév kezdetét jelentik a két hónapos csönd után újból benépesülő iskolák. Valamikor minden okunk meg volt arra, hogy reménységgel és örömmel fogadjuk ezt a napot és hogy megnyugvással kísérjük el gyermekeinket az iskola kapujához. Valamikor az iskolának nemcsak a nyelve, de a szelleme is egy volt a miénkkel és az iskola annak a magyar nemzeti nevelésnek a folytatását jelentette, aminek alapjait a magyar szülők rakták le gyermekeik lelkében. Ma, sajnos, iskoláinknak legjobb esetben a tannyelve magyar még, a szelleme azonban már nem az! A magyar nemzeti nevelésnek a szülői házban lerakott alapkövebe idegen szellemű téglák kerülnek az iskola jóvoltából s a szlovenszkói és ruszinszkói magyar gyermekek mindegyikének ma a magyar lelke kerül vásárra az iskola padjaiban. Erre a szomorú, nehéz helyzetre kell, ma akaratlanul is gondolnunk s kétszeresen érezzük a súlyát a kisebbségi sors keresztjének. Eszünkbe jutnak ma azoknak a magyar gyermekeknek tömegei is, akiket a végzet még az iskola magyar tannyelvétől is megfosztott. Magunk előtt látunk újabb sok száz magyar embercsemetét, akiket még a tudás elemeire is idegen nyelven fognak oktatni! Mi,csoda újabb, vérveszteségét, jelenti a magyar nemzetnek ez a most nyiló tanév is, ki tudná pillanatnyilag megállapítani? De hogy további veszteségek fenyegetik nemzeti létszám- és értékállományunkat, az kétségtelen. Hiszen a csehszlovák köztársaság kisebbségi iskolapolitikájának szellemében és leplezetlen céljaiban a legcsekélyebb változás sem történt még eddig. 1927 szeptember 1-én is a nemzeti élet teljességéhez ragaszkodó nép komoly elszántságával kell szembenéznünk az elnemzetlenítés veszedelmével. Bármily fájdalmas érzések is legyenek ma úrrá fölöttünk, nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk arról, hogy minél nagyobbak a fenyegető veszedelmek, annál nagyobbak önmagunkkal, gyermekeinkkel és nemzetünkkel szemben a kötelességeink is! Ha az iskolában gyermekeink magyar lelkét veszedelem fenyegeti, nekünk, szülőknek aggódva kell őrködnünk gyermekeink magyar lelkének, érzésének és öntudatának érintetlensége fölött. Ha az iskolában gyermekeink nem tanulhatnak magyar nemzeti történelmet és magyar irodalmat, a szülőknek odahaza kell erről gondoskodniuk. Ha magyar gyermekünk nem magyar tannyelvű iskolát kénytelen látogatni, odahaza magának a szülőnek kell az anyanyelvű oktatásról gondoskodnia. Gyermekünk magyarsága a legnagyobb kincsünk! Ezt minden körülmények között megmenteni, a jobb jövő számára biztosítani, — a legszentebb magyar kötelesség! Erre kell gondolnunk ma és az esztendő minden napján egyaránt. Ennek tudatában iskolába készülő gyermekeinket úgy kell útrabocsátanunk, hogy tudatában legyenek a magyar mivoltukat, a magyar lelküket fenyegető végzetes veszedelmeknek és hogy ezek ellen nyitott szemmel védekezni is tudjanak. A mi fiainknak és leányainknak azzal a tudattal kell beülniük az iskola padjába, hogy kétszer annyit kell tanulniok, mint a többséget alkotó nemzetek gyermekeinek: tanulniuk kell az iskolában azt, ami a csehszlovák tanterv előtt, de meg kell tanulniuk az iskolán kívül is mindent, ami a magyar nemzeti és kulturális életszükséglet. A magyar diákoknak a nemzeti meggyőződés öntudatával kell tudniok ezt, mert csakis igy állhatják meg helyüket az életben és csakis igy maradhatnak meg a magyaroknak. [ Magyarország és az utódállamok közt egyre javulnak a gazdasági kapcsolatok A magyar külügyminiszter nyilatkozata a középeurópai vámunió hátrányáról Páris, augusztus 31. A Gaulois című napilap mai számában Walkó Lajos magyar külügyminisztertől kapott interjút közöl, amelyben a miniszter többek között a következőket mondotta: “ Magyarország és az utódállamok között a gazdasági kapcsolatok egyre javulnak. A kereskedelmi szerződések arra a reményre jogosítanak fel, hogy a forgalom még növekedni fog. A háború utáni gazdasági helyzet arra kényszerítette Magyarországot, hogy nagy áldozatokat hozzon gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavítására s helyreállítására, ami magával hozza annak a szükségességét, hogy jóban legyünk szomszédainkkal. Ennek megfelelően törekvésünk kétirányú: egyrészt fokoznunk kell az ország gazdasági termelését, másrészt pedig ezzel egyidejűleg igyekeznünk kell a többi államokkal való kapcsolataink kibővítésére. A dunai gazdasági konföderációról az a véleményem, hogy annak előfeltételei még nincsenek meg. Különben sem látjuk, hogy milyen előnyöket biztosítana a számunkra egy ilyen irányú szövetség. A törvényes formák között megkötött szerződések teljesen elegendők szükségleteinkre. Tény az, hogy a háború óta teremtett új iparunk csak hátrányát látná a dunai vámuniónak. Baldwinnak Lord Cecilhez intézett válaszát kedvezőtlenül fogadta az angol sajtó Az angol politika békés céljait Baldwin nem mutatja ki meggyőzően — Használt-e, vagy ártott Lord Cecil lemondásával a népszövetségnek ! London, augusztus 31. Baldwin miniszterelnök lord Cecilnek kedden este választ küldött arra a nyilatkozatra, amelyben a lord a kabinetből való kiválását és Angliának a népszövetségnél való képviseletét lemondja. Baldwin részletesen válaszol lord Cecil okfejtésére és azokat az indokokat, amelyeket a lord lemondásának indokolására felhozott, túlzottaknak minősíti. Az angol kormány külpolitikáját Baldwin hivatalba lépése után megformulázták és ebben a nyilatkozatban az angol birodalom szimpátiáját fejezték ki a nemzetközi béke fentartására irányuló törekvésekkel szemben. Az angol kormány programjának főbb pontjai voltak az arbitrázs, a lefegyverzés és a biztonság. Az angol kormány mindezekben az ügyekben szóval és tettekkel bizonyította be, hogy teljes egyetértésben dolgozik azokkal az eszmékkel, amelyek a népszövetség utolsó ülésszakait áthatották. A domíniumokkal egyetértésben az angol kormány az arbitrázst nemcsak elméletben fogadta el, hanem nagy mértékben a gyakorlatban is keresztül vitte. Nem érte be a leszerelés proklamálásával, hanem le is szerelt abban a mértékben, amennyire azt a nemzet biztonsága megengedte. Majd így folytatja Baldwin: — Úgy gondolom, hogy a mi közöttünk fennálló ellentétek — ha ellentétekről egyáltalán beszélhetünk — nem annyira a béke és leszerelés nagy politikájának nézeteire vonatkozólag állanak fenn, mint az eszközök különbözőségében, amelyek szerint ezt a politikát a leghatékonyabban lehet végrehajtani. Azonban ebben a tekintetben is, legalábbis nagy mértékben, egyetértés volt köztünk. Ami a népszövetség előkészítő bizottságának munkáját illeti, ön elnöke volt az albizottságnak, amely az angol ügyekkel foglalkozott és a valóságban az ön tulajdon instrukcióit vázolta fel. Távollétében pedig az elnöki tisztségben olyan kollégája helyettesítette, akit ön biztosan nem vádol meg azzal, hogy szándékait keresztezte volna. — Ami a három hatalomnak röviddel ezelőtti konferenciáját illeti, ennyit kell mondanom . Azért, hogy ez a konferencia meghiúsult, nem lehet sem engem, sem kollégáimat felelőssé tenni, aki mindvégig olyan kompromisszumon dolgozott, mely kettős célt ért volna el, egyrészt a fegyverkezések korlátozását, másrészt a nemzeti biztonságot, azokat a célokat, amelyekért a konferenciát egybehívtuk. Az Önnek a jövőre vonatkozó pesszimizmusát nem osztom. A washingtoni konfrencia, a locarnoi szerződés és a Törökországgal való megegyezés bizonyos mértékben mind a lefegyverzéshez vezettek és mutatják, hogy az előrehaladás az általunk követett irányban elérhető. A fegyverkezésre fordított kiadások évről-évre csökkennek és évről-évre mindinkább tudatába jutnak a kormányok és a népek eme kérdés nagy fontosságának. Hiszem, hogy a három hatalom konferenciája is a pillanatnyi kedvezőtlen eredmény ellenére nemcsak a tengeri fegyverkezés rövides megszüntetését teszi lehetővé, hanem végeredményben a többi problémában és nehézségben is jobb megértést fog előidézni. Csak azt sajnálom, hogy ön nem akarja képviseletünkben a lefegyverzésre vonatkozó nemzetközi vitákat folytatni és így most másnál kell segítséget keresnem azokban az ügyekben, amelyekben idáig mindig önhöz fordultam. London, augusztus 31. Lord Cecilnek Baldwinhoz intézett levele, amelyben a lord a kormány ellen intézett erős támadásokban indokolja demissziójának okát, valóságos államügyi szenzációt jelent. Ha egyetlen miniszter demisszionál, akkor a demisszionáló miniszter az angol tradíció szerint a miniszterelnökre bízza, hogy a legközelebbi parlamenti ülések egyikén, amelyet ő alkalmasnak talál, kifejtse a parlament előtt a demisszió indokát. Ebben az esetben is igen erős nyomást gyakoroltak lord Cecilre abban az irányban, hogy demissziója indokainak kifejtésében megakadályozzák. Cecil azonban nem hajlott meg s ragaszkodott álláspontjához, hogy lemondó levelét egyidőben teszi közzé demissziójának hírével. Baldwin az utolsó pillanatig bízott abban, hogy sikerül lord Cecilt rábírni, hogy ne hozza nyilvánosságra indokait. Ezért a miniszterelnök nem is készítette elő válaszát, amely csak Aix les Bainsbe való elutazása után készült el nagy hirtelenében, hogy Cecil levelével egyidősen jelenhessen meg. Baldwin feleletének ez az előtörténete magyarázza meg a válasznak nem egészen egységes és kevésbé meggyőző tartalmát. Ezért a Daily Telegraph ma reggeli számában szükségesnek látta, hogy Baldwin álláspontját még egyszer megvilágítsa. A lap hangsúlyozza, hogy a kormány eleget tett a leszerelési gondolatnak és Cecil politikája csak arra volt alkalmas, hogy Angliára olyan nemzetközi kötelezettségeket hárítson, amelyek sokkal messzebbmenőbbek, minthogy azokat Anglia kész volna teljesíteni. Lord Cecilnek meg kellett volna fontolnia, — folytatja a lap — hogy nem többet árt-e visszalépésével a népszövetségnek, mint amennyit használ. A liberális Westminster Gazette hangsúlyozza, hogy miután Baldwin békepolitikája belföldön hajótörést szenvedett és Anglia külpolitikája minden reakciós légáramlat játéklabdájává változott,lord Cecil vádja betölti a mértéket. Lord Cecil írásában csak azokat a béketörekvéseket számlálja fel, amelyeket a kormány nem támogatott kielégítő módon. Vádjait azonban ki lehet egészíteni Angliának Oroszország ellen folytatott ügyetlen politikájával és a védvámokra való áttéréssel. Ez, a két politikai hiba, árulás volt a népszövetség szellemével szemben. Lord Cecil levelében hiányzik annak a ténynek megemlítése, hogy Anglia Locarno után Németországgal szemben a rajnai terület teljes kiürítésére vonatkozó adott szavát nem tartotta meg. Lord Cecil a kormány politikájának következtében arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormány békeszeretetéről szóló szólamai csak propagandacélokra szolgálnak, azonban nem akarja azokat a valóságra átváltoztatni. Lord Cecilnek a kormányból való kilépése véget vet annak a fikciónak, hogy a jelenlegi angol kormány alatt bármilyen haladást lehessen tenni. Páris, augusztus 31. Chamberlain angol külügyminiszter kedden este Párisba érkezett A pályaudvaron Briand és a párisi angol követ fogadták. A két államférfiú rövid ideig a perronon tartózkodott, azután Briand angol kollégáját az angol követségre kisérte, ahol Chamberlain megszállott. A kínai zavarokat az idegen hatalmak kizsákmányolása okozza Seattle, augusztus 31. Mac Murray, pekingi amerikai követ ideérkezett. Washingatonba van készülőben, ahol Kellogg államtitkárral a kínai kérdést fogja megtárgyalni. Arra a kérdésre, hogy remélhető-e, hogy a kínai helyzet rövidesen javulni fog, kijelentette, hogy egy egységes kínai kormány létesülése ugyan nem lehetetlen, azonban ez a messze jövő zenéje. Ennek oka részben az egyes kínai vezérek belső politikai és katonai féltékenysége, másrészt azonban a kínai termelési forrásoknak az idegen hatalmakáltal való kizsákmányolása.