Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-01 / 27. (1950.) szám
Mai számunk 12 oldal ( évfe 27d1950) szám : Péntek 1929 februári Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, A Szlovenszkói és negyedévre 76, havonta 2« Ki: külföldre: nnlinhni nnnilnnin 12, 0. emelet Telefon: 30311 Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114. FöaerkesitS: politikai napilapja ftfea, aerfxsxtö: hivatal: Prága II- Panská UM2/III. - Tehavonta 38 Ki. Esve. szám íve 1*20 Ki CZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311.Sargönyeim: Hírlap. Praha Ismét elemi erővel robbant ki a Benes-agráraffér Az agrárpárt sajtója közli, hogy a párt a megsértődött Benesnek nem adott elégtételt, Benes előzetes bejelentése dacára mégis megjelent a minisztertanács utolsó ülésén Prága, január 31. Annaik idején részletesen beszámoltunk arról, hogyan igyekezett a köztársasági elnök áthidalni az elllentéteit, amely december eleje óta a koalíció vezető pártja, az agrárpárt és Remos külügyminiszter pártja, a cseh nemzeti szocialista párt között fönnállt. Amikor Sámál kancellár és híváikovsky közvetítő tárgyalásai nagyon sovány kilátásokkal kecsegtettek, a köztársasági elnök meghívta a szokásos évnyitó politikai vacsoráira, a kormány valamennyi tagját és a kormánykoalíció, valamint a szocialista ellenzék törvényhozóit. A meghívásnak úgy az agrárius, mint a cseh nemzeti szocialista miniszternek és törvényhozók eleget tettek s így a társadalmi bojkott, amelyei az agrárpárt hirdetett ki Benes pártja és Benes ellen, az elnök asztalánál via facti magától összeomlott és megszűnt. A Benes-afffér iilyen sima elintézése akkor nagy feltűnést keltett. A kárörvendő szocialista sajtó nem is késett azzal a megállapításával, hogy az agrárpárt az afterben vereséget szenvedett, mert minden elégtételi szerzzcs nélkül adta föl Bernes- ellenes naccáit. Ily előzmények után annál szenzációsabb erővel halt az agrárpárt hivatalos sajtóorgánumainak, a Vemkovnak és a Vec ennek mai közlése, mely szerint az affér még mindig nincs elintézve. A két lap a következőket írja: — Benes dr. miniszter afférjáról egyelőre hallgattunk volna. Nem engedtük provokáltatni magunkat a Benes-féle sajtókartell cikkeivel és csipkedéseivel sem. De amikor Benes fősajtóorgánuma a republikánus párt „vereségéről 44 ir az „agrár— Benes-afférban44, kénytelenek vagyunk röviden a következő tényeket leszögezni a nyilvánosság előtt: — Azon nyilatkozat után, melyet a Venkov december 2-iki számában a csehszlovák nemzeti szocialista párt vezetőinek, tehát Benesnek címére adresszált, a baloldali lapok közlései szerint Benes Ede dr. miniszter meglátogatta Srámek dr. miniszterelnökhelyettest s kijelentette előtte, hogy a jövőben a minisztertanács ülésein nem vehet részt mindaddig, amíg a nyilatkozatért elégtételt nem kap. — A baloldali lapok közlése szerint nem is járt el a minisztertanács üléseire. — A baloldali lapok közlése szerint azonban a minisztertanács múlt heti ülésén mégis megjelent. — Kijelentjük, hogy sem mi, sem pedig a republikánus párt egyetlen más tagja sem tud valamelyes elégtételnyújtás megtörténtéről. így fest az igazság megvilágításában a köztársasági párt „visszavonulása”, vagy „kudarca 44. Nem volt érdekünk,hogy az egész afférról hallgassunk, mi mégis hallgattunk. Mikor azonban Benes E. dr. főszócsöve kikényszerítette, hogy megszólaljunk, nem lehetett meg nem szólalnunk. Az agrárpárt sajtójának eme szenzációs begedentése ismét előtérbe állítatta a mágia teljes aktualitásában a Benes-affért, amely már eddig is számos bonyodalomnak volt az okozója, de tovább még inkább robbantó hatású lehet a belpolitikai konstellációra. A Vankov és a Vecer cikke nagyon kényes megvilágításba helyezi Benest, aki először elégtételt követelt, de azután mégis a státuszfakók beválása nélkül, csöndes napirendretéréssel vélte elintézhetőnek az affért. Értesülésünk szerint az agrárpárt körök a hradzsivnd találkozásit a fehér asztalinál nem tekintik az eredeti bojkott határozatok megszegésének, mivel úgy érvelnek, hogy az államfő asztala olyan kivételes hely, ahol a köztársaság első emberének vendégei között nem lehetnek érvényeseik a politikai, vagy társadalmi élet körülményei, de ez nem megszüntetését, hanem csak fölfüggesztését jelenti annak a viszonynak, mely az érdekelti feleik között a politikai, vagy társadalmi életben fönnáll. •Fennakadás a Hodus vivendi végrehajtásában Irta: FRANCISCO LAJOS dr. szenátor A Szentszék és a csehszlovák kormány között az elmúlt év elején kötött és Modus vivendi-nek nevezett egyezmény végrehajtásában fennakadás állott be. A fennakadást a kormány okozta. Az egyezmény értelmében az állam által még 1919-ben lefoglalt és azóta a kormány kezében lévő egyházi birtokok átmennek egy, a püspöki kar vezetése alatt álló egyházi bizottság kezelésébe, mihelyt a Modus vivendi végrehajtása megkezdődik. Ez már megkezdődött jó néhány hónappal ezelőtt, amikor megalakultak azok a bizottságok, melyeknek feladata letárgyalni az egyházmegyék határaira vonatkozó kérdésekeit. Megalakult az egyezményben említett egyházi bizottság,mely már informatív jellegű munkát is végzett a prágai nuncius elnöklete alatt és megalakult a kormányt képviselő bizottság is, mely már szintén ülésezett. A munkálatok tehát folyamatban vannak és ennek alapján az egyházi birtokokat át kellett volna már adni tulajdonosuknak, az egyháznak. A jogtalanul lefoglalt és a kormány által kezelt birtokok ma is még az úgynevezett li... bizottság mandpuanciájában vannak. Ez a híres bizottság valóságos lucus a non lucendo. Azért alakította meg a kormány ezt a bizottságot és azért adta át neki az egyházi birtokokat, melyeket eddig a Pozsonyban székelő központi bizottság (centrá ná správa) kezelt, hogy likvidáljon. Vagyis, hogy elszámoljon a birtokok kezeléséről és jövedelméről az illetékes faktoroknak, a birtokok jogos haszonélvezőknek. Ám a bizottságnak esze ágában sincs likvidálni. Egészen kielégítve érzi magát annak a szerepnek betöltésében, melyet azelőtt a központi igazgatóság töltött be. Tovább gazdálkodik a birtokokon és messzebbmenő tervei nincsenek. Tulajdonképpen folytatja a központi igazgatóság munkáját. Még helyesebben, ez a likvidációs bizottság egy újabb centrálitá soráva. A kormány tehát nem hajtotta végbe a Modus vivendi-nek az egyházi birtokokra vonatkozó rendelkezését s ennek most szükségszerű következménye az, hogy az egyházmegyék határrendezéséről a tanácskozásokat érdemileg folytatni nem lehet. A birtokok kérdését előbb teljesen rendbe kel hozni és csak azután lehet dönteni az egyházmegyei határokról. A birtokrendezés kérdése a prius a Settfezelkkel kötött egyezményben és ezt a priust sem eltüntetni, sem háttérbe szorítani nem lehet. A végtelen, hogy kemény dió az egyházi bi. ..kokról való elszámolás. Közel kettőszázezer holdnak tízévi kezeléséről kel számot adni, ki kell mutatni, minő karban vették át a birtokokat, mennyi fundus instrutussal, mennyit fektettek be azokba, minő gazdálkodást folytattak a birtokokon és mire fordították a milliónyi millió jövedelmet? A haszonélvezetre jogosultak csak jelentéktelen részt kaptak az évi jövedelemből. Megvan-e tehát a jövedelem többi része és hol van, kinél van? Ha pedig nincs meg, ki és kik tüntették azt el? Minderről számot kel adni és ez nem könnyű dolog. De ez a kormány és az ő közegednek a dolga, melytől az egyháznak nem fájhat a feje, az egyház kötelessége azonban számonkérni a sáfárkodást. Az új határok közé szorítandó egyházmegyék anyagi alapját az egyházi birtokok fogják alkotni. Amíg az illetékes egyházi tényezők nem rendelkezhetnek e birtokokkal, addig azoknak fölosztásáról sem intézkedhetnek és az egyházmegyék anyagi ellátását nem biztosíthatják. A levegőben nem lóghaó a dotáció kérdése és azok az értékek és becslései sem maradhatnak függőben, melyekre szükség van, hogy kártalanítani lehessen azokat a beneficiátusokat, akik a lefoglalás alatt az okéit jogosan megillető jövedelemtől elestek. A nagy értékű egyházi vagyon jövője szempontjából rendkívül fontos, hogy az azonnal, mihelyt az egyház kezébe visszakerül, jelenlegi jogszerű haszonélvezőinek rendelkezésére bocsáttassák. Vagyis az esztergomi érsekség, az esztergomi káptalan, a Magyarországon levő szemináriumok, a szerzetes rendek és az alapítványok birtokai ezeknek a jogszerű haszonélvezőknek adassanak át. Ezzel meg lehet menteni a birtokosokat azoktól a károktól, melyeket ők a földreform következtében szenvednének. A külföldi haszonélvezők, ha egyúttal telekkönyvi tulajdonosok, külföldi birtokosoknak tekintetnek s az ilyeneknek birtokai vagy föl nem parcelláztatnak, vagy ha mégis parcellázás alá esnek, a földhivatal köteles lesz olyan kisajátítási áratt fizetni értük, mely a mai forgalmi értéknek megfelel. Éppen most folyik Hágában Magyarországon lakó és odavaló áliampolgársággal bíró földbirtokosoknak pere a csehszlovák kincstár ellen. A felperesek birtokaik visszaadását, illetőleg teljes kártalanításukat követelik. Még nem tudni, hogyan fog végződni a per, de minden valószínűség szerint meg fognak egyezni a felek. Erre már célzást tett a csehszlovák állam képviselője, Hobza tanár, aki a bírósági tárgyaláson kijelentette, hogy hasonló tárgyalások folynak Németország és Csehszlovákia között, melyek remélhetőleg rövid idő alatt kedvező eredményre fognak vezetni. A nemzetközi fórumok előtt folytatott birtokpöröknek rendesen megegyezés a vége, mely a felperest legalább jogainak egy részeihez juttatja. Ezen az alapon remélni lehet, hogy a magyarországi egyházi haszonélvezőik is, ha birtokaik lefoglalása miatt pörösködniök kellene is, mégis jobban járnának, következőleg jobban járna maga az egyház is, mintha ezek a birtokok a szlovenszkói egyházmegyék és más intézmények haszonélvezetébe közvetlenül mennének át s ezzel az itteni büritökreform eljárásának vettetnének alá. A Szentszék a magyarországi haszonélvezőket kötelezhetné és bizonyára kötelezné is, hogy a fölosztott egyházmegyék szlovenszlkói részének, illetőleg az új szlovenszkói egyházmegyéknek, ezen megyék lélekszámának aránya szemét és szükségleteik mérvéhez képest megfelelő dotációt fizessenek, mégpedig közvetlenül a Szentszék, illetőleg a prágai nuncius kezéhez. Benes dr. külügyminiszter, mikor a Modus vivendi-ről annak idején a külügyi bizottságban referált, óriási jelentőségűnek mondotta az egyezménynek azt a pontját, melynek értelmében az egyházmegyék határainak össze kell esniök az országhatárokkal. Ha ez igazán „óriási jelentőségű" vívmány, akkor törekedjék a kormány ezt a vívmányt megvalósítani az egyházi birtokok kérdésének rendezése és végleges megoldása által. Enélkül a nagy vívmány csak a papiroson lesz meg. i A mramisign és fejetlen koalíció hozzálátott az új program összeállításához A nyolcas bizottság ülése • Új miniszterelnök, új kormány a láthatáron Prága, január 31. A belpolitikai válságra az a kicsiség is jellemző tünet, hogy a koalíció nyolcas bizottsága, amelyet ma délelőtt tíz órára hívtak egybe, csak délután négy órakor tudott összeülni, mivel a bizottság tagjainak nagyobb fele délelőtt nem jelent meg. A délutáni tanácskozáson elsősorban az aggkoriak biztosításáról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel foglalkoztak s az esti órákban a lakóvédelem kérdésének tárgyalásához fogtak hozzá, de még eddig nem alakult ki egységes nézet az irányban, hogy miképpen oldják meg ezt a kérdést. A népjóléti minisztériumban, ahol az új törvényjavaslatot előkészítik, teljes tájékozatlanság uralkodik, mivel sehonnan, magától a szakminisztertől sem kaptak a referensek utasítást az irányban, hogy mily vezérelvek alapján állítsák össze a lakók védelméről szóló törvényjavaslatot, vagy pedig az érvényben lévő törvényjavaslat módosítását. Kétféle eshetőségről lehet szó. Az egyik egy radikálisabb megoldás, amely a lakóik védelmét, ami a béremelést illeti, teljesen felfüggesztené, de ezzel szemben a felmondási lehetőségeket továbbra is korlátozná; a másik és valószínűbb megoldási lehetőség az, hogy a jelenlegi törvény érvényét csekély módosításcsal egy további évre meghosszabbítják. Ezek a módosítások főleg a lak- LAUFER $., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.