Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-01 / 172. (2097.) szám

"aí s*#íK«ini« « oMai ^^^>>1. évf. 177 (2097) Mám « CsOt ® r^#K­B 1929 augusztus 1 Előfizetési ár: évente ^félévre 15^ £ SzlovenSzkól­e­s ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 fő; külföldre: •­­ • 12, II. emelek Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114. Főszerkesztői politikai napilapja Felelős szerkesztő hivatal: Prága II., Panská ui 12/111. — Te­havonta 38 Kő. Eg­yes szám­ára 1*20 Ki DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZ­­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha AZ ELSŐ TANÚVALLOMÁSOK ÉS SZEMBESÍTÉSEK A TUKA-PÖRBEN Sznaczky becsülete, szlovák patriotizmusával, Mach pedig m­agyargyűlölete hangoztatásával igyekszik megdönteni­ a vádakat Együk sem tud a Rotlobrana rejtett céljairól, fölkelésről vagy kémkedésről­­ Érdekes­­vallomások a szlovák fiatalság elégedetlenségéről, a néppárt kormányb­a lépésének statá­sáról és a csüggedő ludáse tömegek mesterséges összetartásáról Pozsony, július 31. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefon­jelentése.) A Tuka-per mai tár­gyalását reggel fél kilenc órakor nyitották meg. A tárgyalás megnyitása után Gállá dr., Tuka védője szót kért és bejelentette, hogy a Slovensky Dennnik tegnapi száma őt szemé­lyében támadta meg, amikor azt írta róla, hogy ízléstelenség volt tőle ama hivatkozni, hogy, talárjáról hiányzik ugyan az állam cí­mere, de szlovák érzülete a szívében dobog. Kéri az elnököt, hogy e cikkel szemben ad­jon neki elégtételt.­­ Bíróság utján fogja elintézni ezt az ügyet, de sem ez a r­lik, sem más dolog nem akadá­lyozhatja meg őt, hogy munkájával, amelyért egy fillért sem kap, de amely emberfeletti, hozzájáruljon az igazság felderítéséhez. Az elnök ezután előszólítja Sznaczkyt, aki­nek a kihallgatását tovább folytatja. Elnök: Mi volt ön a Rodobranábam? Sznaczky: Nem voltam tag. A ségben dolgoztam, szónok sohasem szerkesztő­voltam, így nem vettem részt a Rodobrana működé­sében. 1926-ban újból fel akarták újítani a Rodobrana-mozgalmat, amely a szlovák fia­talok tevékenységét lett volna hivatva előse­gíteni. Ezek a fiatalok a pártban nem tudtak ér­vényesülni és igy próbálkoztak a párt ke­retén belül akciót indítani. Az elnök Gállá dr. nyilatkozatát jegyző­könyvbe véteti. Ezután behívatja a tanukat. Tomanek, Saxoal, Werner, Schwarc és Szomo­­lányi tanú a bíróság elé lépnek. Kuntscher hiányzik, bár ő szintén mára van beidézve. Az elnök az ügyész indítványára elrendeli, hogy karhatalommal vezessék elő a tár­gyalásra. Az elnök Gállá dr. nyilatkozatát jegyző­­tanú levelét, aki orvosi bizonyítványt küld arról, hogy Karlsbadba kell mennie, három­heti gyógykezelésre és ezért nem jöhet el a tárgyalásra tanúskodni. Gállá dr. kzabványá­­ra az elnök a levelet átadja a jegyzőkönyvve­zetőnek azzal, hogy figyelmeztessék Schnitz­­lert, hogy meg kell jelennie a tárgyalásom. Elnök: Az Autonómia című lapjára honnan kapta a pénzt? A széthulló autonómista tábort akarta megmenteni... Sznaczky: 1927-ben láttam, hogy az auto­­nómista tábort, ha nem is széthullás, de meg­tizedelés fenyegeti, hogy a szlovák néppárt választóinak nagy részét a szocialisták s a ma­gyar keresztény szocialista párt nyerte el. Ezért arra gondoltam, hogy megszervezem ezeket a pártból kihulló tagokat. Sznaczky ezután felolvassa a Jednota­ amerika szlovák lap egy cikkét, amely szerint a választók közül sokan átmentek a magyar keresztényszocialista párt szlovák osztályá­ba és ez a szlovák osztály oly sikerrel dol­gozott, hogy még Rózsahegyen is helyi szervezetet alakított. Ezért akarta a néppártot otthagyó választó­kat összefogni. Pénzem nem volt, — folytat­ja Sznaczky vallomását — de még exiszten­­ciám sem volt, ezért beléptem a Národny Svet szerkesztőségébe. Érintkezésbe léptem a néppárt több emberével és érdeklődtem, hogy népre vennének-e részt ebben az akcióiban. Az aktív politikusok tartózkodóak voltak. Titkát felkértem, hogy álljon az akció élére, de el­utasított és azt mondotta, hogy­­ nem jó a katolikus autonómisták frontját szétrobbantani. A többi szenátor és képviselő sem hajlott tervem felé. Nem igaz, hogy Tu­kával ebben az akcióban együtt dolgoztam. Tuka az autonómista katolikus párt tagja maradt, én pedig vallásra való tekintet nélkül, az egész szlovákságnak akartam az autonómiát kiharcolni. Ez a világnézeti különbség lehetetlenné tette, hogy együtt dolgozzunk az Autonómia című lapban.""Amidőn a parlamenti klubban ku­darccal járt tervem, a néppárt több gazdag tagjához fordultam, akik megígérték, hogy támogatni fognak engem, ha nevük titokban marad. Ezt megígértem, mert tudtam, hogy becsüle­tes ügy számára adakoznak. A Rodobrana érvényesülni vágyó szlovák ifjak akciója A hágai konferencia előtt Prága, július 31. A párisi jóvátétel­ sza­kér­tő kon­ferenci­a be­fejezésekor a világ közvéleménye méltán gondolhatta, hogy a bábok likvidálásának nagy műve be van fejezve és a Dance-terve­­zet megreformálásával a kontinensen olyan pénzügyi platformot biztosítottak, mely egy­aránt melegíti az adóst és a hitelezőket. Saj­nos, az optimizmus korai volt. A háború lik­vidálásának tetszetős frázisát nap-nap után érik oly kiábrándító csapások, mint például az orosz-kínai konfliktus volt, melyek azt bi­zonyítják, hogy a Versaillesben megteremtett békét legfelj­eb­bold­ozni-foltozni lehet, mert a­­ szerződések garmadái ellenére nem valósít­­ható meg az, ami a tartós­ békének legfőbb alap­föltétele: a kölcsönös megbecsülés és szeretet zavartalan atmoszférája. A jóvátételi kérdést sem sikerült likvidál­ni. A párisi konferencia után úgy látszott, hogy a szakértők eredményeinek szentesíté­sére összeülő nemzetközi pán formális problémákat konferencia csu­fog megoldani, mert a nagy elgondolás készen van és a kor­mányok között nincs ellentét a jóvátétel ös­­­szegének és felosztásának kérdésében. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy a párisi kon­ferencia mindössze szerény kezdet volt s nem jelentette a végső kibontakozást. Párist hete­kig tartó örömtelen és fanyar tárgyalás kö­vette s a hatalmak abban sem tudtak meg­egyezni, hogy hol tartsák meg a nagyjelen­tőségű­ összejövetelt, amelyen szakértők he­lyett felelős politikusok veszik kezükbe a nagy európai kérdések elintézését. Végre so­rozatos összeveszések után sikerült meg­egyezni Hágában, de ennek a megegyezés­nek is oly kellemetlen utóíze van, amely két­ségtelenül befolyásolni fogja az augusztus 6-án megnyíló hágai konferencia eredmé­nyeit. A szakértő konferencia és az államférfiak konferenciája közötti elentéteket elsősorban az okozta, hogy a párisi tanácskozások óta Európa legfontosabb államaiban kicserélőd­tek a kormányok. Más államférfiak álltak Pá­nikban a szakértők mögött és más államfér­fiak ülnek le Hágában a tanácskozó asztal­hoz. A legnagyobb változás Angliában tör­tént. Tévedés volna azt hinni, hogy a konzer­­­­vatív uralom helyébe került munkásuralom is megkönnyíti a nemzetközi kibontakozást. A­­ Labour-kormány pénzügyi kancellárja nem­­ kifogásolja ugyan a párisi jóvátételi összege­­­­ket és a folyósítás időpontjait, de a lehető­­ leghevesebben elenzi a Németországtól ka­­­­pott pénzösszegek felosztását, mert vélemé­­­­nye szerint a nagy osztozkodásban Anglia a­­ rövidebbet húzta s míg Franciaország és Bel­­lá­gium érdekeit alig érintette a Dawes-terve­­­­zet megváltoztatása, addig Anglia követelé­seit csaknem teljesen mellőzte. Chamberlain­­ és Chrohill, a konzervatív kormány illetékes­­ ál­lamférfiai, a francia barátság érdekében­­ szívesen lemondtak az angol követelések egy­­­ részéről, főleg azért, mert a konzervatív kor­­­­mány vehemens flottapolitikájának szüksége­­ volt Franciaország segítségére Amerikával­­ szemben. A jóvátételi kérdés rendezése és a­­ tavaly kötött francia-angol flottaegyezmény­­ között messzemenő összefüggések vannak: a­­ konzervatív Anglia pénzügyi előnyöket biz­­­­­­osít­ott Franciaországnak, amiért a párisi­­ kormány szívesen bocsátotta Anglia rendel­ ?­kezésére flottá­ját és mintegy tengeri véd- és­­ dacszövetséget kötött vele a jövő háborújára,­­ MacDonald és Hoover uralomra kerülése ke­­­­resztülhúzta a régi francia és angol számitá­­s­­okat, amennyiben a két angolszász haltás­­i másság a szó legszorosabb értelmében Franciaország háta mögött olyan előnyös flottamegál­lapodá­st kötött, vagy fog kötni, amely fölöslegessé teszi a francia segítséget. Ezek után az Amerikával kibékült és a flot­táját leszerelő Anglia nem szorul többé Fran­ciaországra, a­mit azt jelenti, hogy pénzügyi­leg is fölszabadult és a hágai tárgyalásokon a párisi megállapodásokkal ellentétben erélye­sen követelheti jussát. Snowden kétségtelenül követelni is fogja. Ugyanakkor Franciaországot más oldalról is megtámadták, olyanról­, ahonnét valóban nem számíthatott rá. Középeurópa kisantantja, a hozzátartozó függelékekkel, újból közös ak­cióra készült Hágában, mint legutóbb tette a genfi kisebbségi tárgyalásokon, amikor igye­kezett elgáncsolni az emberiesség és a sza­badság felé irányuló európai törekvéseket. De míg akkor Poincaré Franciaországával szoros együttműködésben torpedózta meg a kisebbségeknek nagyobb jogokat követelő német és kanadai indítványokat, addig — bi­zonyára az akkori kollektív sikeren fölbuz­­dulva — mostani­­ kollektív lépésével Fran­ciaország szívének irányította a dárdát. Cseh­szlovákia, Románia, Jugoszlávia és Görögor­szág Hágában erélyes akciót terveznek a jó­vátétel felosztási kvótájának megváltoztatá­sára és többet követelnek önmaguk számára, mint amennyit a szakértők Pártéban kiosz­tottak. Ez a támadás is Franciaország ellen irányul, mert ha a Young-tervezet fel­osztási arányszámát megváltoztatják, ez csupán Franciaország , legfeljebb Belgium hátrányá­ra történhetik. A közép- és keleteurópai kis­­hatalmak magatartása máris visszatetszést keltett Pániában, ahol Snowden kellemetlen akcióija mellett emlegetik. A kis antant és Franciaország amúgy is lazuló viszonyát az újabb középeurópai kollektív lépés szintén gyöngíteni fogja s még mélyebbre ássa azo­kat az ellentéteket, amelyek Páris és a k­isan­­tant, fővárosok között a közelmúltban, első­sorban gazdasági kérd­ések miatt, keletkez­tek. Mert katonailag és politikailag a kisall­tán­y kitart Franciaország oldalán, ámbár ka­tonai erejének telije ma nem a német biroda­lom ellen irányul, mint Franciaország szeret­te volna, hanem olyan hatalmak ellen, ame­lyek Franciaország szempontjából nem jelen­tenek ellenséget, sőt adott esetekben komoly támaszai lehetnének Franciaország középeu­rópai törekvéseinek,­­ de gazdaságilag egy­re távolabb kerül Pak­stól. A német ipar és kereskedelem szaturálta Jugoszláviát és Ro­mániát és Németország gazdasági befolyása Csehszlovákiában is napról-napra érezhetőb­bé válik. Hágában a gazdasági elhidegülést a pénzügyi elhidegülés fogja követni, ami bi­zonyára kellemetlenül érinti a kisantant ré­széről csak hálára számító Franciaországot. Egyszóval a hágai konferencia nem formá­lis és szankcionáló összejövetel lesz, hanem az újabb komplikációk csíráját magában rej­tő fontos tárgyalás. A világháború óta talán az első eset, hogy az ellentétek hetven szá­zalékban nem Németország, az örök balek el­len irányulnak, hanem a hajdani szövetsége­sek kebelén belül fognak tombolni és rom­bolni! Politikai jósok szerint az­ utolsó pilla­natban nagy szerencse érte a hágai tanácsko­zást. Poincaré visszavonult a politikából és Franciaországban szabad kezet hagyott Bri­­andnak, aki kevésbé intranzigens, mint fő­nöke volt. A nagy lotharalógiai rámenő ener­giája nélkül Franciaország hajlíthatatlan aka­ratát talán megtörik és eleget tehetnek az an­gol és kisantant kívánságainak. Csak ebben az esetben, de csak ebben, történhetik meg a várva várt kibontakozás és vonulhatnak az államférfiak Hágából Genfibe, mint akik be­csületesen teljesítették kötelességüket. Ha Briand Hágában keresztülhajszolj­a a háború végleges likvidálását, akkor sor kerülhet nagy álmának, az Európai Egyesült Államok megalakításának előkészítésére.

Next