Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-01 / 148. (4591.) szám
XVII. évf. 148 (459) szám ■ Péntek ■ 1938 július 1 lliff 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, j Szlovákiai éS kárpátaljai magyarság ulice 12. 1. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ~ oc/ c Prága II., Panská ulice 11. Hl. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. §• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.Ki, SÜRGÖNYÖM- HIRLAP, PRAHA. Egy óráig tárgyalt Hodza miniszterelnök a magyarság vezéreivel „A kormány úinak tájékoztatta magát a magyar emlékirat alapelveinek konkretizálása tekintetében” ■ [UNK] Külön fogadta a kárpátaljai magyarság képviselőit Júliusban csak a nyelvt örvény novellája FRÁGA: — Dr. Hodza Milán miniszterelnök Péter és Pál napján is folytatta a nemzetiségek képviselőivel a politikai megbeszéléseket. Délelőtt 10 órakor a szlovák néppárt klubjához tartozó dr. Wolf lengyel képviselőt fogadta. Wolf a lengyel pártok közös bizottságának írásba foglalt nyilatkozatát adta át a miniszterelnöknek. A nyilatkozat röviden összefoglalja a bizottságnak a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló elgondolását a csehszlovákiai lengyelek helyzetére való különös figyelemmel. Délelőtt 11 órakor az Egyesült Magyar Párt négy képviselője — dr. Szüllő Géza parlamenti klubelnök, Jaross Andor országos pártelnök, Esterházy János országos ügyvezető elnök és dr. Korláth Endre, a kárpátaljai pártkerület ügyvezető elnöke — jelent meg a Kolowrat-palotában. Az egy óráig tartó megbeszélésről a következő hivatalos jelentést adták ki: A hivatalos kommüniké „Dr. Hodza Milán miniszterelnök meghívására június 29-én délelőtt 11 órakor az Egyesült Magyar Párt képviseletében megjelentek a miniszterelnöknél dr. Szüllő Géza, Jaross Andor, Esterházy János és dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselők. A miniszterelnök tájékoztatta magát a párt részéről a már korábban benyújtott emlékiratban kifejezésre juttatott alapelvek konkretizálása tekintetében. A megjelent törvényhozóknak alkalmuk volt a miniszterelnököt részletesen tájékoztatni a csehszlovákiai magyarság aktuális életkérdéseiről.” Junga és Jaksch Hódiénál Déli 12 órakor a miniszterelnök Junga Számos cseh és német lap részletesen ismerteti a magyar képviselők által márciusban benyújtott memorandumot, mely a tegnapi megbeszélés alapjául is szolgált. A lapok kiemelik, hogy a tegnapi tárgyalás a magyarokkal tisztára informatív terméKárolyt, a morvaországi tartománygyűlés lengyel tagját fogadta. Junga a lengyel nép kívánságairól tájékoztatta a miniszterelnököt, különösen a gazdasági és kulturális kérdésekben. A miniszterelnök délután a német szociáldemokrata párti Jaksch és de Witte képviselőket fogadta. szerű volt, melynek során a magyar törvényhozók a hónapok előtt előterjesztett panaszok orvoslását is sürgették. A magyar törvényhozók emellett kifejezésre juttatták, hogy a magyar nemzetiségi kérdés végleges és teljes megoldását csakis az autonómiától várják. A prágai sajtó a magyar memorandumról Osztrákok és poroszok (sp)• Hetek óta mindennap megtaláljuk a baloldali sajtóban a híreket Németország ausztriai nehézségeiről, s eltekintve a kárörömtől, amely végiglengi a jelentéseket, a legtöbb közlemény jósol is és bejelenti, hogy a poroszok ausztriai tevékenysége még „veszedelmes feszültségekhez” fog vezetni. Nem tudjuk, így lesz-e. Valahányszor az európai lapok az öröm leplezetlen kifejezésével belső bajokat fedeztek föl Németországban, mindig hamarosan megérkezett a váratlan válasz egy újabb döntő és lélegzetvisszaszorító német siker formájában, így legutóbb február 4-e után hallottuk, hogy Hitler és a vezérkar összeveszett, s a birodalom rendje „szétbomlik”. Addig hallottuk ezt, míg a nemzeti szocialista párt és a 1 • hadsereg páratlan összhangban me .tt és véget vetett a némi 1” szóló híreszteléseknek. A kampányokról ezek után m ózó embernek megvan a vizállitja őket eredeti jelentetlen bizonnyal most is tul 2 qk elégedetlenségéről és a Fai erőszakoskodásairól be£becsületességű hírek, ámbár hogy a különbség, ami az < • v ■ és a porosz katona élettelan, még évtizedekig surlódás az északnémetek és a déli. Csak éppen e súrlódások mm .s-i.1 - oly végzetes bajokat, mint t :i vágyálmaikban szeretnék, s tartott, amig az 1871-ben a télyban összekovácsolt por- egységből sikerült minden szálkát sőt talán még most sem sikerült, amin Faulhaber müncheni bíboros mozgalma bizonyítja. Ötven évig fog tartani, amíg a poroszokat és az osztrákokat közös nevezőre hozzák, addig mindig baj lesz velük, mint baj van két elütő természetű ember között. Ezeréves más nevelés következményeit lehetetlen máról-holnapra eltüntetni, bármennyi lelkesedés és őszinte szándék kívánja. Szerbek és horvátok, csehek és szlovákok, elzásziak és poroszok nehezen vetik le évszázados külön fejlődésük elütő szokásait, nehezebben, mint azok a népek, akik más fajhoz és más nyelvhez tartoznak ugyan, de együttesen és közös keretek közt fejlődtek, mint a svájciak például, vagy az amerikaiak. Nem akarunk most rámutatni a poroszok és az osztrákok között lévő lelki és testi különbségekre, az északi és a déli természet ellentéteire, a porosz „nordische Rasse” és az osztrák mediterán ember kedélybeli másságára.— ezek elég ismert jelenségek és a világsajtóban sokat írtak róluk, éppúgy, mint a két típus vallási és vérmérsékleti alkatának elütő tulajdonságairól. A poroszokat Hegel és Jahn formálta, Bismarck és három nagy győzelem a múlt század második felében, az osztrákok puhák és zavartak maradtak a lefelé licitáló Habsburg-birodalom nagy keveredéseiben. Itt csak az elmúlt húsz év fejlődési ellentéteiről szeretnénk néhány szót szólni. A birodalmi németek sohasem törődtek be a világháborús vereségbe, háború utáni sorsukat lealázásnak érezték és elkeseredetten keresték az utat az új fölemelkedés felé. Csak a kitűnő André Fribourg francia könyvét kell olvasni, hogy lássuk a „legyőzőitek győzelmének” nagyszerű és szívós felőkészítését a levert birodalomban. A weimari uralmat az ötven évig világhatalmi tervekre nevelt és valóban az emberi teljesítőképesség szédületes, legvégső határáig eljutott, üdvét és erejét egyedül a munkában és fegyelemben megtaláló német nép éppen azért vetette el, mert beletörődött a „változhatatlanba”, s kényelmes, puha, de világhatalom nélküli életet ajánlott a birodalom polgárainak. Nem kellett, mert nem torolta meg a sértést, ami német fölfogás szerint a „legértékesebb és a legmunkabíróbb” németséggel történt Versaillesben, ahol másodrangu hatalommá degradálták Nyugateurópa legnagyobb hatalmasságát és kisebb teljesítményű népek martalékává dobták. Nem csoda, ha ebben a hangulatban a hitleri tanok úgy hatottak, mint az alkohol: megrészegítették a szégyen tompa fájdalmában élő Prométheusz-nemzetet. A hitleri nevelés, amely 1927 körül kezdődött, villámgyorsan tudatosította a német erényeket és villámgyorsan befejezte és megkoronázta a német szívekben évtizedek óta élő tanok átalakító hatását. E tanok középpontjában pedig két szó áll: Pflicht und Arbeit, kötelességtudás és munka, fegyelem és produktivitás. Minden más háttérbe szorult a régi német elv kitörő diadala előtt és a nép megrészegülten vetette magát a vezér karjába, s dolgozott, lélegzetvisszafojtva, önfeledten a nagy német birodalomért, amit Hitler eléje álmodott. Ausztria fejlődése a háború óta pontosan az ellenkező volt. A puha, joviális, idegeneket kedvelő német osztrákok a nagyság nyomasztó lidérce alól szabadultak föl 1918-ban. A nagyhatalmi lét nem volt azonos az ő népi ambíciójukkal. Csak a Habsburgok házi nagysága volt ez, mintegy a család hatalma, amely ugyan jólétet hozott a puha bécsieknek, de nem volt lélekbemarkoló szívügyük. Szinte föllélegzettek, hogy végre megszabadultak terhétől és élhették békés kispolgári magánéletüket, illetve élhették volna, ha a békeszerződések nem vonják meg Ausztriától a legkezdetlegesebb életlehetőségüket is. Új helyzetükkel csak azért nem egyeztek ki az osztrákok, mert gazdaságilag tarthatatlannak bizonyult, egyébként boldogan élték volna azt a békés, puha és kontemplatív életet, amely mintegy nyugdíjképpen megilleti a történelemben sokat szereplő nagy nemzetet öregkorában. Az osztrákok nem ismerték az érzelmi és ambícióbeli haragot új sorsuk ellen, ami a poroszokat az elkeseredés vad kitöréseihez sodorta. Nem ismerték a kötelesség és a munka mindent hátatérbe szorító elvét, a világhatalmi terveket, mindenről való lemondást a nemzeti nagyság kollektív ideáljaiért. Ilyet csak a tülszükre fogott s kereteibe beilleszkedni nem tudó, erőtől duzzadó fiatal nagy nép ismerhet, de nem hatmillió éneklő és muzsikáló bécsi és tiroli. Az osztrákok nem ismertek nemzeti ambíciót. A Habsburgok történelme befejeződött előttük, s amolyan békés és kiegyensúlyozott semleges ország kívántak lenni, mint Svájc vagy Hollandia. De amikor az anyagi — s nem a hatalmi — lehetőségek teljes hiánya a nyomor szélére kergette őket, vonzódni kezdtek nagy német birodalom felé, mert azt hitték, Németország megadja nekik, ami után tehetetlen és puha gyengeségükben vágyódtak: a támogatást és a kényelmes jólétet. S itt következett be a csalódás. A birodalom nem jólétet adott, hanem munkát követelt. Az osztrákok húsz év óta elszoktak a munkától, letargikusan éltek és szabotáltak minden alkotást. Minek dolgozni, úgysem vezet célra? — mondogatták tíz évig. Nos, az elnevelt és dolgozni nem tudó osztrákok közé borzalmas erővel berobbant a porosz munkaturor. Az északnémet ideál a kötelességről és munkáról, a puha és kényelmes élet ideáljához szokott osztrákok közé. A konfliktus csirája: a munkáról alkotott fogalom adva volt s évekig eltarthat, amíg az osztrák ugyanolyan lelkesen fog dolgozni tudni, ugyanoly tökéletesen és vadul, mint a porosz, akit erre nevelt egész világnézete. a pa Mikor folytatják a megkezdett tárgyalásokat! A Národní Politika jelentése szerint a miniszterelnök a nemzetiségi tárgyalások keretében a legközelebbi napokban valamennyi ellenzéki párt parlamenti klubjának képviselőit is fogadni fogja, ami úgy értendő, hogy a kommunista párt törvényhozói is kihallgatáson jelennek meg a miniszterelnöknél. A szudétanémet Die Zeit azt emeli ki a tegnapi politikai megbeszélések kapcsán, hogy a miniszterelnök a készülő nemzeti statútum tervét sem a magyaroknak, sem a lengyyeleknek, sem a német szociáldemokratáknak nem mutatta be és hogy a megbeszéléseken nem történt határozás a tárgyalások folytatása kérdésében. A kárpátaljai magyarság képviselői a miniszterelnöknél PRÁGA — Hodza miniszterelnök csütörtök délelőtt fogadta Kárpátalja magyarságának — őslakosságának — ama kiküldötteit, akiket az Egyesült Magyar Pártnak