Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-04 / 18. szám

rály, még a­ pápa 's jezuitákban is, — kik, mint tudjuk, a­ legfinomabb casuisták, — több keresz­tyéniség van, hogysem evang. papoktól i­lyen ön­odaengedést kívánnának, é s az i­lyen gyáva hó­dolatot meg ne vetnék. Lássátok meg, atyámfiai! mit mond Pál, Péternek maga odaengedésére. Gá­lát. 2, 11—14. Jól megolvassátok, kérlek, emez elhatárzó helyet! egészen ide illő az, — és üdv nektek , atyámfiai! ha szerény intésemet olly jó néven veszitek, mint ezt Péter Páltól vette! Ha tán azt mondjátok, hogy nem vagyok én Pál, megjárnátok, mert én meg azt mondanám nektek, hogy nem vagytok Péter! 4) Az egyenlőség (paritas) nem igényli, hogy ha a* róm. kath. pap protestáns ember irányában Mária és szentekrei esküvés elhallgattatását el­nézi, én a' róm. kath. kényszeríthessem azoknak neve kimondására. Mária és a' szentek segítségül hívása nem dogma a' római k. egyházban. A' tri­denti zsinat ezt mondja: Jó és hasznos dolog a' szenteket és Máriát, azoknak képeit 'stb. segítsé­gül híni 's azokat tisztelni. Tehát nem mondja, hogy üdvveszteség alatt kell őket tisztelni. Hanem tanítja, hogy a' szentháromság Istent, Atya, Fiú és Sz.­Lelket hinni és imádni kell. És így az ev. egyház eskümódja épen nem sérti meg a' róm. kath. keresztyén lelkiösmeretét, és soha még a' r. kath. egyháznak nem jutott eszébe, a' szenthá­romság Istenre és az ő evangyéliomára tett esküt elégtelennek mondani azért, mert Mária és a' szentek kihagyattak. Jól kell ismerni a' római egyházat. Nem tagadja az meg a' mi keresztyéni, hanem lényegtelenségekkel burkolja azt körül, a1 nélkül, hogy azt, ki azzal meg nem barátkozhatik, míg csak oppositiót nem képez, kárhoztatná. És így a' római egyház ezen ajánlt esketésmód miatt az evangélikusokat közönyösségük és jezuitai ma­gok­ oda-engedéseért egyfelől méltán megvethet­hetné; másfelől tudatlanságukat mosolyoghatná. Ellenben az evang. egyháznak, melly gyüle­kezete­­ s templomában meghitt, bizodalmas papjá­tól illyen képmutatást kénytelnék látni, ez való­ságos lelkiösmereti sérelmére lenne! Én legalább nem nézhetném nyugton. Továbbá, mi borzasztó lelkiösmereti kényszerítés ez evangélikus, lélek­ben és igazságban evangélikus papra nézve! Én, földi lényt, teremtményeket hivassak segítségül 's eskessek rájok ?! — Nem! nem! soha se járjon lelkem az ő tanácsukon! 5) Ila ai róm. kath. pap, a' tridenti zsinat ta­nainak hódolva , mind arra, mi a' szent Írás­sal ellenkezik, 's mitől ezért az ev. keresztyén­nek óvakodni kell Mária, Loyola, Crispin és Do­minicus, Ligorius és Flóriánra esket, meggyőző­désével megegyez, hogy a* megholtak az élők sorsában részt vesznek. Ha a­ protestáns csak az élő Istenre és evangyeliomra esküszik, a* szente­ket elhagyja, lelkiösmerete nincs megsértve, mert ő is Istenben 's evangyéliomban hisz. fia evang. pap a' fölebb említett eskümódját mondja; esküje 's lelkiösmerete ellen tesz, mert tudja, hogy Mária és minden szentek, mert nem mindentudók, az esküt nem hallják, mert nem mindenhatók, bo­szút nem állhatnak, és hogy az Úr Jézus, Ján, 4: 24, ezt mondja: Az Isten lélek, és a' kik őt imád­ják, szükség, hogy lélekben és imádságban imád­ják ! Az evang. egyháznak ez a' fő elve, hogy az evang. lelkésznek sem sérteni, sem sérelemre alkalmat adni nem szabad. Ha tehát a' róm. kath. keresztyén a' szent fogadás alkalmával szűz Má­ria nevét is magától mondaná, — mit ugyan én nem hiszek, — engedje az evang. pap mondatni, mint a' róm. kath. pap is elnézi a* protestánsnak elhallgatását, mikor Mária 's a' szentekre kerül a' sor. Nálunk nem szabad sem szóbeli, sem for­­mula-szolgálatot, sem opus operatumot, ha­­nem csak szellemet 's igazságot találni! Millyen zavarba jöne az evang. pap, ha ollyan róm. kath. személyt esketne, ki maga sem hiszi a' szentek mindenhatóságát, mindentudóságát 's érd­ünki fo­ganatos esedezését; illyen pedig igen sok van; és igy nem mondván ezeket utána, meg semmitöleg nézne a' képmutató szemébe !? 6) Az evang. pap által történni szokott eske­tésnél különbféle, róm. kath. szomszédunk szemé­ben fontosabb dolgok hiányzanak a' Mária és szen­tekrei esketés formájánál, a­ nélkül, hogy azért a' házasság csak passiva assistentia mellett köttetve, kevésbbé lenne érvényes. Illyenek: a' stólávali begöngyölgetés, a' feszület megcsókolása 'stb., kü­lönösen pedig az esküt megelőző általános gyónás és felmentés (absolutio). Vagy kedveskedve 's hódolva, kölcsön kérjünk stólát és cingulumot 's mindezt utánozzuk? 7) Az evang. paphivatal minden emberi te­kintély befolyása, emberi rendelvények, emberi formáktól szabad, — tisztán és függetlenül Isten igéjéből foly ki. Semmi emberi hatalomnak nincs joga, formulákat, szokásokat másképen írni előmbe, mint a­­hogy azok Isten igéjéből folynak, Gal. 1,6— 8. még az angyalnak sem ! — E­­mellett tudják meg az én kedves atyámfiai, kik annyira elhamarkodták a* dolgot, hogy a* szövetség lényege, sőt magának a' házasságnak szentsége is semmiféle egyházban, a’ róm. kath.-ban sem, az adott esküben, hanem a' házassági életnek Istentöli rendelése­ 's Jézus Krisztus általi megerősítésében nyugszik. Hol két különböző nemű keresztyén, habár minden eskü nélkül, a" gyülekezet előtt keresztyéni életre szö­vetségre lép: ez házasság; és ha ezek házassá­gukat lelkész által a gyülekezet nevében keresz­tyén módon megáldatják 's magokat ennek érd­éki esedezésébe ajánlják, ez keresztyén házasság! Az ev. keresztyén tehát mindig 's mindenütt hű marad egyháza­­­ s az evangyéliomhoz, és kü­lönösen eltávoztat mindent, mi képmutatás árnyát vethetné reá. Végül, szóljanak a­ reformátorok:

Next