Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-16 / 20. szám

mély vallási szellemnek, mellynek viselője bel­sejében kell laknia. Az albát legfőbb a­ szónoki széken nem kellene használni, mert ott alkalmat­lan. Az oltár előtt azonban ékesség. Isteni tiszteletünkbe több aesthetikus létrésze­ket hozni, ezek piadesideria a'mostani közönyös­ség idejében ; mert valóban ezen közönyösségnek egyik legnagyobb kútfeje az aesthetikai hiány is­teni tiszteletünkben. A' száraz pusztákra nem igen szeret járni 's rajtuk tartózkodni az ember. Ellenben: a tiszteletre méltó mindenütt 's mindig tiszteletet s tisztelöket von maga után Legyünk őszinték. Szép templom, szép éneklés, jó beszéd, alkalmatos zene, jó ízlés szerint fölékesített oltár, tiszta 's jelentéses-öltezetü lelkész s. a. t. a' ke­resztyénség eszméjének minden esetre jobban felelnek meg, mint egy üres négyszeg, rosz, fe­kete, szinét alig mutató vén posztóval fedett asz­tal, melly előtt a'lelkész azon szurtos köntösében áll , mellyet minnpában egy lakomán bepiszkolt, *s hol végre az alkalmatlan iskola-mester orgona nélkül sértegeti füleinket. Valóban nem csoda, ha itt a' paraszt alszik, a' finomabb­ izlésü ember a' templomba nem megy, és ha egyszer bemegyen is, a'sok nem-szép által ismét kihajtatik! Ezen bajon segíteni a­ mostani, finomabb-izlésü kor feladata; kivált az uniót előkészítő küldöttség erre is fordítsa figyelmét. „Mindeneket megpró­báljatok; a' mi jó, azt megtartsátok." n) Mivel az isteni tisztelet azon szertartások és alakoknak, mellyekben az ember vallási eszméit szólnak mellette. Ezen, honunkban most terjesz­kedő életfa árnya alatt, nincs status, melly bizto­sabb menhelyet találhatna, mint az protestáns papi, ha t. i. jótékonyságáról meggyőződve, hasznait élvezni akarja. Előbbeni czikkemben az oktatói és papi fizetés alaptőkéről ígértem volt értekezni, most azonban azokat mellőzve, elébb az életbiztosító intézetről, mint pap- és iskolatanító-özvegyi pénztár-alapí­tóról fogok értekezni, mellyre alkalmat adott egy általam igen tisztelt egyénnek helyes észrevétele: „elébb a' ruha, azután a' sallang." Mielőtt azonban tervemet előadnám, szüksé­gesnek látom az özvegyi pénztár czél- és oksze­rűségét előadni, s némelly történhető ellenveté­seket megczáfolni. Miután mindenki az intézetbeni részvét által önnen családját biztosíthatja, szükségtelen az öz­vegyi pénztár, mert hiszen kiki gondoskodjék övéiről. Ha a' testületi eszmét kifeledjük az em­beri nagy társaságból, 's minden egyest saját ké­nyére, belátására, sőt a'nyomorban vesztére tud­nánk hagyni, akkor állana a fentebbi kifogás; de így, miután azért állottunk társaságba, hogy a­ társaság egyes alkat­részeiről, mint kiegészítők­ről, társulatilag gondoskodjunk , igen­is van szükség az özvegyi pénztárra. A­ lelkész tehát, mint családfő, tartozik, ön személye biztosítása által öveiről gondoskodni , de, mint testületi tag? tartozik a'társaság pénztárába bizonyos összeget fizetni, hogy nyomoruságra­ jutott tagjairól a' tár­sítani törekszik, összesége: szükség, hogy olly félrészeket foglaljon magában, mellyek az em­berre kellemes­ hatásúak legyenek, mert külön­ben az érzéseket sem kifejezni, sem felelevenítni, vagy emelni 's erősíteni nem fogja. Sztehlo Andor, és érzéseit kifejezni, felelevenítni, emelni s erő­'saság gondoskodhassál*; mert a'viszonyosság tag-és társaság közt ez­ az egész gondoskodik rólad­, de megkívánja tőled, hogy te is az egész alkat­részeiről gondoskodjál. Ha a­ lelkész, mint társasági tag, a­ társaság pénztárába bizonyos összeget fizetni köteles, nem czélszerűbb volna-e, ha azzal is övéit biz­tosítaná? Ha a­ testületi kapcsokat szét­tépni akarnók, és saját énünkön kívül semmi kötelezet­séget nem ismernénk , akkor állhatna csak ezen kifogás, — de így társulati szempontból is, de különösen azon indokból, hogy a­ viszonyosság—­ból eredhető haszon kétszerezi, sőt háromszo­rozza az özvegy lelkésznő évi jövedelmét, szük­ségesnek látom az özvegyi pénztárakat. A' papi statusban levő egyes egyének hivata­los jövedelmeiket ha tekintjük, —egyik ugyanazon hivatalos foglalkozásért gazdagon van jutalmazva, míg a' másik, azon lelki tehetsége 's ugyan­annyi hivatalos foglalatossága mellett is , csak csikorogva teng. Nem a­ józan okosság paran­csolja-e azért, hogy kinek tíz talentum adatott ke­reskedésre, az tíz talentum nyereségéből vigyen a­ közjó oltárára? Ha ez áll,szükségkép következik, hogy az anyagilag tehetősebbek világi javaikból áldozzanak szegényebb társaik segedelmezésére ; a' mi nem más, mint a' tervben levő özvegyi pénztárhozi aránylagos járulás. Az életbiztosító intézet, mint ala­pító. Az életbiztosítás egyike 's legfőbbike azon nagyszerű eszméknek , mellyeket valaha emberi ész kigondolt 's emberi véges erő létre­hozott. Teremt ez — nem ugyan, mint az Isten, semmi­ből — teremt csekélységből nagy dolgokat, szá­mításai pontosak és egybevágók, mint a' világ alkotmánya, — és mint ezt a'felette eldúló viha­rok, benső csaták, felülről leható égi erők csak megrázkódtathatják : ugy­amazt a­ hideg részvét­lenség, az ellene tett óvatlan kifogások, véletlen csapások, emberi ész ki nem gondolta akadályok késleltethetik ugyan sebes haladása­ s felvirág­zásában , de megbuktatni és semmivé­ tenni mind erőtlenek. Igen, mert ez a­ kiszámító ész ponto­san kiszámított kiszámításán alapul. De hiszen az életbiztosítás nem szorult czifra magasztalásokra, — két sőt több százados élete ") Thess. 5, 21.

Next