Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-05-16 / 20. szám
mély vallási szellemnek, mellynek viselője belsejében kell laknia. Az albát legfőbb a szónoki széken nem kellene használni, mert ott alkalmatlan. Az oltár előtt azonban ékesség. Isteni tiszteletünkbe több aesthetikus létrészeket hozni, ezek piadesideria a'mostani közönyösség idejében ; mert valóban ezen közönyösségnek egyik legnagyobb kútfeje az aesthetikai hiány isteni tiszteletünkben. A' száraz pusztákra nem igen szeret járni 's rajtuk tartózkodni az ember. Ellenben: a tiszteletre méltó mindenütt 's mindig tiszteletet s tisztelöket von maga után Legyünk őszinték. Szép templom, szép éneklés, jó beszéd, alkalmatos zene, jó ízlés szerint fölékesített oltár, tiszta 's jelentéses-öltezetü lelkész s. a. t. a' keresztyénség eszméjének minden esetre jobban felelnek meg, mint egy üres négyszeg, rosz, fekete, szinét alig mutató vén posztóval fedett asztal, melly előtt a'lelkész azon szurtos köntösében áll , mellyet minnpában egy lakomán bepiszkolt, *s hol végre az alkalmatlan iskola-mester orgona nélkül sértegeti füleinket. Valóban nem csoda, ha itt a' paraszt alszik, a' finomabb izlésü ember a' templomba nem megy, és ha egyszer bemegyen is, a'sok nem-szép által ismét kihajtatik! Ezen bajon segíteni a mostani, finomabb-izlésü kor feladata; kivált az uniót előkészítő küldöttség erre is fordítsa figyelmét. „Mindeneket megpróbáljatok; a' mi jó, azt megtartsátok." n) Mivel az isteni tisztelet azon szertartások és alakoknak, mellyekben az ember vallási eszméit szólnak mellette. Ezen, honunkban most terjeszkedő életfa árnya alatt, nincs status, melly biztosabb menhelyet találhatna, mint az protestáns papi, ha t. i. jótékonyságáról meggyőződve, hasznait élvezni akarja. Előbbeni czikkemben az oktatói és papi fizetés alaptőkéről ígértem volt értekezni, most azonban azokat mellőzve, elébb az életbiztosító intézetről, mint pap- és iskolatanító-özvegyi pénztár-alapítóról fogok értekezni, mellyre alkalmat adott egy általam igen tisztelt egyénnek helyes észrevétele: „elébb a' ruha, azután a' sallang." Mielőtt azonban tervemet előadnám, szükségesnek látom az özvegyi pénztár czél- és okszerűségét előadni, s némelly történhető ellenvetéseket megczáfolni. Miután mindenki az intézetbeni részvét által önnen családját biztosíthatja, szükségtelen az özvegyi pénztár, mert hiszen kiki gondoskodjék övéiről. Ha a' testületi eszmét kifeledjük az emberi nagy társaságból, 's minden egyest saját kényére, belátására, sőt a'nyomorban vesztére tudnánk hagyni, akkor állana a fentebbi kifogás; de így, miután azért állottunk társaságba, hogy a társaság egyes alkatrészeiről, mint kiegészítőkről, társulatilag gondoskodjunk , igenis van szükség az özvegyi pénztárra. A lelkész tehát, mint családfő, tartozik, ön személye biztosítása által öveiről gondoskodni , de, mint testületi tag? tartozik a'társaság pénztárába bizonyos összeget fizetni, hogy nyomoruságra jutott tagjairól a' társítani törekszik, összesége: szükség, hogy olly félrészeket foglaljon magában, mellyek az emberre kellemes hatásúak legyenek, mert különben az érzéseket sem kifejezni, sem felelevenítni, vagy emelni 's erősíteni nem fogja. Sztehlo Andor, és érzéseit kifejezni, felelevenítni, emelni s erő'saság gondoskodhassál*; mert a'viszonyosság tag-és társaság közt ez az egész gondoskodik rólad, de megkívánja tőled, hogy te is az egész alkatrészeiről gondoskodjál. Ha a lelkész, mint társasági tag, a társaság pénztárába bizonyos összeget fizetni köteles, nem czélszerűbb volna-e, ha azzal is övéit biztosítaná? Ha a testületi kapcsokat széttépni akarnók, és saját énünkön kívül semmi kötelezetséget nem ismernénk , akkor állhatna csak ezen kifogás, — de így társulati szempontból is, de különösen azon indokból, hogy a viszonyosság—ból eredhető haszon kétszerezi, sőt háromszorozza az özvegy lelkésznő évi jövedelmét, szükségesnek látom az özvegyi pénztárakat. A' papi statusban levő egyes egyének hivatalos jövedelmeiket ha tekintjük, —egyik ugyanazon hivatalos foglalkozásért gazdagon van jutalmazva, míg a' másik, azon lelki tehetsége 's ugyanannyi hivatalos foglalatossága mellett is , csak csikorogva teng. Nem a józan okosság parancsolja-e azért, hogy kinek tíz talentum adatott kereskedésre, az tíz talentum nyereségéből vigyen a közjó oltárára? Ha ez áll,szükségkép következik, hogy az anyagilag tehetősebbek világi javaikból áldozzanak szegényebb társaik segedelmezésére ; a' mi nem más, mint a' tervben levő özvegyi pénztárhozi aránylagos járulás. Az életbiztosító intézet, mint alapító. Az életbiztosítás egyike 's legfőbbike azon nagyszerű eszméknek , mellyeket valaha emberi ész kigondolt 's emberi véges erő létrehozott. Teremt ez — nem ugyan, mint az Isten, semmiből — teremt csekélységből nagy dolgokat, számításai pontosak és egybevágók, mint a' világ alkotmánya, — és mint ezt a'felette eldúló viharok, benső csaták, felülről leható égi erők csak megrázkódtathatják : ugyamazt a hideg részvétlenség, az ellene tett óvatlan kifogások, véletlen csapások, emberi ész ki nem gondolta akadályok késleltethetik ugyan sebes haladása s felvirágzásában , de megbuktatni és semmivé tenni mind erőtlenek. Igen, mert ez a kiszámító ész pontosan kiszámított kiszámításán alapul. De hiszen az életbiztosítás nem szorult czifra magasztalásokra, — két sőt több százados élete ") Thess. 5, 21.