Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-03 / 1. szám

Hiszszük harmadszor, hogy, mint szerkesztő­társam is a' mult év kezdetén kijelenté, „a* pro­testantismus csak addig marad fogalmához hű, mig a* tudományossággal kezet fogva jár; hogy ezen Lap csak akkor felelend meg igazán rendelteté­sének, ha a' tudományosságnak egyházban 's is­kolában méltó képviselője, terjesztője és raktára leend." Ezen őszinte vallomásból emez őszinte óhajtat keletkezik: Vajha azon férfiak, kik egyhá­zunk 's iskoláinkban a1 tudományok kulcsát bírják, 's képviselői a'tudományosságnak, ne idegenked­nének, ne késnének e' Lap hasábjain észtápláló­lag, szívemelöleg, oktatólag, irányadólag meg szólamlani! Vajda, a' külhoni superintendensek, fópásztorok 's egyetemi tanárok példájára, egyházi főnökeink 's anyaiskolai tanáraink, kiknek tudo­mányos képzettségük honszerte ismeretes, e' La­pok utján koronként szinte nyilatkoznának! Vajha azok, kik egyház-és iskolakormányunk rúdján ül­nek, régibb intézkedésekben részt vettek, az an­tend­ákat ismerik, vagy levéltárak vannak kezelé­sük és őrizetök alatt, a­ mozgalmakat eredetök-, haladásuk-, czéljaikra nézve felvilágosítanák! Mennyi tapogatódzás 's tévelygéstől menekülhet­nénk meg vezérszavukat követve ?! Mennyivel biztosb uton haladhatnánk szövétnekök világánál?! Mennyivel hamarabb elérhetnők igy a' czélt, melly­re sietünk?! A'gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a' gyertya­tartóra tegyék és fényljék mindeneknek, kik a­ házban vágynak. — Mi nem mulasztottuk el a' két magyarhoni főiskolák oktató-karát különösen is segélyre fölhíni, most pedig e'sorokban fölkérjük általában egyházunk minden tagját, ki képességet és buzgalmat érez magában ügyeinket fejleményre ,s üdves eredményre segélni, hogy az egyház­­ s iskola javát lapunk által is előmozdítni szives­kész legyen. Kijelentjük itt egy­úttal, mit tudatni némellyek balhiedelme kényszerít, hogy nekünk kijelölt s megbízott munkatársaink 's levelezőink nincsenek, kiknek egyedül volna nyitva Lapunk, hanem munkatársunk, levelezőnk mindenki, a'ki hozzánk dolgozatot 's közölni valót küld. Sok van még, a' mit hiszünk, valamint sok, a' mit nem hiszünk, de elég legyen ez egyet mondanunk negyedszer, t.i. hiszszük, hogy eddigi eljárásunk 's szerkesztésünkkel sokan nincsenek megeléged­ve 's Lapunkat vagy tartalmáért, vagy tartalmat­lanságáért, vagy elveért vagy elvtelenségeért, iránya vagy iránytalanságáért vádolják's kárhoz­tatják. Ezen mi nem ütközünk meg, mert magunk is érezzük és őszinte bevalljuk a' hiányokat, azo­kat is, mikért méltán törhetni fejünk felett pálctát, azokat is, miket megszüntetni és kipótolni nem ál­lott hatalmunkban. Hiába­ tartalmasb­iveket nem adhattunk, mert gyéren küldetett hozzánk tartalom, más tárgyakat nem közölhettünk, mint mellyek velünk közöltettek; elvtelenek is valánk, mert Lapunk nem párt-organum 's nincs más egyházi lap, mellybe utasíthattuk volna azon czikkeket, mellyek foglalata elvünktől eltért, — pedig azt igaz­ság kifejlesztésének legbiztosb módjának ismer­jük, mind a­ két fél kihallgatását; elvünk is volt, mellyet többször a­ közlemények alatti csillagok alatt kijelenténk, 's ekkor azért zudultak elle­nünk, hogy elvünk van; irányunk is volt 's van, de az Íróknak más irányt tetszett kitűzni 's kö­vetni. Végre szegények is vagyunk,—sem a' kül­földi irodalom és események ismertethetése vé­gett megkívántató költséges könyveket és több rendbeli lapokat nem hozathatunk meg, sem se­gédeket oldalunkhoz fizetésre nem fogadhatunk, sem a­ munkatársakat nem díjazhatok, dolgoza­taikért nem jutalmazhatók; e­­mellett rendes, hi­vatalos 's annálfogva mulasztást, sőt halasztást is nem szenvedhető tisztünk 's foglalatosságaink ál­tal jobban túlterheltettünk, hogysem csak annyit is tehetnénk, mennyi tőlünk telnék, ha egyedül lapszerkesztők volnánk. Ó­ha­j­tj­u­k tehát, az el­járásunkkal elégedetlenek álljanak gátra, fogja­nak munkához 's mutassák meg nyíltan föllépve, nem köpönyeg alatt dohogva, milly tartalmas, mi tárgyú, elvű­­s irányú czikkeket kell közlenünk! Szerkesztőt az irók olly helyzetbe tehetik, melly­ben nemcsak sajátságait, hanem szinte önmagát is kénytelen leend megtagadni, mert ő nem szer­keszthet, nem küldhet nyomdába mást, mint a­ mi tárczájában van. Új programmot behoznunk nem szabad, de kár is volna, mert a­ mostani ollyan, mint a­ Hercules csizmája, — ez senki lábát nem szo­rítja, ezt senki lába teljesen be nem tölti. Széles mező nyilik itt a­ munkálkodásra. Könnyebb át­tekinthetés végett mindazáltal részletesen kimu­tatom e' mező telkeit. Tért foglalhatnak itt: 1) Értekezések az egyetemes keresz­tyénség vallási, egyházi 's tudományos éltének általában, a' magyarhoni protestánsokénak köré­ből különösen, folytonos tekintettel a­ napnak leg­sürgetőbb szükségeire. Ide fognak tartozni az egyházat és vallást illető tudományok körébe vágó egyes czikkelyek, szertartásfélék 's a't. Óhajtjuk, fejtegettessenek ezek 's más egy­házi 's vallási eszmék 's tárgyak, — oldassanak meg egyházjogi kérdések, me­lyek, e' tudo­mánynak parlagon heverte miatt, eddigelé alig érintettek, — adassanak elő alaposan és érde­kesen kitűnő és eredménydús események az egy­házi életből és történettanból. Különösen kívána­tosnak véljük, hogy tárgyaltassanak a­ prote­stantismus alapelvei, minthogy lapunk, homlokán is, különösen Protestáns Lap czímét viseli, 's ismertessenek, kedveltessenek meg azokkal is, kik ezeket nem ismerik, vagy nem ismervén eléggé, nem becsülik, vagy gyanúsítják 's kár­hoztatják. Mindenek fölött pedig óhajtunk nyerni és adhatni értekezéseket, me­lyek a­ korkérdé­sekre vonatkoznak, azokra fényt derítenek és azok

Next