Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-01-03 / 1. szám
Hiszszük harmadszor, hogy, mint szerkesztőtársam is a' mult év kezdetén kijelenté, „a* protestantismus csak addig marad fogalmához hű, mig a* tudományossággal kezet fogva jár; hogy ezen Lap csak akkor felelend meg igazán rendeltetésének, ha a' tudományosságnak egyházban 's iskolában méltó képviselője, terjesztője és raktára leend." Ezen őszinte vallomásból emez őszinte óhajtat keletkezik: Vajha azon férfiak, kik egyházunk 's iskoláinkban a1 tudományok kulcsát bírják, 's képviselői a'tudományosságnak, ne idegenkednének, ne késnének e' Lap hasábjain észtáplálólag, szívemelöleg, oktatólag, irányadólag meg szólamlani! Vajda, a' külhoni superintendensek, fópásztorok 's egyetemi tanárok példájára, egyházi főnökeink 's anyaiskolai tanáraink, kiknek tudományos képzettségük honszerte ismeretes, e' Lapok utján koronként szinte nyilatkoznának! Vajha azok, kik egyház-és iskolakormányunk rúdján ülnek, régibb intézkedésekben részt vettek, az antendákat ismerik, vagy levéltárak vannak kezelésük és őrizetök alatt, a mozgalmakat eredetök-, haladásuk-, czéljaikra nézve felvilágosítanák! Mennyi tapogatódzás 's tévelygéstől menekülhetnénk meg vezérszavukat követve ?! Mennyivel biztosb uton haladhatnánk szövétnekök világánál?! Mennyivel hamarabb elérhetnők igy a' czélt, mellyre sietünk?! A'gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a' gyertyatartóra tegyék és fényljék mindeneknek, kik a házban vágynak. — Mi nem mulasztottuk el a' két magyarhoni főiskolák oktató-karát különösen is segélyre fölhíni, most pedig e'sorokban fölkérjük általában egyházunk minden tagját, ki képességet és buzgalmat érez magában ügyeinket fejleményre ,s üdves eredményre segélni, hogy az egyház s iskola javát lapunk által is előmozdítni sziveskész legyen. Kijelentjük itt egyúttal, mit tudatni némellyek balhiedelme kényszerít, hogy nekünk kijelölt s megbízott munkatársaink 's levelezőink nincsenek, kiknek egyedül volna nyitva Lapunk, hanem munkatársunk, levelezőnk mindenki, a'ki hozzánk dolgozatot 's közölni valót küld. Sok van még, a' mit hiszünk, valamint sok, a' mit nem hiszünk, de elég legyen ez egyet mondanunk negyedszer, t.i. hiszszük, hogy eddigi eljárásunk 's szerkesztésünkkel sokan nincsenek megelégedve 's Lapunkat vagy tartalmáért, vagy tartalmatlanságáért, vagy elveért vagy elvtelenségeért, iránya vagy iránytalanságáért vádolják's kárhoztatják. Ezen mi nem ütközünk meg, mert magunk is érezzük és őszinte bevalljuk a' hiányokat, azokat is, mikért méltán törhetni fejünk felett pálctát, azokat is, miket megszüntetni és kipótolni nem állott hatalmunkban. Hiába tartalmasbiveket nem adhattunk, mert gyéren küldetett hozzánk tartalom, más tárgyakat nem közölhettünk, mint mellyek velünk közöltettek; elvtelenek is valánk, mert Lapunk nem párt-organum 's nincs más egyházi lap, mellybe utasíthattuk volna azon czikkeket, mellyek foglalata elvünktől eltért, — pedig azt igazság kifejlesztésének legbiztosb módjának ismerjük, mind a két fél kihallgatását; elvünk is volt, mellyet többször a közlemények alatti csillagok alatt kijelenténk, 's ekkor azért zudultak ellenünk, hogy elvünk van; irányunk is volt 's van, de az Íróknak más irányt tetszett kitűzni 's követni. Végre szegények is vagyunk,—sem a' külföldi irodalom és események ismertethetése végett megkívántató költséges könyveket és több rendbeli lapokat nem hozathatunk meg, sem segédeket oldalunkhoz fizetésre nem fogadhatunk, sem a munkatársakat nem díjazhatok, dolgozataikért nem jutalmazhatók; emellett rendes, hivatalos 's annálfogva mulasztást, sőt halasztást is nem szenvedhető tisztünk 's foglalatosságaink által jobban túlterheltettünk, hogysem csak annyit is tehetnénk, mennyi tőlünk telnék, ha egyedül lapszerkesztők volnánk. Óhajtjuk tehát, az eljárásunkkal elégedetlenek álljanak gátra, fogjanak munkához 's mutassák meg nyíltan föllépve, nem köpönyeg alatt dohogva, milly tartalmas, mi tárgyú, elvűs irányú czikkeket kell közlenünk! Szerkesztőt az irók olly helyzetbe tehetik, mellyben nemcsak sajátságait, hanem szinte önmagát is kénytelen leend megtagadni, mert ő nem szerkeszthet, nem küldhet nyomdába mást, mint a mi tárczájában van. Új programmot behoznunk nem szabad, de kár is volna, mert a mostani ollyan, mint a Hercules csizmája, — ez senki lábát nem szorítja, ezt senki lába teljesen be nem tölti. Széles mező nyilik itt a munkálkodásra. Könnyebb áttekinthetés végett mindazáltal részletesen kimutatom e' mező telkeit. Tért foglalhatnak itt: 1) Értekezések az egyetemes keresztyénség vallási, egyházi 's tudományos éltének általában, a' magyarhoni protestánsokénak köréből különösen, folytonos tekintettel a napnak legsürgetőbb szükségeire. Ide fognak tartozni az egyházat és vallást illető tudományok körébe vágó egyes czikkelyek, szertartásfélék 's a't. Óhajtjuk, fejtegettessenek ezek 's más egyházi 's vallási eszmék 's tárgyak, — oldassanak meg egyházjogi kérdések, melyek, e' tudománynak parlagon heverte miatt, eddigelé alig érintettek, — adassanak elő alaposan és érdekesen kitűnő és eredménydús események az egyházi életből és történettanból. Különösen kívánatosnak véljük, hogy tárgyaltassanak a protestantismus alapelvei, minthogy lapunk, homlokán is, különösen Protestáns Lap czímét viseli, 's ismertessenek, kedveltessenek meg azokkal is, kik ezeket nem ismerik, vagy nem ismervén eléggé, nem becsülik, vagy gyanúsítják 's kárhoztatják. Mindenek fölött pedig óhajtunk nyerni és adhatni értekezéseket, melyek a korkérdésekre vonatkoznak, azokra fényt derítenek és azok