Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-06-25 / 26. szám
győzedelmesen ura jön a' világnak, de csak közvetlenül, mint külső világi hatalom. Ezen világias képe az isteni eszmének, ezen külhatalma az egyháznak, börtönt készített a' lélekismeretnek, 's nyomasztó rendszerével előidézte a' szabadságra hivatottak erőteljes ellenhatását, előidézte a reformatiót, mellyel természeti jogok, és keresztyéni kijelentés alapján minden egyes embernek szabadságot igényelt Istenhezi viszonyában. Mindazonáltal a reformatió álláspontja két tekintetben korlátolt vola. Ugyanis egy részről nem a közönséges vallási szabadság érdekében folyt a harcz, hanem csak meghatározott vallási nézetek mellett, lutheri és reformált keresztyén egyházak érdekében. E' küzdelem eredménye jön, hogy a' nevezett egyházak azt, a' mit a' római kath. egyházban ostromoltak, bizonyos mértékben magok is megtartották. Mivel a' vallási szabadság csak bizonyos egyházak részére vívatott ki, azért átalános szabadságnak ezt nem mondhatni. E' szabadság élvezhetése bizonyos egyházbai kebeleztetéstöl, bizonyos vallási nézetek pártolásától függesztetett föl, 's e' szempontból ismertető jelül symbolok készíttettek, és a' ki a' vallási szabadság áldásaiban részt venni óhajtott, e' symbolokhoz kellett ragaszkodnia, így szabadság helyébe nem csekély lelki zsarnokság kíséretében előállott a symboli kényszerítés. A' reformatió másik félszegsége abban rejlett, hogy ez közvetlenül csak az egyház világi hatalma ellen volt intézve. E' félszeg irány követése mellett, kelletinél kevesebb figyelem fordíttatott a közállomány világi hatalmára, 's igy sikerült a1 közállománynak az egyház fölött olly jogok birtokába jutni, mellyek a' vallási szabadság elvével össze nem egyeztethetők, és a keresztyén egyház önállóságának veszélyesen aláásnak. Mivel illy módon a" reformatió közönséges vallási szabadságot Európa terén nem szerezhetett , azért a' szabadoknak el nem ismert vallásfelekezetek az újvilágban, mint a' szabadság honában, kerestek magoknak menedéket, — Észak-Amerika szabad virányain gyökeret vert a vallásszabadság, 's nem nyomatva korlátozó idegen elem befolyásától, mai napiglan ugy tenyészik, hogy az egyesült statusok elnöke büszke önérzettel az északamerikai statusok boldogságának nyilváníthatja azt, miszerint ottan vallás és közállomány egymástól függetlenül léteznek. Ama szabadság hazájában a' világi létviszonyokat is áthatotta az átalános szabadság elve, 's ez az ó világban is megtörtént, csakhogy egy részen lassú haladással, más részen a' közállomány akadályozó rendszabályai által tartóztatva. Milly eredménnyel? világosan hirdetik a' történetek, ott, hol legerősebb volt a' nyomás, önvédelme szükségének érzetében, öszpontosított erővel emelte föl magát a' szabad szellem, a' franczia forradalomban elszórta rablánczait a' szabadság, 's győzedelmes önérzetre ébresztette a világunk népeit, és ma a' közállományi küzdelmeknek czéljok ama szabad szellem életét minden világi viszonyokban meghonosítani. A* mit a reformatió és revolutió még véghez nem vihetőnek, azt teljesíteni korunk föladata. A' vallási dolgokban közállomány és egyház által korlátozott gondolkozási szabadság, a' sanyargatott vallás köréből a' tudomány körébe menekült. Itt megerősödött és mindenfelé elterjedt, 's miután az okosságot minden lét fölötti hatalomnak megismerte, a' lét minden nyilatkozataiban okosságot igényel, mint tudomány szabadságot kér a' maga részére, szabadságot sürget a' vallás, az egyes alanyok közvetlen meggyőződésének részére. E' hatályos igénye által a' gondolkozási szabadság összeütközésbe jön a' létező közállományokkal és a' jelentékenyen fenálló egyházakkal. Ezen összeütközést elhárítani, az ellentéteket kiegyenlíteni korunk föladata. Vegyük tárgyalás alá mindenekelőtt a' közállománynak vagyis a' statusnak tudományhözi viszonyát. Embert az oktalan állatoktól gondolkozás különbözteti meg. A gondolkozás mint értelmiség a' szemlélet mezején ösmeret alakjában jelenik meg, és mint akarat, a' gyakorlati téren cselekvékenységben tünteti ki magát. Az értelmiség megjelenése nyilatkozata a tudomány, 's mint ilyen, a' szemléleti vagyis theoretikus gondolkozásnak legfőbb kifejlési fokozata, ismereti oldalról magában foglalja, körébe fölveszi a' létnyilatkozatok egész tömegét, és igy a' közállományt is, a' mennyiben t. i. ez ismeret tárgya lehet. A' szemléleti vagyis theoretikus gondolkozásnak, az ismeretnek ellenében áll a' szellem gyakorlati munkássága, az akarat, a' cselekvékenység. Ezen gyakorlati gondolkozás, az akarat valósítása szüli szabadságot, és a' szabadság kifejlődésének legfelső fokozata az okszerüleg kifejlett közállományforma. A közállomány érintett minőségében új az ember fölött világi tételében. Ha a közállomány igényeli, tagjainak az ő javára föl kell áldozni vagyonukat és vérüket, érette oda kell adni mindenüket. De épen azért a közállománynak életében az átalános szabadságot kell megtestesíteni, azaz a' közállomány akarata mindig a' közállomány polgárainak közönséges akaratját fejezze ki, és csak a' polgárok közakaratából született törvénynek kell mindenütt ügyintéző erővel birni, 's igy a' köz állományból száműzendő minden legkisebb önkény. Ugyanazon egy szellem él a tudományban és státusban, értelmiség és akarat csak különböző