Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-21 / 50. szám

aliud ad hoc probandum reliquum esse, quara testimonium Ecclesiae, in quo acquiescere de­beat: hic vero quaererem ex illis, num igitur ex­istiment, clericos ut­ loquuntur et laicos esse homines inter se diversos specie ? quis nescit, esse stupidos, et ingeniosos non minus inter illos, quam­ inter hos ? si vero Spiritus S. illuminatio ad hoc cognoscendum requiritur, ubi legerunt Spiritum hunc, Spiritum esse tantum clericorum et non lab­orum? ?? — opusc. p. 144. Minek hát a' sok különböztető czim az Isten egyházában ? Ki érdemet ví ki magának, az min­den czim nélkül is tiszteltetik, mert czimét keb­lében hordozza. A­ mai papság közül alig van érdemesebb, mint Zwingli és Melanchton voltak a' maguk idejében, és ezek hidegen fordultak el a' hizelgő czimektöl. Est vero — mond az első Compar Bálinthoz — quod in te merito repre­hendam, quod nimirum nimis ambitioso titulo me aggravas, dum me non meo nomine, sed digni­tatis titulo alloqueris. — Tom. 1. p. 229. Me­lanchton pedig azt mondta Manlinak : lile adoles­cens, quis quis est, si non habet certam cogni­tionem, meo iudicio rectius faciet, si non pro­perabit ad gradum — titulus aliquid habet one­ris, vides meum exemplum: nemo me perpellere potuit: ut illum quemlibet honorificum titulum Doctoris mihi decerni sinerem etc. Protestáns elvek szerint statust statusban képzelni képtelenség; mert a' status egész tár­sas élet, mindnyájunk érdekében parancsol. A' status minden polgárnak összege a' jelenben, múltban, jövőben. Polgári életünknek lehet kü­lön színezete, de az egyházban egy és ugyan azon testvérek vagyunk. Rossz fogalom volna, ki a' képviseleti rendszert egyenlő számú papi és világi egyénekből álló gyűlés körébe helyez­né, mert a­ képviselet jelképénél fogva nincs kötve sem papi, sem világi személyzethez; min­denik lehet a' nélkül, hogy egyik a' másiknak jogkörét csonkítaná. E' szerént az egyház fogalma 's jelképe után indulva ki, bátran mondhatjuk, hogy a' kettős elnökség merő anomalia. Két fejnek iránya is kettő van, gondolatja — természetesen még több, — és ha egyik nagyobb erővel bir a' má­sik ellenében, az azonnal versenyre kél, melly nemes küzdés teréről rendesen boszusan szo­kott lelépni. Ámde azt mondja Erdély egyik tudósa: nem baj ez, mert hiszen a' különböző elemek formálják a' legszebb harmóniát 's ösz­hangzatot. — De ezen állítás talán csak a' szí­nek és szépművészet világában bír jelentőség­gel, de az elemek kitörései 's összeütközései hatalmasan megczáfolják. Igaz, hogy az ellen­tétben is fel lehet találni a' legszebb öszveillést, de ezt megfordítva is igaznak találjuk. Ha a­ gondolatok, vélemények, szóval: az emberi ke­bel érzelmeinek húrjait ugy öszve lehetne igazí­tani, mint a' zenészet. 's hangászat körében gyönyörködtető a' különböző hangok öszhang­zása, akkor igen is a' legszebb harmóniát talál­nánk a' vélemények elágazásai közt is; ámde ez a' közigazgatás zöld asztala mellett és körül nem megyen; mert itt egy nagy talentum által tisztára megrostált elvet nem lehet egy ellen­kezővel úgy hangolni le, hogy egyik vagy má­sik sérelmet ne szenvedjen. — Azt mondja Glacz Eduárd : bajos hinni, hogy a' sokfejű collegialis tanácskozás utján, hol a' legkülönnemübb néze­tek és vélemények egymássali vitája napi renden lessz, 's hova talán más nemű ellenszenvek és k­valitások — mellyeknek innen távol kellene maradniok — fogják magukat befészkelni, ör­vendetes eredmény keletkezhessék. A' dualis­mus, mint egy jeles elme mondja, a' legszomo­rúbb súrlódásokat szüli, mert benne rejlik csirája az egymás köribe vágásnak, az egymás köre megszorításának . Azonban: A' jó igazgatás kelléke a' felelősség, mert a' hivatal a' gyarló embert gyengeségéből nem vetkezhetvén ki: tudnia kell a' tisztviselőnek, hogy felelősségre vonatik, ha kötelességét nem teljesiti. És ez csak felelősségben lehet. Ámde kettős elnökségben nem igen lehet üdvösség. Ha a' két elnök közül egyik vagy másik szel­lemileg hatályos­, akkor vagy egyik, vagy másik lelki szabadsága lekötve van. De kellemet­len helyzetbe is jöhet a­ kettős elnökség, mert megeshetik, hogy a­ szavazatok esetében nem határozhatnak, vagy egyenlősége pedig illy esetben vagy egyiket vagy másikat eldöntő szavazattal kell felruházni, vagy pedig mindenik­nek véleménye é s meggyőződése ellenére is, egyik vagy másik félhez csatlakozni, mi azon­ban aligha erkölcsi lehetetlenség nem. Azt mondá egy időben Hajnal Ábel úr : azért barátja a­ papi elnökleti kormányrendszer­nek, mert az első keresztyén egyháznak igazga­tásában ennek nyilvános nyomait l­átja, mert nyomás é s önkény ellen az egyházra nézve eb­ben legbiztosabb óvszereket talál. — Nem lehe­tek egy véleményben Hajnal úrral. Mert ha a­ históriára hivatkozunk, az Árius ügyében a1 in­cenumi előtt tartott alexandriai zsinatok ellene vannak, sőt a1 incenumit is 325-ben Nagy Con­stantán maga hívta öszre, és valahányszor meg­jelent, maga elnökölt, csak távol­létében foglalta el az elnöki széket kedvenlje Hosius cordubai püspök. Sőt a­ 381-ben Theodosius által öszve­hívott konstanczinápolyi zsinatban még csak emlékezet sincs a­ pápáról, pedig ezen zsinat végzéseiről még maga Damasus Pápa is, és az egész napnyugot ugy itéli, hogy a­ közönséges zsinatok közt második helyet nyert. Frankhon­ban leginkább a­ második nemzetségü királyok alatt, Spanyol­országban pedig a­ Gothus kirá-

Next