Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­hivatal: A lipót és szerb­ utca szögletén földszint. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint . Vidéked: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TÜKÖRKÉPEK A LEGÚJABB THEOLO­GIA TÖRTÉNELMÉBŐL. (Vége.) Abban a mi­ még Hirzel B­a­ur iskolájá­nak állásáról a szentiratok irányában mond, tel­jesen megismerjük a szabad, és semmi egyházi hagyományos előfeltételek által nem kötött kri­tikának elvét. Mi azonban nem fogadjuk el a bauri kritikának következményeit némely vi­szonyulataiban; e dolgok fölött a tények még nincsenek megállapítva. De a legnagyobb mér­tékben rosszaljuk azon eretnekítést, melynek ki­téve vannak azok, a­kik Baur nézeteit meg­győződésből és jó lelkiismerettel osztják. B­a­u­r­nak azon módszerét, mely szerint az uj szövetsé­get az őskeresztyén gyülekezeti élet és gyüleke­zeti harcok fejlődéséből lehet megérteni, helyes­nek tartjuk; de alkalmazásában mind Baur, mind iskolája messze ment. Hogy Baur mun­kálatai út­törők, hogy ő az, a ki Schleiermacher után legmesszebb ható befolyást nyert a theolo­gia tovább fejlesztésére, s hogy ő az, a ki száza­dok multával is még példányképe leszen a kriti­kai szorgalomnak és éles érzéknek; mig ellenesei legnagyobb részének sirját már rég általános fe­ledékenység takarja, — az nem szenved semmi kétséget. Hogy a Baur iskolájából való theolo­gusok csaknem minden német tartományban el voltak ítélve és részben vannak még most is, ez elég keserű­en meg van büntetve. A theologiai in­tézetek visszaijesztő tudományos sülyedésbe estek. Gondolja meg csak kiki, hogy mi volt ezelőtt, harminc évvel Hallé, Berlin, és mi most. A­mit Hirzel ezekfelől mond, az csak a mezte­len igazság. Azonban, a­mint látszik, a dolog nem leszen jobbá mindaddig, míg a keserű ta­pasztalatok, lehet hogy későn, azoknak szemeit föl nem nyitják, a­kik az ügynek segítségére le­hettek volna. Ha elég leszen egynehány évig némi kis eredmén­nyel viselt gyakorlati hivatal arra, hogy valaki az első fakultások theologiai rendjébe előléphessen, akkor ki fogja magát a theologusi magán­tanutóság nehéz pályájára szánni és magát azon képezni ? Ha veszedelmes dolog újat, valami merész kutatmányokat napfényre hozni, ha fölteszem, ezzel az állami hivatalra az út örökre elzáratik, ki óhajtana akkor kutatások­kal foglalkozni? Most igen, még ez ideig nem hiányoztak bátor és tiszteletre méltó férfiak; e részben az érdemkoszorút a Baur iskolájából való tübingai theologusok nyerték el az által, hogy még ilyen gonosz időben is kevés kivétellel csüggedés és ingadozás nélkül hívek maradtak meggyőződéseikhez; mig a modern vallásosság hívei mindenkor az ő martyrkodásokat hirdetik, mihelyt a föltétlen elsőségre való kilá­tás csak némileg is rövidséget szenved. Ha dr. Tholuck azon jóhiszemű véleményben van, hogy a jelenleg élő orthodoxia Németországban a vallási dühnek eredménye, úgy a józan értelmű szemlélők ITirzellel előbb mondhatják: „a mi lélek­ben kezdődött, h u­s­ban végződött­. Vajha ezt az olyan emberek, mint Tholuck, belát­nák, mert ez egyszer okunk van kételkedni, hogy ő és elvtársai messzeható szavukat fölemeljék a dogmatikai nyomás ellen s az egyházi vallásos szellemmozgalom fölszabadítása érdekében. Azon­ban bizonyos, hogy nem a badeni egyházszerke­zet részéről, mely mérséklő befolyást gyakorol 75

Next