Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-22 / 47. szám
Ezen félelem azonban elveszti minden alapját, mihelyt törvényben kimondatik, hogy bizonyos évek múltával a zsinat ismét összehívandó. A későbbi események fényesen igazolák nézeteim alaposságát. Alig múlt el ugyanis egy évtized, és a magyarhoni protestáns egyház a zsinatban kereste üdvét, és szerencsére meg is találta. Elég vigasz s bor kárpótlás a hitvallói tövisekért! de azért ugyanazon tövisek évek hosszú során visszatartóztatták békés kedélyemet a nyilvános írástól. Most azonban, miután éveim számának növekedésével, a zsinat reményét mindinkább fogyatkozni látom: erős ösztönt érzek keblemben, hogy e lap hasábjain némely zsinati tárgyakról elmondjam nézeteimet úgy, mint azokat tapasztalat mezején szerezgettem. Első helyre teszem, a lelkészválasztás szabadságának kérdését,mely köztudomás szerint, jelenleg leginkább foglalkoztatja egyházunkban az elméket. Előre is kinyilatkoztatom, hogy én az általános választási szabadság mellett emelem föl szavamat. Hogy azonban félre ne értessem, szükségesnek ítélem mindenek előtt meghatározni azt, mi legyen a szabadság? és minden kétkedés nélkül azt mondom: a szabadság, az kénynek törvény általi körülírása ön-és megszorítása. Törvény nélkül nincs szabadság, csak szabadosság s önkény. Jogot egyedül törvény ad, törvény oltalmaz a mások önkénye ellen. De midőn a törvény jogot ad s a szabadságot biztosítja, egyszersmind kötelességet is szab, miszerint mindenki, mások jogait tisztelni, s minden önkénytől óvakodni tartozik. Soha sem mondott halandó nagyobb igazságot, mint a bölcs Seneka, midőn azt állítá : a legnagyobb szabadság, legnagyobb szolgaság,maxima libertas, maxima servitus). Bizonyára, alig szenved kétséget, miképen Jézus is ezen meggyőződését fejezé ki akkor, mikor az apostolokat intette: a ki ti köztetek nagy akar lenni, legyen tiszol és a ki akar első lenni, legyen olyan mint az utolsó. Tagadhatlan ugyanis, hogy ott van legnagyobb szabadság, hol a törvények iránt mindenek valóban szolgai engedelmességgel viseltetnek. Aki annak okáért a lelkészválasztás szabadságát akarja, annak szükségesképen tűrnie sőt akarnia kell azt is, hogy a választási önkény, törvény által körülirassék és korlátoztassék. Itt immár azon kérdés ajánlja magát a megfejtésre : micsoda törvény lesz az, mely a lelkészválasztás szabadságát, minden önkény és visszaélések ellen biztosítja ? Ezen kérdésre, hogy kielégítő feleletet adhassunk, mindenek előtt szükség a tapasztalat mezején körültekintenünk, és aztán a mi célszerűt s üdvöst, bár idegen földön is, találunk, azt honi viszonyaink tekintetbe vételével, egyházunkba áltültetni s meghonosítani egy szempillanatig sem kell késnünk. A hollandi reformárt egyházban, melyet közelebbről ismerni szerencsém van, a lelkészválasztás szabadságát két törvény biztosítja. Az első, az egyházakat osztályozza. A második pedig, a hármas választást rendeli el, hozva. Az egyházak három osztályba vannak so Első osztályú egyház az, melyben a lelkész évi jövedelme 3000 hollandi forintra becsültetik. Második osztályú egyházban, a lelkész évi fizetése 1800 forintra megyen. Harmadik osztályba tartoznak azon egyházak, melyekben a lelkészi rendes fizetést 1000 frtra lehet tenni. Ehez képest vannak nagy, közép és kis egyházak. A kis egyházak, a harmadik osztályú egyházak lelkészei és a lelkészjelöltek vagy káplánok (Proponent) közt szabadon választanak. A közép egyháznak, a másod és harmad rangú egyházak rendes lelkészi közt van szabad választása. A nagy egyház, csak az első és második osztályú egyházban szolgáló rendes lelkészek közálaszthat. i