Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

— s hogy esperességi iskola felügyelők is lehetnek sőt vannak nem lelkészek és pedig horrendum dictu, — még tanárok is, ezt hiában igyekezném H. barátommal elhi­tetni, ha a Székács-féle 1848-iki névtár 154 lapján ez nem állana: „Dékánok innen a tiszán : Nagy Mihály tályai pap és Máday Károly a miskolci gymnasium igaz­gató-oktatója." Vagy sőt. Máday úr akkor már fel volt szentelve. Alig hiszem. Azt mondja t. Horváth barátom: az 1790 , 26. t. e.-ben sehol sem találjuk annak nyomát, hogy akár a ta­nárok, akár a tanítók akár egyes nevelők elemi iskolai felügyelőkül lehetnének alkalmazhatók. Mintha azt mon­daná valaki, hogy az 1790­. -iki törvényben sehol sem találják annak nyomát, hogy a t. komlósi papnak szabad bort inni. Hát mutassa meg nekem H. barátom az ellen­kezőt, vagy mutassa meg ugyanazon törvényből, hogy azon helybeli, felsőbb és legfelsőbb iskolafelügyelők vagy gondnokok egyedül és kizárólag csak lelkészek lehetnek. Vagy miért nem utasítja hát egyetemes isko­lafelügyelőnket is oda, hogy szenteltesse fel magát, ha iskolafelügyelő akar lenni­? Hanem az én tisztelt bará­tomnak igen különös nézetei vannak a papi hivatalról. Azt mondja, „Kr. urunk maga bízta meg apostolait ke­véssel mennybe menetele előtt, az egyház tanításával és vezetésével, s az apostolok e szent ügyet majd közvetlenül személyesen, majd közvetve az egyház vé­neivel együtt kezelték. A mik az apostolok a maguk ko­rában, azok jelenleg a rendesen megválasztott és meghí­vott lelkészek­­ — s ebből azután azt következteti, ,,hogy a felügyeleti jog az egyházban — ergo az iskolában is — kizárólag a lelkészt illeti hogy symbolikus könyveink is a lelkészt mindenütt lelki igazgatónak, — ergo egyház és iskola felügyelőnek tekintik. E szerint tehát egyedül a lelkészek képeznék az ekklézsiát, — a­ki nem lelkész, az — taceat in ecclesia — semmi; kétszeresen semmi pedig a tanító, mert az nem csak hogy nem lelkész, de még csak nem is hallgató. — És a lelkész ezen rendki­­vüli méltóságra a felszentelés által jut el, azért a taní­tónak is, ha ekklézsia akar lenni, tehát előbb fel kell ma­gát szenteltetnie." Először is mutassa meg nekem t. Horváth barátom, hol utasítja a megváltó tanítványait, hogy gyülekezete­ket alapítsanak, a­melyeknek azután vezetői, felügyelői legyenek ? Én csak annyit olvastam, hogy utasítá őket, miszerint elmenvén széles e világra, tanítsanak minden népeket, és kereszteljék meg őket? És ha későb­ben az evangyéliom követői egyesületekké alakultak, hol van az megírva, hogy ezen egyesületeknek vagy a gyülekezeteknek az apostolok vagy az általuk ki­nevezett férfiak lettek volna felügyelőik. Sőt én úgy tudom, hogy a gyülekezetek magok választottak magoknak, magok közül presbytereket, episkoposokat, diakónusokat stb. kik a gyülekezetben a rendre felügyel­jenek. — s csak egyes esetekben, hol a gyülekezetben nem találtatott alkalmas férfiú a tanításra, ké­rettek meg az apostolok, hogy rendelnének hozzájok ilyeneket, de közel sem azért, hogy ezek legyenek azu­tán kizárólag a gyülekezet felügyelői, —­ hanem, hogy tanítsák a népet az evangeliom tudományára. A sajátképi püspöki jog kezelését, a­mit H. úr kizárólag a lelkészeknek látszik vindikálni a gyülekezet magának tar­totta fenn, — csak a későbbi századokban lettek a gyü­lekezetek abból kizárva. Symbolikus könyveink sem nevezik a lelkészeket sehol az egyházak igaz­gatóinak hanem az isteni ige hirde­tőinek és a szentségek kiszolgál­tatóinak. A reformatio hiában küzdött volna, hogy az egyháznak visszaadja azt, a­mi tőle jogtalanul elsa­játíttatott, — a püspöki hatalmat, ha azt most ismét ki­zárólag a lelkész kezébe hagyná átcsúszni; magyarhoni evang. egyházunk e tekintetben nagyon is őrködik jogai fölött. Mi tehát az evang. lelkészi hivatal ? Est m­i­nisterium docendi evangelit et por­rigendi sacramenta. Ennyi, és egyéb semmi. Péter apostol szerint a Krisztus követői mindnyájan papok, arra hivatvák hogy hirdessék az Istennek hatal­mas dolgait, s hogy az ős ker. egyházban a gyülekezet, egy tagja sem volt azon jogának gyakorlatától elzárva hogy ker. társainknak lelki épületére közrehathasson, azt minden prot- ember tudja; csak a rend kedveért történt, hogy a gyülekezeti tagok ezen jogukat egy bizonyos egyénre ruházták át, a kit legalkalmatosabbnak hittek az ige hirdetésére s ily értelemben látta a reformatio is a papi hivatalt megtartandónak. Midőn ennélfogva vala­mely prot. gyülekezet lelkészt választ magának, átru­házza erre a gyülekezet minden egyes tagját illető azon jogot „docendi evangelii és porrigendi sacramenta" s ennél sem többet sem kevesebbet. Az evang. lelkész e szerint, mint ilyen, nem felügyelője sem az egyháznak sem az iskolának, hanem szolgája a Kr. evangeliomának. Az egyház kormányzatát a gyülekezet magának tartja fenn; ha meg akarja azt osztani a lelkés­szel, helyesen cselekszi, de nem kötelesek. Ismerek gyülekezeteket, hol a lelkész, ha történetesen épen a superintendens is, — nem tagja a presbyteriumnak, annál kevésbé felügye­lője a gyülekezetnek s a gyülekezetben­ iskolának. Hogy ez helyesen van-e, nem akarom bírálgatni, de hogy jo­gosan, az elvitázhatatlan. Pálfy József: (Vége kőv.) VÁLASZ. Tiszteletes Rákosi Lajos úr, lukafalvi ref. pap, e lapok 49-ik számában kilépvén a B. betű fedezete alól, kénytelen vagyok elismerésemet nyilvánítani bátor­sága iránt, — hogy azon részakaratu gorom­baságokat, melyeket az erdélyi ref. tanárok érte­kezletével és marosvásárhelyi főtanoda elöljáróságával szemben e lapok több számában álnév alatt elmondott s jelenleg még jegyzőkönyve hitelességének kétségbevo­násával is megtoldott, — megyeinak ismerte.

Next