Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

kozhatnak, a­hogy nekik tetszik, de azért a köz­törvénynek engedelmeskedni kötelesek; ha e kö­telességüket teljesíteni nem akarják, az állam kényszereszközökhöz nyúl, és ha sikerül ez után a közbiztonságot megóvni, az állam elérte célját. Nem így van a dolog az egyház, különösen az evangyeliomi szabadság alapján álló egyház te­rén. Itt épen az a kérdés veleje, hogy Péter és Pál lelkére, gondolkodására mikép lehessen leg­sikeresebb hatást gyakorolni, az egyház minden intézkedése tehát céljának csak akkor felel meg, ha sikerül azt minden egyháztag előtt tiszteltté tenni, meggyőződéseivel összhangzásba hozni; e nélkül engedelmességet eszközölni sem áll hatal­munkban, mert a mely percben valamely egyházi tag magát kötelezettnek nem érzi az egyháznak engedelmeskedni, módjában is áll a köteléket föl­bontani, mely őt az egyházhoz kapcsolja. Ebből önként következik, hogy az egyház terén rendtartás tekintetéből is belső megújulás a fő dolog, mely felé kell, hogy szünet nélkül forduljon minden igaz keresztyén emelkedése, s ezért minden ami az egyházközönséget üdvös mozgásba hozza, a törvény eszközölte hideg rend­tartásnál sokkal elébb való, mert amaz az egy­házba uj életet leheli, a tagokat a keresztyén közösség érzetével tölti el és köztök és az egész között szorosabb kapcsolatot eredményeztet, mig megforditva, külső szabályzat belső megujulás nélkül a közömbösöket még közömbösebbekké teszi, a hidegeket pedig alig­ha végkép el nem idegeníti. Hogy eddig ezen igazságokat tekintetbe nem vettük, okozta azt, hogy több mint 50 évi rende­zési vajúdásainkkal mai nap is a kezdet nehézsé­gein alig vagyunk túl. Úgy vagyunk az egyház­rendezéssel, mint ama gazdasszonynyal, kinek házában az örökös tisztogatás és súrolás miatt az ember soha egy zugot nem talál, a­hová becsületesen leülhetne; mindég rendeztünk, mindég szervezkedtünk — papiroson, s épen azért soha igazán rendezett egy­házunk e hazában még nem volt. Az az egy haszna azonban mégis meg volt ama sok rendezési tervezgetésnek, hogy elődolgozat egy jóravaló egyházszervezetre feles mennyi­ségben van meg, csak rendbe kell a sok anyagot szedni. S valóban ha külső rendezés, egyházalkot­mányozás által dolgunkon gyökeresen segítve volna, bátran megkezdhetnék a zsinatolást annyi­val inkább, miután az egyház már nem egy rend­szeres munkálat birtokában is van, melyek csak újabb tüzetes megvitatást és v v­áltozott viszo­nyok szerint történendő módosításokat igényelnek. Hogy e tekintetben a magyarországi pro­testáns két testvérfelekezet közül az ágostai hit­v vallásúak jóval előbbre vannak, azt különösen annak köszönhetik, hogy egyházszerkezetük az egyetemes convent által be lévén tetőzve, nem annyira „kötetlen kévék" mint a helvét hitvallá­suak, s van egy testületük, mely által valahányszor az egyház egyetemét illető kérdés merül föl, a kellő kezdeményezést azonnal megtehetik és nem kénytelenek hosszasan keresgetni, hogy az első megindítás mi­lton módon történjék. A szőnyegen levő ügyre nézve is, a magyarhoni ág. hitvallású evangelicusok négy egyházkerüle­tének egyetemes közgyűlése már 1860-ban kül­dött ki egy, mind a négy kerület választottaiból álló bizottságot „azon utasítással, hogy a refor­mátus atyafiak részéről e tárgyban kiküldendő választmán­­nyal tegye magát érintkezésbe, s az­zal értekezve és tanácskozva, legjobb belátása szerint készítsen egy rendszeres és részletes dol­gozatot, s az egyházakkal leendő közlés végett terjessze azt az egyetemes gyűlés­ek­be." E bizottság miután azon tárgyak programm­ját megállapította, melyek a jövő zsinati gyűlé­sen tanácskozás alá veendők lennének, ennek folytán szakértő albizottságok által következő öt tárgyról készíttetett rendszeres munkálatokat: u. m. a) az evang. egyházi alkotmányról, b) a házas­sági ügyről, c) az egyház beléletére és a lelkészi hivatalra vonatkozó canonokról, d) az evangéli­kusok pénzügyéről és e) az egyházi perrendtartás­ról, mely dolgozatok kinyomatván, 1868. év októ­beri egyetemes gyűlésen bemutattatván, elfogad­tattak. Ugyanezen bizottság az összehívandó zsi­nat szerkezetére vonatkozó szabályzatot is dolgo­zott ki, s ez a nevezett egyetemes gyűlésen elfo­gadtatván jegyzőkönyvileg kinyomathatott. Nem lehet ez­úttal célom ama jeles munká­latok tüzetes vizsgálatába bocsájtkozni, s azokat véleményi föltételekre alapított okoskodással bí­­rálgatni. De nem szabad hallgatással mellőznöm,

Next