Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

mindenki igyekezett együtt tartva sikerrel közremű­ködni az egyházi ügyek előmozdításán, meghozni az arra szükséges áldozatokat; most már hál istennek ezen korszak, úgy reméljük, végkép be van fejezve, hitfelekezetünk jogai senki által többé kétségbe nem vonalnak, és hazánkban minden hitfelekezet a kölcsö­nös türelem és keresztyéni szeretet igényei szerint békésen él egymás mellett. De mert a felvilágosodás és a kölcsönös türelem korszakát éljük, nem szűnt meg a kötele­zettség, hasonló buzgóságot és áldozatkészséget biztosítani. Ha virágzóvá akarjuk tenni egyházunkat, ha erkölcsi erejét növelni kívánjuk, ne lankadjunk intézményeink tökéletesítésén működni, gyakorol­juk azon erkölcsi hatalmat, melyet a hit megerősítése, a valódi vallá­sosság terjesztése, a keresztyén er­kölcsök megszilárdítása igényelnek; — s erre nézetem szerint kölcsönösen két hatalmas esz­köz szolgál. Minden vallásnak az nevezi erejét és szilárdítja meg, ha azok, kik az Iten igéjének hirdetésére hiva­tottak , felad­atuk fontosságától át­hatva, a miveltség, tudomány és jó erkölcsök azon fokára tudnak emelkedni, melyet állásuk igényel, az egyház követel, s mely által egyedül képesek a gondjaikra bízott hívekre jó és üdvös hatást gyakorolni. Ha gyarapodni, erősödni kívánunk, első és főkö­telességünk őrködni a felett, hogy papjaink kö­telességüknek buzgón eleget tegyenek, s különösen fő gondunk legyen, hogy tudományosan képzett, mivelt, nemes indulatu, buzgó lelkészeket képez­zünk, kik fel tudják fogni nemes hivatásokat, s a népnek valódi lelki atyái s szellemi vezetői legyenek, kik hivatalokat ne pusz­tán kenyérkereseti eszköznek te­kint­s­é­k, de érezzék és buzgón teljesítsék magasztos feladatokat; ennélfogva — azt hiszem — kötelessé­günk kiváló gondot fordítani a leendő lelké­szek kiképzésére, a theologiai col­legium és seminárium jó karban­tar­tására. A másik eszköz, mely nemcsak az egyházkerület s egyházmegyék, de minden egyházközség s azok elöl­járóságának fő feladatai közé tartozik, és a vallásosság s erkölcsiség, de a vagyoni jólétnek is leghatalmasabb eszköze : a népnevelés. Azon hitfelekezet erő­södik meg valójában s halad a korral szellemi és anyagi erőben, hol a népiskolák jó rendben vannak. Vallásfelekezetünk eddig is, tekintve a nép általános miveltségi fokát, melyet bizonyára magasnak mondani nem lehet, aránylag dicséretes eredményeket ért el, de ezen irányban megállnunk nem lehet, haladnunk kell előre ; szükséges, hogy tanító­képezdénk szak­avatott és buzgó néptanítókat képezzen, az egyházi elöljárók s különösen lelkészeink a népiskolákat foly­­tonosan figyelemmel kisérjék és vezessék, a hivek az erre szükséges áldozatokat meghozzák. De mert a protestantismus éltető szelleme a tudomány, gondunk legyen áta­lában tanintézeteinket, gymnasiumainkat, lyceumain­kat és jogakadémiáinkat fenntartani és gyarapítani s azokat a kor igényei szerint átalakítani, hogy mindég a folyton haladó tudományossággal lépést tartsanak. Azt hiszem főtiszteletű egyházkerületi gyűlés, hogy ezek a legfontosabb teend­őnk , de minderre anyagi áldozat kell, mit csak a hitfelekezeti érdekeltség és növekedő buzgóság teremthet és bizto­sithat. Azon egyházban, melynek minden hive egyen­jogú tagja az egyháznak, hol mindenki szabadon gyakorolja jogait, ott mindenki egyszersmind támasza is az egyházi szerkezetnek, mert minden jog kötelességgel jár. De mert minden áldozat csak akkor hozatik ön­ként és szívesen, ha annak sikere van, ha az adomá­nyok jól és rendesen kezeltetnek, őrködni kell a leg­kisebb községtől az egyházkerületig az egyes egyházi és iskolai pénztárak rendes és pontos kezelése felett, s az egyházi vagyon folytonos gyarapítását kell eszkö­zölnünk. Feladataim közé fogom sorozni az egyházkerü­leti pénztárak pontos és rendes kezelésére ügyelni. Mindaz mit mondok, eléggé ismeretes, általáno­san elfogadott igazság ; de mert vannak igazságok, melyeket nem lehet eléggé ismételni szükségesnek tartom mégis megemlíteni, hogy jelezzem azon irányt, melyet mint ezen egyházkerület főgondnoka teendőim­nél különösen követendőnek tartok. A főtiszteletű egyházkerületi gyűlés mindezen fontos tárgyakat folytonos figyelmére és gondoskodá­sára méltatta, és tisztelt elnöktársam, az egyházke­rület főtiszteletű püspöke ezen irányban már nagy érdemeket szerzett magának buzgó és kitartó műkö­dése által, kinek ezen egyházkerület több üdvös in­tézkedéséért, melyeket megindított és életbe léptetett,

Next