Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓ­HIVATAL: Mária-u­­tca 10-ik szám, első emelet. HIRDETÉSEK DIJA: ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai reül­ < 4 hasábos petit sor többszöri beikta­­ déssel félévre áíll., egész évre 8 frt.^ Előfizet­ j tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. hetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Wittenberg és München. A reformátió kezdete 1517-ben Wittenbergben, és azon vallásos mozgalmak között, melyek 1871-ben Münchenben vették eredetöket és mindinkább Európa többi részeibe is elterjednek, oly szembeötlő hasonla­tosság vehető észre, hogy „hasonló okok, hasonló oko­zattal is bírnak" törvénye szerint, mint a középkorban, úgy most is, csak a tökéletes elszakadással Rómától, a reactio fészkétől, fognak megszűnni. Milyenek mér most azon hasonló mozzanatok, melyek a középkori, valamint a mostani hadjáratot Róma ellen jel­lemzik ? A bűnbocsánati kereskedés, melyet Te ízel domi­nikánus mint a mainzi választó­fejedelem, Branden­burgi Albrecht megbizottja űzött, és pedig leginkább ezen fényt szerető fejedelem adótörlesztésére, sok alkalmat adott a boszankodásra minden jobb érzelmű katholikusnak. Tetzel vakmerő állítása : „wie der Groschen in den Kasten klingt, die Seele aus dem Fegreuer springt", sok szivet elidegenitő Rómától. Hasonló boszankodást idézett elő a római egyház keblében a csalhatatlanság dogmája, azon attentatum, mely az ember legszentebb kincse, a szellem és gondolkodási ereje ellen irányoztatott. Midőn ezen hajmeresztő hitcikk szentesítését nyerte, akkor méltó haraggal fordultak el sokan egy oly egyházfőtől, ki ilyesmire képes. Luther tudjuk, október 31-dikén 1517-ben 95 hittételét a wittenbergi vártemplom ajtajára szegezte Tetzel bucsuvására ellen, és ezen ténye örömmel tölte meg az ezerek sziveit. Hasonlólag ma Döllinger is tiltakozott a történelem, a keresztyénség, a theologia, az ész álláspontjáról a csalhatatlanság ellen, és az önálló és független keresztyének ma szintén ezeren­ kint és örömmel helyeslik Döllinger férfias tettét. Mint Luther a maga idejében, ugy Döllinger is ma a legnépszerűbb és legkedveltebb emberré lesz, mint amazt, ugy ezt is az ifjúság oly nagyra becsüli, hogy még a római egyetem tanulói is feliratot készítettek a müncheni prépost felbátorítására. Magában Wittenbergben Luther a legméltóbb megegyezésnek, a legbiztosabb oltalomnak örülhetett. Kollegái is, Melanchtonon kivül, teljesen megegyeztek reformátori működésében, és azt, a­mennyire lehe­tett,­­ pártolták is. Fridrik a „bölcs", szirén hordozá újonan megállapított egyetemét, melynek gyors felvirágzását és hírét csak is Luthernek köszön­hető, és már azért is oltalmába vette a nagy reformá­tort és nem engedett Róma hízelgéseinek és fenyege­téseinek. Münchenben Döllingerrel is egy értelemben vannak tanártársai, 62 közül 42-ten jóvá­hagyák reformátori irányát. És az ifjú bajor király maga megtagadta a bambergi érsektől a „piacetet" az utolsó zsinat határozatai, különösen csalhatatlansági cikke kihirdetésére, és szívesen látja Döllinger törekvéseit; királyi kegyének és oltalmának nyilvánítására épen akkor udvari ebédre hívta Döllingert, midőn az utóbbi Róma merénylete ellen erélyesen tiltakozott. De a pápa támadásai is hasonlók egymáshoz, melyeket hajdan Wittenberg, most München ellen irányozott. Minden irat, mely Luther ellen meg­jelent, minden u. n. közvetítő, Eck, Militz, Mazo­lini, Aleander, még a wormsi országgyűlés megnyi­tása alkalmával, ugyanazt a fő gondolatot fejezték ki: „a pápa a római egyház maga, és mint ilyen a leg­főbb tekintély, melynek mindenki hódolni kényte­len." Ámbár Róma Sedan napjai és világi hatalmának elvesztése óta sokat vesztett előbbi nimbusából és 68

Next