Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

rendes írott vagy nyomtatott betűket." E célt az eddigi rendszerrel elérni nem lehet. Szerző rendszere az, hogy a 24 hangnem helyett csak kettőt vett fel: l­á­g­y c-t s kemény c-t. Az össz­hangzatos éneklésre is csak egy, még­pedig szoprán kul­csot használ eredetileg, de melyet a bíráló­bizottság véle­ménye folytán hegedű­kulcsra változtatott; az énekdarabok elején szokásos hangnem­jelzést (ít és b) szóval írja ki, p. o. kemény D, lágy A stb. A kótamér­ték elnevezései is népiesek: félfertályos, két­f­e­r­t­á­l­y­o­s stb ; tizenhatodokra a népnek nincs szük­sége. Tárgyát 6 évi folyamra osztó, a tanonc kezébe való „Éneklő á­b­é­c­é" is 6 osztály számára van, illetőleg leszen kidolgozva. Előadása mindenütt világos, érthető, módszere fejlesztő. A­mily bizonyos, hogy eddigi énektanításunk hiá­nyos, tökéletlen és célra nem vezető, ép oly bizonyos, hogy Bartalus módszere minden eddigi rendszert fölülmúl s általa a kitűzött cél, t. i. hogy „a nép fiai a kótákat olvasni tudhassák," elérhető , minek folytán e tankönyv népiskoláinkban megbecsülhetlen volna, ha e t, a­n­i­t ó kántor is nem volna, és ha egyházi rend­tartásunk azt nem követelné, hogy a gyermekek az egyházi énekben is jár­tasak legyenek. Valóságos Scylla és Charybdis közé jut, ki­szakítani akarva az énektanítás eddigi rendszerével. Bartalus ez újabb s tökéletesebb rendszerét akarná a népiskolába bevinni. Egyházi rendtartásunk ugyanis megkívánja, hogy a gyermekek az egyh. éneklésben jártasak legyenek, tem­plomi és temetkezési alkalommal a kántor mellett segéd­kezzenek, a szülők pedig tudományt képzelni sem tudnak sz. Dávid zsoltárai nélkül. Már­pedig Bartalus könyve mellett — igen természetesen — mind­ezekről szó sem lehet az éneklő ábécé befejezése előtt. Olyan volna ez, mintha a járni most tanuló gyermektől azt kívánnók, hogy fusson. Aként segíteni a dolgon, mint a mesében, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon, vagyi­s tanítani az eddigi rend szerint egyh. énekeket is és a mellett Bartalus éneklő ábécéjét is, az idő sem adná ki, meg absurdum is. Nincs itt egyéb expediens, mint: vagy teljesen le kell mondani az egyházi énektanításról 6 évre, vagy megmaradni az eddigi rész rendszer mellett. De mint­hogy nem tespedés s visszaesés, hanem haladás a jelszó: leghelyesebb, bár legnehezebb, lemondani az egyh. énekta­nításról 6 évre, aztán az egyh. éneket az ismétlő iskolá­ban, a 12—15 éves növendékeknek tanítani. Különben mindaddig és mindenütt, ahol és a meddig ismétlő iskola nincs. Bartalus énektani rendszere, fele­kezeti iskolákban nem használható. Hogy egyházainkban végre a templomi éneklés is értelmes és megnyerő legyen, ismétlő iskolákra múlhat­lan szükségünk van ; különben tespedünk. Kiss Károly, pozbai ref. lelkész. A sepsii általános néptanító-egylet évnegyedes gyűlése. A sepsii általános néptanító-egylet Sepsi - Szent-Györgyön f. évi február hó 26-án tartá évnegyedes gyűlését. Elnök V. S. i. t. rövid, de kifejező meleg szavakban a népnevelés szép számmal megjelent bajnokait üdvözöl­vén, isten segítségül hívásával a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Mint minden ilyen alkalommal szokás, úgy itt is a múlt, ülésről vezetett jegyzőkönyv felolvasása vezetett elő­ször elé. Ezután sorrendben az alapszabály pontonkénti megvitatása következett, mely az értekezések idejéből vég­hetetlen sokat elrabolt ; de hiába, ez kiindulási pont lévén, nem minden igaz ok nélkül kívánta áldozatát abból, a­mi legdrágább. Végül a szabályok tisztázásával, mint szintén ennek a nm. vallás- és közoktatási ministerium­hoz megerősítés végett leendő felterjesztésével, az egylet tisztikara bízatván meg, csak ezután jöhetett az érteke­zések sorrendje. Első tárgy volt a földrajz. E tekintetben Benedek Samu sepsiszent­györgyi községi tanító a beszéd- és értelemgyakorlatokból indult ki, tekintettel az elemi népiskolai növendékek három első korosztályára, s miután a fokozatos tanmenet ügyes alkalmazására nézve a lakhelyismeretet, mint a föld­rajz bevezetését tünteté föl értekezésében, tanítói szaka­vatottságának fényes tanújelét adván, különben elég hos­­­­­szúra nyúlt előadását a gyűlés méltánylása kíséretében fejezte be. Ezenkívül még két-három tárgyból kellett volna ez alkalommal értekezést tartani, de mivel az idő jó tova haladt, a további értekezések a közelebbi gyűlésre halasz­tottak. Az indítványok során még két dolog került sző­nyegre, melyeket rövid tudósításomban nem lehet figyel­men kívül hagyni. E két dolog, két egymásutáni indítvány, melyek közül az első az, hogy a magas mér- és természettani eszközökkel az kormány által adott ezutáni gyűléseken kísérletek tétessenek, hogy így a tanszerek használati módját az általános tanítói karral megismertetve, ekkép az, az uj nemzedék iskolázása körül mielőbb élő tőkévé váljék. A második indítvány pedig az volt, hogy az apróbb tanítói körök, az eddigelé szétforgácsolt erők egyesítése céljából, egy egyletté, „Háromszéki általános néptanító­egylet" -té alakuljanak. Mindkét indítvány helyesléssel fogadtatott és a kö­zelebbi gyűlés tárgysorozatába felveendők lesznek. Kívánatos, hogy orbai, kézdi és erdővidéki ügyba­rátaink is utóbbi indítványt maguk között érleljék és a ,,Háromszéki általános néptanító-egylet" kitűzendő lobo­gója alá annyival is inkább sorakozni igyekezzenek, mert

Next