Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

igy ad elő ”) : „mikor már annyira jutottam vólna, hogy (Joau 3. v. 1. 2.) Nicodemus módgyára, a Szentséges Romai Anyaszentegyház Cardinállyához, e mostani Esz­tergomi Érsek Urunkhoz akkori állapattyában, éjjel jár­nék, egykor asztaláról vévén e könyvetskét; és valamel­lyet olvasván belőle mondám, hogy az nékem szép köny­vetskének láttszik; s jó vólna meg-fordítani, a mi Magyarnk is hadd magamat ő Nagysága olvasnák. Az-után, a Catholicus Hitre kezébe hogy adám, s vallám, azon o Naga tettszéséből Béczbe ménék, hogy mégis (mint o Nága szóllott Psal. 44. v. 12.) Obliviscerer populum meum, & domum patris mes; elébbenyi Companiám­ról feletkezném. Béczben létemben jűve hozzám osztán o Nagának levele, melyben ezeket is írta vala (ez a Naga levelét még­ ma is előadhatom): Prodist libellus nostri Leonardi Lessii, judicio meo utilissimus; quem­ ego Hungaricum habere vellem, & mutti meeum. Visa mihi res digna, in qua D. Vestra elaboraret, & suo nomine, praefixa Epistola dedicatoria ad D. Georgium Homonnai, in lucem ederet. Rogo staq, D. Vestram, hunc laborem non subterrugiat." A munka 1611-ben csakugyan megjelent, és 1612-ben már második kiadást ért. Ez időtájban Veresmarti átté­rése helyén, Bécsben, hosszabb ideig tartózkodott, hol 1610-ben az egyházi rendbe vétetett föl. Hazatérve vág­séllyei plébánossá lett. 2) Pázmány pozsonyi kanonokká nevezte ki, azután a bátai apátságot kapta meg 3) s mint ilyen irta alá az 1629. Pázmány alatt 4) és az 1638.-ban Lósy Imre alatt Nagyszombatban tartott zsinat határoza­tait ; 5) és mint ilyen irta egyéb műveit, melyekkel egymásután állott elő. 1638. „Az Igaz Isteni Tiszteletnek Tiszta Tüköre: Melyben világossan és fényessen láthattya ki-ki az Istent, és az Isten Tiszteletinek szükséges­ vóltát és, Hol kellessék ezt Istenessen és üdvösségesen követni. íratott Egy Is­teni Tiszteletnek buzgó terjesztője­ és Prédikátora által. — Nyomtattak Posomban, M.DC.XXXVIII. Esztendőben." k 8r. 237 1. 4­ „Catalogus Summorum Pontificum" la­tinul sztm­ .­1. — Sándor István: Magyar Könyvesház, 29­1. „F. Veresmarti Mihály "-nak tulajdonítja ; ugy szin­tén Danielik: Magyar írók. Pest, 1858. 372. 1. Minden jel odamutat, hogy ő irta. Budapesti könyvtárainkban i­z ő művei közé van osztva. Egy példánya a varasdvár­is megyei lepoglavai monostorból 1640-ben Petrachich Ká­rolyhoz, ettől egy pálos kolostorba, s onnét Jankowich gyűjteményébe jutott, ki a táblára „Speculam Cultus Divini, nescitur auctor" irta, most azonban Veresmarti művei közé sorolva létezik a nemzeti muzeumban. Egy másik példánya a magyar tud. akadémia könyvtárába a „Col. Pazmaniani"-ból került; első és utolsó levele hi­ányzik ; táblájára hibásan van irva: „Nicolai Strigoniensis Canonici Opus Catechetico-polemicum." Telegdi 1639. „Int­ 's Tanító Levél; Melyben A' Régi Ke­resztyén Hitben, A' Bátaikat Erőssíti Apáturok; (8 sor mottó Bellarminból) Veresmarti Mihály, Posoni Canonok, &c. — Posomban, M.DC.XXXIX. esztendőben." k 8r. XXI 1. Ajánló levél Pázmánynak, Posomban Sz. Gergely pápa napján 1634. + 9 szn + 298, végén „írtam Posonban, Böjt elö hónak hetedik napján, 1633.a . Ez a munka igen el van terjedve, mert „scriptum eius stilo Hungarico exaratum, et omnibus promiseue, ipsis etiam Evangelicis in comitiis regei diribitum, magnus animorum motus exeitavit". 1) Egy másik, egykorú nyomtatványban ezt olvassuk e munkáról: „a' mint nyilván mondják, e könyvet (t. i. az Into Tan. Levelet), a' Posoni Országos Gyűlésben, minden kérés nélkül, ő maga (t. i. Veresmarti), sákkal hordatván­ fel az ország házához, elöl-utól mindeneknek, nevezet szerint pedig az Evangélikusoknak, nagy bőven osztogatta, és egész Magyar­országot véle be­töltötte." 3) E mellett tanúságot tesz a számos fennmaradt, és csak­ugyan a szerző által ajándékozott példány. A Szabó Ká­roly által az Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyveiben V. 117. említett helyeken kívül, tudtommal megvan még a dunamelléki ref. egyházkerület könyvtárában, hova a „Collegy Soc. Jesu Suepusy" birtokából került; a nem­zeti muzeumban nem 2, hanem 3 példányban. A Jan­kowich példányt egykor a szerző a debreczeni alumnisták­nak küldötte; ugyanitt egy másik példány igen csonka, csak a számozott lapoknál kezdődik, címe is hibásan van fölírva: „Veresmarti a Bátaiakhoz Poson 1633." A ma­gyar akadémia egyik példánya címelőző lapjára a szerző ezt írta : „fAdmod­­ Re­ido D­o, Andreae Fabritio, Canonico Posonie­­i, author mittit;" a másikon „Dono Datus P. Jos. Rájnis, Ao 1773." és Dr. Schedel stampigliája, ez a darab a gr. Telekiek Alapítványából való. A tud. egye­tem birtokában is két példány van, az egyik címerezö­sén: „tPr0 Talie monasterio, Confrater, author ddt" ; a másikén: „f­llustrissimae Dominae, D­­ae Christianae Nyári de Bedeg, Excellentissi Domini, Dni Nicolai Esz­terhazi, Comitis Palatini, &c. Consorti, author mittit." — Ez ellen a munka ellen írt egy magát meg nem nevező magyar evangelicus hét könyvet, melyek 1657-ben Nagy-Váradon jelentek meg „Jesvita Páterek Titkai" és „Pá­pisták méltatlan üldözése a vallasert" cím alatt. 1640 „Tanáchkozás, Mellyet Kellyen A' Kfil­mben Veresmarti M.: Tanáchkozás stb. III. kiad. Foson, 1640. a 45 — 47 sztm­ 1. az ajánló levélben. Autobiographia. Frankinál i. h. II. 85. 3) M. Czinár: Monasteriologia. Tom. I. pag. 230. és Rupp Jak­ab­: Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870. 8 r. 380 1. 4) Carol. Péterffy: Sacra Concilia Eccl. R. Cath. In Hung. Posonii, 1742. T. II. p. 264. és Mich Szvorényi: Synopsis Critico-Historica Decretorum Synodalium pro Ecclesia Hungaro-Catholica Editorum. Vesprimii, 1807. 8 r. p. 246. B) Péterffy ; Sacra Concilia. T. II. p. 375.­ ­) Joannes Ribini : Memorabilia Ecclesiae Avgvstaneae Coiif. in Eegno Hvüg. Posonii, 1787. 8 r. P. I. p. 498. 2) Pápisták méltatlan üldözése a' vallasért. . . Mitsoda ál­nok mesterségekkel szokták a' Pápisták az Evangelicusokat a­ magok Vallására hajtani, 12 r. 1657. p. 6, 7.

Next