Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-31 / 22. szám
igy ad elő ”) : „mikor már annyira jutottam vólna, hogy (Joau 3. v. 1. 2.) Nicodemus módgyára, a Szentséges Romai Anyaszentegyház Cardinállyához, e mostani Esztergomi Érsek Urunkhoz akkori állapattyában, éjjel járnék, egykor asztaláról vévén e könyvetskét; és valamellyet olvasván belőle mondám, hogy az nékem szép könyvetskének láttszik; s jó vólna meg-fordítani, a mi Magyarnk is hadd magamat ő Nagysága olvasnák. Az-után, a Catholicus Hitre kezébe hogy adám, s vallám, azon o Naga tettszéséből Béczbe ménék, hogy mégis (mint o Nága szóllott Psal. 44. v. 12.) Obliviscerer populum meum, & domum patris mes; elébbenyi Companiámról feletkezném. Béczben létemben jűve hozzám osztán o Nagának levele, melyben ezeket is írta vala (ez a Naga levelét még ma is előadhatom): Prodist libellus nostri Leonardi Lessii, judicio meo utilissimus; quem ego Hungaricum habere vellem, & mutti meeum. Visa mihi res digna, in qua D. Vestra elaboraret, & suo nomine, praefixa Epistola dedicatoria ad D. Georgium Homonnai, in lucem ederet. Rogo staq, D. Vestram, hunc laborem non subterrugiat." A munka 1611-ben csakugyan megjelent, és 1612-ben már második kiadást ért. Ez időtájban Veresmarti áttérése helyén, Bécsben, hosszabb ideig tartózkodott, hol 1610-ben az egyházi rendbe vétetett föl. Hazatérve vágséllyei plébánossá lett. 2) Pázmány pozsonyi kanonokká nevezte ki, azután a bátai apátságot kapta meg 3) s mint ilyen irta alá az 1629. Pázmány alatt 4) és az 1638.-ban Lósy Imre alatt Nagyszombatban tartott zsinat határozatait ; 5) és mint ilyen irta egyéb műveit, melyekkel egymásután állott elő. 1638. „Az Igaz Isteni Tiszteletnek Tiszta Tüköre: Melyben világossan és fényessen láthattya ki-ki az Istent, és az Isten Tiszteletinek szükséges vóltát és, Hol kellessék ezt Istenessen és üdvösségesen követni. íratott Egy Isteni Tiszteletnek buzgó terjesztője és Prédikátora által. — Nyomtattak Posomban, M.DC.XXXVIII. Esztendőben." k 8r. 237 1. 4 „Catalogus Summorum Pontificum" latinul sztm .1. — Sándor István: Magyar Könyvesház, 291. „F. Veresmarti Mihály "-nak tulajdonítja ; ugy szintén Danielik: Magyar írók. Pest, 1858. 372. 1. Minden jel odamutat, hogy ő irta. Budapesti könyvtárainkban iz ő művei közé van osztva. Egy példánya a varasdváris megyei lepoglavai monostorból 1640-ben Petrachich Károlyhoz, ettől egy pálos kolostorba, s onnét Jankowich gyűjteményébe jutott, ki a táblára „Speculam Cultus Divini, nescitur auctor" irta, most azonban Veresmarti művei közé sorolva létezik a nemzeti muzeumban. Egy másik példánya a magyar tud. akadémia könyvtárába a „Col. Pazmaniani"-ból került; első és utolsó levele hiányzik ; táblájára hibásan van irva: „Nicolai Strigoniensis Canonici Opus Catechetico-polemicum." Telegdi 1639. „Int 's Tanító Levél; Melyben A' Régi Keresztyén Hitben, A' Bátaikat Erőssíti Apáturok; (8 sor mottó Bellarminból) Veresmarti Mihály, Posoni Canonok, &c. — Posomban, M.DC.XXXIX. esztendőben." k 8r. XXI 1. Ajánló levél Pázmánynak, Posomban Sz. Gergely pápa napján 1634. + 9 szn + 298, végén „írtam Posonban, Böjt elö hónak hetedik napján, 1633.a . Ez a munka igen el van terjedve, mert „scriptum eius stilo Hungarico exaratum, et omnibus promiseue, ipsis etiam Evangelicis in comitiis regei diribitum, magnus animorum motus exeitavit". 1) Egy másik, egykorú nyomtatványban ezt olvassuk e munkáról: „a' mint nyilván mondják, e könyvet (t. i. az Into Tan. Levelet), a' Posoni Országos Gyűlésben, minden kérés nélkül, ő maga (t. i. Veresmarti), sákkal hordatván fel az ország házához, elöl-utól mindeneknek, nevezet szerint pedig az Evangélikusoknak, nagy bőven osztogatta, és egész Magyarországot véle betöltötte." 3) E mellett tanúságot tesz a számos fennmaradt, és csakugyan a szerző által ajándékozott példány. A Szabó Károly által az Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyveiben V. 117. említett helyeken kívül, tudtommal megvan még a dunamelléki ref. egyházkerület könyvtárában, hova a „Collegy Soc. Jesu Suepusy" birtokából került; a nemzeti muzeumban nem 2, hanem 3 példányban. A Jankowich példányt egykor a szerző a debreczeni alumnistáknak küldötte; ugyanitt egy másik példány igen csonka, csak a számozott lapoknál kezdődik, címe is hibásan van fölírva: „Veresmarti a Bátaiakhoz Poson 1633." A magyar akadémia egyik példánya címelőző lapjára a szerző ezt írta : „fAdmod Reido Do, Andreae Fabritio, Canonico Posoniei, author mittit;" a másikon „Dono Datus P. Jos. Rájnis, Ao 1773." és Dr. Schedel stampigliája, ez a darab a gr. Telekiek Alapítványából való. A tud. egyetem birtokában is két példány van, az egyik címerezösén: „tPr0 Talie monasterio, Confrater, author ddt" ; a másikén: „fllustrissimae Dominae, Dae Christianae Nyári de Bedeg, Excellentissi Domini, Dni Nicolai Eszterhazi, Comitis Palatini, &c. Consorti, author mittit." — Ez ellen a munka ellen írt egy magát meg nem nevező magyar evangelicus hét könyvet, melyek 1657-ben Nagy-Váradon jelentek meg „Jesvita Páterek Titkai" és „Pápisták méltatlan üldözése a vallasert" cím alatt. 1640 „Tanáchkozás, Mellyet Kellyen A' Kfilmben Veresmarti M.: Tanáchkozás stb. III. kiad. Foson, 1640. a 45 — 47 sztm 1. az ajánló levélben. Autobiographia. Frankinál i. h. II. 85. 3) M. Czinár: Monasteriologia. Tom. I. pag. 230. és Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870. 8 r. 380 1. 4) Carol. Péterffy: Sacra Concilia Eccl. R. Cath. In Hung. Posonii, 1742. T. II. p. 264. és Mich Szvorényi: Synopsis Critico-Historica Decretorum Synodalium pro Ecclesia Hungaro-Catholica Editorum. Vesprimii, 1807. 8 r. p. 246. B) Péterffy ; Sacra Concilia. T. II. p. 375. ) Joannes Ribini : Memorabilia Ecclesiae Avgvstaneae Coiif. in Eegno Hvüg. Posonii, 1787. 8 r. P. I. p. 498. 2) Pápisták méltatlan üldözése a' vallasért. . . Mitsoda álnok mesterségekkel szokták a' Pápisták az Evangelicusokat a magok Vallására hajtani, 12 r. 1657. p. 6, 7.