Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

ságért, de azért nem hazudva, hanem — mint sorai­ból látszik — valóban megbotránkozik a hitvallás­rombolók vakmerőségén. Szóval ő oly valódi igazhi­vőnek tűnik fel, kinek igazhitűségét a túlsó táborban sem fogják kétségbe vonni. És mégis im, mi az ő szeliden polemikus cikkének tartalma. Én — úgy mond — „tanulmányozván a bibliát, külömbséget tettem és teszek az ó szövetség azon helyei között, melyek mint zsidó hagyomány vétettek fel Mózes ha­lála után az ő írásai közé, s melyhez tartozik a Bálám szamarának szólása is; külömbséget az uj szö­vetség azon helyei között is, mint a gargazénusok őrültjei, kik ördöngösöknek állítatván, s hivén magu­két, vad tekintettel rohantak a disznók felé, s azokat a Tiberiás tavába riasztották." Másrészt azon­ban hiszi és vallja Celder úr, „hogy Isten a zsidó népet rendkívüli tehát csodás úton is igyekezett tö­kéletesebb erkölcsi állapotra vezérelni, . . . hogy az isteni mindenhatóságnak az ó­szövetségben jelentke­zett egyes csodái, az újban a Fiú által ismétlődnek még egyszer; . . . hogy Istennek mindenek lehetsé­gesek voltak és lesznek, csoda és nem csoda egy­aránt. * Minthogy pedig Kozma úrnak ezektől eltérő nézetei vannak a csodákról, azért C. úr ezen szives tanácsot intézi hozzá: mondj le a papi s esperesi hivatalodról, én legalább „a te helyedben és a gon­dolkodásoddal, ha ellentétbe jönnék a kormányzásom­ban levő egyházak vallástételével és saját gyülekezetem tanával, a visszalépést mint esperesi, úgy lelkészi hivatalomtól is lelkem meggyőződése iránti köteles­ségemnek ismerném." Ha pedig K. úr ezen jó taná­csot nem lesz hajlandó befogadni, akkor Celder úr szerint „a többi espereseknek kötelességük vissza­lépni." Ez a veleje a sima gyenge hangon irt, de ke­mény dolgokat tartalmazó baráti levélnek. Most azonban bátrak vagyunk C. úrtól kérdezni, hogy hát önnön helyében és gondolkodásával nincs ellentétben egyháza vallástételével , és lelke meggyő­ződése és szabadsága iránti tekintetből nem véli köte­lességének a lelkészi hivatalról való lemondást? Mi úgy tudjuk, hogy a f.-bányai egyház és egyházmegye hitvallása még most is a második, az 1567-ben alá­irt helvét hitvallás, ennek pedig legelső sorai így hangzanak : „Hiszszük és valljuk, hogy a sz. prófé­táknak és apostoloknak az ó és új testamentomi kanonikus könyvekben befoglalt Írások az Istennek valóságos és tulajdon beszéde... Melyre nézve világosan megparancsolta Isten, hogy semmi ahhoz ne tétessék, el se vétessék abból ... A teljes irás Istentől ihletett . . . Kárhoztatjuk azért Artemon­nak, a manicheusoknak . . . eretnekségeket, kik tagad­ták a szent Írásnak a sz. lélektől való származását, vagy annak könyvei közül némelyeket be nem vettek, vagy megtoldottanak és vesztegettenek. ” A 7-dik cikke pedig a hitvallásnak így végződik: „kárhoztatjuk mindazoknak vélekedéseiket, valakik a teremtésről, az angyalokról, az ördögökről külömbözőket értenek azoktól, a melyek minékünk erőnkbe adattak a szent írások által." Ha már ezen hitvallás érvényben van Felső-Bányán, mi jogon meri Celder úr az ó testamentom némely helyeit „zsidó hagyományul" tekinteni? az isteni ihletés hatása alatt írt Bálám-történet hiteles­sége felett kétkedni? hogy meri kétségbe vonni az új testamentomban három helyütt is említett ördöngösök létezését és Jézusnak ezek gyógyításában tanúsított isteni csoda erejét ? hogy állíthatja, hogy azok kö­zönséges őrültek voltak, s nem az Úr által kiűzött ördögök kergették a sertéseket a tóba, hanem az őrül­tek vad tekintete? Higgje meg Celder úr, hogy az ily eretnek beszédeken a helvét hitvallás készítői, annak aláírói és kivált a f.­bányai egyház egykori igazhitű püspöke Mélius sokkal inkább megbotránkoztak volna, mint a mai igazhivők a­mint megbotránkoznak Kozma úr beszédein, és még csak ezelőtt száz évvel is letépték volna a bibliai csodák között való ilyetén válogatásért bár­ki nyakából a papi palástot. De nem csak régente, letépnék azt ma is min­den oly egyházban, a­hol a helvét hitvallás valóban érvényben van. A hatvanas évek elején C­o­r­e­n­s­o angol püspök csupán annyit mondott egy akkor meg­jelent munkájában, hogy kétli miszerint Mózes írta volna egészen a neve alatt létező öt könyvet, tehát olyasfélét mondott, csak hogy kissé ennyhébb kifeje­zéssel élve, mint Celder úr, hogy t. i. csúztak be azokba „zsidó hagyományok" is , és ezen állításáért több mint egy évig volt per alatt, és a mi helvét hitvallásunkkal közel rokonságú hitvallást követő angol magas egyház főtörvényszéke csupán azért nem csapta s nem csaphatta ki (mert az akarat meg volt) Co­lensot püspöki hivatalából, mivel ez nem az anya­országban volt püspök, hanem a kaplandi gyarmat­államban.

Next