Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-04 / 18. szám
Huszonhetedik évfolyam. « 279. sz. Budapest, 1884. április 27. PROTESTÁNS Előfizetési dij: Hirdetések dija: SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. s külön 30 kr. Teljes számm/o.példáirv^ofel^al- szolgáil^a/tu.rn.ls. JjjagST Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetések lejárt, annak megnyitására felkéretnek. A dunamelléki ref. püspökválasztás ügye, az új szavazás kitűzése által, amint előre látható volt, célra nem vezetett. A szavazatbontásra az egyházker. által kiküldött bizottság május 1-sején kiküldetésében eljárt és az eredménye lett. Beadatott összesen 241 érvényes szavazat. Ebből Szász Károly kapott 111, Filó Lajos 95, Baksay Sándor 34, Szilády Áron 1 szavazatot. Abszolút többséget tehát ismét egyik sem nyert; ennek folytán Szász Károly és Filó Lajos mint kik legtöbb szavazatot nyertek, most már semmi akadály nem állván útját, szűkebb választásra tűzettek ki. A szavazatok május 31-ikéig a szavazatbontó bizottság helyettes elnökéhez Vizsolyi Gusztáv úrhoz küldenelek be, s június 3-án délután a szokott helyen bontatnak fel. Szerk. Hivatalt foglaló beszéd. II. Mózes 33: 18, 19, 21. És mikor mégis mondaná Mózes: Kérlek Uram mutasd meg a te dicsőségedet nekem. Monda az Ur : Én azt mivelem, hogy az én dicsőségem a te orcáid előtt menjen el. .. Azért ime itt vagyon egy hely és állj ott a kősziklám. Anyaszentegyházunk egyik hajója veszteg áll, körülötte nyugtalanul hánykódnak a hullámok. Igen ! E földi élet egy hullámzó tenger, melyet az emberi érdekek szélvészei, a szenvedélyek viharjai szüntelenül háborgatnak. Ezek fölött, ezeknek tetején libeg a hajó az egyház, a melyre menekülnek mindazok, akik nyugalmat óhajtanak. De hányszor fölriad az utazók serege, midőn a világi érdekeknek egy-egy rohama hevesen megragadja, rést törni igyekszik páncél oldalán, elsüllyesztéssel fenyegeti. Minden szem a kormányosra szegezi rémült tekintetét, kinek kezében van reménye, szabadulása, élete. Ilyen hajó ez az egyház, amely egy régi, hű, kipróbált kormányosát elvesztette, ki messzeható sasszemeivel előre látta a fenyegető vészt, a bekövetkezendő vihart, s némán, szótlanul megtette óvintézkedéseit s ha kitört a vész, nem gondolva a rémültek jajveszékléseivel, nem hallgatva a kéretlen tanácsadók szavaira, nem törődve az ellenséges hullámokkal, melyek olykor arculcsapva egészen elborították, azt hittük elsodortatott, de nem, ott ült rendületlenül a maga helyén s acél izmaival erősen megragadva a kormányt, tört vész viharon keresztül kitűzött mindig nemes célja felé. Most kidőlt, a kormány kiesett a kezéből s hajója még mindig gyászlobogókkal borítva búslakodva, himbolyog a hullámokon várva uj kormányosát. Csudálkozhatik-e valaki, ha ezeket tudva aggódó lélekkel, dobogó szivvel állok meg e helyen, mellettem a kormány, kezeim reszketnek midőn reá teszem, mert tudom, hogy az elvesztett erőt és bölcseséget az én erőm és tehetségem kipótolni nem képes. Csak az biztat, hogy mellettem vannak az erősek a kormányon, hogy fölöttem tudom a legfőbb csak az vigasztal kormányzót, ki ha nem is engem, de egyházát el nem hagyja s a vész idején parancsol a hullámoknak. Bátorságot meritek az ókor nagy alakjainak példájából. Egy ilyen alakot mutat fel előttem a szent lecke, Mózest, azon pillanatban, midőn megdöbbenve a nagy feladattól, melylyel Isten megbízza, szoronogatott szivvel áll meg az Úr előtt és kéri : Mutasd meg hát nekem Uram a te hatalmadat. Az Úr pedig azt feleli: Ime ez a hely, állj meg e kősziklám és megmutatom neked az én dicsőségemet. Ott áll Mózes az isten embere a sötét éjben egyedül fedetlen fővel a sziklacsúcson a sötétségbe mélyesztve átható tekintetét, és az Úr félrevonja előtte a jövendőt fedező fátyolt s látja maga előtt elvonulni népének történetét. Látja midőn népe, mint egy áradat özönlik be a Kánaán földére magával sodorva vagy letiporva minden akadályt, látja hogy az Úrnak karjai harcolnak a népért, s látja fokozatosan emelkedni a dicsőség legmagasabb fokára, melynek tetején látja Dávidot fénylő 33