Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

Harmincharmadik évfolyam,­­ SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorra. — Bélyegdíj Irodal­om. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések: IX. ker. Pipa-utca 23. szám. 18. sz. PROTESTÁNS Budapest, 1890. május 4. minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban, külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Az illetéktelen keresztelés és anyakönyvezés tárgyában kiadott miniszteri rendelet. Dr. Barth­a Béla. — Könyv­ismertetés. Pressense: Egyháztörténetem. Az apostoli kor. Baksay László. — Belföld. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Lévay Lajos. — A nagybányai egyházmegye közgyűlése. Biki Ferencz. Az egyetemes konvent ülései, r. t. —• Az illetéktelen keresztelés és anyakönyvezés tárgyá­ban kiadott miniszteri rendelet. ii. Azoknak a félreértéseknek s félremagyará­zásoknak, melyek az 1868 / 52. törvénycikk bün­tetőjogi szankciójának hiányából folytak, legcél­szerübben és legméltóbban egy novella alkotása által lehetett volna elejét venni, mely novella külön és világosan megállapította volna azt, hogy mily büntetéssel jujtassék azon egyén, a­ki a kérdéses törvény ellen akár elkereszteléssel, akár pedig tilos áttérés elfogadásával meggyőződésem, hogy e súrlódások csakis vét. S akkor fognak véget érni, ha tiszta s félremagyarázhat­lan törvény pótolandja azt, ami az 1868 : 53-ik törvénycikkben hiányzik. Annál inkább, mert az ultramontanizmus mai merész föllépése, s a hivatalos állam neki kedvező i­án­ulata mellett kis és nagy dolgokban méltán féltjük a szabad­elvűséget és a protestantizmust. Igaz, hogy az 1879: 40 törvénycikk 53. §-a törvényi intézkedés, de egyrészt a következ­mények tanulsága szerint nem világos, másrészt a vallási egyenlőség és viszonosság, a lelkiis­mereti szabadság sarkalatos elvét, mely való­ságos rendszeres alaptörvénybe való, méltatlan és kicsinyes dolog «kihágási» szabályokkal ren­dezni akarni. Még tévesztettebb volt néhai Trefort minisz­ter álláspontja, ki egyszerű miniszteri rendelet­tel akart segítni a dolgon s amint láttuk, nem segített, pedig az ő rendelete még független biró eljárása elé utasította a dolgot s a vétkes papra az elzárás büntetése is meg volt álla­pítható. Nem fog e bajon Csáky gr. kultuszminisz­teri rendelete sem segíteni, sőt bár egy percig sem kétkedem, hogy azt az a katholikus felekezetek iránti jóakarat is szülte, mint a félrendszabályok általában, csak bonyolítni fogja a helyzetet, s intézkedései által nem a római katholikus dogma­tismus merevsége által megtámadott állami s felekezeti béke, hanem az ultramontanismus mal­mára hajtja vizet, s a különben rokonszenves, érdemes vallásügyi miniszterünk rendeletében kifejezett végső kijelentése, mely szerint a tör­vénynek minden oldalról s mindenki által való szigorú megtartása mindenkinek egyformán köte­lessége, nem ölt testet. A vallás- és közokt. miniszter folyó évi 10086. számú rendelete következőkben tartal­maz visszaesést : a) Valóságos birói gyakorlatnak veszi azt, ami bíróságainknak bizonytalan tapogatódzása volt s a keresztelés dogmatikai jelentőségének bírálata által a modern polgári bíróságok hatás­körét túl is lépte, s azokat kánonjogi orgá­nummá változtatta, hogy t. i. a keresztelés ténye illetéktelen lelkész által végrehajtva sem elkeresztelés, csupán a keresztyén közösségbe s nem egyúttal bizonyos felekezetbe való fölvétel is, amit pedig egyik, a róm. katholikus fölfo­gástól nem távol álló lapunk is a «judikatura által elkövetett némi erőszakolásnak» nevez. Hogy megállapodott birói gyakorlatról nem beszélhet a miniszter, igazolja az, hogy 1880-ban a soproni járásbíróság, az 1881 -iki tatai eset­ben a kir. tábla elmarasztalta az elkeresztelés­sel vádolt katholikus lelkészt, s ugyanaz a kir. tábla az előbbi soproni esetben fölmentő ; viszont a tatai esetben az első fórum, a járásbíróság volt a felmentő, holott a soproninál az első fórum marasztalt, s felmentő ítéletet hozott a kir. kúria is. Ezt következetes és megállapodott

Next