Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
KÖNYVISMERTETÉS. Bibliai Szókönyv. Készítette Csizmadia Lajos theol.akad. tanár. Nagy 8 ®. 782 oldal. Debreczen, 1910. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Ára 20 kor. Csizmadia Lajos pápai ref. theol. tanár „Bibliai Szókönyv"-e felől legelső sorban is azt kell megállapítanom, hogy igazán hézagpótló és régi, általánosan érzett hiányt elégít ki. A Fördős-féle, félbenmaradt újabb kísérlettől eltekintve, félszáz esztendeje múlt már el annak, hogy Maklári Pap Lajos Bibliai Egyezményes Szótára segédeszközt nyújtott a magyar protestáns papság kezébe a biblia könnyebb használásához. Azóta Maklári műve is úgy megritkult, hogy már csak itt-ott volt található, de könyvárusi úton nem volt megszerezhető. De ha el nem fogyott volna is, elavulttá tette volna a biblia revideált kiadása, amely a czímszavakban nagymértékű változást okozott. A Csizmadia Bibliai Szókönyve, eltekintve hézagpótló voltától, tartalmilag épen azért nyereség, mert czímszavait a revideált bibliából meríti, s ezáltal arra is jó hatással lesz, hogy a régi Károli-fordítás helyébe a revideált fordítást segítse a lelkészek s általuk a közönség körében. Bibliai Szókönyve összeállításánál Csizmadia nem követte elődei ama methodusát, amely a bibliai helyeket tárgy és gondolatbeli rokonságuk szerint csoportosította, hanem valóságos szókönyvet szerkesztett, a szavak alfabetikus sorrendbe állításával. A régebbi methodusnak megvolt az a haszna, hogy a gyakorló lelkésznek csoportosítva nyújtotta a tárgy- és gondolatrokonságban álló helyeket és ezáltal könnyebbé tette a már meglevő gondolathoz való megfelelő textus megtalálását. De ez a haszon csak látszólagos volt, voltaképen azonban igen sokszor kárára szolgált az igehirdetésnek, mert elszoktatta a lelkészeket a bibliaolvasástól, az ebből való inspiráczió kereséstől s rászoktatta arra, hogy a saját gondolataikat fejtsék ki a prédikáczióban, a textus pedig csak többé-kevésbbé megfelelő mottóvá váljék. Temérdek az olyan prédikácziók száma, amelyeknek nem alapja, forrása a textus, hanem csak czíme, mottója, — s az ilyen fajta prédikálásnak nagyban elősegítője volt a tárgyi konkordanczia. Hátránya volt a tárgyi konkordancziának az is, hogy segítségével bajos volt rátalálni egy épen szükséges lókus feltalálása, miután a lókusnak csoportosítása nem vezérszavak, hanem vezérgondolatok szerint történt. Csizmadia, a külföldi legjobb rendszerű konkordancziák mintájára a vezérszavak szerint való csoportosítást alkalmazta munkájában. Csak egy jellemző szava éljen is valamely lakusnak az emlékezetben, Csizmadia Szókönyve segítségével könnyen rátalálhat, annyival is inkább, mivel a szerkesztő külön szakul vette az ugyanazon gyökű, de a képzők, praefixumok és igekötők által értelmükben kisebb-nagyobb módosulást szenvedő névszókat és igeneveket. Nem öleli ugyan fel a bibliának minden szavát és a szavaknak összes változatait, mint a külföldi legteljesebb konkordancziák, de erre a gyakorló lelkészi szolgálatban nincs is szükség, a tudományos használatra pedig, az, aki a bibliával ilyen szempontból foglalkozik, úgy is megszerez mindenki egy — bár idegen nyelvű — teljes konkordancziát. Az, amire a gyakorlati használatnál szükség van, magában foglalja Csizmadia Szókönyve. • Sőt még arról is gondoskodott a szerkesztő, hogy a textus-keresést is megkönnyítse, amikor a Függelékben külön csoportosította az alkalmi egyházi beszédtextusokat, 21 alcím alatt; továbbá az alapeszmét szolgáltató és az áldásul szolgálható textusokat. A Bibliai Szókönyv, a vezérszónak vastag betűvel kiemelése után, a bibliai könyvek s azok fejezeteinek és verseinek sorrendje szerint idézi ezt a lakást, vagy egészben, vagy részben, amelyikben a czímszó előfordul. Amint azonban, főként a tulajdonneveknél észrevettük, nem mindenkor a legpontosabb a felsorolás, így pl., hogy csak a legelső lapról idézzünk, az Abdi név előfordul még az II. Krón. 29:12-ben is; az Abdiás ('Obadjáh) név az I. Krón. 8:21, 27:19, 7:3, 8:38, 9:16, 44, 12:9, II. Krón. 17:7, 34:12 és Esdr. 8:9-ben is. A tulajdonneveknél ezenkívül még bizonyos ingadozást is veszünk észre a magyar átírásban. Pl. külön czímszót képeznek, csak az A-betűben, a héber szövegben egyformán irt következő nevek: Abia—Abija, Abihud — Abiud, Amaria—Amariás, Amasia—Amaziás, Anania—Ananiás, Anfaksad—Anpaksad, Azaréel —Azarél—Azárel, Azária—Azáriás—Azária. Ez ugyan nem magának a szerkesztőnek az alaphibája, amennyiben ő a revideált biblia transkripczióját követte, de nem ártott volna, ha a revideálok pontatlanságát legalább annyiban helyrehozni igyekezett volna, hogy az egy és ugyanazon neveket egy czímszó alá foglalja, zárójelben említve csak meg a variánsokat s a variáns czímszóknál utal a helyes czímszóra. S a tulajdonneveknél jó lett volna, épen e variánsokra való tekintetből, adni a héber szöveg szerinti nevet is; mert így bizony az eredeti szöveget nem igen ismerők előtt egy és ugyanazon személy néha két, esetleg három személyként is szerepelhet. A lakusok idézésénél is vannak tévedések, aminek pedig már nem volna szabad előfordulni. Pl. csak az első lapról idézve, az Abdiás czímszónál I. Kir. 18:31 helyett 18:3-nak, 7:13 helyett 7:16-nak, Neh. 10:52 helyett 10:5-nek, az Abdon czímszónál Józs. 21 : 31 helyett 3 és 30-nak, Bir. 12:12 helyett 12 : 13-nak kellene állania. Ezt a pontatlanságot úgy vettük észre, itt-ott az eredményezte, hogy az előfordulás számát jelző (?) s feljebb emelten szedett szám lecsúszott a vers száma mellé. S így a pontosságra való törekvés épen a pontatlanság előidézőjévé vált. Ezeken a kisebb hibákon ugyan könnyen lehetne segíteni egy újabb kiadásnál, de a mi theol. irodalmi