Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-29 / 22. szám
KÖNYVISMERTETÉS. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztette: S. Szabó József fölszentelt lelkész, debreczeni kollégiumi tanár. Ára kötve 10 K. Debreczen, 1909. Kiadja Telegdi K. Lajos utóda: Eperjesy István könyvkiadóhivatala. A Debreczeni Lelkészi Tár VII. kötete, illetve évfolyama fekszik előttem. Több kötetet ismertettem már, s törekvésem mindig oda irányult, hogy feltárjam az ittott mutatkozott hiányt, fogyatékosságot, hogy papjaink lehetőleg olyan könyvet kapjanak kezükbe, melyből a gyülekezetük lelki szükségletét kielégíthessék s azok hit és erkölcsi életét, igaz evangéliumi alapon, Krisztus szellemében, a tökéletesedés minél magasabb fokára emelhessék. A jóakaratú bírálatnak mindig arra kell törekednie, hogy ollójával ne csak nyesegessen és vagdaljon, hanem megmutassa azt is, hogy a lenyesett vagy lenyesendő ág helyére mit és milyet oltson, hogy kereső, élvezhető, tápláló gyümölcsöt találjon. Többször kiemeltem, de most sem hagyhatom említés nélkül, hogy e kötetben is túl sok az alkalmi beszéd. Az alkalmi beszédek közül egyet-kettőt legfeljebb csak azért tartok a kötetbe felvehetőnek, hogy például, mintául szolgáljanak, mert még, ha van is bizonyos hasonlatosság az egyes gyülekezetek életében előforduló esetek, alkalmak között, az sohasem egy és ugyanaz s a nagy ritkán előforduló specziális alkalmakra nem képzelek papot, aki ne tudna olyan beszédet készíteni, amely az ő speciális esetére igazán alkalmas és megfelelő. A kiváló alkalmak mindenkor megteremtik az alkalomra szükséges beszédeket, ezért nem vagyok barátja annak, hogy e kötetben is oly sok az alkalmi beszéd. Jó, építő bibliamagyarázatok, különösen közönséges vasárnapokon mondandó beszédek, szükségesek a mi papjainknak, akiknek sokszor se idejük, se hangulatuk nincs arra, hogy minden vasárnapra önállóan készítsenek beszédeket. A kötet a szokott formában és kötésben 630 oldal terjedelemben jelent meg a következő tartalommal: bibliamagyarázat : 8; beszédek ifjúsági istentiszteletekre: 7; vasárnapi egyházi beszédek : 17; ünnepi egyházi beszédek : 15 ; összesen 47 beszéd. Az alkalmi egyházi beszédek : 19; keresztelési beszédek: 6; konfirmácziói beszédek : 2 ; úrvacsoraosztási beszédek : 3 ; esketési beszédek : 12 ; gyászbeszédek és imádságok : 8 ; dolgozatok a liturgia köréből: 3; halotti imádságok : 8; alkalmi imádságok : 5; különfélék : 2; az összes alkalmiak száma 68. Átolvasva a terjedelmes kötetet, örömmel teszek bizonyságot arról, hogy ez, általában véve, jobb, értékesebb, az előző, s általam ismertetett évfolyamok tartalmánál. Jobb és értékesebb annyiban, hogy a szerkesztő vagy jobban használja a szerkesztői ceruzát, vagy általában jobb beszédeket kap, részben a régi, részben az új munkatársaktól. A szerkesztőnek azonban még most sem szabad megelégednie, még inkább arra kell törekednie, hogy a jók közül a legjobbakat, a legjobbak közül az emberileg vett lehető legtökéletesebbeket válassza ki és fonja koszorúba, hogy azok által életre keltse, építse és megerősítse még az olyanokat is, akik vallásnak és egyháznak nyíltan bevallott ellenségei. Ezt pedig csak olyan beszédekkel lehet elérni, melyek a hit forrásából fakadnak, s nem csupán erkölcsi törvényeken nyugosznak. Nem kicsinylem ugyan az úgynevezett erkölcsi prédikácziókat, mert a törvény helyes magyarázata és igazságos alkalmazása sokszor czélt ér, a mennyiben egyeseket megráz és bűntudatra ébreszt, de a legtöbb túlteszi magát a rideg törvényen, míg a hiten és isteni kegyelmen felépített beszéd a legtöbbször kibékít, megnyugtat, s így vallásos érzületében, gondolkozásában megerősítést nyer, mely maga után vonja az erkölcsi jó cselekedetekben való előmenetelt, fejlődést is. Hogy nemes gyümölcsöket teremtünk, előbb annak lelkét kell magunkba vennünk, a ki az érzület forrását, a szivet tisztává teszi, hogy aztán éljünk nem mi, hanem éljen bennünk a Jézus Krisztus, s az életet, melyet élünk, az ő benne való hit által éljük. A bibliamagyarázatok általában jók. Külön kiemelendőknek tartom Andrássy Kálmán: „Anna próféta asszony" és S. Szabó József: „A hívő Péter" czíműeket, melyekben nemcsak biblia és a szerepelt személyek alapos ismerése tűnik ki, hanem az a szellem is, a mely a bibliát áthatja, s mely szivünket hullámzásba, akaratunkat mozgásba hozza, hogy igyekezzünk az illetőkhöz hasonlók lenni. Jó, építő bibliamagyarázatot csak az írhat, a kinek lelke megtelt az evangélium lelkével, s akinek rendelkezésére állanak a biblia, a történelem és az élet olyan alakjai, a kiknek festésével a rosszat, az utálatost, a bűnt megutáltatja, s a jót, nemeset és igazat megkedvelteti. Ilyen bibliamagyarázatokra igen nagy szükség volna, különösen ha nem feledjük, hogy nagyon sok gyülekezetben a délutáni istentiszteleteken majdnem kizárólag bibliamagyarázatok tartatnak. Ismétlem itt is: több jó bibliamagyarázatot, a sok, kevésbbé használható alkalmi beszéd és imádság helyett! Az ifjúsági istentiszteletekre szánt beszédek is többékevésbbé jók, oktatásra alkalmasak, de : „József álma" Hetvényi Lajostól, s még inkább : „Isten a mi hajlékunk" Daróczi Ferencztől, nehézkesek s így gyermekeknek nem megfelelők. A ki gyermekeknek ír vagy beszél, annak jól kell ismernie a gyermek lelkét, gondolkozását, s olyan nyelven kell szólnia, olyan példákat eléjük állítania, hogy a gyermek azokat megértse. Csak ily beszédek hozhatják meg aztán az áldást, hogy a gyermekek növekedjenek testben, lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. A vasárnapi egyházi beszédek csoportjában több igen szép, tartalmas és építő beszéd van. Kálvin beszéde: „Az egyház Isten háza", B. Pap