Protestáns Szemle, 1899
I. Értekezések és tanulmányok - Szegedi Gergely és énekeskönyve. Barla Jenő
ször Bálint papot, kit Török Bálint Pápáról aláhozott volt, annakutána Radán Balázst, ki Berekszászban martyromságot szenvedett, Sánta Mártont, Szegedi Gergelt, Gál papot, Mélius Pétert, Szikszai Bálintot, kik között nem utolsóbb sem haszontalanb volt az Félegyházi Tamás is, támasztotta az kegyelmes Isten." Különös, hogy ezen XVI. századi bizonyíték daczára későbbi egyháztörténetírók, mint Debreczeni Ember Pál és Bod Péter műveikben nem említik Szegedi Gergely debreczeni paposkodását. Bod Péter 1557-ből Szegedi Lajost említi debreczeni papul. Állítása téves, Gönczi György idézett feljegyzése kizárja azt; az a Szegedi, ki 1557-ben Debreczenben lelkészi hivatalt visel, a mi Szegedi Gergelyünk ! Szegedi Lajos nevével ez évtől Ember Pálnál a kolozsvári zsinat leírásánál találkozunk. „Ezen évben (1557) — mint Pápai Ferencz előadja — tartatott a kozsvári zsinat Kálmáncsehi Márton, Szegedi Lajos, Petek Lőrincz, a kolozsvári származású Kriszpusz Bálint tordai pap és más orthodoxok ellen, kiket megvetésből sakramentáriusoknak neveztek, melyre vitatkozás végett Erdély főpapjai június 13-ára egybegyűltek. Márton betegségtől akadályoztatva, a vitán nem jelent meg. Ellenségei azt gondolták, színleli a betegséget. Az ügyet tiszttársára, Lajosra bízta. Ez, miután a vitatkozásban maga nem akart résztvenni, a lutheránus papoktól túlságos buzgalmukból kifolyólag eretnekséggel len vádolva.". Minthogy Bod P. feljegyzésén kívül más történeti adat nem szól Szegedi Lajos debreczeni papságáról, Ember P. ezen kitétele daczára: „Az ügyet tiszttársára, Lajosra bizza" („Totum negotium suo collegae Ludovico demendat"), nem fogadható el Bod P.állítása. A tiszttárs szó reáillett Szegedi Lajosra, ha nem viselt is Kálmáncsehivel együtt egy időben Debreczenben papságot. Balogh Ferencz szerint Szegedi Lajos krasznai lelkész volt.3 Ugyanez a Sze- 1 Hist. Hung. Eeeleastiea. Lugd-Batav. 261. 1. 2 Historica Eceles. Reform. Utreeht. 1728. pag. 110., 111. 3 Keresztyén Egyháztörténet. IV. k. 259. 1.