Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: Admirari!
rejtelmeivel és lehetőségeivel. De legnagyobb mégis Jézus, mert benne Isten minden nagysága emberivé vált, tehát fokozódott a gazdagságban. Csodálni őt annyit tesz, mint megérezni az ő nagyságát és hozzája nőni. Csodálni őt annyi, mint rajta keresztül beleiktatódni az Isten felséges világába, az ő életközösségébe. Nagyságát magunkon látjuk meg, midőn boldog meglepetéssel érezzük: ni, az én szívem jó, bennem irgalom, áldozat, szeretet van, nekem könnyeim, látásaim, imádságaim és harcaim vannak! Csodálni őt annyi, mint meglátni benne a lét boldog ormát s feléje szállva, felszabadulni az álnagyságok, apró csodák, törpe hatalmak uralása alól. Az az ódon, szent axióma: csak a csodálatos isteni, íme, lassan kint megfordul és új életigazság lesz: csak az isteni csodálatos. A csodálkozás érzék Isten iránt. B. L.