Protestáns Szemle, 1914

I. Elmélkedések - R. L.: A pecsétek feltörése

fakadjon. Azért harcolunk, hogy hozzánöjj­nk az igazságunk­hoz és legyen naggyá a halál előtt a hős, legyen forróvá és szent fogadalmaktól termékennyé a hitvesek és anyák szíve, kik siratnak valakit s mindnyájunkra a szürke hétköznapok sorozatában köszöntsön be a szenvedésnek és áldozatnak hősies korszaka. Azért harcolunk, hogy diadalunkban az igaz­ság győzzön, halálunkból Istennek megújító erői csapjanak fel és mi beleérkezzünk az igazi élet, a belső élet felséges és titokzatos dimenzióiban. Mi azért harcolunk, hogy e harc­ban Krisztusé legyünk. Ő is így harcolt mi érettünk, azért harcolhatunk most mi így — ő érette. A Bárány pedig bontogatja jövendőnk pecséteit. Min­denik pecsét új rohamot jelent, de mindenik pecséttel köze­lebb vagyunk ő hozzá. Jaj nekünk, ha az új pecsét nem hoz új hírt arról, hogy az ő dicsőségéből újra nagyobb mértékkel jutott nekünk, mert ez az jelentené, hogy esünk távol tőle s martalékaivá válunk az elmúló, gonosz világnak. Vigyázzatok, aki ma napról napra nem szentelődik, az napról napra züllik. B. L.

Next