Protestáns Szemle, 1927
Kritikai szemle - Szőnyi Sándor: Maderspach Viktor: Menekülésem Erdélyből
rületének eddig 414 tagja volt, meg vagyok győződve, s hogy ez a füzet úgy is mint reklám, úgy is mint méltó ellenszolgáltatás, jelentékeny mértékben fogja emelni ezt a számot. Török Pál: Maderspach Viktor: Menekülésem Erdélyből. Budapest, Stádium sajtóvállalat R.-T. kiadása, 1927. 8° 112 lap. Először egyik napilapunk közölte sorozatosan ezt a szívünkbe markoló menekülő-történetet. Akkor darabosan új meg új riadással vette fel érdeklődésünket s könnyeket nyelő keserűségünket. Úgy hatott ránk a történet, mintha még a lihegés friss forrósága fűtötte volna s csontjainkig égette volna be magát a belőle áradó tűz. Azóta csendesebb lett a világ, nem olyan mindennapos a menekülők, s kiüldözöttek szörnyű tusája. De ha ezt a könyvet kezünkbe vesszük, felvonaglik ismét az olyan nagyon közelmúlt minden gyásza, vergődése, s üldözött fajtánk mindn sebe. Egy agent-provocateuri zaklatással feldúlt családban sebesülten élet-halál közt lebegve marad otthon az egyik férfi anyja karjai közt, a másik fiú meg menekül, otthagyván az oláh vérebek prédájára anyját, feleségét és kis gyermekeit. A menekülés izgalmai,, óriási testi szenvedései s lelki kínjai, a megfélemlített lakosság hősiesen testvéri segítsége, vagy sáppadt gyávasága fonódnak bele a történetbe, mely a családról kapott megnyugtató értesítés és a megmenekülés fellélegzésével végződik. Az egyéni történet és sors idővel jelentőségében nyer, ha egyetemes vonatkozások hordozója. Ezt látjuk Maderspachnak ebben a könyvében is. Az író lelki és izomrostjaiból nőtt ki, friss, egyszerű, megrázó igazsággal, s ez az igazság megmaradt a maga közvetlenségével a nyomtatott betűben is. Nagyon finom értelmű, erős ítélőképességű, izzó temperamentuma s jó író értékes emlékirata ez a könyv. S nem békélhet el addig a szívünk, mig igazságot a történelem nem szolgáltat cselekvéséért az irodalom helyett. Szőnyi Sándor: Balla Irma: Vaskuthy Gábor. Pantheon kiadás. Amióta Mikszáth elhallgatott, alig szólalt meg a Felvidék hangja irodalmunkban. Az az erdei ködökkel testvér rejtelmeskedés, mely élvezettel borzong, félig mosolyogja, félig hiszi a csodát. Balla Irmának ez a második regénye. Minda kettőt a Budapesti Hírlapból ismerte meg az olvasóközönség. Mind akettő felvidéki történet, de ez a második erő, szerkezet és színezés dolgában nagy fejlődést mutat. Vaskuthy Gábor fiatal selmeci bányamérnök, özvegy édesanyjának elkényeztetett fia. Ezért lett a világgal szemben követelő és nem találja meg a mértéket, mely viszonyai szerint szabná meg életét. Ez a jellemrajz gondos, meleg szívű és érdekes, sokszor a fanyarságig józan, máskor mesésen fantasztikus. Vaskuthy Gábor indulásakor beszédében éles eszű realista, lelkületében ábrándosan romantikus. Anyjával szembeni az önzés és gyengédség között ingadozik. Környezete elismeri tehetségét, lehetőnek tartja emelkedését, csak épen a lehetősége nem látszik valami magasra ívelő pályának. Ez a felvidéki