Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-06-10 / 46. szám

Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta­hivatalnál. PEST JUNIUS' lódik. Megjelen e’ divatlap he­­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. BÁCSIKA ÉS ÉN. (T­ége.) IV. Másnap az új festésű szán’ orra kifelé állt a’ színből. Bátyám, hogy köszvényes lábait a’ hideg ellen védje, vánkosokat ’s gazdag melegű farkas bundát vett magára. Én forró véremmel, belső harczom mellett külvilág’ befolyását alig érezve, könnyű ruhában pattantam mellé a’ szánba, ’s Erzsók asszony alig tudta rám adni a’ köpönye­get. Az ostor nagyot durrant a’ tiszta téli le­vegőben, ’s a’ csörgővel ékes négy ló szélvész­­kint ragadott bennünket Csönge felé. Bátyám alig töltött harmadszor pipájára midőn már eleibénk ragyogott a’ hófedte karcsú csöngei torony. — Soha szépleányos házhoz komorabb kedvvel ’s fel­­hősebb homlokkal senki nem­ ment, mint én. Hi­deg ’s meleg változások kergették bennem egy­mást ; a’ hit, melly szivemen rágott, kiült komor szemeimbe , ’s homályban borongott nézeteim előtt az egész hótól ragyogó tiszta világ ’s benne az átkos élet. Bácsika’ gyakor unszolásira egy két rövid szóval feleltem, ’s anekdotáit erőtetvé.n is alig tudtam megmosolyogni. A’ szán megállóit* bátyám’ meleg kályhát szivéből óhajtva, én ha­bozó érzések közt, szálltunk­ ki. — Első teremtés , melly az udvaron elembe öt­lött, egy nagy fekete kand­ír volt, ’s borzadás futott végig tagjaimon e’ rész jel’ látására. Hüle­­dezve lépdestem a’ házba bácsika’ nyomain, de uzon ’s asszonyságon kívül senkit se leltünk. A’ kisasszonyok, mint hallottuk, szomszéd helységbe mentek látogatni. — Elfázott bácsika sütött kály­hát keresett szemeivel, ’s megpillantván azt a’ szögletben nem csekély örömmel ölelé, a’ szives asszonyság pedig kiment kávét parancsolni. Csön­gei ur történeti fejtegetésekbe ereszkedett bátyám­mal , mellyeknek szenvedelmes barátja. Én nagy léptekkel jártam föl ’s alá, ’s Csöngei úr szünte­len kérdései lelkem’ fenekéig boszantottak. Majd az asszonyság is visszajött, ’s fölmelegült bácsika a’ fűtött kályhától kölcsönözött hévvel sietett do­logra. Eléadván kínjaimat, szerelmem’ nagy vol­tát, Laurával régi ösmeretségemet, a’ más’ mát­káját ünnepélyesen megkérte számomra. Én csa­lán fölött álltam. Az asszonyság csudálkozva mo­solygott, főbíró úr úgy viselé magát, mint kinek departamentjébe a’ dolog’ nem tartozik. ,,Lám, mit nem tehet egy tekintet“ megjegyzé a’főbíró „mindig mondom én hogy gyakran egyet­lenegy pillantat nagy és váratlan következéseket von maga után. Nézzük­ meg a’ történeteket. Egy csavargó trójai kalandor mélyen talál szép görög gazdasszonya’ szemeibe tekinteni, ’s Trója rom­lik, Róma épül, egy gyönge kézszorítás, vagy egy villámpillanat okozta mind azon óriási követ­kezményeket, miket előbb a’ nagy, később a’ szent Róma a’ lelánczolt világ’ nyakába gördített. — Bátyám a’ keztyüt sem halgatta­ el ’s Csöngei ur nyomban kezdé a’ keztyükről történeti leczkéjét. A’ keztyük, úgymond, fontos szerepet játszottak a’ világ’ történetében, mert ha elmellőzöm is a’ párviadalokat, mellyekre egy lovag a’ másikat keztyűje’elébevetése által szólította­ fel, sok adat van rá, hogy a’ fejdelmek vásárjogot, királyi városi czim­et ’s­ a’ t. keztyük által osztogattak, ’s átaljában a’ keztyü hatalom külsele volt. Még többet is beszélt, nekem részemről igen csekély épületemre. Én Csöngeiné ajkain csüggtem, ki komolyan és csudálkozva bizonyítá kinomra, hogy leánya hiven, igazán, régóta ’s talán érzelegve is szereti vőlegényét, egyszersmind sajnálkozását jelentette, hogy illy későn járok, ’s utóbb is csak azon kínzó vigasztalással elégített­ ki, hogy a’ menyegzőre vendégnek hivott. Én majd pipacs majd ismét halálszineket váltogattam, ’s görcs­­vonaglásokkal hajtottam­ meg magamat. Úgy tet­szett halálos ítéletem van kimondva. Bácsika azonban erősen hívé, hogy e’ szivnyavalyámból kiépülhetek, ’s Csöngeiné’ királyi ebédje, lelkes kora mellett kedvtelve hallgatá a’ főbíró’ histó­riai fejtegetéseit. A­ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1835. 46. szám.

Next