Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-10-14 / 30. szám
A’ KÁRTYÁK’ EREDETE. Ki a’ szó’ szoros értelmében kártyás, nehezen fogja lapjainkat olvasni, a’ kártyák’ eredetével keveset, az utánok lesett nyereségvágygyal legtöbbet gondoló. — Hány kártyahőse van a’ Frasca£ínak Parisban, mennyi a’ Vártahésznak Kolosvárt *) , ’s mennyi a’ Wirum-udvarnak nálunk, ki napokon ’s éjeken keresztül forgatja a’ kártyákat, eredetöket nem tudó ’s csupán a’ belőlük eredő szerencsétlenséget, néha nyomoru áldozatkint érező. *) Frascati a’ legelvetemültebb játékház Parisban , hol gyakorta hatalmas eszű emberek is mint az angol pap Caleb Colton , Lacon’ szerzője, a’ játék’ szenvedélyének áldozatjai lennek. — A’ várta-ház, vendégfogadd Kolosvárt, hol legalább kevéssel ezelőtt szenvedélyesen űzetek a’ kártyázás. 182 visított: én nem játszom többé; a’ másik sóhajtott : én már megelégszem a’ leczkével, ’s így a’ közönséges béke megkötteték ; Napoleon pedig a’ böcsületrendet alapitá, mellynek jelét itt mellemen láthatjátok. — Most mi is visszajövénk Aegyptusból, de mint vala elváltozva minden. Mint generált láttuk utoljára Napóleont, ’s most mint császár lépett élőnkbe. Ugy segéljen! Francziaország szerette őt valamint lyánkák a’ szép huszárkáplárokat. És nemcsak olly közönséges császár volt ám ő mint mások, — hanem maga a’ római pápa által koronáztatott meg. — De majd el is felejtem a’ legnevezetesbet. Napóleonhoz egy vörös ember szokott járni, legelőször a’ syriai pusztában jelentmeg ’s ezen szavakat mondá: „meg vagyok elégedve.“ Második megjelenése a’ marengoi győzedelem után történt, hol a’ csatamezőn térdre esve így szólott: ,,a’ világot lábaid előtt látandod heverni, ’s francziák császárja, olaszok királya, Hollandia, Spanyolország’, Portugália’ ’s Illyria’ ura, Németország védje’s Lengyelek’ szabaditója leendősz.“ — Lássátok barátim, ezen vörös ember Napoleon’ sorsa volt ’s ezáltal beszélgetett csillagával. Eleinte nem hittem ezt ’s mesének tartottam, de Napoleon maga is megvallá, — mint másoktól hallám, — hogy rendkívüli esetekben megjelen neki a’ vörös ember ’s hogy többnyire a’ Tuilleriák tetején tartózkodik. Koronázása előtti éjjel harmadszor jelent meg a’ vörös ember ’s ekkor tökélyre vivék a’ régi egyezést. — ( Vége következik.) Midőn egy részről a’ tudományokkal legkevésbet sem gondolok űzik a’ kártyajátékot, voltak más részről tudósok, kik a’ kártyák’ eredetét, alaposan fürkészték. Legendre*) ismételve allitá, hogy a’ kártyákat» egy járvány éhséggel a’ lydiaik találák föl, melly játék mellett e’ nyomorúságukat szinte elfeledék. Lehet, hogy a’ lydiaiak valamelly játékot festett lapokkal (tabulae sigillatae) űztek, de ez bizonyosan nem a* pique-kártya volt. A’ kártyák a’ arc/zac//játékkal keletről eredetek. Ez tagadhatlannak látszik, a’ nélkül, hogy e’ találmányt az Aegyptusiaknak kellene tulajdonitni, vagy hieroglypheknek tartathatnának. A’ schach- és kutyajáték közt némi hasonlatosságok vannak, mellyeket nem tarthatni csupa történetből származtaknak. Igen hihető hogy eredetileg a’ kártyáknak schach alakjuk volt. A’szerencse hatásának tágasabb körére, ’s a’ játék* változékonysága’ súlyegyenbe tételére, bizonyára a’ futnok (Läufer), lovag ’s a’tornyok már az első kártyák közt megvalának. Lehet hogy először négyesben játszaték, mellyben mindegyik játékosnak tulajdon színe volt, és úgy szólván, mindegyiknek tulajdon sereg-osztálya, mellyel ellenét üldözé ’s szoritgatá. E’ hasonlat igen hihető ’s a’ 15dik századi tarok - kártyában csaknem föltaláltató, mellyben szinte futnokok ’s tornyok vannak e’ nevezettel ,,maison de Dien“ (Isten’ háza). Mind a’ két játéknak értelmi hasonlatossága ugyanaz; mind a’ kettő hadat képez , úgy hogy a’ tarokban a’ schachmatt következménye is képzetileg gyakoroltatik. Eredetileg a’ kártyák’ száma nem volt nagyobb mint a’ schach alakoké, két csapatra, vörös- és feketére osztatva. A’ kártyaszám’ utóbbi szaporodása bővebb kiszámolást kívánt, ’s így lassankint a’ két játék eredeti hasonlatosságától mindinkább eltávozék. Akármint légyen a’ dolog, annyi bizonyos, hogy a’ kártya, már jóval 1392dik előtt használatban volt, ’s hibásan tulajdonittaték föltalálása ez időnek. A’ worchesteri zsinat már 1240 ben megtilta a’ papságnak a’ tekintete elleni játéko t) Legendre Adrian, (szül. 1752), mechanicus és ugyanezen tudománynak a’ párisi katonaiskolában professora, több jeles szerzeményei közt „Elémens de géométrie“ classikai munkájáról ösmeretes, ’s egy jobb sorsra érdemült tudós, ki 1824ben 72 évű korában 3000 franc nyugpénzét azért veszté el, mivel az Academiánál egy tagválasztásban nem a’ iinisterek' kijelölt embere mellett szavazott.