Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-10-14 / 30. szám

PEST 1833. OCTOBER’ 14dik. Megjelen e, divatosság hetenkint 2szer, esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és le­g. pengő. NAPOLEON. (Folytatás.) A’ mamelukok, a’ döghalál’ közepette meg­tudván hogy egész táborunk egy nagy kórházból áll, vérszemeket kaptak’s utunkat elállani bátor­­­kodtak. Napoleon nem szenvedheté a’ hívatlan kí­sérőket, megparancsold tehát Junotnak, ki ke­ményebb bőrrel vala ellátva mint többi generálja, tisztitaná­ meg az utat, ’s Junot száz emberrel tönkre tévé a’ hasának egész seregét, mi pedig baj nélkül értünk fő hadiszállásunkra Kairó vá­rosába. De már most hagyjuk a’ szegény beteg katonákat pihenni a’ kairói kórházakban ’s te­­kintsünk­ át a’ tengeren. Napoleon távollétében Francziaország’ vérét kegyetlenül szitták azon pá­risi emberek, kikre a’ katonai zsold, kenyér ’s ruházat fölötti gondviselés vala bízva, és elhagy­ták a’ szegény katonát éhen veszni; mit sem akar­ván gondolni az egész világgal, csak a’ nagyra­vágyásnak hódoltak ’s törvényt kívántak szabni még a’ királyoknak is. Élhetetlen emberek voltak azok kedves barátim, kik a’ helyett hogy fegy­vert ragadtak volna, terhetlen tátott szájukat töl­tögették a’ szegény sanyargó katona’ vagyonával. Hadsergeink tehát természetesen mindenütt meg­verettek, Francziaország védtelen határai nyitva állottak az ellenségnek, ’s mi volt mind ennek oka? Egy ember híjával volt Francziaország. Lát­játok barátim, azért mondom: ember híjával, mert többnyire embernek nevezék őt, pedig ez nagy kábaság volt, mert kinek csillaga van az égen , az nem lehet olly közönséges ember mint mi. — Megtudván Napoleon Francziaország’ mos­toha állapotját a’ hires abukiri ütközet után, hol egyetlen osztálylyal megvert huszonötezer pogányt, — ez volt utósó menyheütése Aegyptusban —, visszatért Fortuna nevű kis hajócskán oda, mert tudta, hogy csak ő mentheti­ meg az elnyomott or­szágot. De jól megjegyezzétek barátim, titkon ment­ el közülünk, mert különben mi őt erővel visszatartottuk ’s keleti császárnak tettük volna. A’ főparancsnokságot Kleber generálva egy derék katonára bízta, de ez nem sokára meggyilkolta­tott, ’s gyilkosát nyársra húzták, mert Aegyp­tusban nincsenek akasztófák. Napoleon azalatt egy lépéssel Francziaországban volt ’s kiszállott Anglia’ orra előtt kis hajócskájából. — Szóljatok bará­tim , természetesen történt ez? Megérkezvén a’ katonák’ atyja Parisban, rú­tul lehordá a’ sok ingyenélő tintanyalót, ezek berzenkedtek ’s megakarák ölni; de bezzeg meg­járták, Napoleon kiugratta őket az ablakon ’s ma­gát első consullá téteté. Már most megtartá anyja fogadását vagy is teljesítő, mert hisz az Isten is minden veszélytől megóvta őt. Helyre állítá tehát a’ vallást ’s megnyittatá a’ rég zárva volt templo­mokat. Ezeket végezvén Olaszországba röpült ’s Marengonál olly nótát fütyöltetett ágyúival, hogy az egész világ meghallotta, Europa pedig ijedté­ben fúrólyukba is bújt volna ’s reszketett mint háziasszonyunk’ fölséges aludtteje. Egyik ország A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 30. szám. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kivü­l pedig minden cs. kir. Pos­ta­hivatalnál. N­ÉPDAL. Megáztál Bódikára, Majd így sóhajt Julis: ’S megrázza kalapom’, Meg a’ bundámat is. Te értted áztam én, Mert csak tied vagyok: Szép Julcsa, és ha kell, Értted meg is fagyok. ’S rám néz a’ vén anyó, ,Ne fagyj­ meg, légy vejem;‘ Rám néz a’ fürge lány, így kér a’ vén anyó. ’S mondják: szegénylegény, ,Látom, jóságodért Pihenj­ meg a’ szaphán. *) Lányom hozzád való.‘ — Ő vajha így legyen, Úgy a’ baj még nem nagy. Szakadj havas eső, Jobban jobban szakadt.Makáry. *­ Sapka: búbos’ (belső kemencze’) melléke, Heves vár­megyében. Havas eső esik, Nem gondolok vele: A’ szomszéd faluba Megyek búval fele. Megyek búval tele, Magam’ megáztatom. Így megszánnak talán, ’S Julist elkaphatom.

Next