Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-05-04 / 36. szám
PEST Május’ 4dik. Megjelen e* divatujság hetenkint 2»*er, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél éri dija 4 fr., egész éri 8 fr. Postán 5 fr. »s iof. pengő. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya utczában Czigler házba» Ildik szám alatt. — Pesten kivül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV’ Szebb jövendőt a’ Hazának, Bús idői már valónak. ELSŐ FELE A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1836. 36dik szám. A’ KESERGŐ LEÁNY. Anyám! lehunyt nekem ’S gyűlölt már a’ világ, Ha benne szív-remény És vágy nem czélra hág. Fölöttem szép napom Sötét borúra kel; Bú bennem érzemény ’S nehéz sóhajt emel. Álmim ’s reményeim Szétdulva lengenek, ’S bennem csak kínokat, ’S fájdalmat költenek. — De nem sokára majd Első bús éjszakám, ’S elszáll kín, fájdalom Az élet’ végszakán Mert a’ sóvár kebel A’ melly ledulva van — Erőtlen, ’s benne már A’ lélek hontalan. ’S anyám, ha eljövend Majdan bús éjszakám, ’S befogván szemeim’ Éltem’ virág szakán: Beöthy Zsigmond. Tekintsd fájdalmimat, ’S keblemnek kínait, Mint csalfa hitszegés’ Kemény hatásait. VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK. Vége.) Azon alak álla ott, sápadt arczczal , mezőn tekintve a’ leányra, mellyet Pesten halva látott — — Nina’ testvérének vonásai ugyanazon síri színben tűntek elébe e’ halottak’ lakában. Segedelmére futának a’ hirtelen eset’okát meg nem fejthető barátnéi ’s a’ fojtott légről gyorsan szabadba vivék őt, hol több ápoló kezek alatt valamennyire visszatért eszmélete. Hintóba emelek ’s otthon is, megrettent anyjának nem kevés aggodalmára, csak sokára tért magához, midőn az egész történet’ okát töredezve előadhatá, melly még csodálatosabbnak, még rémítőbbnek tetszett a’ hallgatók előtt, mint természetes ok’ következésének tulajdonított elájulása. Vilma’ szivében bús sejtések kezdenek ébredezni. Gyermekkorában dajkája bőven csepegteté fogékony lelkébe a’ kisértetes meséket és ijesztő 1836. mondákat a’ kóborló telkekről, kik a’ sírból feljártak azok’ nyugalmát zavarni, kiken életűkben bűnt követtek el, vagy kiktől ők szenvedtek méltatlanságokat. Hiában igyekszett ezek’ maradványait később időkben a’ nevelés ’s a’ világadó elme kitörleni, hitt ő a’ megczáfolhatatlan okoknak, de szivében örökös félelem maradt meg, melly szerint rettegett késő estre soká magányosan maradni egy szobában vagy elmenni egy magányosan álló kápolna mellett, vagy csak gondolni is arra, milly keserves volna a’ hold’ fénye által gyászosan világított temető mellett egy esti sétát tennie. Mert az emberi szív nem viasz, mint az erkölcstanitók mondják , melly minduntalan képes más benyomásokat elfogadni, ollyan az, mint a’ csalékony gipsz, melly darab ideig minden alakba önthető, de ha mig ideje, a’ kívánt formát meg nem adjuk neki, megkeményedik ’s a’ rajta javítani vágyó kéz vagy kemény, meghajthatatlan anyagra talál benne, vagy törnie és rontania kell, a’ nélkül, hogy a’ megtörtént roszat jóvá változtathatná. — Nem vesztegelhetett többé Vilma a’ városban, hol minden szögletben egy egy kisértetes arczot vélt látni, mire nézve unszoló kéréseire engednie kellett anyjának, hogy vele minél előbb nem igen messze fekvő szülő városába siessen; mire Szendősiné, minthogy a’ beközelgő ősz a’ ragadványos cholerának gátat kezde vetni , könynyen rá vehető vala. .........Holdvilágos est volt, midőn Szendősiné leányával haza utazván’s a’ fő czéltól tán óra járatnyira egy magasacska hegy’ hosszában kocsiztak. A’ hold teljes pompájában sugárzók jobról a’ hosszas hegyre, melly mintegy elterülve fütőzni látszott amannak sugárinál ; tövében tükörkint terült el egy nagy tó, — messziről egy pár falu’ csillogó mécsei látszottak, ’s az ebek’ ugatása szakasztá félbe az éji nagy csöndet, mellyek a’ magosságos holdnak tiszteletes éji concertjöket tevék. Most egyet kanyarodott azt it a’ hegy körül [36]