Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-05-04 / 36. szám

PEST Május’ 4dik. Megjelen e* divatu­jság hetenkint 2»*er, esz­­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél éri dija 4 fr., egész éri 8 fr. Postán 5 fr. »s io­f. pengő. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házba» Ildik szám alatt. — Pesten kivül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV’ Szebb jövendőt a’ Hazának, Bús idői már valónak. ELSŐ FELE A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1836. 36dik szá­m. A’ KESERGŐ LEÁNY. Anyám! lehunyt nekem ’S gyűlölt már a’ világ, Ha benne szív-remény És vágy nem czélra hág. Fölöttem szép napom Sötét borúra kel; Bú bennem érzemény ’S nehéz sóhajt emel. Álmim ’s reményeim Szétdulva lengenek, ’S bennem csak kínokat, ’S fájdalmat költenek. — De nem sokára majd Első bús éjszakám, ’S elszáll kín, fájdalom Az élet’ végszakán Mert a’ sóvár kebel A’ melly ledulva van — Erőtlen, ’s benne már A’ lélek hontalan. ’S anyám, ha eljövend Majdan bús éjszakám, ’S befogván szemeim’ Éltem’ virág szakán: Beöthy Zsigmond. Tekintsd fájdalmimat, ’S keblemnek kínait, Mint csalfa hitszegés’ Kemény hatásait. VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK.­ ­Vége.) Azon alak álla ott, sápadt arczczal , mezőn tekintve a’ leányra, mellyet Pesten halva látott — — Nina’ testvérének vonásai ugyanazon síri színben tűntek elébe e’ halottak’ lakában. Segedelmére futának a’ hirtelen eset’okát meg nem fejthető barátnéi ’s a’ fojtott légről gyorsan szabadba vivék őt, hol több ápoló kezek alatt va­lamennyire visszatért eszmélete. Hintóba emelek ’s otthon is, megrettent anyjának nem kevés ag­godalmára, csak sokára tért magához, midőn az egész történet’ okát töredezve előadhatá, melly még csodálatosabbnak, még rémítőbbnek tetszett a’ hallgatók előtt, mint természetes ok’ követke­­zésének tulajdonított elájulása. Vilma’ szivében bús sejtések kezdenek ébre­dezni. Gyermekkorában dajkája bőven csepegteté fogékony lelkébe a’ kisértetes meséket és ijesztő 1836. mondákat a’ kóborló telkekről, kik a’ sírból fel­jártak azok’ nyugalmát zavarni, kiken életűkben bűnt követtek­ el, vagy kiktől ők szenvedtek mél­tatlanságokat. Hiában igyekszett ezek’ maradvá­nyait később időkben a’ nevelés ’s a’ világadó el­me kitörleni, hitt ő a’ megczáfolhatatlan okok­nak, de szivében örökös félelem maradt­ meg, melly szerint rettegett késő estre soká magányosan ma­radni egy szobában vagy elmenni egy magányosan álló kápolna mellett, vagy csak gondolni is arra, milly keserves volna a’ hold’ fénye által gyászo­san világított temető mellett egy esti sétát tennie. Mert az emberi szív nem viasz, mint az erkölcs­­tanitók mondják , melly minduntalan képes más benyomásokat elfogadni, ollyan az, mint a’ csa­­lékony gipsz, melly darab ideig minden alakba önthető, de ha m­ig ideje, a’ kívánt formát meg nem adjuk neki, megkeményedik ’s a’ rajta javí­tani vágyó kéz vagy kemény, meghajthatatlan anyagra talál benne, vagy törnie és rontania kell, a’ nélkül, hogy a’ megtörtént roszat jóvá változ­tathatná. — Nem vesztegelhetett többé Vilma a’ városban, hol minden szögletben egy egy kisérte­­tes arczot vélt látni, mire nézve unszoló kéréseire engednie kellett anyjának, hogy vele minél el­őbb nem igen messze fekvő szülő­ városába siessen; mire Szendősiné, minthogy a’ beközelgő ősz a’ ragadványos cholerának gátat kezde vetni , köny­­nyen rá vehető vala. .........Holdvilágos est volt, midőn Szendősiné leányával haza utazván’s a’ fő czéltól tán óra já­­ratnyira egy m­agasacska hegy’ hosszában kocsiz­tak. A’ hold teljes pompájában sugárzók jobról a’ hosszas hegyre, melly mintegy elterülve fütőzni látszott amannak sugárinál ; tövében tükörkint terü­lt­ el egy nagy tó, — messziről egy pár falu’ csillogó mécsei látszottak, ’s az ebek’ ugatása sza­­kasztá­ félbe az éji nagy csöndet, mellyek a’ ma­­gosságos holdnak tiszteletes éji concertjöket te­­­­vék. Most egyet kanyarodott azt it a’ hegy körül [36]

Next