Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-05-04 / 36. szám
Harmadik év* Első fe e Pest Hiajus* I'-’“ Megjelen e‘ divatujság Urtenkint 2s.cz. esztendő alatt legalább fi4 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., égész évi 8 fr. Potstán 5 fr. és 10 fr. pengd. A’ TARSAS ELET ES DITAVTILÁCIBÓK. A’ dicsőség fénysugara Sciu-jen a' Magyarhazára SS3S^ S6,i;k s aám* Kl’íil.etketni helyben a kiadónál iij - világ utrre- Uin Ítél*inger házban CSíik szám alatt. Pesten kivid pedig minden a. k. posta-l.i rátáinál. AZ EREDETI FORDÍTÓ. FLANKEftBORG ADOLFTÓL. Motto: Igen nehéz az eredetiség’ igazlása. Bajza, kiitik. lap. VII. füzet. Ez úttal megjártam eredetiségemmel ! Sors, te irigy, kárörvendő, átkozott sors’s a’ travestáltapotheosist elég érzékenyen megbosznitad rajtam. Mit akarsz még? resignatiómat ? nyakadba vetem, mert a’ legrémitőbbet már kiállottam ’s a’ gyáva boszu több áldozatot kíván.— Esztendő előtt mondták már, hogy eredeti nem vagyok, olly emberek mondták, kik másban azt kárhoztatják, miről önmagoknak fogalmok nincs, ’s kik ha csak arról írnának, miről fogalmok van, úgy a’ magyar olvasónak ismét nehezen lenne fogalma arról, miért írnak. Eredetiségemet vetek szememre, mert az övék éretlen embrye soha világra nem jövendő; a’ humort nevetik bennem, mert azt akarják, hogy a’ humorista bohócz legyen, csörgő sipkával és billentyűs lapoczkával; mindig nevessen, de nevetése ártalmatlan legyen és ütése ne fájjon. — Szűklelkűek ti, én nevetve ütlek benneteket; egy országot adnék, ha volna, azon meggyőződésért, hogy nevetésem nem ártalmatlan és ütésem fáj; azonban, midőn a’ közönség’ kedvező véleményét elragadnám tőletek , ti nyugodtan mondjátok, mind azon uracs, kinek bőröndjét ellopták ,semmit sem tesz, hiszen a’ kulcs nálam van !* Miként jártam meg eredetiségemmel, mindjárt elmondom : az élőbeszéd szükséges volt és a’ mese tanuságos leend. Erre azért figyelmeztetem az olvasót, mivel sok meséink vannak, mellyekből minden erőlködés mellett sem lehet valami tanuságost kivonni. A’ hősné Léda, Léda, milly költői név volt a’ leány is csupa költészet, egy költészet újabb sztylben, illatos de száraz, fellengző és nagyratörő ideákban nem szűkölködött, az 1837. égi lant magosra volt hangolva, de a’ való életben rokon hangokra nem talála. Léda egy építőmester’ leánya, tehát nemzetségi nyavalya, ha magosra vagy épen a' levegőbe építi várait. Apja’ halála után egy öreg nénikéje maradt ’s az öreg nénikének egy kutyácskája van; a’ nénike olly felette unalmas személy, köhögésével együtt, hogy önkénytelenül kell ásítoznom ha reá nézek, ’s a’ kutyácska mindig komor arczot és csepegő szemeket mutat, valóban szeretőire méltó állatok, a’ néniké t. .. és a’ kutyácska, ha mindkettővel társalkodtam, nem tudtam mellyikről fordítsam el előbb szemeimet Lédának divatos nevelése volt, zongorázott, tánczolt, színházban páholya volt, beszélt németül és francziáúl; ezen nyelveket a’ pesti nevelő intézetekben addig tanítják és tanulják, míg a’ magyar — a’ honi nyelv — elkésett; elmarad mint egy félre rakott áru, melly már nem divatos. A’ könyveket és a’ nagy urakat szerette , de az elsőket csak az utólsók végett A’ hány*szór jöttem, mindig a’ zongoránál vagy pamlagon könyvvel kezében, ülve találtam, ’s ha kérdezem ,mi szépet olvas a’ kisasszony?* ,Politz’ országtudományát — felele mosolyogva— tegnap kölcsönözte Béla / vagy Balzac’ munkái’ legújabb kötetét Vilmos a’ könyváruktól mindjárt ide hozta,* vagy: ,Littrow’ csillagismeretet, ma küldé Moritz, ’s igy tovább. — Akartam azután a’ kölcsönzők, hozók és küldők’ személyükkel bővebben megismerkedni, akkor tudám csak meg, hogy Béla, gróf F. Vilmos báró L. és Móritz, herczeg S-nck természetes fija. — Mély tisztelettel vonultam vissza, Léda’ szerénységét csudás vaudra elly őt a’ magos nobleszről épen oilyen bagatelle hagyá beszélni mint a’ többi közönséges la canaille-ról; egyszersmind nem tudtam, eléggé nem méltatni mikint törekvők illy főrangú társalkodáshoz illőleg eszét és ízlését nemesíteni, midőn olly könyveket olvasott, mellyeket nem értett, de hiszen épen abban áll az asszony’mostani neveltsége, hogy (36)