Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)
1838-04-22 / 32. szám
Megijedik évi S/.enth Törvén* ? »/.fMí h* !i/-Ke K/. legyei: 'Ha/Ánkiink éke Első fele. Pest Április 33 ín Meifjt-len e' divatsíjsáf. hetenkint 2s/.er. Helyben félévi dija 4 Íré. , égési, évj Sírt. l*nstán 5 Fr. és itt ír pengő. A' TÁRSAS ÉLET ' ÉS DWATT«L A €ő HOK. 1*3*. írk^Sj^ --------£t£.,ik szűnt. Előfizethetni ttj-világ mezában Keisinger hazban 554 ik szám alatt. És minden cs. hír. posta hivatalnál. TÉLSZAKI UTAZÁS (I 4 L L I © Z 1 I B tIV. . TÁTRAY-TÓL. (Vege.) X. néhány gallitziai szokás. A galliciai előkelő házaknál csak úgy meghonosultak a' müveit polgáriasodás*, a" szoros etiquette*, *s az ezekkel karöltve járó fényűzés* szabályai, mint akarmellyik európai polgárzatban (Staat).— Ha pedig nemely szokások közt a* szükséges jó" t. i. az evt.szemt galiieziai titkait, kiváncsiak volnátok megtudni, —azt következőleg adhatom elé. Délben másodfél órakor kezdődik az első reggeli, a* második pedig délutáni két órakor; de ezt már inkább délutáninak, mint reggelinek nevezhetni; az estebédhez hetedfélkor ülnek, mellynek lefolytával tizenkét óráig, *s kivált ha vendég van a’háznál éjfélutáni 1—2 óráig is felmutatnak. — Az ételnemek közt az úgynevezett rázs vonta magára figyelmemet; ezen étel ugyanis hasonló a* magyar gulyáshúshoz, azonban sokkal izletesebb ennél. Vendégi lakomákon különös móddal isznak egymás* egészségiért; — a* szónok ugyanis kézről kézre bocsátván az öblös poharat, szól „Panye tereneze !íl (kézről kézre) — *s ezután beszédet tart, ’s a’ tábla* tagjai poharaikat öszvekoerczantva,— kölcsönösen mondják egymásnak. ..kohaj me sa.jc (szeressük egymást.) Különösnek látszék előttem, a’ deklini parasztok azon szokása, mikint a’ nyerget nélkülözve, akarmellyik lovára felül, *s ügetve von(1838.) tatja szekerét, vagy idomtalan szánját. — Egy vasárnapi délután gyönyörrel nézem a* deklini pórok közvigalmait. Főnmlatságuk a' poliokallal után a* táncz, *s ha nyikorgó hangszereik mellett jó kedvet kapnak némi lelkesedéssel, de fölötte ügyetlenül járják az általuk irtóztátóan megrongált mazurt, mellyhez visító népdalokat ragasztanak. Szemtanúja valók még Cieklinben egy igen sajátságos ünnepi szertartásnak. János martyra napján, reggeli Sára tájban, nagyszámú pórfiatalság zabbal tömött zsákokkal tolakodott be az uraság* udvarába. Még ágyban hevertünk, midőn három siheder betoppan szobánkba. *s a* földre borúlvá elmormogja szokott „padam donokját“ (lábához esem). — Alig nyitom föl szemeimet, — *s im a' három legényke föloldja zsákját, *s rám és Menyusra irgalmatlanúl kezdi hányni a’ nagy mennyiségű zabot. Mi a’ mami ez? — fölkiálték ijedten; — ’s nem tudván mi történendik még velem, fejemre vontam a* takarót. — Csak ekkor hagyák aztán el a* szörnyű ostromot. — Menyus pedig nadrágzsebéhez nyúlt, hogy a’ tisztelkedőket meg jutalmazza; ’s a’ példát én is követém* A’ suhanczok’ eltávoztával tudtomra adá Menyus, mikint ezen népszokás János martyr* megköveztetésére emlékeztet. Hála istennek — gondolám magamban, — csak hogy nem in natura, azaz kövekkel, emlékeztettek bennünket a’ szentatya* dicsőségére. Később a* báró, fölhívásának engedve, a’ templomba mentünk, a’ rabszórást egész nagyszerűségében megtekintendők. . .. mint a’ szentség fölemelteték az oltárt környező áhitatos nép az áldozó lelki atyát kezdé de(321