Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-10-14 / 30. szám

Negyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. Ifodsodik fele. JPest October 14k®n Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET É­S IIIT.iTVI niÁGBOI. 1838. 30 fik szám. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. EGY HAZUDSÁG. 1* „Az ördögbe! — szólt az öreg Derville, földhöz vágván egy levelet; — ki látott valaha illy gyönge embert? Testvérem okosabbat is tehetett volna, mint Lissabonban meghalni ’s nekem ez alkalmatlanságot okozni.“ E’ különös felkiáltásra csudálkozva nézett Dervillere egy magos, szép fiatal ember, ki a’ szobának egyik szögletében dolgozott. „Megfoghatod te ezt, Tódor?“ folytató Derville, fölindultan járván alá ’s fel — „Ol­vasd.“ Átadó a’ levelet ’is az ifjú elsápadt, midőn átfutotta. A’ levél Portugalliábol jött. Azon ir­tózatos földingásnak, melly Lissabont kőhalom­má változtatta, terjedelmes leírása után, tudtá­ra adá levelezője Dervillenek, hogy testvére háza által eltemetteték ’s csak Mária, legidősb­­bik lánya kerülte ki csudálatosan a’ halált. Ő a’ leányt magához véve, a’ nagy búnak követ­keztében azonban megrongáltatott egéssége ’s kívánkozik azon pillanat után, mellyben az egyetlen rokont megláthatja, ki számára a’ földön fen maradt. — A’ levelező tehát azt hit­te, hogy a’leányt hozzá küldenie legjobb lesz; ’s kevés nap múlva, miután Derville az e’ le­velet vette, Bordeauxban leend unokahúga. ,Na’s nagybátyám?“ kérdé Tódor megin­dult hangon, miután a’ levelet olvasó. „Szegény testvérem!“ — ’s egy köny fény­lett szemében. — „Oly nyomorultul halni meg távol hazájától! — huszonkét éve hogy engem elhagyott — ’s én többé ne lássam őt! De (1838.) folytató, másodszor megváltoztatván hangját egészen, „megfoghatod e’ a’ botor levelezőt, az ostoba Goffardot, ki nekem mint valami portékát küldi a’ kis leányt?“ jónokahugát, nagybátyám?4 „Igen is, unokahúgomat; de én soha sem láttam őt. Testvérem azon a’ földön megnősö­­dött a’nélkül, hogy engem erről értesítsen ’s én alig tudok valamit a’ kis lány létéről.I­tt ,­ tizenhat éves, urambátyám.4 „Annál rosszabb. Épen az boszant engem. Szegény leány! bizonyosan még szép is lesz.“ ,’S ez boszantja önt, uram bátyám ?4 „És nem Tódor, nem! hát nem ösmered őt? elfogadandja e ezen lányt, hogy mellette fényijén? egy fiatal leány ’s még azonfelül nekem rokonom ? szép dolgokat érünk.44 Az ifjú lesi­té fejét, mintha már egy nes­­eletbeli szélvész támadna. Madame Derville, egy szegény nemesnő lebocsátkozott, aki gazdag bankához menni férjhez ’s azt hivé , hogy igen nagy áldozatot tesz neki. Gyötrelme jön férjének, lassankint ennek minden rokonait — a’ műveletlen embereket, mint mondó — elűizte a’ háztól ’s csak a’ fiatal Tódort tűré szíp arcza ’s kedves bánásmódja miatt. Dervil­le tehát nem ok nélkül sejtett házi zivatart unokahúga’ megérkeztekor. „Máskép nem lehet, szólt végre, miután mindegy felbátorító magát. — Én részeimül Parist el nem hagyhatom. Te cousinte vagy, Tódor elutazandol Bordeauba ’s ott fogadan­­dod el unokahúgomat. Időközben előkésziten­­dem hitvesemet.44 Két nap múlva Tódor után volt Bordeaux felé. (30)

Next