Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-08-11 / 32. szám
A piackirály legendája Stadler börtönben, Lupis halasztást kért, Szetlik már fél éve halott. Igaz, előtte ő is megjárta a börtönt. Minden történet más, mégis nehéz tisztán látni. Szetlikről például azt rebesgették: köze van a maffiához, üzletei több mint kétesek... Ívt kétségtelen, Szetlik Ferenc ugyancsak fényes karriert fuott be. Ingatlanjainak se szeri, se száma. Ugyanakkor követni tudta, mi is történik a Club Tihanyban, az alföldi majorokban, a sörgyárban, a lovasbandérium körül, a józsefvárosi vagy éppen a váci kínai piacon. Mindeközben csupa szív filantrópnak ismerték az újságírók, rádió- és tévériporterek, írók, polgármesterek, gyerekintézmények, kulturális intézmények vezetői s minden rendű és rangú ember, akin segített. Sokat még azok sem tudtak róla, akik közel álltak hozzá, mert zárkózott, visszahúzódó férfi volt. Ha beszélt, mondatai korrektek, szabatosak, pontosak voltak. Érződött, hogy sokat olvasott, hogy igyekezett enciklopédikus műveltségre szert tenni. Már a múlt évtizedben jelen volt a honi kereskedelemben, a Népszínház utcai trafikból indult. Igazán a rendszerváltás után bontakozott ki. Először egy nagykörúti lakásban ütötte fel főhadiszállását, aztán a Belvárosba költözött. Később legszívesebben a józsefvárosi piacon tartózkodott, vonzotta a nyüzsgés, a zsivaj, a nagy forgalom. Úgy repült Pekingbe, Moszkvába vagy éppen New Yorkba, mint ahogy az átlagember Ceglédre utazik. Ismert mindenkit, aki számított a keletiek kereskedelmi életében, s ez a követségekre éppúgy vonatkozik, mint a kínai tartományok első számú vezetőire. Ekkor már a Vállalkozók Országos Szövetsége elnökhelyettese volt. Szetlik Ferencet szerették a piaci árusok is. A több ezer kínai éppúgy, mint a vietnamiak, arabok, törökök, lengyelek, horvátok, románok és az itt megforduló nációk szinte minden tagja. Sok barátja volt, kevesebb ellensége. A gyors meggazdagodás szemet szúrt a hatóságoknak is, folyamatosan ellenőrizték, sőt halála előtt nem sokkal előzetes letartóztatásba helyezték. Akkor azt rebesgették, köze van az olajmaffiához, szoros kapcsolatot tart fenn hazai és külföldi alvilági erőkkel, s az ország tíz legveszélyesebb intellektuális bűnözője közé tartozik. Hogy mindez igaz volt-e, vagy csupán feltételezés? Ma már nem lehet megfejteni. Mindenesetre a Markó utcai börtönben senki sem látogathatta a közvetlen családtagokon és ügyvédjén kívül. Ott akkor az első számú rabnak számított. Aztán néhány hónap múlva kiengedték. Újra belevetette magát a munkába, de a lendület már nem volt a régi. Ő, aki annyi nehézségen jutott túl sikeresen, nem bírt az alattomos kórral. Egyre jobban kiütköztek rajta a gyógyíthatatlan betegség jelei. Pedig mindent megpróbált: szakorvos kíséretében az Egyesült Államokba repült, pénzt, időt, fáradságot nem kímélve igyekezett talpra állni, hiszen annyira szeretett élni. Nem sikerült. Az életművet élettársa és felnőtt fia viszi tovább. Híreink szerint minden olajozottan működik, ám az igazi főnök hiánya naponta érezhető. Temetése olyan volt, mintha valahol Olaszország déli részén lettünk volna. Mindenütt nagy fekete autók, sötét ruhás, napszemüveges férfiak. Gazdag emberek testőrökkel, egyszerű kiskereskedők pár szál virággal. A kínaiak és a vietnamiak külön rítus szerint búcsúztak, sajátosan feldíszített, feliratos koszorúkkal. Látszott: őszintén megrázta őket a főnök halála. Hiszen nekik főnök volt, tőle bérelték az elárusítóhelyeket és a konténereket. Hozzá mentek minden ügyes-bajos gondjukkal, bajukkal. Megbíztak benne. Senki sem számolta meg, hányan voltak Farkasréten azon a márciusi délutánon, annyi azonban bizonyos, hogy a másfél méter átmérőjű koszorúkból sok tucat került a sírra, értékük milliós nagyságrendű lehetett. Mindenki, aki kapcsolatban állt Szetlik Ferenccel, igyekezett megmutatni: nagyra értékeli életművét. Mi is ez? Mi maradt a piackirály után? A már említett vállalkozások, ingatlanok mellett nyilván tetemes bankbetét, készpénz is, de minek ezt most firtatni. A legnagyobb érték ugyanis valószínűleg az, amit Szetlik Ferenc stílusa, életfelfogása, kereskedői szemlélete jelentett. Tudott vajszívű lenni, s egy perc múlva kőkemény. A pillanat tört része alatt képes volt sokmilliós ügyben dönteni, aztán tízezer forintot kétszer is megszámolt, mielőtt kiadta volna a kezéből. K. L. FOTÓ: GORDON ESZTER FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reformom AKTUÁLIS