Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-18 / 46. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1996. NOVEMBER 18. 400 éves a Vizsolyi Biblia A nemzet kincse Megemlékezések Debrecenben Egyházunk ez évi lelki-szellemi életének kétségkívül egyik legkiemelkedőbb eseménye a 400 éves Vizsolyi Bibliára való emlékezés. Ezt az évet szinte átszőtte országszerte az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást méltató emlékezések, istentiszteletek, tudományos tanácskozások egész sorozata. Károlyi Gáspár, az „Istenes vénember” halhatatlan fordítói teljesítményéért, s általa az egész magyar nemzet Istentől kapott meggazdagításáért legutóbb október 31-én ökumenikus istentiszteleten adtak hálát a magyarországi egyházak. Ezen a találkozón nemcsak az Ökumenikus Tanácsba tömörült egyházak képviselői voltak jelen, hanem — kifejezésre juttatva a Vizsolyi Biblia nemzeti jelentőségét — részt vett az ünnepségen a magyarországi Római Katolikus Egyház feje, Paskai László esztergomi bíboros-érsek. Ugyancsak képviseltette magát a magyarországi Görög Katolikus Egyház Keresztes Szilárd püspök személyében. A kulturális kormányzat részéről Lukács Miklós államtitkár vett részt az ünnepségen. A magyar reformátusság e jeles jubileumi emlékezésén részt vett mind a négy egyházkerületünk püspöke, sőt a határon túli, az amerikai magyar reformátusság vezetői közül is többen. Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten Viczián János, a Baptista Egyház elnöke olvasott Bibliát, majd imádkozott. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében mindenekelőtt hálát adott Istennek azért, hogy a Biblia kéziratai, a különböző görög, latin, majd nemzeti nyelvű fordítások olykor csodával határos módon megmaradtak a történelmi viharok közepette is. Emlékezett Istennek azokra a drága szolgáira, akik a kéziratok, fordítások megőrzésére, másolására, fordítására szentelték oda életüket. Ebbe a történelmi és a legszélesebb ölelésű ökumenikus távlatba helyezte el az első teljes magyar nyelvű Szentírás fordításának és kiadásának jelentőségét. Mint a püspök hangsúlyozta, Károlyi Gáspár saját, tudatosan elhatározott szándéka szerint is, nemcsak a magyar reformátusságnak, hanem az egész magyar nemzetnek kívánt szolgálni a teljes Biblia magyar nyelvre való fordításával. Ezért a Vizsolyi Biblia mindenkié, az egész magyar nemzeté — mondotta a püspök. Károlyi nemcsak zseniális fordító, hanem égő szívű magyar ember volt, aki az egész országot ajándékozta meg a teljes Biblia lefordításával. Az igehirdetést követően Hecker Frigyes, a Methodista Egyház szuperintendense mondott imádságot. Ezt követte a Vizsolyi Bibliát méltató ünnepi beszéd, amelyet Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke tartott. Az evangélikus püspök előadásából nem hiányzott a kritikus, sőt önkritikus elem sem, midőn előadásában nemcsak a Károlyi Biblia méltatására tért ki, hanem föltette a kérdést: Vajon jelenkorunk visszatükrözi-e azt a gazdag 400 évet, amelyre emlékezünk? Előadása egyúttal számadás is volt mindarról, mi az, ami megvalósult, s mi az, amiben híjával találtatunk. Összegzése szerint a Biblia Jézus könyve, az igehirdetések könyve, a teológia könyve és a hit könyve. A püspök a Biblia e négyes szempontú jelentőségének értékelésénél kitért arra is, hogy történelmünk folyamán gyakran megfeledkeztünk e szempontokról, s az élő igét gyakran háttérbe szorították egyéb emberi törekvések. A debreceni emlékezés a Magyar Bibliatanács emlékünnepélye volt, s ez jó alkalmat adott nemcsak a Vizsolyi Biblia történelmi jelentőségének méltatására, hanem a magyarországi bibliakiadás elmúlt évekbeli történetének áttekintésére, összegzésére is. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy a négy évszázados jubileumira a Magyar Bibliatanács megjelentette az új fordítású Biblia revideált, javított kiadását. Erről Tarr Kálmán, a Sajtóosztály vezetője, a Magyar Bibliatanács titkára számolt be előadásában. Ismertette az 1975-ben megjelent új fordítású Biblia revíziójának történetét, amely 1979-ben vette kezdetét. Mint elmondotta, több mint 1300 tartalmi, stiláris, nyomdatechnikai javaslatot, megjegyzést rendszereztek, s majd dolgoztak fel a revíziós bizottságok. Az ökumenikus összetételű ó-és újszövetségi bizottságok munkáját segítette Jan de Waard professzor, a Bibliatársulatok Világszövetségének fordítási szaktanácsadója, s ezt a munkát jól kiegészítette a Doktorok Kollégiuma ó- és újszövetségi szekciójának tvékenysége. A tipográfiai munkára Haiman György professzorkapott megbízást, aki azt magas színvonalon végezte el. Ugyancsak dicséret illeti az Egyetemi Nyomda magas színvonalú munkáját. Tarr Kálmán előadásában beszámolt arról is, hogy a Magyar Bibliatanács kiadója, a Református Sajtóosztály az elmúlt 40 esztendőben több, mint egy millió Bibliát jelentetett meg, amelyből 1975 óta az új fordítású Biblia mintegy 250 000 példányt tesz ki. Az új fordítású revideált Bibliát 20 000 példányban jelentették meg a jubileumi alkalomra, s mint mondotta, a kiadás és terjesztés feladatait tovább növeli az az örömteli tény, hogy a Biblia terjesztése határainkon kívül, így Erdélyben, Szlovákiában, Kárpátalján, Jugoszláviában és az Egyesült Államokban élő hittestvéreink számára akadálytalanná vált. Ezt csak anyagi lehetőségek korlátozhatják. E korlátok leküzdésében nagy segítséget nyújtott az elmúlt 40 esztendő folyamán is a Bibliatársulatok Világszövetsége, amely biblianyomó papír ajándékozásával, s a szedési költségekhez való hozzájárulásával eddig is, s remélhetően a jövőben is folyamatos segítséget nyújtott és nyújt. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Richard Worthing-Davies, a Brit és Külföldi Bibliatársulat — a Magyar Bibliatanács jogelődje — igazgatója. Köszöntőjében emlékezett arra, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulatnak 1811 óta vannak kapcsolatai Magyarországgal. Azóta hosszú és nehéz történelmi perióduson ment keresztül Európa, s Magyarország is. Isten iránti hálára kötelez azonban, hogy az Ige mégis megmaradt. Az igazgató örömének adott kifejezést, hogy a Közép-Kelet-Európában beállt történelmi változások nyomán immár az eddigieknél is szélesebb lehetőség nyílik a Biblia terjesztésére. Végül a szeretet és megbecsülés jeleként átadott a Magyar Bibliatanácsnak egy dokumentumot, amelyet 1929-ben Thomas Pell Platt könyvtáros Cambridgeben készített a Brit és Külföldi Bibliatársulat által forgalmazott fordításokról, köztük a Vizsolyi Bibliáról. Az ökumenikus istentisztelet Szigeti Jenő, az Adventista Egyház elnökének záróimádságával, s majd Berki Feriz, a Magyar Orthodox Egyház esperes-adminisztrátorának áldásmondásával ért véget. Az ökumenikus istentiszteletet a kollégiumi Kántus magas színvonalú közreműködése tette még ünnepélyesebbé. Délután a kollégium dísztermében került sor a Magyar Bibliatanács szimpozionjára. Bevezetőjében Kocsis Elemér püspök, a Magyar Bibliatanács ügyvezető elnöke utalt arra, hogy ez a tudományos tanácskozás a Vizsolyi Biblia jelentőségét abból a szempontból kívánja megvizsgálni, hogy az milyen szerepet töltött be a hívő magyar nép kegyességi életében. A tudományos tanácskozás résztvevőit köszöntötte Paskai László bíboros-érsek. Mint mondotta, örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a Vizsolyi Biblia az egész magyar nemzet közös kincse, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelv művelésében, Isten Igéjének megismerésében. Először Siegfried Meurer, a Német Bibliatársulat főtitkára, a Bibliatársulatok Világszövetsége Európai Bizottságának elnöke tartott előadást: A régi és új fordítások viszonya a Bibliatársulatok Világszövetsége nemzeti bibliatársulataiban címmel. A Vizsolyi Biblia a magyar protestáns kegyességtörténetben címmel Fabiny Tibor evangélikus teológiai professzor tartott előadást. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor előadásának címe: A Vizsolyi Biblia jelentősége a magyar határon kívül élő kisebbségek életében. Végül Barcza József kutatóprofesszor tartott előadást a Vizsolyi Biblia kiadástörténetéről. Az egésznapos ünnepi megemlékezés tanulságait Tóth Károly püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke foglalta össze, három szóban: hit, magyarság, ökumené. Mint mondotta, e három fogalom jól kifejezi a Bibliának a magyar nép életében betöltött szerepét. A Biblia a hit könyve, s erre a hitre nagy szükség van ma is, egyéni és társadalmi életünkben. Szólt arról is a püspök, hogy a magyarság megtartásában, különös tekintettel a határainkon kívül élőkre, milyen nagy szerepet töltött be a Szentírás. Végül utalt arra, hogy ez a megemlékezés jól kifejezésre juttatta a legszélesebb körű ökumené gondolatát. A Szentírás mindenkié, az egész magyar nemzeté. A szimpoziont követően a kollégium Nagykönyvtárában bibliakiállítás nyílt a jubileum alkalmából, amelyen ünnepi beszédet mondott Sebestyén Árpád egyetemi tanár, K. L. Egyenlő jogok, egyenlő esélyek Magyar—román egyházi tanácskozás Újvidéken Előző számunkban adtunk hírt arról, hogy magyar—román egyházi tanácskozás volt november 5—7. között a jugoszláviai Újvidéken, az Európai Egyházak Konferenciája szervezésében, az Egyházak Világtanácsa közreműködésével. E nagy jelentőségű tanácskozáson, amely a megbékélést szolgálta, magyar részről ökumenikus delegáció vett részt dr. Tóth Károly püspök, az ökumenikus Tanács elnökének vezetésével. A magyarországi delegációban a református, az evangélikus és a baptista egyházak vezetői vettek részt. Egyházunk részéről dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, dr. Tóth Károly püspök, Tamás Bertalan külügyi osztályvezető. Román részről a tanácskozáson részt vettek a romániai ortodox, a romániai ágostai hitvallású evangélikus, a romániai evangélikus, és a romániai református egyház vezetői. A tanácskozáson a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, amelynek bevezetője megállapítja: a résztvevő egyházak az elmúlt időszakban nehéz történelmi perióduson mentek át, s ez megakadályozta őket abban, hogy küldetésüket teljesen betöltsék. Éppen ezért, ma sürgető feladatuk ezeknek az egyházaknak, hogy megtegyenek mindent egy olyan társadalom visszaállításáért, amelynek az alapja a szabadság, az igazság és az emberi méltóság elvein nyugszik. Ez a tanácskozás — hangoztatja a nyilatkozat — az első lépés az érintett népek közötti új kapcsolatrendszer kialakítása felé. A résztvevő egyházak vezetői őszinte bűnbánattal vallják meg, hogy az egyházak a közelmúltban nem tudták úgy betölteni feladatukat, ahogyan azt kellett volna. A jövőben félretéve minden önzést, türelmetlenséget, sovinizmust, elítélve minden szélsőséges megnyilvánulást, bármely forrásból táplálkozzék is az, egymás kölcsönös segítését kell keresniük — szögezi le a nyilatkozat. A közös Európaház gondolata azt is jelenti, hogy le kell bontani minden olyan régi szerkezetet, gondolkodásmódot, amelyik gyűlöletet, feszültséget, bizalmatlanságot idéz elő. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a résztvevők tiszteletben tartják a két ország közötti jelenlegi határokat. Kívánatosnak tartják, hogy ezek a határok ne elválasszanak, hanem összekössenek, amelyeken keresztül az emberek szabadon közlekedhetnek. A résztvevők kifejezik aggodalmukat a menekültek miatt, kötelezik magukat azok lelki gondozására, s egyben kifejezik reménységüket, hogy olyan feltételek jönnek létre, amelyek a menekülteket a szülőföldjükre való visszatérésre bátorítják. Ezért a résztvevő egyházak felemelik hangjukat mindenféle nemzetiségi megosztottság ellen, s hangsúlyozzák: olyan légkört kell teremteni, amelyben mindenki otthon érzi magát saját hazájában. A történelem folyamán mindenkit ért sérelem, de éppen ezért a jövő felé kell fordulni, s a szeretetnek új formájára kell rátalálni — hangsúlyozza a nyilatkozat. Csak a garantált emberi jog alapján lehet szabadságban élni. Ahol nincs egyenlőség, ott nincs kölcsönös tisztelet sem. Ezért a tanácskozáson résztvevő egyházak leszögezik: „Minden népnek és etnikai kisebbségnek országainkban egyenlő jogokkal, és egyenlő lehetőségekkel kell bírniuk, hogy gyakorolhassák saját iskoláikban, minden kulturális intézményükben, és az élet minden más szintjén saját kultúrájukat”. A nyilatkozat megállapítja, hogy reális feszültség forrása lehet a kormányok lassú reagálása az egyházak azon igényeire, hogy visszakaphassák államosított intézményeiket mindkét országban. A jelenlévő egyházak — hangsúlyozza a nyilatkozat — felelősségüknek tartják, hogy sürgessék az illetékes kormányokat az emberi jogokkal és a vallásszabadsággal összefüggő megállapodások kiteljesítésére. A nyilatkozat megállapítja: A romániai egyházak akaratuk ellenére gyakran voltak hallgatásra kényszerítve, midőn az emberi jogok és az etnikai kisebbségek megsértését kellett volna elítélniük. Ezért a jövőben ezek az egyházak kötelezik magukat, hogy amennyiben bármelyik egyházat vallási vagy etnikai jogaiban sérelem éri, a többi egyház keresztyén kötelességből kifejezi iránta támogatását és szolidaritását. A nyilatkozat végül kifejezi, hogy a jövőben is szükség van ilyen jellegű találkozóra, s reményt ad annak, hogy a jövőbeli találkozókba a két ország más egyházai is bekapcsolódnak. Ez a nyilatkozat — hangsúlyozzák az egyházi vezetők — az első lépés a megbékélés és a gyógyulás felé. Az újvidéki tanácskozás résztvevői levelet intéztek Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, amelyben egyebek között hangsúlyozzák: e találkozón a résztvevők arra törekedtek, hogy elkerülve a múlt hibáit, félretéve a kölcsönös gyanakvást és bizalmatlanságot, a nyitottság és megbékélés szellemében őszintén beszélgessenek egymással. A résztvevők kifejezik reményüket, hogy ez a tanácskozás a két ország egyházai között arra ösztönzi a köztársasági elnököt, hogy továbbra is tegyen meg minden erőfeszítést az erkölcsi felelősség új korszakának kimunkálásért, s akét nép lelki megújulásáért, s ez egyúttal sajátos hozzájárulás az európai „közös ház” felépítéséhez. A tanácskozásrésztvevőihez testvéri üzenetet s ökumenikus felhívást intézett Tőkés László püspök, ezek ismertetésére visszatérünk. Látogatás Genfben Az új kormányban a miniszterelnök tanácsadójaként két államtitkár foglalkozik egyházi ügyekkel: dr. Lukács Miklós a protestáns, és dr. Pálos Miklós a római katolikus egyház ügyeivel. A két államtitkárt az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. Emilio Castro rövid látogatásra hívta meg Genfbe. Az ökumenikus mozgalom központjában megismerkednek e fontos világszervezet tevékenységével és programjával, ugyanakkor felveszik a kapcsolatot a Református és a Lutheránus Világszövetséggel, valamint az Európai Egyházak Konferenciájával. A genfi tárgyalásokon részt vesz az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának magyar tagja, dr. Tóth Károly püspök is.