Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-14 / 41. szám
1990. október 14. görgicsei műemlék présház. Sváky Sándor festménye A Kárpátaljai Református Egyház hat ifjú lelkipásztort bocsátott ki gyülekezeti szolgálatra szeptember 24-én a beregszászi templomban. Név szerint a következőket: Balogh János, Delényi István, Mező Miklós, Munkácsi Vince, Pocsai Sándor és Senes János. Az ünnepélyes alkalmon részt vett Fabó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Pataky István, Beregszász polgármestere. Levélben köszöntötte a kibocsátott lelkipásztorokat és Kárpátalja reformátusságát a dunamelléki egyházkerület nevében dr. Tóth Károly püspök. A levelet eljuttatta szerkesztőségünkbe dr. Forgon Pál kárpátaljai püspök. „Mindig bíztunk abban, hogy az az egyház, amely a nehéz időkben támasza volt az elesetteknek, a megfáradtaknak, az üldözötteknek, nem pusztul el, hanem Isten kegyelmesen megtartja — írta dr. Tóth Károly. — S most szívünk tele van ujjongással, mert reménységünkben nem csalatkoztunk meg. Hálával áldozunk Istennek, és nem felejtkezünk el a hűséges szolgákról sem. Csak elismeréssel emlékezhetünk meg a lelkipásztorok állhatatosan végzett munkájáról. Én személy szerint — írta levelében dr. Tóth Károly — mindig meghatódva gondolok a sok megpróbáltatásra, ami szolgatársaimat hitük vállalása miatt érte. Boldogok ők, mert Isten eszközei lehetnek.” A levél további részében a püspök biztatja az ifjú lelkipásztorokat, hogy a Lélek erejével gyámolítsák a rászorulókat, vigasztalják és bátorítsák a csüggedőket, életük lángoló fáklyaként világoljon mindenkinek. Lelkészkibocsátás Kárpátalján Bibliaiskola (XII.) Mi a Biblia ? A keresztyének szent, vallásos könyve, mely az üdvösségre szükséges isteni kijelentést tartalmazza, így fogalmazták meg többen is a Bibliával kapcsolatos véleményüket. Van ebben igazság. De az igazság azért ennél több. Szent könyvünk a Biblia, de nem csupán azért, mert benne szent, isteni dolgokról van szó. Mert ugyanakkor nagyon sok profán — az istenivel ellentétben nagyon is az emberi világhoz tartozó — eseményről is tudósít. Sőt, vannak, akiket elrémít és megbotránkoztat az a sok háború, kegyetlenség, amit ebben a „szentnek mondott’’ könyvben olvasnak. Végigkísérve a választott nép történelmét, az emberek bűneire felelő isteni ítéletek sorát, előfordulhat, hogy valaki szomorú szívvel teszi le a végén. Aki azonban „leborulva, de nyitott szemmel” figyeli a benne elbeszélt eseményeket (IV. Móz. 24:16), és nem csak a rémisztő tényeket, de azokon túl Isten jelenlétét is érzékeli (II. Kir. 6:15—17), annak nem azért lesz szent ez a könyv, mert önmagában az, hanem azért, mert benne a szent Istennel találkozhat. Szent a Biblia, mert az ember nyomorúságának sötét háttere előtt Isten dicsősége fényesen ragyog. Vallásos könyvnek is mondhatjuk. De ismét nem csak azért, mert benne szívet gyönyörködtető vallásos, magasztos érzésekről van szó. Még csak azért sem, mintha figyelmünket a jelenlegi világról elfordítani és a földön túli, egy jövendő világra akarná kizárólagosan irányítani. Mindez kétségtelenül benne van, Jézus azonban gyakran jegyezte meg, hogy ő azt akarja, hogy mi már itt legyünk a mi mennyei Atyánk gyermekei. Létezik egy ittenin túlnani világ, de az itteni nem kevésbé fontos, hiszen Jézus is azért jött odaátról ide közénk, hogy itt mutassa meg az ottaninak dicsőségét. Létezik egy eljövendő is, de éppen ő, a mi Mesterünk mutatta meg, hogyan kell már itt szolgálni és tenni valamit az eljövendőért. Megkísértetésekor az Ószövetséget idézte: „Nemcsak kenyérrel él az ember...” (Mt. 4:4), s Ő ezt szó szerint értette akkor, amikor az Ige mellé kenyeret is adott a sokaságnak (Mt. 14:13—31). Ez nem látszik vallásos cselekedetnek, pedig az volt a javából. Kijelentés — kinyilatkoztatás — is a Biblia. Ám ha ezt úgy akarnánk érteni, hogy csak az üdvösségre vonatkozó tanítás — üdvtan — van benne, megszegényítenénk. Nem „tankönyv” a Biblia, amiből elsajátíthatnánk az üdvösségre jutás módját. Bár kétségtelenül vannak benne bizonyos szabályok, előírások, amiknek megtartása hasznunkra válhat, a Biblia ennél sokkal több. Istent ismerhetjük meg belőle. Pontosabban szólva: Isten ismerteti meg magát velünk. Joggal mondhatnánk „képeskönyvnek” is, mert történelmi események mozgalmas sorozatán keresztül mutatja meg magát az olvasónak. Nem „állóképet” kapunk, hanem élő, egy eleven történelembe ágyazott képet, hogy így egy személyes, élő, hozzánk is szólni akaró, minket is kereső Istennel találkozzunk a Biblia segítségével. A benne rejlő kincs teszi számunkra értékessé! Tegez Lajos frontiCNM LAPJA ITTHON, ISTENNEL Ha lenne lélekvándorlás, halálom után kék virág szeretnék lenni, búzavirág a mező szélén vagy harangvirág a réten, mit kisfiú tép le ajándékul anyjának vagy egy ifjú, kedvesét ékesíteni vele. A virágból majd lelkem egy szorgos méhecskébe szállna, almavirágok édes illata után vándorló arany bogárba, vagy egy fűbe, Apollinaire hangaszálába, hogy ismét letépjen valaki, már tudhatod, a nyár halott, s egy fába fán, nyírségi száraz homokon megkapaszkodó szívós akácba. Vagy napraforgóként fordítanám arcom a nyárnak. De mi lenne, ha záporesővé válnék? Július hevét enyhíteni szállnék alá, a száraz, repedezett talajba szivárogna minden nedvem, s elmulasztanám az aszályt, hadd teremjen kövér kukoricát a föld, hadd buzogjanak édesvizű források és fényesedjen a patak tükre, ha hajnalban egy vándor belenéz. Napfénnyé válnék, aranykoszorút fennék az aratók homlokára, felszárítanám öregemberek könnyeit, és őszi délutánon beragyognék sötét boltocskák mélyére, mosolyba vonni úszott vénkisasszonyok keskeny ajakát. Tavasszal gyöngyvirág lennék, ősszel édes szőlő, télen tüzes bor, és életre keltenék régi tárgyakat: belebújnék egy ócska kávédarálóba, nyikorgó hangon énekelnék sosemvolt boldogságról, egy kopott babába lopnám telkemet, mit aprócska gyermek ringat, most ő dúdolna nekem altatót. Egy szőnyegbe rejtőznék, min kisfiúk hengergőznek, hátamra kapnám őket és felrepülnék velük a város fölé. Vagy talán egy író tollába szállnék, vezetném kezét a sorokon, szép szerelmes leveleket írnánk együtt, lélek a lélekkel így fogna össze, ha lélekvándorlás volna, s a föld is lelkes volna, a fák, a virágok s a szél is, és itthon lennék e földön, itthon. Istennél. Láng Eszter ! . 3 A reformáció ünnepére készülve Hangoskodás helyett a tiszta szó erejével Drámai költemény a vallási türelemről ! A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Magyarok Világszövetsége a reformáció évfordulóját Lessing: Bölcs Náthán című drámájának előadásával ünnepli meg október 26-án este 7 órakor. Az előadást — amelyet a József Attila Gimnázium dísztermében (XI., Villányi út 27.) adnak elő — Udvaros Béla rendezi. Az alábbiakban a darab színpadra állításának céljáról, körülményeiről kérdeztük a rendezőt. Honnan e már-már feledésbe merült dráma előadásának ötlete? — A tavalyi év folyamán merült föl bennem, hogy ebben a kialakuló és nagyon kaotikus, de biztató jövőt ígérő helyzetben meg kellene szólaltatni az irodalom és a művészet eszközeivel az ökumené hangját. Egy protestáns ökumenikus színházat szerettem volna létrehozni, a LOGOSZ Színházat. Anyagi nehézségek miatt nem valósult meg. Ez a színház az ökumené és az emberi szolidaritás, a humánum igéit hirdette volna, és nemcsak vallásos darabok szerepeltek volna a műsorán. Korunk színháza vizuálisan a szikrázó csillogás, a látványosság, auditive pedig a hangosság, a harsányság jegyében hat elsősorban a közönségre. A mai színházideálunk a puritán, tiszta, verbális hatásra törekszik. Az örök emberi eszméket kifejező gondolatokat kívánja sugározni. Bemutatkozásként, mintegy cégévül ezért választottam ezt a XVIII. századvégi német drámát. — Megdöbbentően időszerű. Az ökumené gondolatát a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület e bemutatóval is hirdetni és erősíteni kívánja. Ezért minden érdeklődő vallásfelekezet vezetőit is meghívjuk erre az estre. Az evangélikus Lessinget úgy tartja számon az irodalomtörténet, mint aki a felvilágosult vallási türelemnek nagyszerű szószólója volt. Olyan társadalomban élünk, amikor az egymás iránti türelem mindennél fontosabb. Ugyanakkor annak a tanúi is vagyunk, hogy bizonyos szavak szép lassacskán lejáratódnak, mint például a tolerancia. Mindenki türelmet hirdet, ugyanakkor az egymás iránti türelmetlenség szinte kézzel fogható feszültséget idéz elő ... — Ebben a műben a három nagy világvallás eszméi viaskodnak. A keresztény templomos lovag, a zsidó Náthán, aki kereskedő Jeruzsálemben, és az iszlám hívő Szaladin szultán. Azon vitáznak, hogy melyikük vallása az igaz vallás. Kinek az Istene az igaz Isten? Ma, nekünk azonban nemcsak a vallások, de világnézetek, emberi csoportok, fajok különböző egymás melletti figyelmes és türelmes életét is jelenti. A műből áradó magasfokú türelem példamutató ! Mindegyik a maga mivoltában, a maga tisztaságával, a maga humánus belső tartalmával képviseli a saját eszméjét. Egyik se vélemé-A bölcs. E. M. Löwith szobra (a Kútfő c. folyóiratból) nyeri a másik hitét. Amikor a drámában fölvetődik a konkrét kérdés — melyik az igazi vallás? —, akkor a zsidó Náthán egy parabolát, egy irodalmi mesét mond el az igaz gyűrűről, amelyben a tettek minősítik a szereplők hitét. Melyik az igaz vallás? Mindegyik — ha aki gyakorolja, jobban szereti a másikat, aki a szelídséget, a jóramerénységet, a szíves béketűrést, az Isten előtti alázatot teremti meg életében, így a műnek komoly mondanivalója van mai közéletünk számára is. Ma Magyarországon sok párt alakult, a vallások is a maguk igazát hirdetik, de bizony türelmetlenek, figyelmetlenek és olyan önzés jellemzi tülekedésüket, amelyben nem morális erőkkel érvényesítik a maguk igazát, hanem a pártok a hatalomért, a vallások pedig sokszor a hegemóniájukért versengenek. A reformáció ünnepére készülve ezért szeretném ezt a darabot színre vinni. Hiszek az igaz szó teremtő erejében! Ha ezeket a gondolatokat elmondjuk a világba és az emberek meghallgatják, akkor ezek tovább gyűrűznek az emberek szívében. S a különböző világnézetű és vallású embereket tettekre, türelemre késztetik; így épül bennünk az ökumené. Szavaidból kitűnik, rendkívül fontosnak tartod nemcsak a darab színre állítását, hanem a bemutatás időzítését is. Fontos, hogy e drámai költemény üzenete a reformáció ünnepén hangozzék el? — Számomra különösen fontos, hogy a reformáció ünnepére készülve szólaltathassam meg Lessing eszméit az anyagi nehézségek miat csupán felolvasó színház keretében 1949-ben főiskolás koromban atyai barátom, Török Sándor író ajánlására a Bethlen Gábor Szövetségben készültünk bemutatni a reformáció ünnepi estjén Sutton Wane: A névtelen hajó című spirituális darabját a Bocskay úton lévő református templom alagsora színháztermében. Az akkori együttesben szerepelt kezdő színészként az a Bánffy György, aki most is velem készül a Lessing-bemutatóra. 1949 október utolsó napjaiban a főpróbáknál tartottunk, — azon a héten oszlatták fel a Bethlen Gábor Szövetséget. Úgyhogy mi már a bemutatót nem tudtuk megtartani. 41 évet vártam arra, hogy a reformáció ünnepére újra színre segítsek egy korszerű drámát; bízom benne, hogy ezúttal be is tudjuk mutatni. Akkor még nem voltam a színi pályán (rendező—hallgató voltam), most pedig már nem vagyok a pályán (nyugdíjba mentem). Isten megadta, hogy ha nem is a Bethlen Gábor Szövetség, de annak méltó utódja, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület keretében tarthatunk bemutatót. Ahogy nézem a szereposztást, országosan elismert elsőrangú színészeket tudtál megnyerni az ügynek: Darvas Iván, Venczel Vera, Sunyovszky Szilvia, Bitskey Tibor, Fehér Anna, Safranek Károly, Pathó István, Pataky Jenő, Bánffy György. Hogy sikerült megnyerni őket? — A fentiekben elmondott célkitűzést vázoltam fel, azt, hogy miért ezt a darabot, és miért most mutatjuk be, a reformáció ünnepére. Mindnyájan tiszteletdíj nélkül, önzetlenül, lelkes örömmel készülünk az október 26-i ünnepi estre. K. L.