Reformátusok Lapja, 1990 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-18 / 46. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1996. NOVEMBER 18. 400 éves a Vizsolyi Biblia A nemzet kincse Megemlékezések Debrecenben Egyházunk ez évi lelki-szellemi életének kétségkívül egyik leg­kiemelkedőbb eseménye a 400 éves Vizsolyi Bibliára való emlékezés. Ezt az évet szinte átszőtte ország­szerte az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást méltató emlékezések, istentiszteletek, tudományos ta­nácskozások egész sorozata. Káro­lyi Gáspár, az „Istenes vénember” halhatatlan fordítói teljesítmé­nyéért, s általa az egész magyar nemzet Istentől kapott meggazda­­gításáért legutóbb október 31-én ökumenikus istentiszteleten adtak hálát a magyarországi egyházak. Ezen a találkozón nemcsak az Öku­menikus Tanácsba tömörült egy­házak képviselői voltak jelen, ha­nem — kifejezésre juttatva a Vi­zsolyi Biblia nemzeti jelentőségét — részt vett az ünnepségen a ma­gyarországi Római Katolikus Egy­ház feje, Paskai László esztergomi bíboros-érsek. Ugyancsak képvisel­tette magát a magyarországi Görög Katolikus Egyház Keresztes Szilárd püspök személyében. A kulturális kormányzat részéről Lukács Miklós államtitkár vett részt az ünnepségen. A magyar reformátusság e jeles jubileumi emlékezésén részt vett mind a négy egyházkerületünk püs­pöke, sőt a határon túli, az ame­rikai magyar reformátusság vezetői közül is többen. Az ünnepi ökumenikus istentisz­teleten Viczián János, a Baptista Egyház elnöke olvasott Bibliát, majd imádkozott. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében mindenekelőtt hálát adott Istennek azért, hogy a Biblia kéziratai, a különböző görög, latin, majd nem­zeti nyelvű fordítások olykor cso­dával határos módon megmaradtak a történelmi viharok közepette is. Emlékezett Istennek azokra a drá­ga szolgáira, akik a kéziratok, for­dítások megőrzésére, másolására, fordítására szentelték oda életüket. Ebbe a történelmi és a legszélesebb ölelésű ökumenikus távlatba he­lyezte el az első teljes magyar nyelvű Szentírás fordításának és kiadásának jelentőségét. Mint a püspök hangsúlyozta, Károlyi Gás­pár saját, tudatosan elhatározott szándéka szerint is, nemcsak a ma­gyar reformátusságnak, hanem az egész magyar nemzetnek kívánt szolgálni a teljes Biblia magyar nyelvre való fordításával. Ezért a Vizsolyi Biblia mindenkié, az egész magyar nemzeté — mondotta a püspök. Károlyi nemcsak zseniális fordító, hanem égő szívű magyar ember volt, aki az egész országot ajándékozta meg a teljes Biblia lefordításával. Az igehirdetést követően Hecker Frigyes, a Methodista Egyház szu­perintendense mondott imádságot. Ezt követte a Vizsolyi Bibliát mél­tató ünnepi beszéd, amelyet Har­mati Béla, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház püspök-elnöke tar­tott. Az evangélikus püspök elő­adásából nem hiányzott a kritikus, sőt önkritikus elem sem, midőn előadásában nemcsak a Károlyi Biblia méltatására tért ki, hanem föltette a kérdést: Vajon jelenko­runk visszatükrözi-e azt a gazdag 400 évet, amelyre emlékezünk? Elő­adása egyúttal számadás is volt mindarról, mi az, ami megvaló­sult, s mi az, amiben híjával ta­láltatunk. Összegzése szerint a Bib­lia Jézus könyve, az igehirdetések könyve, a teológia könyve és a hit könyve. A püspök a Biblia e né­gyes szempontú jelentőségének ér­tékelésénél kitért arra is, hogy tör­ténelmünk folyamán gyakran meg­feledkeztünk e szempontokról, s az élő igét gyakran háttérbe szorítot­ták egyéb emberi törekvések. A debreceni emlékezés a Magyar Bibliatanács emlékünnepélye volt, s ez jó alkalmat adott nemcsak a Vizsolyi Biblia történelmi jelentő­ségének méltatására, hanem a ma­gyarországi bibliakiadás elmúlt évekbeli történetének áttekintésére, összegzésére is. Ez jutott kifejezés­re abban is, hogy a négy évszáza­dos jubileumira a Magyar Biblia­tanács megjelentette az új fordí­tású Biblia revideált, javított ki­adását. Erről Tarr Kálmán, a Saj­tóosztály vezetője, a Magyar Bib­­liatanács titkára számolt be elő­adásában. Ismertette az 1975-ben megjelent új fordítású Biblia reví­ziójának történetét, amely 1979-ben vette kezdetét. Mint elmondotta, több mint 1300 tartalmi, stiláris, nyomdatechnikai javaslatot, meg­jegyzést rendszereztek, s majd dol­goztak fel a revíziós bizottságok. Az ökumenikus összetételű ó-­és új­szövetségi bizottságok munkáját segítette Jan de Waard professzor, a Bibliatársulatok Világszövetségé­nek fordítási szaktanácsadója, s ezt a munkát jól kiegészítette a Dok­torok Kollégiuma ó- és újszövetségi szekciójának tvékenysége. A tipog­ráfiai munkára Haiman György professzor­­kapott megbízást, aki azt magas színvonalon végezte el. Ugyancsak dicséret illeti az Egye­temi Nyomda magas színvonalú munkáját. Tarr Kálmán előadásá­ban beszámolt arról is, hogy a Magyar Bibliatanács kiadója, a Re­formátus Sajtóosztály az elmúlt 40 esztendőben több, mint egy millió Bibliát jelentetett meg, amelyből 1975 óta az új fordítású Biblia mintegy 250 000 példányt tesz ki. Az új fordítású revideált Bibliát 20 000 példányban jelentették meg a jubileumi alkalomra, s mint mondotta, a kiadás és terjesztés feladatait tovább növeli az az örömteli tény, hogy a Biblia ter­jesztése határainkon kívül, így Er­délyben, Szlovákiában, Kárpátal­ján, Jugoszláviában és az Egyesült Államokban élő hittestvéreink szá­mára akadálytalanná vált. Ezt csak anyagi lehetőségek korlátozhatják. E korlátok leküzdésében nagy se­gítséget nyújtott az elmúlt 40 esz­tendő folyamán is a Bibliatársula­­tok Világszövetsége, amely biblia­­nyomó papír ajándékozásával, s a szedési költségekhez való hozzájá­rulásával eddig is, s remélhetően a jövőben is folyamatos segítséget nyújtott és nyújt. Az ünnepségen részt vett és fel­szólalt Richard Worthing-Davies, a Brit és Külföldi Bibliatársulat — a Magyar Bi­bliatanács jogelődje — igazgatója. Köszöntőjében emléke­zett arra, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulatnak 1811 óta van­nak kapcsolatai Magyarországgal. Azóta hosszú és nehéz törté­nelmi perióduson ment keresz­tül Európa, s Magyarország is. Is­ten iránti hálára kötelez azon­ban, hogy az Ige mégis megmaradt. Az igazgató örömének adott kife­jezést, hogy a Közép-Kelet-Euró­­pában beállt történelmi változások nyomán immár az eddigieknél is szélesebb lehetőség nyílik a Biblia terjesztésére. Végül a szeretet és megbecsülés jeleként átadott a Ma­gyar Bibliatanácsnak egy dokumen­tumot, amelyet 1929-ben Thomas Pell Platt könyvtáros Cambridge­­ben készített a Brit és Külföldi Bib­liatársulat által forgalmazott fordí­tásokról, köztük a Vizsolyi Bibliá­ról. Az ökumenikus istentisztelet Szi­geti Jenő, az Adventista Egyház elnökének záróimádságával, s majd Berki Feriz, a Magyar Orthodox Egyház esperes-adminisztrátorának áldásmondásával ért véget. Az ökumenikus istentiszteletet a kol­légiumi Kántus magas színvonalú közreműködése tette még ünnepé­lyesebbé. Délután a kollégium dísztermé­ben került sor a Magyar Bibliata­nács szimpozionjára. Bevezetőjében Kocsis Elemér püspök, a Magyar Bibliatanács ügyvezető elnöke utalt arra, hogy ez a tudományos ta­nácskozás a Vizsolyi Biblia jelen­tőségét abból a szempontból kí­vánja megvizsgálni, hogy az mi­lyen szerepet töltött be a hívő magyar nép kegyességi életében. A tudományos tanácskozás részt­vevőit köszöntötte Paskai László bíboros-érsek. Mint mondotta, örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a Vizsolyi Biblia az egész magyar nemzet közös kincse, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelv művelésében, Isten Igéjének megismerésében. Először Siegfried Meurer, a Né­met Bibliatársulat főtitkára, a Bib­­liatársulatok Világszövetsége Euró­pai Bizottságának elnöke tartott előadást: A régi és új fordítások viszonya a Bibliatársulatok Világ­­szövetsége nemzeti bibliatársulatai­ban címmel. A Vizsolyi Biblia a magyar protestáns kegyességtörté­netben címmel Fabiny Tibor evan­gélikus teológiai professzor tartott előadást. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor előadásának cí­me: A Vizsolyi Biblia jelentősége a magyar határon kívül élő ki­sebbségek életében. Végül Barcza József kutatóprofesszor tartott elő­adást a Vizsolyi Biblia kiadástör­ténetéről. Az egésznapos ünnepi megemlé­kezés tanulságait Tóth Károly püs­pök, az Ökumenikus Tanács elnö­ke foglalta össze, három szóban: hit, magyarság, ökumené. Mint mondotta, e három fogalom jól ki­fejezi a Bibliának a magyar nép életében betöltött szerepét. A Bib­lia a hit könyve, s erre a hitre nagy szükség van ma is, egyéni és társadalmi életünkben. Szólt arról is a püspök, hogy a magyarság megtartásában, különös tekintettel a határainkon kívül élőkre, milyen nagy szerepet töltött be a Szentírás. Végül utalt arra, hogy ez a meg­emlékezés jól kifejezésre juttatta a legszélesebb körű ökumené gon­dolatát. A Szentírás mindenkié, az egész magyar nemzeté. A szimpoziont követően a kol­légium Nagykönyvtárában biblia­kiállítás nyílt a jubileum alkalmá­ból, amelyen ünnepi beszédet mon­dott Sebestyén Árpád egyetemi ta­nár, K. L. Egyenlő jogok, egyenlő esélyek Magyar—román egyházi tanácskozás Újvidéken Előző számunkban adtunk hírt arról, hogy magyar—román egyházi tanácskozás volt november 5—7. között a jugoszláviai Újvidéken, az Európai Egyházak Konferenciája szervezésében, az Egyházak Világ­tanácsa közreműködésével. E nagy jelentőségű tanácskozáson, amely a megbékélést szolgálta, magyar rész­ről ökumenikus delegáció vett részt dr. Tóth Károly püspök, az öku­menikus Tanács elnökének vezeté­sével. A magyarországi delegáció­ban a református, az evangélikus és a baptista egyházak vezetői vet­tek részt. Egyházunk részéről dr. Kocsis Elemér püspök, a Zsinat lel­­készi elnöke, dr. Tóth Károly püs­pök, Tamás Bertalan külügyi osz­tályvezető. Román részről a ta­nácskozáson részt vettek a romá­niai ortodox, a romániai ágostai hitvallású evangélikus, a romániai evangélikus, és a romániai refor­mátus egyház vezetői. A tanácskozáson a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, amely­nek bevezetője megállapítja: a résztvevő egyházak az elmúlt idő­szakban ne­héz történelmi periódu­son mentek át, s ez megakadályoz­ta őket abban, hogy küldetésüket teljesen betöltsék. Éppen ezért, ma sürgető feladatuk ezeknek az egy­házaknak, hogy megtegyenek min­dent egy olyan társadalom vissza­állításáért, amelynek az alapja a szabadság, az igazság és az emberi méltóság elvein nyugszik. Ez a ta­nácskozás — hangoztatja a nyi­latkozat — az első lépés az érin­tett népek közötti új kapcsolat­­rendszer kialakítása felé. A részt­vevő egyházak vezetői őszinte bűn­­bánattal vallják meg, hogy az egy­házak a közelmúltban nem tudták úgy betölteni feladatukat, ahogyan azt kellett volna. A jövőben félre­téve minden önzést, türelmetlensé­get, sovinizmust, elítélve minden szélsőséges megnyilvánulást, bár­mely forrásból táplálkozzék is az, egymás kölcsönös segítését kell ke­resniük — szögezi le a nyilatkozat. A közös Európaház gondolata azt is jelenti, hogy le kell bontani min­den olyan régi szerkezetet, gondol­kodásmódot, amelyik gyűlöletet, fe­szültséget, bizalmatlanságot idéz elő. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a résztvevők tiszteletben tartják a két ország közötti jelenlegi hatá­rokat. Kívánatosnak tartják, hogy ezek a határok ne elválasszanak, hanem összekössenek, amelyeken keresztül az emberek szabadon köz­lekedhetnek. A résztvevők kifejezik aggodalmukat a menekültek miatt, kötelezik magukat azok lelki gon­dozására, s egyben kifejezik re­ménységüket, hogy olyan feltételek jönnek létre, amelyek a menekül­teket a szülőföldjükre való vissza­térésre bátorítják. Ezért a részt­vevő egyházak felemelik hangju­kat mindenféle nemzetiségi meg­osztottság ellen, s hangsúlyozzák: olyan légkört kell teremteni, amely­ben mindenki otthon érzi magát saját hazájában. A történelem folyamán minden­kit ért sérelem, de éppen ezért a jövő felé kell fordulni, s a sze­retetnek új formájára kell rátalál­ni — hangsúlyozza a nyilatkozat. Csak a garantált emberi jog­ alap­ján lehet szabadságban élni. Ahol nincs egyenlőség, ott nincs kölcsö­nös tisztelet sem. Ezért a tanács­kozáson résztvevő egyházak leszö­gezik: „Minden népnek és etnikai kisebbségnek országainkban egyen­lő jogokkal, és egyenlő lehetősé­gekkel kell bírniuk, hogy gyako­rolhassák saját iskoláikban, minden kulturális intézményükben, és az élet minden más szintjén saját kultúrájukat”. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy reális feszültség for­rása lehet a kormányok lassú rea­gálása az egyházak azon igényeire, hogy visszakaphassák államosított intézményeiket mindkét országban. A jelenlévő egyházak — hang­súlyozza a nyilatkozat — felelőssé­güknek tartják, hogy sürgessék az illetékes kormányokat az emberi jogokkal és a vallásszabadsággal összefüggő megállapodások kitelje­sítésére. A nyilatkozat megállapít­ja: A romániai egyházak akaratuk ellenére gyakran voltak hallgatás­ra kényszerítve, midőn az emberi jogok és az etnikai kisebbségek megsértését kellett volna elítélniük. Ezért a jövőben ezek az egyházak kötelezik magukat, hogy amennyi­ben bármelyik egyházat vallási vagy etnikai jogaiban sérelem éri, a többi egyház keresztyén köteles­ségből kifejezi iránta támogatását és szolidaritását. A nyilatkozat végül kifejezi, hogy a jövőben is szükség van ilyen jellegű találkozóra, s reményt ad annak, hogy a jövőbeli találkozók­ba a két ország más egyházai is bekapcsolódnak. Ez a nyilatkozat — hangsúlyozzák az egyházi veze­tők — az első lépés a megbéké­lés és a gyógyulás felé. Az újvidéki tanácskozás részt­vevői levelet intéztek Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, amelyben egyebek között hangsúlyozzák: e találkozón a résztvevők arra tö­rekedtek, hogy elkerülve a múlt hibáit, félretéve a kölcsönös gya­nakvást és bizalmatlanságot, a nyi­tottság és megbékélés szellemében őszintén beszélgessenek egymással. A résztvevők kifejezik reményüket, hogy ez a tanácskozás a két or­szág egyházai között arra ösztönzi a köztársasági elnököt, hogy tovább­ra is tegyen meg minden erőfeszí­tést az erkölcsi felelősség új kor­szakának kimunkálásért, s a­­két nép lelki megújulásáért, s ez egy­úttal sajátos hozzájárulás az euró­pai „közös ház” felépítéséhez. A tanácskozás­­résztvevőihez test­véri üzenetet s ökumenikus felhí­vást intézett Tőkés László püspök, ezek ismertetésére visszatérünk. Látogatás Genfben Az új kormányban a miniszterel­nök tanácsadójaként két államtit­kár foglalkozik egyházi ügyekkel: dr. Lukács Miklós a protestáns, és dr. Pálos Miklós a római katolikus egyház ügyeivel. A két államtitkárt az Egyházak Világtanácsának fő­titkára, dr. Emilio Castro rövid látogatásra hívta meg Genfbe. Az ökumenikus mozgalom központjá­ban megismerkednek e fontos vi­lágszervezet tevékenységével és programjával, ugyanakkor felveszik a kapcsolatot a Református és a Lutheránus Világszövetséggel, vala­mint az Európai Egyházak Konfe­renciájával. A genfi tárgyalásokon részt vesz az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának magyar tagja, dr. Tóth Károly püspök is.

Next